Új Néplap, 2007. május (18. évfolyam, 101-125. szám)
2007-05-11 / 109. szám
4 A SZERKESZTOSEG POSTÁJÁBÓL ÚJ NÉPLAP - 2007. MÁJUS 11., PÉNTEK Immár tíz éve önállóak gálaműsor A Városi Kollégiumban egész évben ünnepelnek Felvételünkön a Mozart című musical egy részlete látható az Arany János Tehetséggondozó Program előkészítő évfolyamának előadásában A szolnoki önkormányzatnál megszűnt az üzemi étkeztetés A megyeszékhelyen néhány hónapja a városi önkormányzat üzemi konyhája nem működik. Nem értem, miért szűnt meg? Tudomásom szerint a helyiség kihasználatlanul áll. A város lakói közül korábban sokan igénybe vették itt az étkeztetést, nem beszélve az önkormányzatnál dolgozókról. A konyha bezárásáról, annak további sorsáról és az étkeztetés ideglenes vagy végleges megszüntetéséről sehol semmilyen tájékoztatás nem jelent meg. C. L. Szolnok A konyha bezárásával kapcsolatos kérdést eljuttattuk a városházára, ahonnan az alábbi Információt kaptuk. A városházán a 2006-os esztendő végéig élt a korábbi szolgáltató szerződése, aki nem kívánta a továbbiakban működtetni az éttermet. A hivatal pályázatot írt ki az épületben lévő konyha üzemeltetésére, amely eredménytelennek bizonyult. Mivel a létesítmény felszerelése és további üzemeltetése komoly beruházást igényelt volna, ezért az önkormányzat úgy döntött, bezárja a konyhát . Pókász Endre sajtószóvivő Új burkolaton járhatunk az áruház előtt Sokszor hallottam már arról, hogy Szolnokon több helyen balesetveszélyes a járda. Viszont a napokban a volt Skála áruház előtt vitt az utam ahol azt láttam, hogy új burkolat borítja a teret. Örülök annak, hogy fejlődés látható a város- központban. id. Németh István, Szolnok A levelekből válogatunk. Az írások — a levélíró hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövidített formában kerülnek a lapba. A vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. A névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Az oldalt szerkeszti: Szundi Zoltánná. Tízéves a Városi Kollégium Szolnokon. Az öt tagkollégiumból álló intézmény az 1996/97- es tanévben kezdte meg önálló működését. Az évfordulóra - és az eseményekben bővelkedő Megdöbbenéssel olvastam az Új Néplapban, hogy a szociális otthonokban élő idős embereknek milyen óriási gondot jelentenek kifizetni májustól a nem egy helyen duplájára megemelt térítési díjakat. Az állami normatíva csökkentése miatt a polgármesteri hivatalok a szociális otthonokban élők terheit legtöbb helyen a kétszeresére növelték. Ha ráadásul a betegségiekkel is küzdő emberek a nyugdíjukat kénytelenek odafizetni az ellátásukért, a betegségük gyógyítására, az élet fenntartását szolgáló gyógyszerekre már nem futja. A sokszor 35-40 éves szolgálati időt letöltött embereknek évekre emlékezve - az egész tanéven átívelő kulturális és sportjellegű rendezvénysorozatot szervezett a tantestület a diákokkal közösen. Ezek közül legnagyobb sikere nincs annyi pénze, hogy ezt meg tudják fizetni. Ha van gyermekük, pótolják ők a szociális otthon térítési díját. Ők is miből? A mai létbizonytalanságban — amikor azt sem tudja, holnap lesz-e munkahelye - a kapott minimálbér, netán munkanélküli-segély nagyon kevés, az árak (villamos energia, gáz, élelmiszer, gyermekeinek iskoláztatása, tandíj, utazás stb.) az egekbe szöktek. Miből tudja felnevelni, iskoláztatni gyermekeit, ráadásul nyomasztja a gond, hogy még a szülő gondozási díjához is hozzá kellene járulnia. a tagintézményenként megrendezett kulturális fesztiválokat követő összkollégiumi gálaműsornak volt. Ezeket a Sipos Orbán Szakképző Iskola színpadán tartották meg. A többórás Aki teheti, eladja az élete munkájával megszerzett lakását, hogy 4-4,5 millió forint befizetésével szociális otthonba vonuljon. Ezen felül még havonta a nyugdíjának a 80 százalékát is be kell fizetnie a gondoskodásért. Mit tegyen az, akinek nincs saját lakása, vagy hozzátartozója, aki megfizeti a nyugdíjon felüli részt? Ezeknek az idős embereknek a gondozási díjuk kiegészítése a polgár- mesteri hivatalokra hárul, akik általában működési gondokkal küzdenek. Vezetőink azt mondják, hogy műsorban a csoportos és egyéni fellépők színdarabbal, verssel, tánccal, bohózattal, hangszeres darabokkal szórakoztatták társaikat. a magyar ember nem szokott hozzá az idős korra való takarékoskodáshoz. Nem is volt rá módja, mert a nagy többség csak annyit keresett, ami a lét- fenntartásra volt elég, félretenni már nem nagyon tudott belőle. Ha az idős emberek és a munkáltatójuk által évtizedeken keresztül befizetett egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék már nem elegendő ahhoz, hogy nyugodt öregkoruk legyen, mi lesz a mai fiatalokkal? Ha a foglalkoztatási törvények nem lesznek szigorúbbak, akkor talán nekik sem lesz annyi nyugdíjuk, hogy nyugodtan éljenek... Terjéki Béláné, Szolnok I Talán még előnye is lehetne egy befogadó színháznak? Az az igazság, hogy már kétszer mondtam le a szolnoki Szigligeti Színházba szóló bérlet vásárlásáról. Mégpedig a véleményem szerint olykor unalmas színházi darabokról. Miért kell erőltetni, hogy Szolnokon színtársulat legyen? Érdekes lenne összehasonlítani, mennyi a város anyagi ráfordítása sportra és színházra? Miért nem lehet befogadó színház a Szigligeti, a fővárostól száz kilométerre? Miért nem élvezhetnénk például a Madách, az Operett vagy éppen a Vígszínház előadásait? Úgy gondolom, a szórakoztató színházé a jövő. Szolnoktól száz kilométerre van a Nemzeti, az Opera és még ötven teátrum. Budapestre nem egyszerű feljutni, jegyet szerezni, főleg télen, 22 óra után hazautazni bármilyen járművel, netán például Kunhegyesre. Ha befogadó színház működne itt, biztosan lenne vállalkozó társulat a színpad megtöltésére. Talán a színházi jegyárak is másként alakulnának, mint most, s egy-egy darabra, akár néhány előadásra is lehetne bérletet hirdetni. Attól tartok, hogy egyszer csak nem is lehet majd ez elől kitérni Szolnokon. P. György, Szolnok A tulipánok között. Édesanyám sok örömét leli minden évben a ház kö- rül pompázó tulipánokban. A kert- ben meg 83 evesen is tevekenyke- dik. Amikor a család találkozik, két lánya, két veje, három unokája és négy dédunoka köszönti. Karsai Istvánná, Mezőtúr Csirke József Elkeserítő térítési díjak az otthonokban nyugdíjasok Többségüknek nem volt lehetősége pénzt félretenni öregkorára ■ A nagy többség csak annyit keresett, ami a létfenntartásra volt elég. Sok évvel ezelőtt hajóval is érkezett áru a megyeszékhelyre visszapillantó Az immár hatvanesztendős piac fedettsége mára tovább bővült az árusok és a vásárlók örömére A XIX. század elejétől jelentős tényező volt a szolnoki piac. Híres volt nagyságáról, árubőségéről, melynek túlnyomó része zöldség, gyümölcs és baromfi volt. A gőzhajózás rendszeres megindulása után még nagyobb mértékben növekedett az ide szállított áru tömege: Csongrád felől, Ti- szasüly irányából. Vasúton is érkezett, de közúton, lovas kocsikkal szintén. A szegényebbek gyalog hozták be Zagyvaré- kasról, Tószegről, Besenyszög- ről, Rákóczifalváról, horoggal vállon cipelve 25-30 kg-ot - 10- 15 kilométer távolságból. A régi piacteret 1892-ben nevezték el Kossuth Lajos térnek. Az 1920-as évek közepétől ez a terület komoly gondot okozott a járműközlekedésben. Az ország nyolc főútvonalának (4-esnek ismert) szakasza a városon haladt keresztül, amely az itteni piacot, a Kossuth teret is érintette. Viszont a piacnak itt ideális helye volt, mivel a teret körülvevő épületekben tucatnyi üzlet kínálta különféle árucikkeit. Az „emberpiac” is itt volt. A Tolnaiház előtt (ma I. sz. irodaház), később a Magyar utcában szemben volt a kínálkozók gyü■ A régi piacteret 1892-ben nevezték el Kossuth Lajos térnek. Tovább bővült a piaccsarnok fedettsége. Képünk Illusztráció. lekezőhelye. Itt választottak cselédlányt, alkalmi munkára erős karú férfiakat. Hétfőn, csütörtökön a szolnoki kisiparosok: pékek, csizmadiák, kefekötők, szíjgyártómesterek rakták ki portékáikat. A hetipiacra felhozott áruk mennyisége miatt helyigényes volt. Ilyenkor a téren kívül a mai Táncsics Mihály, valamint a Tisza Antal utcákban is árultak, főleg dinnyeérés idején. A hétfői és csütörtöki hetipiac a nyári időszakban szinte lehetetlenné tette az átmenő közlekedést ilyenkor a nap bizonyos szakaszaiban. A szolnoki művésztelepen alkotók közül többen - AbaNovák, Szlányi, Deák-Ébner, Chiovini - szívesen választották alkotásuk témájául a szolnoki piac színes, hangulatos forgatagát, amelyeket vászonra vittek. A mai piac helyét 1947-ben kezdték kialakítani. Évek teltével bővült, átépült. 1973-ban befedték, kiépült a víz-, csatorna- és villanyhálózat. Az őstermelők azonban rossz idő esetén nem tudtak fedett helyet találni. 2006-ban bővült a csarnok fedettsége. Ezzel együtt a 60 éves Ady Endre úti piaccsarnok elhelyezkedése, megközelíthetősége, árukínálata megfelel a vásárlói igényeknek. Szurovecz Pál, Szolnok
