Új Néplap, 2006. október (17. évfolyam, 231-255. szám)
2006-10-21 / 248. szám
ÚJ NÉPLAP -'2006. OKTÓBER 21., SZOMBAT Az ’56-os forradalomban a kor adottságaihoz képest nagyon sok fényképfelvétel készülhetett. Hiszen mindenki, akinek lehetősége, tehetsége volt rá, igyekezett megörökíteni az eseményeket. A megtorlás évei azután rendet vágtak e kordokumentumok között, sokan félve rejtegették, mások saját testi épségük, szabadságuk védelme miatt megsemmisítették őket. A visszatérő kommunista hatalom nagy lendülettel vadászott a lázas napok alatt készült felvételekre, a megtorlás céljaira kívánta felhasználni azokat. Nem kétséges, hogy már eleve ezzel a céllal is fényképeztek számosán. A most bemutatott, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár anyagából származó felvételeket például dr. Cseh Géza főlevéltáros a megtorlás periratainak lapjai közül gyűjtötte össze. // ■ ŐSZI 1956. október 23-án este fél tízkor Budapesten, a Hősök terén a népharag ledöntötte Mikus Sándor 1951. december 16-án felavatott 8 méter magas Sztálin-szobrát”. Ezzel indítja az emlékművek 56-os sorsát tárgyaló előadását Szikszai Mihály szolnoki főlevéltáros. Valóban, egy forradalom történetének nagyon lénye-Hallgató küldte meg a rádiónak a Kádár-beszédet A magyar Rádió Szolnoki Stúdiója, melyet akkor Damjanich rádiónak hívtak elválaszthatatlanul összeforrt az 1956-os történésekkel. A politika évtizedeken át nem cáfolta, és a köztudatban így maradt meg, hogy innen szólt a magyar néphez Kádár János. Bejelentve a forradalmi munkásparaszt kormány megalakulását A felvétel ma egy korabeli hallgatónak köszönhetően található meg a rádió archívumában. A szolnoki stúdióhoz névtelenül küldték be a hanganyagot, me-Újra rádióba szerkesztik Kádárt fyet minden valószínűség szerint a rádió elé tett magnetofonnal rögzítettek A felvételen még a rádió hangolása is hallható. Többek között ezt is lejátsszák hétfőn a Szolnoki rádió 15.05 órakor kezdődő Volt egyszer egy forradalom című műsorában. A szerkesztők elmondták nem volt céljuk az ötven évvel ezelőtti esemé nyék kommentálása. Korabeli felvételek, történészek, levéltárosok és szemtanúk segítségével próbálják felidézni 1956 eseményeit így például elhangzik az a riport is, mely egy rádiókabaré betétjeként először vetette fel, hogy a Kádárbeszéd nem Szolnokról szólt Hamar végigsöpört megyénkben Is a szovjet emlékművek elleni „harc". Szolnokon a „szivar” dőlt le elsőként. ges eleme, hogy milyen emlékeket választ magának, és melyek ellen fordul a haragja. A Sztálin-szobor története mára közismert, de azt már jobbára a kortársak őrzik, hogy Szolnok megyében mi történt a letűnt Rákosi-kor emlékeivel. Erről szólva elsősorban a szovjet hősi emlékműveket kell szemügyre vennünk. Hiszen minden lakott helyre jutott belőlük, jobbára a hősöknek kijáró örök dicsőséget hirdető szöveggel. Azt senki sem vonhatja kétségbe, az elesett katonának a Föld minden táján kijár a megőrző emlékezet, de itt másról van szó. Talán az a félig-meddig vicc formájában fennmaradt bölcsesség világítja meg legjobban a lényeget, miszerint a törökök azért voltak rendesek hozzánk, mert sohasem ünnepeltették meg velünk Mohácsot. A szovjet emlékművekkel ezzel szemben egészen más a helyzet. A legtöbb ember részéről gyűlölet vagy ellenszenv övezte őket, s nem véletlenül. Egy felszabadításnak hazudott brutális megszállás szimbólumai voltak egytől egyig, amiről az ország lakosságának döntő többsége csak suttogva elmondott fájó emlékeket őrzött magában. Szinte mindenütt az uralkodó osztálynak hazudott munkásság tagjai estek nekik először karöltve diákokkal, parasztokkal. Mindenkivel, akiben a forradalom valamilyen új élet reményét ébresztette fel, bocsátotta szárnyára. Traktorokkal, gépkocsikkal estek neki az egyébként általában nem túl nagy műértékkel bíró alkotásoknak, s Jászladány volt az első település október 25-én, ahol porba hullott a vörös csillag. Azután sorban következett a megye többi települése is. Másutt, mint a megyei tanács épülete mögötti domborműnél, diákok szorgoskodtak a bontásnál. Későbbi kulturális, tudományos és közéletünk nagy szerencséje, hogy őket valahogyan elkerülte a másokat később sújtó retorzió. Ugyanis legtöbbjük, ahogyan azt dr. Cseh Géza szolnoki főlevéltáros kikutatta, idővel az élvonalba emelkedtek a maguk szakterületén. A legtöbb emlékmű ledöntőit sajnos más sors érte. A régi rend helyreálltával lesújtott rájuk a hatalom bosszúja, börtönnel, rendőri zaklatással fizettek a szabadság néhány napján véghezvitt bátor tettükért. Illetve azzal, hogy a számonkért forradalmárokkal fizettették meg, vagy építették újjá a ledöntött szovjet emlékműveket. Nekünk is van Golgotánk, még feltámadás nélk a vörös csillagok 1848 hőseinek több szerencséje volt az utókor hálájával, mint bő Száz évvel későbbi utódaiknak. Akik szerencsésen átvészelték a sértett birodalom első dühét, többnyire a nemzet megbecsülésétől övezve élték le éltüket, futották be további pályájukat. Az igaz, messze nem egyforma módon, a tábornoki rangtól, képviselőségtől a honvédmenházak szerény kenyerén éldegélő öreg katonáig terjedt sorsuk sokfélesége. De az biztos, a végső úton még annak az uralkodónak a főhajtása is kísérte őket, aki ellen annak idejen fegyvert ragadtak kezükbe. 1956 hőseinek útja másfelé vezetett. Arra a Golgotára, ahonnan minden hivatalos megnyilatkozás ellenére ma sem jött el a feltámadás, amire képesek voltunk bő másfél száz esztendővel ezelőtt. Ahhoz, hogy az újjászületéshez eljussunk megbékélés kell, a megbékéléshez pedig jóvátétel és lelki megtisztulás. Megtisztulás az ország és benne óhatatlanul az események egykori résztvevői részéről, akik jórészt ma is a belső önvizsgálattal adósan élnek közöttünk. Valójában jelenleg is a barikád két oldaláról tartják szemmel egymást. Napjainkban a forradalom valós megbecsülésétől igen távol vagyunk. Jelen állapotunkban távol is maradunk, amíg nem csinálunk tisztességes számvetést akkori múltunkkal. Ezen nem változtat a szeanyagi kárpótlás, kitüntetés, szereplési lehetőség. Csupán a rtyílt színvallás, ki mit tett akkor, minek örököse valójában. Amíg ez nem lesz, mást nem mondhatunk, hogy „Elvégezde semmi sem tisztáztatott”. napjaink voltak llBRP' -A FORRADALOM KÉPEI
