Új Néplap, 2006. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

2006-07-15 / 164. szám

6 KRIMI — BULVÁR — MEGYEI TŰKOR 2006. JULIUS 15., SZOMBAT A tévés libikóka és a rádió váltások Az éterben elért siker nem jelent garanciát a képernyőn Boros Lajos és Bochkor Gábor örök barátjukkal, Vogával csak a rádióstúdióban mehetnek biztosra HÍ H SÁV A kiömlő gáz begyulladt, egy munkagép kiégett EGY ÁROKÁSÓ GÉP okozott tegnap bajt Pátyon. A monst­rum átvágott egy gázvezeté­ket, mire a kiömlő gáz be­gyulladt, a munkagép pedig kiégett. Személyi sérülés nem történt. Pórul járt a verekedős biztonsági őr elfogták azt a biztonsági őrt, aki egy pécsi vállalat mérnökét és társát megtá­madta, amikor azok az álta­la őrzött építkezésen arra kerestek választ: igaz-e, hogy ott engedély nélküli munkálatok folynak. Az őr azonnal közbelépett, s el akarta venni a szakemberek fényképezőgépét is. Nyitva maradt az autó: elvitték az értékeket talán A nagy meleg az oka, de többen is felelőtle­nül vigyáztak értékeikre. Szolnokon és Kunszent- mártonban sokan hagy­ták nyitva autóikat, amíg ügyes-bajos dolgaikat el­intézték. A fő gond csak azzal van, hogy azokban értéktárgyaikat, köztük nagyobb összeget is ben­ne hagytak. A tolvajok­nak pedig így könnyű munkát adtak, akik közel 200 ezer forinttal gazdá­ig további hírek: www.reogel.hu Aki jó rádiós, nem biztos, hogy hasonlóan sikeres a televízióban - és ez for­dítva is igaz. Akik meg­tapasztalták mindkét világot, állítják: egészen különböző képességekre van szükség. Dián Tamás Bochkor Gábor lassan húsz éve dolgozik a kereskedelmi rádió­zásban, reggeli műsora, a Bume­ráng a legnépszerűbb a maga műfajában. Szókimondó stílusa, sajátos humora és rögtönzőké­pessége miatt ma már jelentős rajongótábora van, ám siker ide vagy oda: eddig valahányszor be­lekóstolt a televíziózásba, soha­sem mehetett biztosra. Műsorai­nak tetszési indexe saját bevallá­sa szerint is a libikókát idézte: ■& a Kész átverést szerették a né- | zők, a Boros-Bochkor-show vi- 1 szont kevesbe volt kedvelt. £ A Csaó, Darwin! bejött a közön­ségnek, a Buzera viszont egy év után eltűnt a képernyőről. Boch­kor szerint a magyarázat a két­fajta médium sajátosságaiban keresendő. „A televízióban sok­kal több emberen múlik, hogy egy műsor sikeres lesz-e vagy sem - mondta. - Erre jó és rossz példát egyaránt lehet mondani. A rádióban kisebb a stáb, sok­kal élőbb a műfaj, szükség ese­tén jobban is lehet korrigálni.” Bochkor úgy véli, nincs érvényes képlet a kétfajta médium közti átjárásra, legfeljebb szemponto­kat lehet sorolni. A televízióban ilyen például a „kameraképes­ség”, azaz hogy az illető otthono­san mozogjon a stúdióban. Ez pedig nem is olyan egyszerű, mint amilyennek első hallásra gondolnánk, hiszen sok mozdu­lat a képernyőn látva kifejezet­ten esetlennek tűnik. „Ebből a szempontból a rádió előnyösebb- állítja a Bumeráng műsorve­zetője. - Ott ugyanis a hallgató fantáziájára van bízva, hogy mi­ként »vetíti le« magában azt, amit hall.” Bochkor állítja, szá­mára már nem hiúsági kérdés, hogy televíziózhasson. A rádió­zás másik fenegyereke, Csiszár Jenő a jelek szerint már megta­lálta a sikert a Tv2 reggeli műso­rában, a Mokkában. „Apukám” öt éve fordított hátat a médiának, hogy aztán most fejest ugorjon - a televíziózásba. Pedig anno ő is megégette magát: a késő esti Csiszár.hu enyhén szólva sem tartozott a legnézettebb produk­ciók közé. Ám Jenőt ma már ez nem érdekli. „Az Apukám világa című rádióműsorommal én egy műfajt teremtettem, érthető, hogy ezt a lécet később már magam sem tudtam átugrani” - állítja büszkén. A focival csak az Irigy Hónaljmirigy és a Barátok közt kelt versenyre A vb-döntő hetében nem is nyer­hette más a televíziók nézettsé­gi különmeccsét, mint a futball- ünnepet közvetítő RTL Klub. Az AGB Nielsen mérései sze­rint összesen kétmillió-hatszáz­ezer magyar nézte otthon a csúcsderbit, igaz, ehhez még hozzá lehet csapni több tíz- vagy százezer nézőt, akik társaság­ban, kocsmában, kivetítők előtt ■ Az olasz-francia vb-döntőre 2,6 millióan voltak kíváncsiak. követték nyomon az olasz dia­dalt. A fiatalabb nézők ötvenöt százaléka nézte végig az össze­csapást, ez egyébként egymillió- hatvannégyezer olyan futball- imádót jelent, akik a reklámo­zóknak igen kedves fogyasztói körbe soroltattak. Érdekesség, hogy a csatorna úgy tett szert huszonnyolc százalékos nézett­ségre, hogy soha ennyi kritika nem ért még tévés sportese­ményt, mint most, amikor az RTL Klub „nevezte” a riporter­hadat A rivális TV2 bő négy szá­zalékkal maradt le, az ml tizen­öt százalékot szerzett, a Viasat a nézők 4,6 százalékának bizal­mát bírta. Akadt azért olyan té­véprogram is, amely a labdarú­gás mellett érdekelte a nézőket: a Barátok közt epizódja másfél millió nézőt vitt az RTL-re, a TV2 pedig „megcsípte” a képzeletbe­li bronzot az Irigy Hónaljmirigy show-ja révén. Struccok futkároznak a Berettyó partján St. Martinból borlovag lett Füreden kultúra Az István Nádor rend avatta tagjává a szaxofonművészt Túrkeve határában, a Bal­tái hídtól nem messze áll egy tanya, ahol nagy tes­tű afrikai futómadarak ta­possák a föld porát. Ballók Olga A túrkevei Hollósi-tanyán tábo­rozó gyerekekkel együtt láto­gattunk el Szabó Ferenc tanyá­jára. Az út göröngyös volt ugyan, mind a sétakocsikázók- nak, mind a biciklizőknek, de ezért a látványért biztosan mondhatom, megérte. Öblös hangú, félelmetesen nagy ku­tya fogadott bennünket, „aki” láthatóan és hallhatóan nem örült látogatásunk­nak. Az első ré­mületből csak akkor ocsúd­tunk fel, amikor feltűnt a gazd- asszony, Sza­bó Ferencné, aki szívesen megmutatta nekünk a tanya nem mindennapi lakóit. Szabó Ferencék tanyáján jelenleg huszonhat felnőtt strucc él, valamint nyolc kicsike várja meleg rej tekén,!/ hogy nagyra nőve l-/ a többiekhez || csatlakozzon. s| .CV Ezek az igen T' nagy testű futómadarak nem túl igényesek, de a húsuk annál értékesebb. Ahogy a tanya gazdasszonya mesélte, egy strucc eladásáért 60-70 ezer fo­rintot kaphatnak. Azonban lát­ványosságnak sem utolsók, fő­leg nem az Alföld közepén. A gyerekek körében mindenkép­pen nagy sikert arattak, mind a nagy struccok, mind a kicsi­nyek. De igazi szenzációszám­ba ment a gazdasszony által mutatott hatalmas strucctojás is, mellyel a gyerekek, mint va­lami ékszerrel fényképeztették magukat. Volt, aki a tojásba fúrt lyukon át kukucskálva a kis struccot kereste. Másoknak nehéz volt elképzelniük egy tál, strucctojás- ból sütött rántottát. A legtöb­bek tetszését azonban egy „pó- z o 1 ó s ” strucc vívta ki, aki szin­te érezve magán a fényképezőgép len­cséjét, változatosan állt modellt. Talán érthető, ő már meg­szokta a bámuló sze­meket. Nyaranta a Hollósi-tanyáról gyak­ran jönnek a táborozok struccot nézni, és ezek a gyönyörű madarak min­dig szép emlékek ma­radnak. A borlovagavatást Ti­szafüreden rendezte meg a lillafüredi rend, ahol is a művész gasztronómiai fesztiválon vett részt. Kulcsár Bea A nemzetközi szinten is elis­mert szaxofonvirtuóz fantaszti­kus játékával ismét lenyűgözte a közönséget. St. Martint művé­szetéről és a borokhoz fűződő kapcsolatáról kérdeztük.- Mit képvisel ez a fajta zenei hangzás?- Azt a zenét, amely nagyon letisztult. Fölerősíti és kiemeli a föld hangjait. Egy improvizatív stílust képvisel. A zenéket és a verseimet a velem megtörtént dolgokról írom meg. Ez a fajta zene elgondolkodtat, és egy kü­lönleges gondolati szárnyalásra készteti az embereket.-Mi tölti ki mostanában a nap­jait? Készül-e áj lemez?-Természetesen továbbra is a zene tölti ki a mindennapjaimat, hiszen a legújabb lemezemet ké­szítem. Ez azt jelenti, hogy a nagyközönség szeptember ele­jén ismerheti meg. A zenén kí­vül sokat foglalkozom a három kutyámmal is. Szeretek a termé­szetben barangolni, sokat sétál­ni velük, mert ez egyfajta feltöl- tődést jelent és ihletet ad.- Úgy tudom, már sokszor járt Tiszafüreden. Milyen a kapcsola­ta az itt élőkkel?- Nagyon sok érdekes embert ismerhettem meg itt, és rengeteg barátra találtam. Sokat beszél­gettem az emberekkel az életük- hogy hogyan élek, érdekli őket ről és az itt történt dolgokról. Ők néhány dolog, és rákérdeznek, is megkérdeznek engem arról, tényleg úgy van-e, ahogyan ők Továbbra is a zene tölti ki St. Martin mindennapjait, készül az új lemeze látják. Én pedig szívesen vála­szolok minden kérdésükre. Örü­lök, hogy ismét meghívást kap­tam Tiszafüredre. — Nemcsak kitűnően muzsi­kál, de láthatóan a borokhoz is remekül ért. Hogyan kezdődött ez a szenvedély? — Öt évvel ezelőtt kezdődött, amikor kezdték velem megis­mertetni a minőségi borokat. Sajnos Magyarországon na­gyon sokáig nem tudtunk a minőségi borok létezéséről. A vendéglátó-ipari tanulmánya­imból tudom, hogy milyen ételhez milyen bor illik, de so­ha sem gondoltam, hogy óriá­si különbség van például két fehérbor között. Ezek, a borok­hoz kitűnően értő szakembe­rek, a borrend tagjai megmu­tatták és megértették velem, hogy milyen értékes a jó mi­nőségű bor. Felkértek, hogy az általuk készített és velem megkóstoltatott borok alapján írjak egy-egy zenét, és a kü­lönböző gasztronómiai feszti­válokon ezeket elő is adom. Nagyon megtisztelőnek ér­zem, hogy ennek a lillafüredi borrendnek immár én is a bor­lovagja lehetek.- Van-e kedvenc bora?- Főként a vörösborokat sze­retem. Ezekből is csak azokat, amelyek nem túl markánsak, nem túl testesek, és az eredeti szőlő kellemes ízvilágát adják vissza. Alkalmasint, a száraz fe­hér borokból is szívesen fogyasz­tok, de általában az ételtől is függ, hogy milyen bor kerül az asztalomra.

Next

/
Thumbnails
Contents