Új Néplap, 2006. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
2006-07-28 / 175. szám
7 2006. JÚLIUS 28., PÉNTEK POLITIKAI HIRDETÉS Szolnok, START! Beszélgetés Vass Lajos polgármester-jelölttel, városmenedzserrel Ön sikeres ember. A szolnokiak hozzászokhattak, hogy aki vinni akarja valamire, az el is hagyja ezt a várost. 1 Ön viszont az ajánlatok ellenére itt akar polgármester lenni. Miért? Mert én szolnoki vagyok. Itt születtem, itt jártam a Verseghy Gimnáziumba, itt kezdtem el dolgozni, itt alapítottam családot. Minden ide köt. Gyermekkorom, ifjú éveim élményei, a felnőtté válás próbatételei, az érett férfikor tenniakarásának és képességének felismerése, első sikereim és - hitem szerint - munkám értelme és eredménye is. Volt a Szigligeti Színház igazgatója. Az utóbbi években a fővárosban ténykedett a Nemzeti Kulturális Örökségek Minisztériumának államtitkáraként, most pedig az Operaház minisz- I téri biztosa. Ami az Operát illeti: miniszteri biztosként a kialakult ellentétek feloldását és az ország legnagyobb színházának gazdasági rendbetételét, megújítását vállaltam. Államtitkárként összetettebb volt a feladatom. Nemzeti kincseink méltó megőrzésén túl a sokszínű kulturális szolgáltatások biztosításán, nemzeti kultúránk külföldi megismertetésén, illetve a világ kulturális kincseinek magyarországi bemutatásán dolgoztam. Több milliárd forintos programokat is irányítottam. Nagyon sok hazai és külföldi szakértővel, szakmai csoporttal dolgoztam együtt. Arra törekedtem, hogy jelentős anyagi ráfordításokkal, de minden esetben költséghatékonyan olyan beruházások valósuljanak meg, amelyek to- | vább színesítik a kulturális kínála- ! tot. S ha lehet, csökkentsék a főváros és más települések közti kulturális szakadékot. Jó érzés, hogy kitartó, következetes, diplomáciai tárgyalássorozaton személyesen is hozzájárulhattam ahhoz, hogy a Szovjetunióba elszármazott sárospataki könyvek visszakerüljenek Magyarországra. Szolnoki lévén pedig aligha kell említenem, hogy jó néhány szolnoki és megyei kulturális és egyházi épület felújítását is támogatva mindent megmozgattam a városi művelődési központ teljes rekonstrukciója érdekében. Mindezt úgy, hogy még most is naponta ingázik Szolnok és Pest között. Mindig szolnokinak vallottam magam, egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy elhagyjam a várost, főleg az nem, hogy elköltözzek innen. Ezért vállaltam inkább a külön terhet, reggel megyek, este jövök. A négy év alatt 400 ezer kilo- ! métert utaztam, de ragaszkodom gyökereimhez. Nem is tudnék elszakadni Szolnoktól, hiszen itt élnek rokonaim, barátaim, ismerőseim. Sorsom ide köt. Igen, de most új helyzetben. Polgármester-jelölt. Miért vállalta fel? Azt szeretném, ha ezt nem nagy szavaknak tekintené, de egyre erősebb bennem a meggyőződés, hogy egy élhetőbb, dinamikusan fejlődő város jelenti mindannyiunk számára a jövőt. Vállalom a megmérettetést, mert a sokasodó jelzések azt mutatják, az emberek arra várnak, hogy végre ' emelkedjünk felül a városunkat évek óta értelmetlenül megosztó pártpolitikai csatározásokon. Tudom, hogy másokat is zavar, ahogy egyes politikusok munka helyett | egymásra mutogatnak. Szerintem mindannyian szeretnénk, hogy biztonságban, gyarapodó, jó hangulatú otthont adó városban élve büszkén vállalhatnánk szolnokiságunkat. Akik nem ismernek, azoknak mindig elszoktam mondani, hogy nem a rang érdekel, nem a hatalom vonz, a polgármesterség lehetőség és kihívás számomra, hogy lokálpatriótaként mindezt közösen megvalósítsuk. Miután a múltam és a civil életem is egyaránt ehhez a városhoz köt, én valóban szolnokiként élem meg a hétköznapokat. Családi és baráti beszélgetéseim is a helyi ügyek, az itteni történések körül forognak. így sokat beszélgetünk azokról a témákról is, amiket az ember meghall a buszon, vagy amelyek hozzám ismertségemből fakadóan eljutnak. Mindig is fontos volt a piacon beszélgetők, a bevásárlóközpontban, a színházban, a Marcipánban vagy éppenséggel a Széchényin engem megszólítok véleménye. Biztatásukra vállalom a polgármester-jelöltséget. Azért van itt egy lélektani pillanat is. Valószínű, hogy Ön ezt nem említené, de bizonyára ismeri a közhangulatot, mely szerint a szolnokiaknak elegük van a helybenjárásból. Sokan meg is fogalmazzák: ha ez így marad, Szolnok leszakad a nagyvárosok versenyében. Nem nekem kell politikai ellenfelem tevékenységét minősítenem. Ezt megteszik a választók. Az viszont tény, hogy elődeim teljesítménye mérhető, ismerhető. A szolnokiak számára a kérdés az: vajon ez elég- séges-e. Merthogy az Európai Uniós csatlakozásunkkal merőben új helyzet állt elő. Új lehetőségek kínálkoznak, viszont új feltételeknek kell megfelelnünk. Ezért van annak némi pikantériája, hogy a szocialisták Botka Lajosné helyett most Önt indítják. Ebben érzékelhető kritikaként a váltás igénye fogalmazódik meg. Ön hogyan látja a város elmúlt négy évét? A város vezetésében nem vettem részt, de mint itt élő polgár látom a változásokat. Érzékelhetően bővült a város infrastruktúrája, megújultak a városi utak, elkezdődött, lassan be is fejeződik a Városi Művelődési és Zenei Központ rekonstrukciója, az ipari park által új munkahelyek jönnek létre, hamarosan átépül a Kossuth tér, a szolnoki gátakat sikerült megerősíteni, a védekezés feltételei javultak, az árvízi biztonság erősödött, a honvédség folyamatos csökkenése ellenére Szolnokon van ma is Magyarország egyik legnagyobb helyőrsége. Összességében úgy ítélem meg, hogy a városban jó irányú változások kezdődtek el. Ma azonban a fejlődés dinamikáját még intenzívebbé kell tennünk. Én ezt szeretném menedzselni. Városmenedzser. Ez Szolnokon új fogalom. Pedig ez ügyben Ön már letette névjegyét. Menedzserként itthon és külföldön elismerést vívott ki, ami - mármint az elismerés - Szolnok esetében ritka dolog. A semmiből teremtette meg a városnak például a nemzetközi rangot adó zenei fesztivált. Világhírességeket hozott a Tisza partjára. Képességeit most ismeri fel Szolnok? Nem pusztán a tankönyvek hatására válik valaki menedzserré, hanem a problémamegoldás és a kreativitás is fontos a sikerhez. Szinte minden egyes rám bízott feladatnak így mentem neki, így értem el a mások által is elismert sikereket. Ezért merem kijelenteni, hogy elkötelezett szolnokinak és vérbeli menedzsernek tekintem magam. Ebben az is megerősít, hogy a Vállalkozók Országos Szövetsége 2001-ben az Év Vállalkozója Díjjal ismerte el tevékenységemet, 2004-ben pedig a szolnokiak az Ezüst Pelikán Díjjal tüntettek ki. Amikor felmerült az önkormányzati választáson való részvételem, akkor is Szolnokon élő menedzserként hoztam meg a döntésemet. Elemeztem a jelenlegi helyzetet, kikértem sok ember véleményét és ki- mondtam: Szolnoknak városmenedzserre, határozott, dinamikus, szakértő és az emberek véleményét kikérő és azt figyelembe vevő város- vezetésre van szüksége. Végül ezért fogadtam el a szocialisták és sok-sok szolnoki felkérését, biztatását. Nem túlzás, mert minden itt élőnek éreznie kell: a város fejlesztésében és jövőjének kialakításában, az utolsó órában vagyunk! Szolnokot új versenypályára kell állítanunk! Ma már nem csak a magyar- országi, hanem a külföldi városokkal is versenyzőnk akár a befektetőkről, akár a turistákról, akár a pénzről van szó. Azért érezni mondataiban, hogy szereti Szolnokot, de elégedetlen is egyben. Ez persze tipikus szolnoki vonás. Elégedetlenek vagyunk, másmilyen városban szeretnénk élni. Talán sejtjük is milyenben, de nem fogunk össze, hogy olyanná is tegyük. Ön milyen Szolnokon érezné jól magát? Ha egy mondatban válaszolhatok, akkor: biztonságos, gyarapodó, jó hangulatú városban, ahol büszkén viselhetjük szolnokiságunkat. Ezt a várost nagyszüleinktől, szüléinktől örököltük. Alakítsuk - mert mi még alakíthatjuk - Szolnokot közösen olyanná, hogy gyerekeink, unokáink is büszkék legyenek rá! Ez közös felelősségünk, szerintem ezt jelenti a valódi összefogás. A városmenedzselés összetett feladat. A meglévő munkahelyek megőrzése, új befektetők megnyerése mellett kiemelt feladatomnak tekintem a város értékeinek, hagyományainak a megőrzését, megóvását. Többek között ide tartoznak fontos épületeink, létesítményeink, híres oktatási intézményeink, és a szolnokiak számára rangot jelentő honvédségi bázisaink. Nem győzöm hangsúlyozni: Szolnokot a lehetőségek városának tekintem! Nem csak a sokat emlegetett földrajzi adottságok miatt, hanem azért is, mert hiszek az itt élőkben és tudom, hogy mire vagyunk képesek. Nem kell más városok teljesítményétől elájulnunk, hiszen mi is elérhetjük azokat az eredményeket. Ehhez konkrét szakmai tervek, elszántság, összefogás, szakértelem és kellő hazai és nemzetközi lobbierő kell. Tapasztalatom és szakmai terveim szerint Szolnok esélyes a „Tisza fővárosa” rangjára, s ezzel párhuzamosan arra, hogy a befektetők kiemelt célpontjává váljon. Azonban ehhez a városnak jól kínálható, eladható, de élhető Szolnoknak kell lennie. Miért gondolja, hogy Ön tud befektetőket hozni a városba? Igen ez egy hasonló kérdés, mint amikor megkérdezte tőlem egy újságíró, hogy „ugye nem tudják elintézni az oroszokkal, hogy hazakerüljenek a sárospataki könyvek?”. Többéves, gyötrelmes munka után aztán hazahoztuk a könyveket. A pénzszerzés is hasonló feladat, de alapvetően kell hozzá egy koncepció. Ismeretségi körömből már most olyanokat hívok Szolnokra - jelentős bel- és külföldi üzletembereket, befektetőket, gazdasági szakembereket, a kultúra, a tudomány jeles képviselőit -, akik ebben a munkában jó szolgálatot tehetnek a városnak. Aztán itt vannak az eddig kihasználatlan szellemi erőforrásaink. Feltétlenül számítok az idősebb szolnokiak tapasztalataira, a fiatal képzett szakemberek kreativitására, a sikeres helyi vállalkozók kezdeményezéseire vagy akár a Szolnokról elszármazottak tanácsaira, akik közül minél többet szeretnék még a kampányidőszakban meghívni. A főiskola szellemi erejére is jobban kívánok építeni. A befektetők vonzása nem egyetlen ember dolga, ez csapatmunka, a városvezetés mentalitásában kell benne lennie. A szemléletnek kell megújulnia. Nyitottá, ötletbefogadóvá- és felkaro- lóvá kell válnia. Közismert, hogy Ön meglehetősen jó, mondhatni baráti kapcsolatban áll mindenkivel, függetlenül attól, hogy ki milyen oldalon áll, milyen párthoz, szervezethez kötődik. Valóban nem megosztó típusú ember vagyok. Érzékelem én is, hogy vannak szép számmal, akik esetleg nem a hozzám közelebb álló politikai értékrendet részesítik előnyben, mégis bizalmat szavaznak nekem. Valószínű, ők is érzik: nem normális a párthovatartozás alapján acsar- kodni, s közben városépítés helyett rombolni. Én az értelmes együttműködés lehetőségeit keresem. Értelmetlennek tartom, ha a városi érdekek fölé helyezik a pártérdeket. A magam részéről nyitott vagyok. Az számít, ki mit tud tenni az asztalra, az nekem mindegy, hogy melyik oldalról. Ja és még egy: többet tegyen fel, mint amennyit levesz. Egy otthonos és barátságos város megteremtése a cél. Ebben sokan támogatni fogják. Viszont várnak még valamit. A szolnokiak döntő többségét leginkább a munkahely megőrzése foglalkoztatja. Ön volt munkanélküli. Mellesleg aligha van még olyan város, ahol a polgármester-jelölt ezt elmondhatja magáról. De nem is ez a lényeg, hiszen Ön talpra állt és karriert futott be. Mit tud mondani és tenni, hogy ezek a nem is alaptalan szolnoki félelmek enyhüljenek. A szolnokiakat valóban két dolog foglalkoztatja leginkább. Az egyik, amit ön említ. A másik a fejlődés. Reálisan látják a két dolog összefüggését. Szerintem az a baj, hogy a munkavállalásban nincs választási lehetőség. Biztonságérzetet pedig az adhat, ha van. No, ehhez viszont nem elégséges a szinten tartás, a megoldás a fejlődés. Szolnok most valóban választás előtt áll. Vagy marad minden így, vagy új fejlődési tempóra vált. A lényeg, a léptékváltáson, a sebességváltáson és a szakértelmen van. Tovább kell lépnünk, hiszen nem maradhatunk le a nagyvárosok versenyében. Gyerekeink, unokáink jövője miatt sem mondhatunk le a fejlődésről. Azt mondom tehát, és mondják velem: SZOLNOK, START! Vass Lajos Verebes Istvánnal köszönti születésnapján Törőcsik Marit, a Nemzet Színészét
