Új Néplap, 2006. október (17. évfolyam, 231-255. szám)
2006-10-21 / 248. szám
Sem a fennkölt, sem a tragikus események nem mentesek időnként a humortól. Jön az akár magától is. A forradalom szolnoki végnapjainak is van ilyen, a közönség számára már nem nagyon ismert mozzanata, amelynek dr. Fazekas Zoltán visszaemlékezéseiben maradt nyoma. Fazekas Zoltán az akkor itt működő közlekedésmérnöki egyetem munkatársaként vett részt az eseményekben, forradalmi szerepléséért több esztendőt töltött utána Kádár börtönében. A katonai puccsok gyakorlata szerint az oroszok bevonulása utáni rádióközlemények szüneteiben összekötő zenét sugárzott a szolnoki adó is. így történhetett meg az, hogy közvetlenül Kádár János máig emlegetett beszédét követően fólcsendült egy szép Mozart-ária, Ozmin dala a Szöktetés a szerájból című közismert műből. Az opera iránt kevésbé elkötelezetteknek idézzük az első sorait: „ím eljött a kéjes óra, és áll már az akasztófa és a gége megszorul, megszorul”. Hogy a műsorszerkesztő látnok volt-e vagy bátor, esetleg a véletlen műve az egész, az már nem fog kiderülni. ÚJ NÉPLAP - 2006. OKTÓBER 21., SZOMBAT Akasztófa-ária kíséretet kapott a Kádár-beszéd nyék aktív résztvevője többek között ő, a 36 esztendős üzemi műszerész volt. — A Járműjavítóban október 24-én délelőtt ment híre, hogy a fővárosban mozgolódás van, az egyetemisták tüntetnek a rendszer ellen. Ez mindenkit felvillanyozott, hiszen a levegőben hetek, hónapok óta érezni lehetett valami feszültséget. Már aznap délután az üzem Körösi úti nagykapujánál gyülekezni kezdtünk, miközben a nagy faliújságra valaki kiszögelte Petőfi versének néhány sorát:....Visszanéz még egyszer mérges tekintettel, szeme mikor elér a végső határra, leesik fejéről véres koronája...”. Amikor már vagy két-háromszázan összeverődtünk, hangosan követeltük, hogy az üzemben vegyék le a vörös csillagokat. Végül a két gyűlölt jelkép hatalmas robajjal zuhant a Körösi útra. Ezután több százan a város központjába vonultunk. Mire odaértünk, a zsúfolásig megtelt Szabadság-szobor körül egy szolnoki színész már a Nemzeti dalt szavalta. A közösen kiáltott refrén dübörgő hangjait még az orosz laktanyában és a szandai magyar katonai reptéren is hallhatták... Másnap, 25-én reggel a Tisza Szálló melletti szovjet emlékmű körül gyülekezett a tömeg.' Az egész város „szivarnak" csúfolta a műtárgyat, mi ezen bosszultuk meg a „felszabadulást”. Egy apró birkózó mászott fel az emlékmű oldalán, majd kötelet kötött rá, de a nekiveselkedő több száz ember sem tudta ledönteni. Végül egy erőgép segítségével adta meg magát. A több ezer főre duzzadt tömeg a Szapáry úton vonult tovább, ahol a városi rendőrkapitányság lodzsáján a szervezet elöljárói tapssal üdvözölték a szabadságérzéssel fellelkesült tüntetőket. Utunk a Kossuth térre vezetett, ahol a városháza erkélyén többek között a szocdemes Dancsi József, a Járműjavító tanoncoktatója szónokolt. Átvonultunk a megyeházára egy Kossuth-címeres magyar lobogó alatt, ahol a megyei munkástanács tagjait választották meg. Gyönyörű, szívet melengető, reményteljes őszi napok voltak... A pesti eseményeket követően megyénk összes falujában és városában is forradalmi hangulat uralkodott. így volt ez Szolnokon is. Folytatás az 1. oldalról A szolnoki Damjanich János Múzeum Baráti Körének tagjai, illetve a nyílt rendezvény vendégei a minap az 50 évvel ezelőtti történéseket elevenítették fel. Az apropót Benson Vilmos „Szolnoki srácok, 1956” című memoárja adta. Az író-tanár ember egy 10 esztendős rosszcsont szemével láttatja könyvében az eseményeket, előzményeivel, illetve utózöngéivel együtt. Kötött-fűzött munkásságának néhány alakja a hallgatóság soraiban csatlakozott az elhangzottakhoz. Összességében így, az eddig megszokottakhoz képest hiteles történelmi információval lehettünk gazdagabbak. JJogy milyen félelem uralkodott el a szolnoki reptéren, arról Dézsi István főhadnagy, a laktanya akkori ügyeletes tisztje számolt be. letben csak az Alcsiszigetre hazafelé ballagó gulyát nézték megfigyelőink embercsoportnak — beszélt ’56 szemtanúja.- Annyi bizonyos, hogy a fiúk bátrabbak voltak - meséli ezt már Juhászáé Sáros Márta. - A vagány srácok mindig kint kódorogtak az utcán, mi leánykák pedig még iskolába sem mertünk menni. Én úgy gondolkoztam, ha háború van, akkor nem tudok hazamenni az iskolából édesanyámékhoz. De szüléink arcán, állapotán, viselkedésén végig tudhattuk, mi történik az utcákon. Sándor Jánost nem kell különösebben bemutatni. A megye legnagyobb, közel kétezer dolgozót foglalkoztató vállalatától, a szolnoki Járműjavítóból mintegy nyolcszáz munkás kapcsolódott az 1956-os októberi megmozdulásokhoz. A forradalmi esemé- Képzeljék el, mi bent vagyunk a laktanyában felfegyverkezve, előttünk a kiszámíthatatlan tömeg. Mögöttük meg a tiszti lakótelep, aggódó családtagjainkkal. Ha őket valami baj érné... De hála istennek, nem történt baj, csak majdnem! Kapom a kurblis telefont az irányítótoronyból, hogy a felszállóbeton irányából egy nagyobb tömeg közelít. Nofene, mit tegyek? Ezek kileshették, hogy oda már nem jutott ember a védelemre, és hátba támadhatnak minket. De mire intézkedhettem volna, jött a megnyugvás a telefonon. Az esti hideg, nyirkos, ködös szürküDancsi József, a megyei munkástanács elnöke ‘57-es letartóztatása után „...Angyal, vidd meg a hírt az égből, mindig ÚJ élet lesz a vérből Találkoztak ők már néhányszor -A költő, a szamár, s a pásztor Az alomban, a jászol mellett, Ha az Élet elevent ellett, A Csodát most is ők vigyázzák, Leheletükkel állnak strázsát, Mert Csillag ég, hasad a hajnal, Mondd meg nekik,- mennyből az angyal” (MÁR Al SÁNDOR, 1956) Szép, reményteljes Elmulasztott felelősségrevonás, elmaradt az önvizsgálat párhuzam Anisits: „A magyar társadalomban a forradalom eszmeisége sajnos a mai napig nem gyökerezett meg” Ötven éve a kommunista rezsim néhány órán belül összeomlott. Tizenhárom napon keresztül felfegyverzett diákok, munkások, intellektuálisok és katonák fogtak össze a zsarnokság ellen. Az állampárt tömegterrorja, mint rendszeresített elnyomási módszer, sok fájdalmas sebet okozott. A népben először a rejtett ellenállás gerjedt, ami azután október 23-án a nyílt haragba csapott át. De nemcsak dicső összefogásról, hanem szégyenteljes árulásról is szól a forradalom. Az ÁVH sortüze a tüntetőkre a rádiónál elindította a népfelkelést. A szovjet hadsereg, a túlerő végül is visszaállította az eredeSztálin elvtárs a földön... ti hatalmi viszonyokat és beindult a brutális represszió. A harcok során mintegy 3000 ember halt meg. A megtorlás több, mint 100 000 embert érintett, akik közül több tízezret büntetőtáborokba internáltak. Harmincötezer embert állítottak bíróság elé, akik közül 25-26 ezer ember került börtönbe. A halálra ítéltek és kivégzettek száma máig is pontatlan. Ez a szám 500-700 között mozog. Végül 200 ezren menekültek külföldre a bosszú elől. Sőt, decemberben 131 ember életét oltotta ki a szovjet és ÁVH egységek sortüze. De a rendszerváltás előtti évben, 1988-ban is gumibottal támadt a rendőrség azokra a tüntetőkre Budapesten, akik Nagy Imre és társainak kivégzéséről akartak megemlékezni. Az ’56-os forradalom és szabadságharc tanúságot tett a magyar nép szabadságszeretetéről. A szabadság nem az ember természetes, magától értetődő értéke. A forradalom tanulsága az, hogy a szabadságért meg kell harcolni és a szabadságot meg is kell védeni. Ezeknek a napoknak a világméretű történelmi jelentősége abban rejlik, hogy a forradalom - leverésének ellenére - a szocializmus ideológiájának és a Szovjetunió bukásának folyamatát indította el. A magyar társadalomban a forradalom eszmeisége sajnálatos módon még mai napig sem gyökerezett meg. Pedig a magyar nép előtte csak 1456-ban írt hasonló jelentőségű világtörténelmet. Az árulók és az állampárt szekértolói közül még néhányan élnek és a sors iróniájaként néhol ők vezénylik le most az ünnepségeket. Ez az elmulasztott felelősségre vonás és az elmaradt múlttal való szembenézés következménye. A halottak igazsága azonban meggyőzőbb, mint a hamis, magyarázkodó retorika. Talán még 50 évnek kell elmúlni ahhoz, hogy ’56 emlékezete az utódainkban osztatlan általános büszkeséget és csodálatot váltson ki. Ehhez azonban a magyar társadalom egészséges, demokratikus továbbfejlődése szükséges. Magyarország demokratikus fejlődéséhez azonban ma még hiányzik a hiteles baloldali, igazi szociáldemokrata párt, ami a fejlett nyugati demokráciák óriási tartóoszlopa. Csak hiteles demokratikus pártok összefogása teremthet Magyarországon olyan demokráciát, amiről az ’56-os hősök álmodtak. DR. ANISITS FERENC Szolnok város díszpolgára ■ .Asszonyokat és gyerekeket golyószóróval kaszaboltak le.”
