Új Néplap, 2007. május (18. évfolyam, 101-125. szám)
2007-05-17 / 114. szám
Olvasóink írták a szoljon.hu internetes oldalunkon baileys: Nagyon örülök, hogy Szolnokon az Ady E. úton, a Törpénél megépült a biztonságos átkeléshez a zebra és a lámpa. Azonban a pláza előtt is van zebra, de nincs tábla, van viszont útszűkület tábla, de nincs útszűkület. A Coop Áruháznál ott a festett zebra és tábla, de nincs átkelőhely, valamint lámpa sem. Továbbá a belső sávban akkorákat csattan az aknafedő, hogy néha azt hinni: ütközés történt. Vajon nem szakad be? Jó, hogy van lámpa és zebra, és az autók nem mennek 100-zal a 30-as táblánál, ha piros a lámpa. Egy forgalmirend-vál- tozásra figyelmet felhívó táblára még szükség lenne! HÁJÉ: Időnként papírgyűjtés van a lakótelepi iskolában. Nemrég az iskolába járó gyerekek energiájuk és kényelmük megóvása céljából kölcsönöztek az egyik szupermarketből bevásárlókocsit. Abban tologatták a gyűjtött papírokat, csak úgy, beledobálva azokat a kosarakba. Ezután a lakótelep egyes részeit egy forgószél következtében elborították a szórólapok és egyéb papírok. A gyerekekben tudatosítani kell, hogy ebből a papírból újra papír lesz, és emiatt kevesebb fát kell majd kivágni. Javaslom: a gyűjtés utáni napot az iskola nyilvánítsa környezetvédelmi nappá. Alkalom lenne arra, hogy a nebulók eltakarítsák az általuk utcákon hagyott szemetet. swiM: Javaslom, hogy akik Szolnokon a MÁV-strandra szerettek járni, össze kellene fogniuk, vissza kellene követelniük ezt a nosztalgiafürdőt. Jó lenne, ha a város vezetői figyelembe vennék a polgárok ez irányú igényét, és átalakítanák az uniós szabványnak megfelelően, hogy a nagy melegben használni lehetne. Ismerőseimmel együtt többen nem szeretnénk, ha a MÁV- strand teljesen lepusztulna! 4 Nagy élmény volt a Munkácsy- kiállítást látni A Szolnoki Galériában lehetett nemrég gyönyörködni a nemzetközileg is elismert festőművész, Munkácsy Mihály sok ismert és ismeretlen alkotásában. Az Ásító inas, Köpülő asszony, Rőzse- hordó, Tépéscsinálók, Éjjeli csavargók, Krisztus Pilátus előtt, a Golgota, Mozart halála, Liszt Ferenc arcmása, Honfoglalás stb., valamint a családját, barátait ábrázoló festményeit is láthattuk. Köszönet illeti a képek tulajdonosát, hogy Szolnokon a látogatók rendelkezésére bocsátotta, valamint mindazokat, akik támogatásukkal, munkájukkal elősegítették a kiállítás szolnoki megvalósítását. Baranyi Júlia, Szolnok A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL ÚJ NÉPLAP - 2007. MÁJUS 17., CSÜTÖRTÖK Vizsgabal. Az Arany Csillag Társastánc Klub Szolnokon nemrég tartotta 33. záróvizsgabálját E nagyszerű közösség, élén Molnár Péter táncpedagőgussal, nyolc csoportban közel húszféle táncot mutatott be, nagy sikerreL A felvételen elöl Hamar Tamara és Király Krisztián táncosok láthatók. Hamarné Hubai Ibolya Felelősség az emberekért vidék Sok mindent helytelenül változtattak, módosítottak Sokat változott társadalmunk, életünk az elmúlt években. Molnár Istvánná, Abádszalók Az emberek azonban változatlanul arra vágynak, hogy boldogságban éljenek a családjuk körében, és dolgozzanak. Ám nagy a létbizonytalanság. Ráadásul nem törődnek a legtöbb munkahelyen az emberekkel: kizsákmányolják, ingyen túlóráztatják, nem fizetik meg őket. A társadalom felelős az emberekért, illetve kellene, hogy az legyen! Sokan nem értjük, miért kell például kórházakat megszüntetni. Elöregedett a lakosság, egyre inkább szükség lenne a különféle gyógykezelésükre. Nagyobb az egészségromlás: a szegénység és a létbizonytalanság miatti stressz is okozza. Változás az is, hogy a vidéki embernek ha orvoshoz kell utazni, autóra nem kap útiköltség-térítésre szolgáló papírt. Amikor beteg öreget vagy gyereket viszünk orvoshoz, nem luxus az autó, A társadalom felelős az emberekért, illetve kellene, hogy fe lelős legyen! mert a rendelésre ott kell lenni időben, mert a váróban a sor már korán kígyózik. Ezzel a változással a vidéki ember került hátrányba. Budapesten, ahol a döntések születnek, hogyan is érthetnék? Ők ilyen helyzetben sosem voltak! Több rossz dolgot kényszerítenek ránk az utóbbi időben a törvényalkotók. Nem értek egyet a nők nyugdíj- korhatárának megemelésével sem. A mai ötvenesek és munkáltatójuk már fizettek elég járulékot az állami kasszába. Egy 55 éves nő már eleget dolgozott, sőt egyre nagyobb szükség van munkájára még ezután is a családján belül: unokák nevelésében segíteni, idős szülőt ápolni stb. Pontosan a drága kórházak miatt! Nem a társadalombiztosítási járulékfizetőket és nem fizetőket kellene vizsgálni, hanem komolyabb ellenőrzéseket kellene a munkáltatóknál végrehajtani. Be- jelentenek-e minden dolgozót, hivatalosan számolják-e el a túlórákat, hét végi munkavégzést stb.? Hátha egyszer bekövetkezik, hogy a dolgozót sokkal jobban megbecsülik országunkban. Ellopnak mindent, ami elmozdítható tolvajok Még a bejárat előtti sárlehúzó rács is eltűnt az egyik napon A házunk kapujánál az elmúlt harminchét év alatt a talajszint a sárrács révén mindig egy szintben volt. Egyik nap kiléptem rajta, és nagy nehezen, bukdácsolások után maradtam talpon, mert egy 8-9 centiméteres gödör volt ott. Térdemről lement a bőr, vállamat, karomat nagyon megütöttem. Panaszkodtam a ház közös képviselőjének, hogy eltűnt a rács onnan, hiszen eddig nem volt a bejáratnál ilyen állapot. Elmesélte, hogy ellopták. Azt is elmondta, hogy egy év alatt már tizennégy kukafedelet tüntettek el a lakóközösségünktől, és az általa nemrég kiültetett virágot is. Ez azonban csak a felszín, hiszen elvittek, eltüntettek mindent a környékről, ami mozdítható, kicsavarozható, kitörhető, kiszerelhető volt. S hogy mégis mi lehet a megoldás? Talán a jövőben meg kell szervezni lakóközösségünk éjjel-nappal működő őrségét, hogy védjük ezután a sárrácsunkat, virágainkat, fáinkat, házon belüli és azon kívüli értékeinket. Németh Györgyi, Szolnok A szokottnál jobban kell figyelni a gyalogosokra Nemrég jelent meg lapunkban a Kiabálás a kerékpárúton című írás. A témával kapcsolatban a szoljon.hu internetes oldalra az alábbi vélemények érkeztek: jony: Rendszeresen bringázok Szolnokon a Széchenyiről a városba. Fő problémám a piros suli környéke, valamint a Gyivitől az aluljáró szakasza. Sokan mennek az ottani áruházba vá- | sárolni, és a gyalogosok többsége nem megy át ezen a rövid szakaszon a túloldalra! Már láttam pl. mikor a babakocsit toló szülők kettesével-hármasával tolják egymás mellett a kocsit. Többször láttam oviscsoportot is az óvó nénikkel a szakaszon átha- adni. A túloldalon nem jó minőségű az útburkolat, a babakocsikat emelgetni kell a bukkanok miatt. A gyalogosoknak sem mindig egyszerű átmenni a zebrán, főleg csúcsidőben. Valamit tenni kellene: a bicajutat szélesíteni, vagy mellé egy gyalogos utat kialakítani. Imre LAJOS: Amikor három kismama egymás mellett tolja a babakocsit és a legudvariasabb kérésre sem hajlandók elengedni a kerékpárost, az nem azonos a „véletlenül áttévedünk az ő sáv- jukba” esettel. És ez csúcsidőben, 20 méterenként! Lehet, hogy van olyan kerékpáros, akinél a harmadik ilyen akadálynál már elszakad a cérna. A KRESZ szerint „A gyalogosnak tilos a gyalog- és kerékpárúton a kerékpárosok számára útburkolati jellel elválasztott vagy eltérő színű burkolattal megjelölt kijelölt úttesten közlekedni!” A Gyermekvárostól az aluljáróig terjedő szakaszon pedig van járda. Egy biztos: ez így nem jó senkinek, se gyalogosnak, se bicajosnak. A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóiát A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Leveleiket várjuk a következő címre: Új Néplap Szerkesztősége, 5000 Szolnok, Mészáros L út 2. írásaikat a velemeny@szoljon.hu vág/ szundi.zoltanne@ujneplap.hu internetes címre is elküldhetik. Az oldalt szerkeszti: Szundi Zoltánná Félreértett jogokra hivatkoznak hajléktalanügyben megoldásra várva Kisiklott sorsú emberek, kihasználatlan lehetőségek Szolnokon Nemrég olvastam arról, miszerint érthetetlen, hogy a szolnoki vasútállomás környékén és egyéb belvárosi helyeken „letanyázott” hajléktalanokkal miért nem lehet semmit kezdeni. Nem lehet őket eltanácsolni onnan, ahol nemkívánatosak a koszosságukkal, a rámenős kéregetésükkel, és nem lehet tenni ellene, hogy például középületek előtt „ágyazzanak” meg. Azonban abban tévednek a hajléktalan emberek, hogy nekik mindenütt, mindent lehet. Közülük többen ezt az életmódot önként választották, jóllehet van családjuk. Vannak városunkban felelős emberek is, akik nem tudnak és nem akarnakj?) semmit tenni, hiszen nagyon kényes a hajléktalanok életmódjának változtatási ügyébe belenyúlni. Igaz, van hajléktalanotthon. Más kérdés azok kihasználtsága. Állnak üres laktanyák, semmire sem használt épületek Szolnokon, csak kezdeményezni kellene azok bizonyos szintű átalakítását, valakinek vállalva az ezzel járó költségeket. Egy hajléktalanházban állandó felügyelet mellett, netán kényszerlakhelyet biztosítva el lehetne szállásolni ezeket az embereket. Esetleg akinek csekély jövedelme van, az még fizetne is érte. De költeni kell társadalmunknak is a hajléktalanokra! Egy stabilizált, helyhez kötött körülmények között talán több remény lehet arra, hogy ezeknek az embereknek egy része visszatalálhat a normális életvitelhez. A megyeszékhelyen a hajléktalanok látványával, állapotukkal nem lehet egy jóérzésű állampolgárnak megbékélni. Hihetetlen számomra, hogy az utcai hálóhelyeiket nem lehet eltüntetni. Érthetetlen, hogy miért nem lehet őket az éjszakai menedékhelyre irányítani - netán valamilyen módon kényszerítve őket oda. Nem tudni, regisztrátták-e már a helybéli hajléktalanokat, és valamit tenni az ügyben, hogy újak ne telepedjenek meg a városban. P. György, Szolnok Kétségtelen tény, hogy a hajléktalanok egy bizonyos része még visszatalálhatna a normális életvitelhez. Felvételünk illusztráció.
