Új Néplap, 2006. június (17. évfolyam, 127-151. szám)
2006-06-03 / 129. szám
6 2006. JÚNIUS 3., SZOMBAT MEGYEI TÜKÖR Furcsa esetek is adódnak a sürgősségin egészségügy Mindig a betegek köszöneté jelenti a legnagyobb elismerést egy orvos számára Sürgősségi — Sebestyén. A Hetényi kórház sürgősségi osztályának és vezető főorvosának neve ösz- szeforrt az évtizedek során. Szilvási Zsuzsa Éppen 30 esztendeje, 1976. június 3-án vehette át dr. Sebestyén Mihály a sürgősségi osztály vezető főorvosi kinevezését. — Két évvel korábban Kulka Frigyes professzorral Finnországban, Turku kórházában jártam - emlékszik vissza. - A professzor legnagyobb meglepetésemre azt mondta, nézzem meg jól az ottani sürgősségit, hátha egyszer lehetőségem lesz rá, hogy hasonlót vezessek. Alig harmincéves voltam ekkor, de 76 februárjában, amikor megjelent a közlönyben a pályázati kiírás, nem sokat gondolkoztam. A szakmai kollégium 17:0 arányban szavazta meg alkalmasságomat annak ellenére, hogy az előírt tíz év gyakorlatból egy hibádzott az esetemben. Magam kértem, hogy a fennmaradó egy esztendőre korábbi főnököm, dr. Bogdándi György tanácsadóként segítse munkámat. Amikor azonban június 3-án 12 órakor megkaptam a kinevezésemet, őszintén szólva megil- letődtem egy kicsit: mi lesz, ha nem jól csinálom? Önálló műtővel, belgyógyászati, traumatológiai sürgősségi fogadórészleggel kellett megbirkóznom úgy, hogy nemigen volt példa előttem. Egy hónapot kaptunk egy koncepció kidolgozásához, s dr. CsépányAttila, az akkori főigazgató mindenben támogatott. Lehetőségem volt a főnővér és a vezető műtősnő kiválasztására és helyettesként jött velem egy baleseti sebész kolléga. Az első beteg emléke máig megmaradt bennem. Egy sovány fiatalember érkezett erős gyomorDr. Sebestyén Mihály három évtized után is személyesen kíséri figyelemmel a sürgősségi osztályon fekvő betegek gyógyulását fájdalmakkal. Mindenki ugrott, hogy ellássa, ám a röntgenje valahogy elkeveredett. Aztán kiderült, hogy kilyukadt a gyomra és műteni kell. Akkor tudatosult bennem először, hogy most aztán valóban enyém a felelősség. Amikor sikeresen befejeztük a műtétet, elsőként édesapámat hívtam fel és elújságoltam neki, hogy megoperáltam a sürgősségi első betegét. Apám csak annyit mondott, „ez a dolgod” és letette a telefont. Később lehetőségem nyílt arra is, hogy külföldön gyűjtsék tapasztalatokat. így 1979-ben egy évet Liverpoolban tölthettem, s miután 1985-ben beválasztottak a sürgősségi betegellátók világ- szervezetének elnökségébe, a világ minden táján ismerkedhettem az ottani sürgősségi osztályok munkájával. Az évek során kialakult a munkarendünk, ám váratlan helyzet időről időre adódott. A hetvenes években ételfertőzés miatt több mint hetven díszbe öltözött hölgyet hoztak gyomor- bántalmakkal, hasmenéssel egy ünnepségről. Őket kellett volna ellátnunk, s bár orvosilag felkészültünk bármilyen szituációra, arra nem számítottunk, hogy ennyi hölgynek egyszerre lesz sürgős dolga a női mosdóban... Emlékezetes annak a fiatalembernek az esete is, aki beleesett a létrába. Gáttájékon nyársalta fel annak csúcsa, s a belső szerveket, sőt a szívet is megsértve a tüdőben állt meg. Nehéz elképzelni, hogy ez a beteg egy hónap múlva saját lábán távozott a kórházból. Közel 13 órás műtéttel hoztuk rendbe, mivel a szívet is megsértette, így szó sem lehetett róla, hogy egyszerűen kihúzzuk a létrát. Kénytelenek voltunk operáció közben elfűrészelni a fát, s úgy folytatni a szervek aprólékos összevarrását. Azt a darab fát sokáig őriztem a szobámban. A leginkább maradandó élmény azonban mindenképpen a szajoli vasúti katasztrófa. Összesen 276 embert mozgósítottunk a mentésre, melynek irányításával engem bíztak meg. Csak a mi kórházunkba 52 sérült érkezett, s nem volt könnyű úrrá lenni a káoszon. Az akkori igazgatónk szemében valahogy lejjebb esett a sürgősségin folyó munka becsülete, eléggé háttérbe szorultunk, így azután másnap, amikor Horn Gyula miniszterelnökként látogatást tett nálunk, s megkérdezte, van-e kérésem, azt válaszoltam, továbbra is szeretném vezetni a sürgősségi osztályt. I írásba adta, hogy amíg nem aka- | rok máshol dolgozni, a sürgőssé1 gi vezetője maradok. 2 Dr. Sebestyén Mihály SZÜLETÉSI HELY, IDŐ: Szolnok, 1944. március 7. VÉGZETTSÉG: 1968-ban általános orvosként végzett Szegeden. Sebészetből 1972- ben, baleseti sebészetből 1975-ben szakorvosi képesítést szerzett. PÁLYAFUTÁS: 1976 óta a Hetényi kórház sürgősségi osztályának vezetője, 2004. március l-jétől orvosigazgató. HOBBI: vízisport. KEDVENC SZÍNÉSZEI: Hofl Géza és Kulka János. KEDVENC OLVASMÁNYAI: angol nyelvű napilapok. Úgy érzem, mindent elértem, amit lehetett visszatekintve ctz elmúlt évtizedekre, valójában mindent elértem, amit lehetett - mondja dr. Sebestyén Mihály. - Számos elismerésben részesültem a Pro Sanitate kitüntetéstől a Kálmándi-díjig, ma már az egész kórházban folyó szakmai munkát irányítom orvosigazgatóként, tisztelnek és megbecsülnek a kollégáim. Mégis az a legnagyobb elismerés, amit a betegektől kapok. Ahogyan a Kál- mándi-díj átadásakor is odalépett hozzám egy fiatalember, kezében egy szál rózsáiul. Elmesélte, hogy hathónapos baba volt, amikor bélcsavarodással megműtöttem. A szülei sajnos már nem élnek, így egyedül jött megköszönni, hogy megmentettem az életét... Iszaptengerré vált a határ belvíz Reménytelen a földművelés több tízezer hektáron Az utóbbi napok esőzései miatt reménytelenné vált a munka a határban még ott is, ahol május közepén még volt némi esély a vetésre. Laczi Zoltán A csapadékos időjárás most már egyet jelent a többletköltséggel, a hozamkieséssel, a gyomoso- dással és a károsítok elszaporodásával. Szűkebb hazánk gazdáinak - a Felső-Jászság kivételével - alaposan meggyűlt a bajuk idén tavasszal a vízzel. Nem tudtak időben magágyat készíteni és vetni, s amikor már felcsillant a remény, az újabb csapadékhullám szertefoszlatta azt. Akadnak olyan gazdálkodók, akiknél a terület több harmadával idén tavasszal semmit nem lehet kezdeni. Minden jel szerint esős periódust élünk át, hiszen tavaly és tavalyelőtt három év csapadéka hullott le. Idén az első öt hónapban a sokéves átlaghoz képest 70-80 milliméterrel több csapadék áztatta a megyét. A múlt hét végén és e hét elején, szerte a megyében, 50 milliméter körüli eső esett, tovább növelve a vízborított terület nagyságát, s elöntve a vetett táblákat. Gombár Mihály, a megyei FM- hivatal vezetője lapunknak elmondta, az őszi kalászosok 15 százaléka kipusztult, s további károkkal kell számolni. A tavaAz őszi vetési terv megvalósítása a megyében (hektár) növény tervezett terület tény cukorrépa 4100 3 900 tavaszi árpa 16000 7000 kukorica 60000 50000 napraforgó 82000 70000 FORRÁS: FM-HIVATAL szi növényeket nem sikerült a tervezett területerielvetni, sokan feladták a küzdelmet az iszaptengerrel. A hideg időjárás visz- szavetette a melegigényes növények fejlődését, felgyomosodtak a földek, kiskertek, elszaporodnak a kártevők és kórokozók, tönkremegy a korai termés. A gazdálkodóknak jelentős többletköltségei jelentkeznek, miközben nem csekély hozamkieséssel lehet kalkulálni. A szakember az időjárás okán mintegy 30 ezer hektárnyi vetetlen területtel és tízmilliárdot bőven meghaladó hozamkieséssel számol. Ezt támasztja alá az őszi búza friss termésbecslése is, amely szerint az elmúlt két évvel összehasonlítva jóval kevesebb, hektáronként négy tonnát el nem érő megyei átlag várható. Nyolcezer támogatási igényre számítanak A belvíz miatt művelhetetlenné, bevethetetlenné vált vagy kipusztult vetésű földek használói is megkaphatják a területalapú támogatás uniós és nemzeti részét egyaránt, ha vis major-igényüket jelzik a falugazdászoknál, s egyeztetnek velük ezzel kapcsolatosan. A megyei FM-hivatal nyolcezer ilyen igényt valószínűsít. Trianonról Ismét elérkezett június A-e, az a nap, amely az emlékezésről, a múlttal való szembenézésről szól. Ám vajon el merjük-e végre dönteni közösen, hogy mit is kezdjünk a múlttal? Akad, aki szembeszállna vele, akad, aki a feltételek nélküli, azonnali megbékélést sürgetné, azonban ami vitathatatlanul a kötelességünk, az a múlt megismerése, s a higgadt, alapos és pontos történelmi ismeretek átadása a fiataloknak. Harag és részrehajlás nélkül. A trianoni döntés olyan sokkhatásként érte a magyar társadalmat, amely egész nemzedékek életét és érzelemvilágát határozta meg. A fájdalom sokáig tartott, egész korszak épült rá és próbált erőt meríteni belőle a két világháború között. Kívülről, mások szemében ez a gyász sértődöttségnek tűnhetett. Az egybefonódó nagy akaraterő pedig bosszúnak. Jó úton akkor jártunk, amikor Klebelsberg Kunó kultuszminiszter iskolák százait építtette, meghirdetve, hogy helyzetünkből nem a puszta érzelmekkel, hanem a tudással, a szellemi értékek növelésével emelkedhetünk ki. Igen: a történelemtanárok okos magyarázataival is! Jött aztán megint a háború, amely összezavarta az épp kialakuló értékrendet. Később, a Rákosi-Kádár rendszer hamis történelemszemlélete is évtizedeken át gátolta a trianoni tragédia feldolgozását, lehetetlenné tette, hogy a fiatalok megismerjék a valós történelmi tényeket. A sebek nehezen gyógyulnak. A határváltozás nemcsak sokkhatást, hanem számtalan konkrét, hétköznapi problémát is okozott, amelyek egy része ma is megoldatlan. Az új határok megszakították vagy jelentősen megnehezítették az érintkezést olyan emberek, családok, közösségek, sőt egész régiók között, Sütő András: „...Rongy ember, aki nem tiszteli elődeit és halottait. ” akiknek a kapcsolata addig természetes volt. Az utódállamokban a magyarok sok szempontból másodrendű állampolgárnak érzik magukat még ma is. Erre az érzésre több ország alkotmányának szövege is alapot ad, hiszen kimondja, hogy az adott állam a többségi nemzet állama. Az ilyen alkotmányok nincsenek összhangban a modern európai kívánalmakkal. A templomban a diákjaival beszélgető történelem- tanárt letartóztatni és megalázni nem eurokonform megoldás. Az a nép, amely ezt megteszi és utólag sem képes bocsánatot kérni, nem való Európába! Meg kell szüntetni minden érintett területen a magyar nyelv hátrányos helyzetét. A magyarok - ahogyan a többségi nemzet - használhassák anyanyelvűket az állami adminisztráció minden olyan szintjén, amellyel érintkezésbe lépnek! Hiányos a magyar nyelvű oktatási hálózat is. Az első csángóföldi magyar iskola alapkövét tavaly Pünkösdkor rakta le Böjté Csaba atya, a dévai árvaház vezetője. Az Ő példáját kell kövessük! Építkezni kell! Építeni iskolát, utakat - és bizalmat! Mesekönyvet vinni a kisgyermeknek, gyógyszert a betegnek, útlevelet és vonatjegyet az utazni vágyónak! Önbecsülést és becsületet a magyarnak, innen és túl a Trianon szabta határon! És ezek a jótétemények nemcsak az ünnepi megemlékezések alkalmához illenek. Azok számára, akik vállára súlyos terheket rakott a trianoni békeszerződés, sokkal fontosabbak a hétköznapok! Állítólag Mátyás királytól származik az a mondás, hogy nem falakért, hanem emberekért harcolunk. Trianonról is ennek szellemében gondolkodjunk. Petronyák László az MDF megyei elnöke (Politikai hirdetés)
