Új Néplap, 2007. május (18. évfolyam, 101-125. szám)
2007-05-16 / 113. szám
13 ÚJ NÉPLAP - 2007. MÁJUS 16., SZERDA MEGYEI TÜKÖR Konyhájába engedi olvasóit Lévai Anikó interjú Régi magyar receptekből gyűjtött össze egy szakácskönyvre valót Orbán Viktor felesége A legjobban a konyhában lehet beszélgetni, répapuco- lás vagy húsklopfolás közben. Többek között ezekből az adomákból is szerepel közel félszáz történet Lévai Anikó könyvében. Mészáros Géza Nem egy szokványos szakács- könyv, az biztos. És nem is hagyományos napló. A számtalan idézet ellenére pedig nem is igazán irodalmi mű. Mégis, mintha egyszerre lenne mind. Könnyed és olvasmányos. Ételekről és életekről írt múltidéző és jelenébresztő. Ez lenne jócskán leegyszerűsítve „A konyhaablakból”, Lévai Anikó nemrégen megjelent könyve.- Csak politikáról ne kérdezze! — kaptam az ajánlást telefonon Orbán Viktor feleségének barátnőjétől, aki a sajtó munkatársaival egyeztetett a szolnoki dedikálás előtti napon. — Anikó sok otromba kérdést kapott már a könyve kapcsán, és ez eléggé megvi selte - tette hozzá. Hát jó. próbálom elkerülni mindezt - gondoltam -, bár a beszélgetés során óhatatlanul is felvetődhetnek napi politikát súroló témák. Reméltem hogy nem leszek bántó, azonban a beszélgetés közben mégiscsak előkerültek olyan kérdések, amelyek érzékenyen érintették a szerzőt. —Bevallom őszintén, jómagam nem olvastam a könyvet. Lehet, hogy rosszul, de úgy vélem, a főzőtudományokról szóló írásokat általában hölgyek forgatják. Azonban belelapoztam, s azt vettem észre, hogy a terített asztalon túl más élményeket is megoszt az olvasóval egy-egy fejezet. Segítsen nekem! Miben tér el egy hagyományos szakácskönyvtől „A konyhaablakból"?- Mert nem csupán ötletek vannak benne ételek elkészítéséhez. Nekem az ízekhez és az illatokhoz különböző élmények párosulnak, s úgy gondoltam, hogy a receptek mellé ezeket az adomákat is lejegyzem. így megtudható egykét történet a családról. Meg minden másról is. Egy olvasó megjegyezte, hogy a Rózsa utcai disznóvágásból értette meg a Kádárrendszert. Egyébként jót nevettünk a gyerekekkel azon, hogy némely esetet ők máshogyan tudtak, mint én. Mondták, hogy az nem úgy volt, hanem amúgy. De hát ez már az írói munkásság része - mosolyodott el.-Honnan jött az ihlet, hogy mindezeket a hagyományos és különleges ételkoszorúkat kötetbe rendezze?- Nem az én ötletem volt. Amikor a kiadó megkeresett ezzel a gondolattal, eleinte nemet mondtam. Addig-addig győzködtek, amíg megszületett a könyv.- Miért éppen a gasztronómia lett a fő téma?- Mert erre kértek fel. Azt gondolom, másra nem is tudtak volna rávenni. Egyébként naplót sajnos nem vezetek. Ezzel viszont adós vagyok magamnak és a gyerekeknek is.- Hogyan fogadta a család az új elfoglaltságot? Lévai Anikó sűrűn visszajár szülővárosába, Szolnokra. Legutóbb most megjelent könyvét dedikálta.- Először senki sem tudta, mire készülök. Szinte titokban íródott a könyv. Amikor azonban Viktorral erről beszélgettünk, ő aggályait fejezte ki. Attól tartott, hogy amíg írok, kevésbé tudom majd megfelelően ellátni a gyerekeket és a munkámat. Végül megegyeztünk. Mindent elvégeztem, csupán az éjszakáim rövidültek le. De nem fárasztott, hiszen amikor már belelendültem, nagyon élveztem a jegyzeteléseket.- Saját konyhatudományából merített a könyvhöz?- Népes család okán nagy sürgés-forgás volt minduntalan a konyhánkban gyermekkoromban. Egy-két jó ötletet már akkor ellestem. Ám a kollégiumi éveimben lettem tudatos receptgyűjtő. Kutattam a régi ételeket, és ekkoriban találtam rá a Dobos C. József-, a Bánffyhunyadi Erzsébet-, a Zilahy Ágnes vagy a Bornemissza Anna-féle békebeli szakácskönyvekre. Ezek egyvelege szolgáltatta „A konyhaablakból’’ anyagát.- Számtalan idézet gazdagítja a könyvet:..-Van egy mondás, miszerint egy nőnek a szépirodalmat éppúgy kell uralnia, mint a konyhát. Én ezt is, azt is nagyon szeretem. Sokat olvasok és olvastam, s a gyerekeket is erre szorítom. És persze nagyon sokat beszélgetünk. Minden történetnek van folytatása vagy kiegészítése. Gasztronómiai is! Ha a gyerekek tanulnak valamilyen történelmi leckét, akkor elmesélem nekik, hogy abban az időben, abban a helyzetben milyen kulináris élvezeteket hajszoltak a királyok, mit ettek a kisemberek. A legjobban egyébként a konyhában lehet beszélgetni. Répapucolás vagy húsklopfolás közben. Ezekből az adomákból szerepel közel félszáz történet a könyvben is.- Minden egyes könyvben szereplő ételt elkészített?- A kötetben mintegy 170 recept szerepel. Ahhoz, hogy ne kelljen szégyenkeznem a megjelenés után, természetesen mindegyik átment a gyakorlati vizsgán is. És persze egy időben az illusztrációk miatt is naphosszat sütnöm-főznöm kellett.- A gyerekeknek mi ízlik a legjobban?- Számukra a palacsinta a minden. Reggelire, ebédre, vacsorára.- Es a férjének? —Ő a magyaros ételeket kedveli a legjobban.- Ha már a férjénél tartunk, nem kerülhetem ki a kérdést. A családban esik-e szó a politikáról?-Nem!- Nem beszélgetnek a napi politikáról a férjével?-Nem!-A gyerekeket sem éri semmilyen pozitív vagy negatív hatás óvodában, iskolában?- Nem hiszem, hogy ez a kérdés idetartozik. Ezek nagyon személyes dolgok, erről nem kívánok beszélgetni.- Nem akarom megsérteni, de egy közember életére azért sokan kíváncsiak.- Lehet, de a magánélet szentségéből nem engedek!- Rendben van, megértem. Gondolom, most, hogy ismét Szolnokra hazajött, ellátogat a szülői házba. Milyen ebéddel fogadják?- Tényleg nem tudom. Már eléggé éhes vagyok, remélem, valami finom meglepetés lesz majd ebédre.- Milyen sűrűn látogat haza?- Havonta, kéthavonta, ahogy az idő engedi. Olykor Viktorral és/vagy a gyerekekkel jövünk. Ahogyan a könyvemből is kiderül, sűrűn visszahúz a honvágy.- És ilyenkor mit tapasztal, fejlődik-e szülővárosa, Szolnok?-Nagyon lassan. Mostanában legalább azt veszem észre, hogy tisztább és virágosabb. Egyébként pedig alig változott valamit az elmúlt évek során.- Mi jut eszébe a városról?- Lehetetlen felsorolni. Az otthon fogalma, képe mindenféleképpen, s ha már receptek kerültek szóba, akkor egy jó tiszai halászlé íze és illata is felsejlik bennem. És a család. Ahogyan körbeüli az asztalt, és jókedvűen beszélget. Egyébként ezt a hangulatot kívántam érzékeltetni a kötetben. Úgy vélem, megérte az éjszakákat a könyv, ha egy-egy család vagy baráti társaság nekiáll elkészíteni egy-egy ételt a receptekből, s közben vidáman társalog, ahelyett, hogy bekapcsolná a tévét, és szótlanul néznének értéktelen műsorokat. Panzer és csípsz helyett házikolbászt visz az óvodába is- A kollégiumi éveimig én nem ettem parizert és nem ittam zacskós tejet. Addig | minden étel, ami az asztalra került, természetes, élő, szerves volt. Manapság az élel- \ miszerek többsége műanyag, nem valódi. Most annyit tudok a gyermekeim érdeké- j ben tenni, hogy nem veszek kólát és csipszet, viszont így minden héten több szál kolbászt kell vinnem az oviba, hogy tartósítószer nélküli táplálékot kapjanak. A \ nevelők nem haragszanak ezért, hiszen ők is szeretik a kolbászt - kacagtatta meg , a közönségét Lévai Anikó a dedikálást követő „író-olvasó” találkozón. Gyermeknevelés, könyvírás, karitatív tevékenység lévai anikó öt gyermekük nevelése mellett különböző jótékonysági szervezetek munkájában is jelentős szerepet vállai Alapító tagja a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálatnak, és rendszeresen segíti a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat tevékenységét. Mindezek mellett szí- vén viseli a Vakok Batthyány László Gyermekotthonának ügyét is, ahol húsz éve eredményesen dolgoznak a látássérült gyermekekért. A hosszú házasság titka a türelem a Bagi házaspár szerint Évforduló Hatvan éve kötötték össze az életüket - Nemrég ünnepelték meg a gyémántlakodalmukat A jászladányi Bagi Lajos és felesége, Ficsor Erzsébet hatvan éve házasok Hatvanesztendőnyi házasság, kitartva egymás mellett jóban-rosszban. A Bagi házaspár nemrég ünnepelte gyémántlakodalmát. D. Szabó Miklós A jászladányi Bagi Lajos és hites neje, Ficsor Erzsébet haját hófehérre meszelte az eddigi nyolcvanhárom, illetve nyolcvan tél. Lajos bácsi 1942-ben pillantotta meg legelőször a szép szőke kislányt, aki akkor éppen a tizenötödiket taposta. Rögtön megtetszett neki. Azért nem kapkodta el a dolgot Öt évig tette a szépet, majd 1947. április 5-én egybekötötték az életüket. A lakodalomban két helyen is húzták a zenészek: a lányos háznál női cigányzenekar zenélt, a fiúsnál férfi zenekar. A férj huszonegy évig a rossz lábbelik megátalkodott ellensége volt, lévén cipész. Azután úgy alakult az élete, hogy tizenhárom évig ingázott Pest és Ladány között. Mégpedig abban az időben, amikor még szombaton is délig dolgoztak. A szombat esti vonattal lóhalálában rohant haza az állomásról, mert vasárnap délután már mehetett vissza. Bizony, a három gyerek nevelése, istápolása az asszonyra nehezedett. Aki úgy segítette a családi kasszát, hogy nevelte a baromfiudvar kosztosa- it is, sőt még egy idős embert is gondozott. Nem csoda, hogy amikor arról érdeklődtem, mi volt a hobbijuk, mindketten a családot és a munkát említették. Azóta annyit változott a helyzet, hogy. már hat unoka, nyolc dédunoka is született eddig. A gyémántlakodalmat egy vendéglőben tartották, hiszen lehettek vagy ötvenen a meghívottak. Rengeteg ajándékot, virágot kaptak a jeles eseményre. Ázóta visszazökkent az életük a mindennapok kerékvágásába. A ház asszonya naponta főz. Lajos bácsi persze nem bánná, ha minden egyes délben csirkepörkölt kerülne az asztalra, méghozzá nokedlivel. Sajnos a férj tizenhárom éve Parkinson-kórban szenved, amelyből kifolyólag a napi étrend mellé tizenhatféle gyógyszer is társul. Kettőjük havi járandósága 105 ezer, ami elég is lenne, de a gyógyszer egyre több. Erzsiké a házi pénzügyminiszter: segélyért sose szobroztak a tanácsházán meg az önkormányzatnál. Amennyit kaptak, annak kellett elégnek lennie. Ha visszanéznek erre az irdatlanul sok évtizedre, állítják: több volt benne a jó, mint a rossz. Annak ellenére, hogy úgy alakultak a mindennapjaik, hogy az utolsó fdlérért is megdolgoztak. Kivéve azt az egy esetet, amikor a lottón egyszer kettesük volt. Mivel időben nem váltották ki — ez is elveszett. Amikor a hosszú házasság titkairól faggattam őket, Erzsiké néni váltig állította: kedves, ahhoz bizony türelem, sok türelem kell. Erre Lajos bácsi csak bólogatott, de azt még hozzátette: Meg egy kis pálinka! Házi főzésű, kiáüsti. Biztosan így van, mert ezt igazolja a 60 közös esztendejük... Nem mindegy, hogy ki melyik napon mos A falusi asszonyoknál sosem volt mindegy, ki mikor mos — mesélte Erzsiké néni. A rendes feleség ezt mindig hétfőn végezte. A népi regula szerint ezen a napon mosnak a frissek. Kedden az elmaradók, szerdán és csütörtökön a lusták, pénteken meg az úgymond „laza erkölcsűek”.
