Új Néplap, 2006. október (17. évfolyam, 231-255. szám)

2006-10-26 / 251. szám

ÚJ NÉPLAP - 2006. OKTÓBER 26., CSÜTÖRTÖK 6 DIÁKVILÁG — SETA QtARí \GO Örömmel vettük tudomásul, hogy a cikkek mellett szívesen küldtük verseket, novellákat, amelyekből min­den héten folyamatosan közlünk majd néhányat-. írjatok nekünk! A novellák teljes terjedelemben olvashatók lesznek honlapunkon: Vajh. mit mond a dátum? ' a sötétséget, nem becsülheti a fényt Fizikaóra Köbméter és nyomás a négyzeten, Antonius és Kleopátra uccsó Magasságok mínuszban, gravitáció Szorozva hőmérséklet állandóval. Megkapjuk a moláris tömeget, És már részecskékben kérjük a söröket. Számoljuk Fahrenheitből Celsiusba, Gázállapotváltozás és Lussac. Pé egyenlő em per erszer té per vé, Szellem per köbméter: lidércnyomás, hé! Számoljunk hozzá a diletációs hézagot, Osszuk el té-eggyel és kettővel, Csak az egyenlet, és mi bírjuk erővel. Nyitott rendszerben súrlódás, Köpőcsövezik? Na, dicső indián, Vonul a táblához, csinálja szaporán, Legközelebb lenyomom a torkán. Szóval fajhőször ezer-tizenjét jóul, Később tartson a hátsó padban zsúrt! Boltzmann állandó: nem ismerik? Akkor számolja át a Kelvint! Mindez oly csodás és érdekes, Néha nem értek belőle egy kukkot sem. Attól tovább magyaráz M pont Béla, Folytatódik a Fizikaóra. Ma a békét nem értékeljük, hiszen nem kellett átélnünk háborús időket. Az ünnepségek azért maradtak, hogy emlékezzünk. SZABÓ ENIKŐ, VARGA KATALIN GIMNÁZIUM, SZOLNOK Iskola: I I I ............................... 1 Cím:...................... I I Osztály:............... 1 Csapat fantázianeve: I I Résztvevők: 4. I 1. I 2. 1 3. I I I I I I I Osztályfőnök neve:.................. Osztályfőnök telefonszáma:....... Iskolaigazgató aláírása:................................................ A jelentkezési lapot november 3-ig küldjétek vissza címünkre: AS-M Kft. JNSZ Megyei Irodája, 5000 Szolnok, Mészáros L. u. 2. A borítékra írjátok rá: „LADIK” A médiavetélkedő csak megfelelő számú nevezés esetén indul el (min. 15 csapat) Az Új Néplap lapcsalád kiadója média­vetélkedőt hirdet a megyei általános iskolák 7. és 8. osztályos diákjai részére, melynek a neve: LADIK, vagyis Lapot a diákoknak! A vetélkedő 3 fordulóból, egy megyei döntőből, és egy országos döntőből áll. A nevező csapatok kapnak egy tesztlapot, amelynek megoldásához figyelni kell az Új Néplapot, illetve kutatómunkát kell végezni. A három forduló során a legjobb 10 csapat jut tovább a megyei döntőbe, amelyet 2007. áprilisában rendezünk meg. A nyertes csapat kerül az országos döntőbe 2007. májusban. Je. Új Néplap ■0 ^PWwív * ífRfí'OJ Uiéti WK&\ Mit mondanak az '56-os események fél évszázados távlatból a mai fiatalok­nak? Mindent és semmit. KUGLER ANITA G. 10. A., MÓRICZ ZSIGMOND GIMNÁZIUM, KÖZGAZ­DASÁGI SZKI ÉS KOLLÉGIUM, KIS­ÚJSZÁLLÁS: — Vajh mit mondhat „ nekünk „ ez a dátum? Először egy szülinap juthat eszünkbe, amit elfelejtettünk. Aztán ahogy nyomkodjuk a távirányí­tót, megpillantunk az egyik adón egy ünneplési ceremóni­át, rögtön ez jut az eszünkbe: „ De jó, akkor hétfőn nem kell suliba menni, aludhatunk dé­lig”. Majd fejünkbe ötlenek a „haza” versei és a kötelező, órá­kig tartó, unalmas és érthetet­len beszédekkel teli koszorúzás. KISS REGINA, KINIZSI PÁL GIMNÁ­ZIUM És SZKI, abony: - Nincs su­li! Nézzük a televíziót, pizsamá­ban és azt érzékeljük, hogy még a kereskedelmi csatornák is az 56-os forradalomról szóló filme­ket vetítik. De mire ez a felhaj­tás? Nehezen értjük. Anya azt mondja, olyan forradalom volt ez, melyet az egész világ figye­lemmel kísért! Ebben az évben azonban más olva­satban kaptuk vis­sza a forradalmi hangulatot. Volt is­kolai ünnepség is, de én nem arról be­szélek. Arról, ami Budapesten zajlott. Sokkolt. Megrázott. Mindenkit. Az ötven­hatos eseményeket eddig min­dig és mindenhol békével ünne­pelték, hisz a szabadságharcnak is ez volt a célja. De most min­den más volt! Budapest utcáin ismét forradalmi hangulat bon­takozott ki. A magyarok közös ünnepe helyett az utcai csata ke­rült előtérbe. Átéreztük. Végre, sok év után, mi fiatalok is át­éreztük, hogy milyen lehetett. BUDAI ZSÓFIA G. 11. B„ MÓRICZ ZSIGMOND GIMNÁZIUM, KÖZGAZ­DASÁGI SZKI, KISÚJSZÁLLÁS: -Sötétség nélkül nem lehet vilá­gosság. Ez igaz mindazokra, akik nem élték át az ’56-os for­radalmat. Most, hogy 50 éves lett a forradalom, nagyobb ün­nepségeket rendeznek. Az egész mára nagyon messzire került az igazságtól. Október 23-án a tévécsator­nák élőben tarta­nak megemléke­zést. Arra készte­tik az embert, hogy álljon meg egy percre, és hajtsa meg a fe­jét. így nem lehet elérni, hogy igazán beleérezzünk a történe­lem eme időszakába, és meg­becsüljük az akkori embere­ket. Aki nem ismeri a sötétsé­get, nem becsülheti a világos­ságot. A mai békét nem érté­keljük mi fiatalok igazán, hi­szen nem kellett átélnünk há­borús időket. így nem várható el, hogy mélyen emlékezzünk. Ezért maradtak a nagy ünne­pek. De ha megpróbálná a mai kor embere a lelkében becsül­ni a békét, akkor méltón adóz­nának az ’56-os forradalom mártírjai előtt anélkül, hogy külsőségekben nyilvánulná­nak meg. MIKLÓS IMOLA 9.C, LEHEL VEZÉR GIMNÁZIUM, JÁSZBERÉNY: - A szüleim letoltak, amiért nem is­merem 1956 eseményeit, lénye­gét, jelentőségét. Kilencedikes vagyok. Elgondolkodtam, és rá­jöttem, hogy történelemórán nem is jutottunk el az anyaggal 1956-ig. Idén ügy határoztunk, hogy Budapesten fogunk ünne­pelni. Végigjártuk az „Emléke­zés útját” az Andrássy úton, ahol korabeli járművek és élő­képek idézték fel a forradalom napjait. Egy másik helyszínen, a „Szabadság hőseinek terén” a forradalom után kivégzett poli­tikai elítéltekre emlékeztek. So­kan még 25 évesek se voltak. A Terror Házába is bemen­tünk. Ez hiánypótló történelem­­óra volt. A legmegdöbbentőbb volt, hogy az emberek nem mertek beszélni. A sok mozaik kezdett összeállni. Nincs fonto­sabb, mint a szabadság. ■ Sok év után mi, fiatalok is átérezhettük, mi volt ötven évvel ezelőtt. A sulikirándulás nem a pihenésről szólt kényszer alatt Kiderült, hogy a fiúk is tudnak főzőcskézni, ha akarnak Már a tanév kezdetekor elkezd­jük szervezni a legelső iskolai ki­rándulást. Az idén a cél Felsőtár­­kány volt. Három napra a birto­kunkba vettük az erdővel körbe­vett tábort. Célunk az volt, hogy meghódítsuk a hegyeket. Lesé­táltunk a faluba, hogy kisvasúira szálljunk. Kisgyerekként nem okozott akkora élményt számom­ra, mint 18 évesen kisvasúira szállni! A világ lelassult és úgy éreztem, mintha egy kis időre csak az enyém lenne! Számomra ez feledhetetlen élmény volt. Visszaérve a táborba vacsorát készítettünk. Persze akadt né­hány akadály. Először is meg kellett tanítani a srácokat krumplit pucolni. Ami magya­ros ételnek indult, végül inkább mexikói lett. Egy szó, mint száz, nagyon erős lett!!! Már sötét volt, de még mindenki elemében érezte magát. A tanárok ezért úgy döntöttek, egy éjszakai túra még belefér a programba a buli előtt. Sűrű, fás területen baran­goltunk, elemlámpa nélkül, a hallásunkra támaszkodva. Más­nap reggel kétórai alvás után lassan mindenki fáradt tudatáig eljutott, hogy aznap egy közel 20 km-es túra vár ránk. Reggeli után el is indultunk. Fel a hegy­re, majd le. Pihenésre nem volt idő, hisz újból vacsorát kellett készítenünk. Ekkor önhatalmú­lag úgy döntöttem, gyakorlat te­szi a mestert. Tehát a fiúkra hagytam a munkát. Ügyesen el is végezték a feladatot. Amikor kész lett a vacsi, mindenki jóízű­en befalta. Mivel még mindig nem voltunk eléggé fáradtak, új­ból buliztunk egyek Nagyon so­kan nem tudtunk aznap este aludni, úgyhogy kiültünk az ebédlőbe, soloztunk (kártyáz­tunk...) és elhülyültük az időt. Harmadnap már kissé letörve vettük tudomásul, hogy egy röp­ke egri látogatás után indulnunk kell haza. A buszon mindenki csak nézett maga elé bambán. Ki a fáradtságtól, ki pedig attól, hogy körülbelül három óra múl­va vissza kell majd zökkennie a megszokott hétköznapokba. Ezek a kirándulások annyira jók, hogy soha nem fogom elfe­lejteni a hangulatukat. KISS RENÁTA, KINIZSI PÁL GIMNÁZIUM, ABONY A 20 kilométeres menet után jól esett ücsörögni a tábortűz mellett

Next

/
Thumbnails
Contents