Új Néplap, 2006. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
2006-07-22 / 170. szám
>006. JÚLIUS 22., SZOMBAT KULTÚRA 13 WNES ESZTER: Hír Magyarországon minden hetedik ember depressziós. Jram! Hetedik emberré nőttem d magam, változik a világ. Vpám is hetedik gyerek volt, :sak ő táltos, én meg mániás lepressziós. De ez mind kutyaszar, nelynek tövében szebb a virág. Negyvennyolc éves koromra meglepett élnőttkori epilepsziám. Jgye Uram, mi sohse voltunk jóba? (ámborítottál annyi-annyi gondot »elerángattál minden szirbe-szarba, iát erre varrjál gombot, Uram! Ne mondd nekem, hogy próbára tettél, íutya szokott próbálni, Uram! dondd azt, görögdinnyének néztél, ni úgy hasad, akár a tudat. firág voltam én, Uram, >illék landoltak rólam, yermekláncfű, az voltam, íem tudom, mi történt, Uram. WS V\»N»V«V A művészek a csoportkép kedvéért vállalták a közös munkát. A fotón Sándor János, Kelcs László, Kiss Viktória és Török István. Programajánló a megyében július 24. és 29. között HÉTFŐ Az Abádszalóki Nyár rendezvénysorozat keretében szervezik meg a Tisza-tavi Ki mit tud?-ot. Helyszíne az abádszalóki szabadtéri színpad. KEDD A jászberényi Déryné Művelődési Központban rendezik meg a népművészeti kiállítást. A tárlat augusztus 31-ig várja a látogatókat. ★ ★ ★ A szolnoki Damjanich János Múzeum Folyosó Galériáján látható szeptember harmadikéig Meggyes László Vendel festőművész festményeinek és grafikáinak kiállítása. SZERDA A jászberényi Hamza Múzeumban tekinthető meg Aba- Novák Vilmosnak a jász- szentandrási templomban látható freskóiról készült fotók kiállítása. A tárlat augusztus 11-ig látogatható. Nagykörű visszavár tábor Egymásnak ajánlják a művészek, hogy érdemes ide jönni Nagykörű nemcsak a cseresznyéjéről nevezetes, de arról is, hogy minden évben vendégül lát néhány magyar művészt a határainkon túlról, akik két hétig dolgoznak a Tisza-menti községben, majd kiállítást rendeznek, és otthagyják egy-egy munkájukat egy valamikor remélhetőleg megnyíló galéria számára. izenti Ernő rajza ;somúsiLó Pogány ének Nem én élek a versekből, a versek élnek énbelőlem. Fája vagyok nyers imáknak, széjjelszélednek felőlem. Nincsen hitem, se hitszegőm, nem ismerem az istenem. Kamarám sincsen, se pénzszedőm, aki nem jön, hát nincs velem. De lehet hazám e hazában, otthonomat csak itt lelem. Szólok, ki szólhat magában magyarságom hű intelem. Bistey András Nagykörű és a képzőművészet kapcsolata nem mai keletű. Nemcsak azért, mert a nyári alkotótábor évtizednél régebben látja vendégül a festőket, fafaragókat, grafikusokat, hanem azért is, mert Baranyó Sándornak műterme volt ott, és a neves szolnoki festőművész szívesen dolgozott a faluban. Házából ugyan nem lett emlékmúzeum, a képzőművészet azonban változatlanul jelen van a nyári alkotótáborok és a kiállítások révén. Az idei tábornak a szokásokhoz híven az iskola ad otthont. Napközben elcsendesedik a nagy épület, legföljebb a székelyszentistváni fafaragó, Sándor János szobája felől hallatszik kopogás. A mester, akinek a munkáit egyébként a szolnoki Hozam Klub is bemutatta, stílszerűen cseresznyefát farag. Két munkát tervez, az egyiknek Cseresznyefiú és cseresznyelány lesz a címe, a másik pedig körtáncot ábrázol majd. Nagykörű után még Kőtelekre és Kismarjára is ellátogat, azután, mint mondta, nem fog az idén többet szemetelni Magyarországon. Kelcs László eló'ször van Nagykörűben, ismerős művészektől hallotta, hogy érdemes ide jönni. Legszívesebben a Tisza partján fest, a párás napkelték lenyűgözik. Ő egyébként Bécsből érkezett, osztrák állampolgár, de a gyökerei, mint hangsúlyozta, az egykori Jugoszláviába, Vörösmartra és Apatinba nyúlnak, ahol a háború előtt tizenhárom nemzetiség élt együtt békében. Amikor a községről kérdeztem, azt mondta, Nagykörű jellegzetesen olyan hely, ahová nyugdíjasként érdemes visz- szavonulni. Szokatlan technikával fest a Palicsról érkezett Török István, amit ő háromfázisos technikának nevez. Sűrű olajfestéket visz föl vastagon a kemény alapra, majd domborműszerűen alakítja ki a képet. A megszáradt olajfestékre lakkréteg kerül, erre viszi a színeket, ahol pedig nem szükséges, ott utólag terpentines ronggyal letörli. Negyedszer tölt két hetet Nagykörűben, őt is elsősorban a Tisza árterének változatos világa vonzza. A tábor tiszteletbeli tagja Kiss Viktória, aki Nagykörűben lakik, és a kecskeméti képzőművészeti középiskola harmadikos kerámiaszakos tanulója, de elárulta, hogy a festészet is vonzza, és a táborban tanulni szeretne a művészektől. Mondani sem kell, hogy az egykori fiatal Ornella Mutira hasonlító, mindig mosolygós vidám kedvű Viktória a tábor kedvence lett. Néhány esztendő múlva talán ismert festőként vagy keramikusként említik majd a nevét a művészvilágban. CSÜTÖRTÖK A jászberényi Honvéd Jász Kaszinó Kulturális Egyesület szervezésében rendezik meg a Jász emberek című tárlatot, mely augusztus 12-ig tekinthető meg. * ★ * A Csetneki magyar csipke múltja és jelene című kiállítás jelenleg Tiszafüreden látható a Kiss Pál Múzeumban. Az érdeklődők október elsejéig tekinthetik meg. PÉNTEK A jászberényi Városi Bíróság dísztermében rendezik meg Kő Pál és Halassy Csilla szobrászművészek kiállítását. A válogatott művek megtekinthetők augusztus 12-ig. SZOMBAT Az abádszalóki nyári arénában bulizhatnak a környék fiataljai a Hooligans együttes koncertjén. Az előadás este tíz órától kezdődik. ★ ★ * A cserkeszőlői sportpályára szervezték a motoros bulit, ahol két napon keresztül mulathatnak a lóerőknek hódolók. E napon 12 órától várják az érdeklődőket. ■ A festőket a Tisza árterének változatos világa vonzza. Tárca l partot őrző hatalmas topolyáin már lármás varjúcsapat ve- ekedett a jobb fészkelőhelye- :ért. A komp is megindult. A lalász újrafedte a kunyhóját, el- iintette a téli viharok nyomait, íem nősült meg, öreglegény aaradt. Napszítta, szélcserzett arcá- .ól keskeny, barna szempár te- intgetett a világba. Télen a fajban lakott az édesanyjával. A évész meg nagy tohonya einer volt, vastag, gutaütéses taréján ráncot vetett a bőr. Jó ba- átok voltak, esténként nagyo- at hallgattak egymás mellett, zívták a párolgó halié illatát, íözös titkukról ritkán ejtettek zót, a kudarcról meg egyálta- ín nem beszéltek. Egyszer már kézre kerítették, e a mélységek ura nagyot csa- iott a farkával, szétszaggatta a álót, mintha csak pók szőtte olna. Levonult a zöldár. Hordalékát a partra terítette, a homokban uszadékfák hevertek. A révész már otthon hagyta báránybőr ujjasát meg a posztónadrágot, ILYÉSJÁNOS ingujjban mozgatta a húzófát. A halász szorgalmasan rakta a varsáit. A hajnali párát a víz felett korán fölszívta az egyre melegebb napsugár. Nyár lett. A szemközti partomlás sima löszfalában fecskék tanyáztak. Csivitelésük áthallatszott, ahogy szorgalmasan táplálták mindig éhes sárga csőrű fiókáikat. Meleg nyári napot ígért a reggel, amikor a háló akkorát rántott, hogy a halász ijedten kapott a ladik pereméhez. Csak nem kapkodni! - hasított belé a felismerés. Szíve a torkába ugrott. Ösztönösen húzta, eresztette a hálót. Hamarosan verejtékben fürdött, a karja, válla zsibbadni kezdett. Nem bírom sokáig. Föl kell hoznom, hogy elbánjak vele. Csak a háló kitartson - gondolta. A balta ott hevert a ladik aljában a fenékvízben. A révész látta a küzdelmet. Ott is hagyta a kompot, hogy segítsen, de csak a partról követhette az eseményeket. Másfél óra múlva eldőlt a harc. A halász nyert, de nem érezte a diadal ízét. A hal félig a partra húzva feküdt, fekete, sárga testével, hatalmas bajuszával, szánalmas látványt nyújtott. A farkát már csak az áramlás mozgatta. Este szótlanul ültek a tűz mellett. A füzesből fácánkakas ijedt rikoltása hallatszott.- Róka abajgatja - törte meg a csendet a révész.- Lehet. Most, hogy az álom valóra vált, furcsa üresség telepedett rájuk. A bográcsban üres lebbencs rotyogott hal helyett. Azután a révész felütötte nagy, busa fejét.- Van ennek párja is! — Lehet — dörmögte a halász. — Ez a háló elbírja azt is. — El hát... — kapott rajta a halász, azután beballagott a kunyhóba borért. Egyszerű történet Fazekas Magdolna ceruzarajza
