Új Néplap, 2006. december (17. évfolyam, 281-304. szám)

2006-12-18 / 295. szám

4 MEGYEI TŰKOR UJ NÉPLAP - 2006. DECEMBER 18., HÉTFŐ Gyuszi bácsi, a halhatatlan színház A Sose halunk meg zenés játék formájában — dörgő tapsos siker a bemutatón Tíz jelöltből sem tudtak főépítészt választani Jászberényben Közönségfilmként aratta diadalát a Sose halunk meg, s most lett belőle közönségszínház. Zenés játék formájában folytatja — elsőként Szolnokon — hódító útját. Valkó Mihály Utazók vagyunk mi mindannyi­an — jól tudjuk — életünk vona­tán, amelyre vágyakkal telve szállunk fel, nem sejtvén hol, mi­kor és miért állhat meg velünk, de abban a reményben, hogy tán elvisz bennünket oda, ahova sze­retnénk: a boldogság honába. Ahogy az a vállfaárus kisember is hiszi-gondolja - „lelépve" a filmvászonról immár a színpa­don -, hogy egyszer mégis csak rákacsint a szerencse, s nem csupán ő kacsingat feléje. Bejön az a bűvös tutti, a nagy nyeremény a lovin, s elérheti vá­gyai távolát: lesz „kaja, pia, nő”, szóval minden, ami jó és kelle­mes lehet ezen a világon. Csak hát, mire mindez meglehetne, megvan hozzá a nyeremény, ak­kor bizony már késő, magához szólítja őt az ég, oda, ahol már mit sem kezdhet a lóversenyen szerzett summával. A vágyait el nem érő kisember tragédiája lenne hát az ő históriája? Amely­nek láttán netán könnyeket is hullathatnánk? ■ Olyan vígjáték ez, mely a függöny leg'ördüléséig bűvkörében tart ben­nünket. Korántsem, sokkal inkább a vágyait „kergető” kisember bájos komédiája ez. Mert ahogy együtt utazunk Gyuszi bácsival ezen az estén, melyen Dés László ihletett muzsikája is társul hozzánk, s fel­fel hangzik esetenként - az elő­adást a „vágyak dala” foglalja ke­retbe is hatásosan - már a kez­detektől fogva szembeötlő, mondhatni kiabál, hogy mulat­tató, víg játékban van részünk, mely a függöny legördüléséig bűvkörében tart bennünket. Az egymást kergető jelenetek­ben - a nehézkes díszlet ellené­re, hatalmas lelátó a színen - nem csak a humor ízeit élvezhet­jük, megérezhetjük valamelyest az élet közelségét is. És nemcsak a 60-as évekét, melyben a cse­Nusika, kell egy kis husika? — Szabó Tamás a kamaszfiú, Schramek Andrea Nusika, Koltai Róbert a vállfaárus szerepében lekmény játszódik, de egy kicsit a mienkét is — néhány kiszólás, árulkodó mozzanat erejéig; ahogy megjelennek a vállfaárus útitársai az életben, az egyes fi­gurák rajzolatában, már-már ka- rikaturisztikusan, ami csúfondá- ros éllel hirdeti: milyen tökkel- ütöttek is a mi embertársaink, le­gyen rajtuk egyenruha, hordja­nak akár reverendát, szedjenek helypénzt, áruljanak könyveket, gyűlöljenek vagy szeressenek... És mi együtt kacagunk, röhö­günk rajtuk az alkotókkal. A ren­dező, Szabó Máté elutasít min­denféle nosztalgiát és hazug ér­zelgősséget, de nem mond ellent az érzelmeknek. Lám, milyen finoman lírai, em­beri pillanat például Gyuszi bá­csi és egykori szerelmének vá­ratlan találkozása, kiket a hábo­rú szakít el egymástól. S meny­nyire megható, ahogy felhangzik az „elhagyott” szerelmes szívbe markoló elégiája - Egri Márta áhítatot keltő, puritán szépségű megszólaltatásában. (Most, hogy írom e sorokat, újra meghatódom tőle). Persze említhetnék más ha­sonló pillanatokat is. A rendezés gazdagon él a hu­mor eszközeivel, a poénok rend­re a nevetés apró, néha nagyobb tüzeit is gyújtják a nézőtéren. Jól állítja együttesbe az előadás számtalan szerepét megformáló színészeket, - játszik szinte az egész társulat —, kiknek nevét hely hiányában felsorolni sem tudom, pedig nagyon megérde­melnék, mert Bodor Johanna ko­reográfiájára még táncba, moz­gásokba is lendülnek, s erős rit­musukkal olykor mintha a vo­nat zakatolását is felidéznék. Az előadás jó ritmusban vág­tat a cél felé, csupán a „végállo­másnál” éreztem, hogy valahogy megtorpan, a befejezést kissé ügyetlennek vélem. Nem vélet­len (péntek este!) a nézők sem tudják, tapsoljanak-e már, vagy még jön valami. A tétova csendet azután dörgő taps váltja fel, s már-már szűnni sem akar. És természetesen együtt Teréz szerepében Egri Márta derülhetünk mi nézők azon, ahogy ez a ravaszdi, kissé bolon­dos, ám józan eszű és „hódító”, bár Adonisznak aligha mondha­tó vállfaárus ügyködik; ahogyan kamasz unokaöccsét akarja be­vezetni az életbe, s a szerelem fortélyaiba is, akit vendégként egy színinövendék, Szabó Ta­más hoz aranyos esetlenséggel. (És milyen jól is énekel, új, friss arc.) Koltai Róbert feledhetetlen alakítása ez a Gyuszi bácsi, hu­mora közvetlen, természetes, tartalmas. Olyan tökéletes, mint­ha a szerepet nem is neki, ha­nem egyenesen róla írták volna. Érdekes, ahogy bájos öniróniá­val is színezi játékát. „Ugye mi­lyen jót mondtam” — teszi hozzá egy-egy elhangzott bon motjá- hoz. A roszszullétkor, a halál előtti pillanataiban, mikor fel­szakad leikéből a fájdalom is, igazán drámai. Megkockázta­tom: ő ma talán a legkedvesebb magyar színészünk. A „vállfa­árus dala”, ahogy előadja hama­rosan közkincsé is válhat. Gyuszi bácsi meghal ugyan a színpadon, bennünk azonban minden bizonnyal tovább él - ez a már-már legendás kisember, mosolyával, kedvességével, vá­gyaival, szenvedélyével, em­berségével - aki egy kicsit mi is vagyunk. Egyetlen főépítész-jelölt sem kapta meg a megválasztásához szükséges szavazatot Jászbe­rényben. A képviselő-testület legutóbbi ülésén pedig összesen tíz jelölt közül lehetett, illetve kellett volna kiválasztani a legal­kalmasabbat. Akkor azonban ez nem sikerült. Jászberény főépítészi posztja egyébként még a választások idején üresedett meg. A korábbi gyakorlattól eltérően a polgár- mester nem tartotta meg jogát, hogy saját hatáskörben döntsön a tisztség betöltéséről. A szava­zást megelőzően egy négytagú bizottság véleményezte a pályá­zatokat. A Gedei József polgármester­ből, Forgács István főjegyzőből, Plesz Antal Ybl-díjas építészből és Tamás Zoltán képviselőből (a városfejlesztési bizottság elnö­ke) álló testület egyhangúan el­ső helyen ajánlotta prof. dr. Ba­logh Balázst. ■ A cél, hogy minél előbb új pályázatot tudjanak kiírni a posztra. Az építész pályázatához csa­tolta sok más mellett például dr. Kosa Lajosnak, Debrecen pol­gármesterének ajánlását is. A szavazás viszont mindezek elle­nére mégsem volt eredményes. Gedei József az eset után sajtó- közleményben fejezte ki értet­lenségét, hogy a magukat tizen­heteknek nevező csoport (jobb­oldali és liberális képviselők) nem tudták kialakítani állás­pontjukat. A polgármester sze­rint mindez árt a város hírnevé­nek. A csoport tagja Tamás Zol­tán is, aki a bizottságban még tá­mogatta az első helyen nevezett jelöltet, a szavazásnál viszont másra voksolt. Tamás Zoltán minderre an­nyit válaszolt, hogy a testület­ben nem jöttek létre frakciók, így pedig nem is volt egysége­sen kialakított álláspont sem. Többen alkalmasak lettek volna a feladatra. Véleménye szerint mindössze annyi történt, hogy később választanak majd főépí­tészt Jászberényben. Gedei Jó­zsef polgármester elmondta, je­lenleg éppen a jogi helyzet tisz­tázása zajlik. A cél az, hogy mi­nél előbb új pályázatot tudjanak kiírni a posztra. ■ Banka Csaba JátSZÓháZ. A szolnoki Napsugár Gyermekház Kézműves Házában kará­csonyi játszóházat rendeztek szombaton. E program keretében a díszek mellett mézeskalácsot és ajándékdobozokat is készítettek az ügyes ke­zek. Képünkön Szabó Réka egy csengettyűs angyalkával. Bőséges leletek esztendeje a megyében feltárások Az ELTE és a Nemzeti Múzeum munkatársai is részt vettek azokban Az elmúló esztendő gazdag ha­gyatékkal örvendeztette meg a régészeket. A feltárások nagysá­ga miatt idén azokban részt vet­tek a Magyar Nemzeti Múzeum és az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem munkatársai is. Dr. Csányi Marietta és dr. Tár­noki Judit a Vásárhelyi-terv fel­tárásai során bronzkori leletek mellett a Kárpát-medence leg­gazdagabb rézkori temetőjét ku­tatta az idén. A sírok igen gazda­gok arany és bronz ékszerekben, de nem kevésbé jelentősek az itt talált méltóságjelző rézcsáká­nyok és egy jogarmaradvány is. Dr. Madaras László Török- szentmiklós környékén bronz­kori, szarmata települések sorát, és egy nem is sejtett középkori falut tárt fel. Újszerű lelet egy cserépbogrács, ami azt bizonyít­ja, hogy ez az edénytípus a ma­gyarok előtt is ismert volt a Kár­pát-medencében. Avar sírok Jászberényben is kerültek elő szép számban. Hajdanán rész­ben kirabolták őket, de így is számos, a korról mesélő sírmel­léklet maradt ránk. Például egy, az ásatási szezon végével sem áll le az élet a régészeknél. Ugyanis a jövő évi feladatok előkészítése, terepbejárása már jelenleg is folyik. A remé­gazdagságukról tanúskodó, aranyrozettával díszített fanyelű vaskés. Szintén avar lelet a sí­rok mellett talált, ismeretlen hi­edelemvilágukról tanúskodó, ál­dozati gödrökből álló együttes, az áldozati állatok, félbevágott, vagy feldarabolt marhák, birkák felismerhető maradványaival. Dr. Kertész Róbert Tarnaörsön egy középső kőkori lelőhely fel­nyek szerint a következő esz­tendő sem lesz szegényebb a tudományos érdekességekben, de nehézségekben is bővelke­dő ideinél. tárását végezte, ami fontos ada­tokat szolgáltat a termelőgazdál­kodás itteni kialakulásának kér­déséhez. A tiszaroffi árapasztó­tároló megelőző régészeti mun­kái mellett dolgozott a Tisza-híd búvárrégészeti feltárásán is, ahol tüzértechnikai érdekesség­ként sértetlenül előkerült egy, a szabadságharc alatt az akkori fa­lúdba lőtt hatfontos gránát. Polgár Zoltán fedezte fel az or­szágos sajtóban is nagy teret ka­pott kincsleletet. A pénzek a dr. Bagi Gábor által azonosított el­pusztult középkori falu, Lak ha­tárában kerültek elő a Szabó Eni­kő és csapata által alkalmazott új geofizikai módszer segítségével. ■ Szathmáry István A szezon végén már zajlik a terepbejárás

Next

/
Thumbnails
Contents