Új Néplap, 2006. június (17. évfolyam, 127-151. szám)

2006-06-28 / 149. szám

A SZERKESZTOSEG POSTÁJÁBÓL 2006. JÚNIUS 28., SZERDA A Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola és Tallinn Alapfokú Művészetoktatási Intézmény táncosainak közös előadása a Szigligeti Színházban Sikeres Cuháré-előadások néptánc Szent Iván napján több helyen is felléptek a táncosok Igyekeztem, hogy ne érezze más a belső egyensúly- feszültségemet A napokban egy ismerősöm mondta, kihullott a haja, és ide­gen haj viselésére kényszerült. Azóta még a házból sem mer ki­menni, fél az előítéletektől. Saj­nos nem egyedi esetről van szó. Meggyőződésem azonban: a sors csapásaival együtt kell élni. ■ Az éveimet így is boldo­gan töltöttem el Sok évvel ezelőtt csomókban hullott ki a hajam. Akkoriban nem lehetett kapni póthajat. Volt fodrászom szánalomból biztosí­tott nekem póthajat úgy, hogy a szabadságom két hetét töltöttem a felügyelete mellett, és szitára, kis tincsekben ragasztgattam fel a valódi hajat. Jól sikerült, még a háziorvosom is a sajátomnak nézte. Ez nekem nagy magabiz­tosságot adott. Évtizedek múltá­val műhajat viseltem. Még olyan illető is volt, aki az utcán meg­szólított: sajátom-e? Hiú nő lé­vén később rátértem nyáron a szalmakalap hordásra, ősztől-ta- vaszig a sapka, kendő viselésére. Ettől kezdve szó sem esett szá­momra a hajról. Nekem az volt a fontos: ne éreztessem senkivel a belső egyensúlyfeszültségemet, mely a mai napig kísér. Az évei­met ettől függetlenül boldogan töltöttem el. (Név és cím a szerkesztőségben) Élménydús kirándulásokon vettünk részt Az Utazók Klubja nemrég a Du- na-Ipoly Nemzeti Parkba szer­vezett kirándulást. Megnéztük az ócsai Öregfalu központjában a tájházakat, a XIII. századi pre­montrei szerzetesek által építte­tett székesegyházat. A lápos te­rületen megismerhettük vadvíz­ország színes növény-és madár­világát, majd Tápiószelén a Blas- kovich Múzeumban tettünk láto­gatást. A Múzeum Baráti Kör jászsá­gi barangolást szervezett tagjai­nak. A tartalmas, élménydús ki­rándulás résztvevői többek kö­zött Jászszentandrás, Jászberény, Alattyán, Jánoshida nevezetessé­géivel ismerkedhettek meg. Almási Józsefné, Szolnok A néptáncegyüttes szá­mos rendezvényre kap rendszeresen meghívást. A szolnoki Cuháré néptánc­együttes a volt Tallinn Általános és Alapfokú Művészeti iskola ti­Az ország költségvetése rossz helyzetben van. Egy rendszer, melyhez rengeteg pénz ki- és be­folyik, és nem tudni, kinek mi jár, s amelyben pél­dául az orvosok szűk köre részesül hálapénzben. Eb­ben a rendszerben tényleg a beteg a legfontosabb érték? A szegény emberek hozzájutnak-e a mi­nőségi szolgáltatáshoz? Ki akar jót az országnak? A költségvetési megtakarítás, a te­herviselés mind nemzeti érdek. Szembe megy-e majd az igazsá­gossági, szolidaritási, esély­egyenlőségi, emberi méltósági, zenhat éves ifjúsági néptánccso­portjából alakult. Szerepeltek többek között nemrég a jászkiséri Pendzsom néptáncfesztiválon, nagykörűi, besenyszögi rendezvényeken, a Szolnok Plaza születésnapján, emberi jogi és demokratikus ér­tékeink érvényesítésével, védel­mével? A túlköltekező állam és politika, az önkormányzat majd a tanárok elküldé­sével, óvodák, isko­lák bezárásával akar spórolni. Egy igazságosabb érték­elvű kormány, par­lament nem teheti meg azt, hogy a re­formok árát, terhét csak a bérből és fizetésből élők­re hárítsa. A közteherviselésbe be kell vonni - ha kell, kénysze­ríteni - a multikat, a jómódúa- kat, a politikai és gazdasági elit szereplőit, szerzőit. Dr. Bálint Sándor, Szolnok szabadtéri rendezvényeken, nyugdíjasotthonok programjai­ban, védőnőbálon stb. számos al­kalommal aratott már nagy si­kert az együttes. Újszászra is kaptak nemrég meghívást, a Szent Iván-éji mulatság alkalmá­A Szolnok Városi Klubok és Nyugdíjasok Érdekvédelmi és Kulturális Egyesülete egy érte­kezleten 17 nyugdíjasklub kép­viseletében úgy határozott, hogy a Tisza, Körös folyók menti tele­püléseken élőket veszélyeztető árvíz károsultjainak megsegíté­sére pénzadományt gyűjtenek. A gyűjtődoboz kézről kézre járt egy ünnepségen, a több mint százhatvan résztvevő között. A 25 ezer forintos adományt az egyesület egy szerény körülmé­nyek között élő, szelevényi nyug­díjasnak utalta át, kinek csupán 27 ezer forintos havi nyugdíja van. A község polgármestere se­gített, hogy az adományunk va­lóban jó helyre kerüljön. ból nekik jutott a megtisztelte­tés, hogy szórakoztassák a nagy­érdeműt. Ugyanaz nap este a szolnoki Damjanich János Mú­zeumban is felléptek, itt tánchá­zat tartottak. Hasonló módon segítettünk már a múlt év őszén is, amikor egy Mádon élő, rokkant, idős há­zaspárt sújtott az árvíz. Deák Jánosné, egyesületi elnök * * * Kedves Olvasónk! Szép és jó dolog, hogy azok, akik maguk is csekély nyugdíjukból él­nek, önzetlenül segítik az arra rá­szorultakat. Reméljük, hogy az országban még sokan mások is hasonló vagy egyéb módon támo­gatni tudták és tudják az árvíz sújtotta családokat. Az egyesület­hez tartozó klubok tagjainak együttérző összefogása, segítő szándéka és tette példamutatóan dicséretes más közösségek, tehe­tős emberek előtt - a szerk. Nem telnek nyugdíjasként sem magányosan a napjaim Negyven éve lakom Szolnokon, és sok mindent hallottam, lát­tam ezen évek alatt a városban. A Fiumei úti idősek otthonában tartózkodom délelőttönként, ott is ebédelek. Az otthonban kelle­mesen töltjük az időt, hiszen té­vézünk, rádiózunk, rejtvényt fej­tünk és beszélgetünk, mert az egyedül élő nyugdíjasnak a tár­sasági élet nagyon fontos. A ve­zetők és a személyzet nagy sze­retettel gondoskodik arról, hogy az itteni emberek - nagy többsé­gük 83-86 évesek - mind jól érezzék magukat. Nyugdíjas­ként a Belvárosi Nyugdíjasklub­ba is rendszeresen járok, ahol változatosak a programok, több alkalommal kirándulunk, ren­dezvényeken, színházi előadáso­kon veszünk részt. A klub ren­dezvényeit szeretem, és Demény Istvánné értékes szervezőmun­káját sok nyugdíjastársammal együtt nagyon tiszteljük. Reisinger Imréné, Szolnok Tanácsaink a felvetett kérdésekre H. F.-NÉ szolnoki olvasónknak ja­vasoljuk, hogy írását hirdetés­ként jelentesse meg lapunkban. kovács L.-NÉ szolnoki olvasónak üzenjük, problémáival, javasla­taival szíveskedjen megkeresni a Remondis Szolnok Rt.-t. Címe: Szolnok, József A. út 85. Telefon: 343-198,560-560. Olvasóinktól leveleket, fotókat várunk A beérkezett levelekből váloga­tunk. A megjelenésre kiválasztott írások szerkesztett, rövidített for­mában kerülnek a lapba. A vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség állás­pontjával. A névtelen írások köz­lését mellőzzük. Szerkesztősé­günk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olva­sói levélként kezelje. Várjuk írásaikat a szundizol- tanne@ujneplap.hu e-mailre. Kelemen Dóra, az együttes tagja Sokan nem értenek egyet a tervezett változásokkal Nagyon jó helyre kerültek az adományok ■ A köztehervise­lésbe be kell von­ni a multikat, a jómódúakat, a po­litikai és gazdasá­gi elit szereplőit, szerzőit Az egyházi temetés nem gyászbeszéd, hanem szertartás végső búcsú Van lehetőség arra, hogy hozzátartozó, rokon, barát, munkatárs méltassa az elhunytat Nemrég vettünk végső búcsút sze­reltünktől. Ez alkalomra egyházi temetést kértünk, s fizettünk ki, melyhez a búcsúztató szöveghez megírtuk és átadtuk a szükséges javaslatunkat. A temetési szertar­táson többet hallottunk a Bibliá­ból, mintáz általunk kért szöveg­ből. A kifizetett pénzünkért nem olyan szertartást kaptunk, ame­lyet vártunk. Igen érzékenyen érintett bennünket, mert egy édes­anya, nagymama hagyott itt ben­nünket. K. S., Szolnok Az eset kapcsán érdek­lődtünk a szolnoki Belvá­rosi Római Katolikus Egyházközség főtisztelen­dő plébánosánál, aki a következőkről tájékoztat­ta lapunkat: „Az egyházi temetés fontos a szolnokiak számára, mert a te­metések mintegy fele polgári szertartással történik. Ez tulaj­donképpen nem más, mint egy gyászbeszéd, amit a hozzátarto­zókkal egyeztetve a beszédmon­dó állít össze az elhunyt életútjá­nak ismertetéseként. A legtöb­ben úgy gondolják, hogy csupán annyi a különbség az egyházi és világi temetés között, hogy az egyiket a pap végzi, a másikat pedig egy világi szónok. A temetési szertartás után már csak a temetőt látogathatjuk Ezzel szemben az egyházi te­metés nem gyászbeszéd, hanem a katolikus egyház által az évszázadok során kialakított szertartás, amely­nek két fontos eleme van, az egyik: imádság az el­hunytért. Á Biblia útmutatása alapján: „Szent és üdvös dolog imádkozni a halottakért, hogy feloldozást nyerjenek bűneik”, hogy elhunyt szeretteinkén ez­zel tudunk segíteni, számadásu­kat megkönnyebbíthetjük. A másik elem: Isten igéje, a Szentírás alapján vigasztalást adunk a hozzátartozóknak. Az egyház egyik legfontosabb feladata, hogy tanúságot tegyen ■ A polgári teme­tést nem tartjuk konkurenciának a beteljesedésről, az életről, sze­rétéiről, amely „soha el nem mú­lik”. Érthetetlen ezért az a vád, hogy a pap a temetésen a Bibliából idéz. A Biblia ugyanis a nem hívők számára is elfogadott tekintély, ami mindenki számá­ra tartalmaz bölcs mondásokat, megfontolandó igazságokat. Egyházi temetésen akkor tu­dunk személyesebb hangot meg­ütni, ha az elhunyt vagy a csa­ládja az egyházi közösség aktív tagja, egyébként falsul hangzik a paptól olyan valakiről „szemé­lyeskedni”, akit sose látott és nem ismert, s akinek a hozzá­tartozóival is ott találkozik elő­ször. Az egyházi temetésen is van lehetőség arra, hogy vala­mely hozzátartozó, rokon, barát, munkatárs méltassa az elhuny­tat, és néhány személyes szóval felidézze annak alakját, példá­ját. Ennek van helye a szertar­tásban, amit a temetést végző pappal előzetesen egyeztetni kell. A polgári temetést nem tart­juk konkurenciának. Természe­tesnek vesszük, hogy a nem hí­vő emberek hozzájuk fordulnak. Szívesen állunk azok rendelke­zésére, akik a hitük alapján, vagy elhunyt szerettük hitét tisz­teletben tartva keresnek fel ben­nünket. Túrái János plébános

Next

/
Thumbnails
Contents