Új Néplap, 2006. június (17. évfolyam, 127-151. szám)

2006-06-24 / 146. szám

2006. JÚNIUS 24., SZOMBAT KULTÚRA Intim, de rokonszenvesen megnyerő költői világ Jenei Gyulát eddigi négy kötete alapján szemlélődő-elmélkedő, némileg melankolikus költői al­katként tartottuk számon, akitől távol állnak a hivalkodó gesztu­sok, a nárcisztikus önhangsú­lyozás. A legtöbb verse lefojtott érzelmű, kihagyásos, töredékes magánbeszéd, melynek szöveg- egységei a kulcsszavak, a motí­vumegyezések révén szorosan kötődnek egymáshoz, gyakori­ak közöttük az átfedések, áthal­lások. Az idei könyvhétre meg­jelent Ha kérdenéd (Parnasszus Könyvek, Bp.) című újabb köte­te mintha változatlannak mutat­ná ezt az egytömbű, erős kisu­gárzású, monolit lírát, ám a szo­rosabb olvasat nyomán megmu­tatkoznak a - nem is lényegte­len - súlyponteltolódások, vers­építési módosulások. A legtöbb darabban az emlé­kezés, a félmúlt és a régmúlt vá­lik meghatározóvá, ezzel párhu­zamosan pedig megnyílik a verskompozíció mind a nyitány­ban, mind a zárlatban. Eléggé intim, de rokonszenvesen meg­nyerő költői világ ez, amelyben A kötet címlapja a melankólia mellett jelen van a csendes derű is, az otthontalan- ság („hazám ez vagy kényszer­lakhelyem ”) kínzó érzését az otthoniasság hangulatai oldják. Okkal nevezi Szabó T. Anna hát­lapjegyzetében az „emlékezés könyvéinek az új, rendkívül fe­szes szerkezetű kötetet. A Kép című bevezető vers is erre a tö­rekvésre utal: „fáradt szívünk­ben kitartóan / verdeső emlé­kek gyűlnek”. Szabó T. Annával ellentétben azonban én igenis kiérzem a számvetés igényét, a múló idő, bizony régi korok költőinek szó- használatával megérinti (ha nem is „legyinti”) poétánkat, Kosztolányit idézve ő is „boldog­szomorúra” hangolja jó néhány költeményét. ■ P. Nagy István Czupp Pál alkotásaiban megjelennek a Nagykunság és a magyar történelem jellegzetes alakjai. „Őket ” külön polcon őrzi az alkotó. Nagykunsági arcképek fafaragó Szülővárosa művészetét képviseli a világban Czupp Pál, a Nagykunság, de hovatovább a megye elismert fafaragója ötven éve, 1956. október 6-án született Kunhegyesen. Huszonöt éve nős, a felesége óvónő, a fiuk Budapesten menedzser. D. Szabó Miklós Két diplomával rendelkezik: állattenyésztő üzemmérnök és kereskedelmi menedzser. A fafaragást 1990-ben kezd­te. Senkitől sem tanulta, au­todidakta módon képezte, képezi magát. A hobbiból mára megszállottság, elhiva­tottság lett, az elmúlt évek­ben a fafaragást művészi szintre emelte. Ezt bizonyítja, hogy alkotá­sait rendszeresen zsűrizteti Budapesten a Hagyományok Háza Népi Iparművészeti Ta­nácsával. Jelenleg harmincöt olyan munkája van, amely megkapta a népi iparművé­szeti minősítést. Ezek magu­kon viselik a magyar népmű­vészet jellegzetességeit, és a népi iparművészeti tárgyak minősítési értékrendjének is megfelelnek, illetve techni­kai szempontból is színvona­las alkotások. Rendszeresen és sikeresen indul országos, valamint nemzetközi kézművespá­lyázatokon, kiállításokon. Legutóbb például Rómában, a Santa Maria Bazilikában képviselte szülővárosát egy fafaragással. Ezen a tárlaton húsz országból százhatvan alko­tást, és Olaszor­szág tíz tartomá­nyából a legszebb munkákat válogat­ta ki a zsűri, köz­tük a kunhegyesi fafaragó munkáját is. Ezen kívül rendszeres résztvevője az országos szak­mai konferenciáknak, alkotó­táboroknak, kézműves-be­mutatóknak. Tagja a Jász-Nagykun-Szol- nok Megyei Alkotóművész Alapítványnak, a Magyar Kézművességért Alapítvány­nak és az Art Misszió Alapít­ványnak. Eddig közel hat­száz fafaragást készített: a pár centistől az ötméteresig. A teljesség igénye nélkül, ezek szobrok, tér- és kis­plasztikák, domborművek, pásztorbotok, organikus órák, tálcák, gyümölcskíná­lók, csanakok, odú-, rönk- és gyökérbútorok, gyermekjá­tékok, kerti sakkok, kopja­fák, fej fák... Sok munkáját ajándékozta és ajándékozza jótékonysági célokra: így Kunhegyesen a Zádor Úti Óvodának, a Kos­suth Lajos Álta­lános Iskolá­nak, az Ilosvai Varga István Művelődési Központnak. A református egy­háznak és a he­lyi középiskolá­nak pedig egy-egy zsűrizett szobrát ajándékozta. Eddigi munkáit tizenegy ország harmincöt városában jórészt magánszemélyek őr­zik. Ezeken kívül a megye több településén is látható köztéri alkotása, de a me­gyén kívül is. A munkáiról készült fotók eddig tizenöt könyvbe kerültek be. Ami pedig a pontos szá­mokat illeti, eddig 43 kiállí­táson - 17 önálló, 22 csopor­tos és 4 közös — láthatták al­kotásait az érdeklődők. Nem­csak az ország szinte min­den nagyobb tájegységében, de Budapesten, valamint Angliában és Olaszország­ban is. Mint Michelangelo a márványtömbről, ő azt vallja a fáról, hogy mindegyikben benne van a szobor, csak le kell fejteni a felesleget. Eh­hez érzék és sajátos látás­mód kell. Czupp Pálnak különös ér­zéke van ahhoz, hogy levá­lassza a „fölösleget” a fáról. Markáns arcú figurái mintha a kemény és szárazságtól re­pedezett alföldi talajból növe­kedtek volna. A Tisza men­tén és a Nagykunságban le­het látni ilyen barázdált arco­kat. Ha eltakarjuk a történel­met idéző süvegeket, kalapo­kat, és a hajviseletet, akár kortársainkéi is lehetnének ezek az arcok. A kunhegyesi mester mű­vészete mindig kapcsolatban van a fölnevelő tájjal, akkor is, amikor témáját nem köz­vetlenül belőle meríti. A nagykunsági lét, az ottani hagyományok éltetik ezt a művészetet, ettől sajátságos és igazán életszerű. ■ Eddigi munká­it tizenegy or­szág harmincöt városában jórészt magán- személyek őrzik. Programok a megyében június 26. és július 1. között HÉTFŐ A tiszafóldvári Városi Műve­lődési Házban rendezik meg Kiss Attila Etele és Borsi Tí­mea grafikusművészek közös kiállítását 17 órától. KEDD A szolnoki Damjanich János Múzeumban látogatható Papi Lajos szobrászművész emlék- kiállítása. A tárlat szeptem­ber 30-ig látogatható. SZERDA A tiszafüredi Városi Művelő­dési Központban virágköté­szeti versenyt, bemutatót és vásárt rendeznek. CSÜTÖRTÖK A törökszentmiklósi Városi Művelődési Központban ren­dezik meg a Visegrádi Négyek hangversenyét 19 órakor. PÉNTEK A háromnapos berekfürdői csobbanófesztivál nyitó prog­ramjai között szerepel Mikó István vidám műsora, vala­mint Détár Enikő és Rékasi Károly musicalrevüje. SZOMBAT Az Apostol együttes élő kon­certjén szórakozhatnak az ér­deklődők a berekfürdői csob­banófesztiválon este fél tíztől. ★ ★ ★ A XII. Jász Világtalálkozó má­sodik napján a jász települések ünnepélyes felvonulását te­kinthetik meg zászlóforgató csoport vezetésével. A nap fo­lyamán Horváth György kunka­pitány lovas bemutatót is tart. Varga Patrícia Minerva rajza Tárca táján Ungvári sem hagyta érin­tetlenül. A hitközség is eljutott oda, hogy a meglevőnél na­zásaként a hatalmas, színes üvegablakok, Sámuel későbbi sorsfordítói. Sámuel és az ablak A régi világban, amikor még a messzi közelebb esett, mint ma, mert teszem azt Szolnokról Ungvárra nem volt nehezebb az út, mint Budapestre, élt az Ung partján egy Sámuel nevű em­ber. Polgári foglalkozására néz­ve ő volt a helyi izraelita hitköz­ség kántora. Sámuelt nagy hír övezte, ugyanis abban teljes volt a közmegegyezés, hogy senkinek sincsen szebb és erő­sebb hangja a környéken az övénél. Sámuel csillogtatta is ezt a kincsét az Úr dicsőségére, zen­gett minden tőle, ha belefogott, és vele együtt senki sem sejtet­te, hogy egyszer még ez a tehet­sége lesz a végzete. A boldog békeidők nagy fel­lendülése akkoriban, úgy 1904 gyobb, fényesebb hajlékot épít­sen az Úrnak, s egyúttal saját büszkeségére. Miután a szán­dékhoz az anyagi tehetség is megvolt, a város szembetűnő helyén, nem messze az ősi vár­tól kezdtek az ég felé törni a zsinagóga falai, bennük min­den, amit az akkori tudás kí­nált. Erős, időtálló vasbeton szerkezetre kerültek díszei, amiket azóta sem tudott kikez­deni az idő, meg az emberi ron­tás, és mindennek megkoroná­Elérkezett a nagy nap, hogy a hívek birtokba vegyék a csodá­latos új épületet. Sámuel is ké­szült az ünnepi szereplésre, kí­mélte magát, gyűjtötte erejét a pillanatra, amikor majd orgá­numa betölti a teret, örök hírt hagyva az utódoknak felőle. Abban nem is volt hiba. Szárnyalt az ének és kis idő múlva az ablakok is. Hogy a munka volt elhibázott, vagy túl korán avattak, amikor még nem került minden kis csavar a helyére, ma már nem tudni. Csak annyi biztos, hogy a szép színes üvegtáblák egymás után potyogtak ki az utcára, ahova hamarosan Sámuel is követte őket. A további károk félelmétől űzve a balszerencsés kántort azonnal új hivatás felé terelte a közakarat, amit ő végül a váro­si kikiáltó szerepében talált meg. Később ezt a nem túl nagy darab kenyeret adó fogla­latosságát ötvözte még telente a sültgesztenye-árus mestersé­gével. Az biztos, Sámuel meg­becsülésén semmi csorbát nem ejtett a pályamódosítás. Legalábbis száz esztendő múl­tán sem kopott ki alakja az em­lékezetből. ■ Szathmáry István íaBCYm alakváltozatok csak az út fogy, meg a társak, hiába siet a vándor, révbe sose ér. az idő ráérősen csordogál a két part között, a diszkófény sebessége Szolnoknál és a kécskei strandon is ugyanannyi, a missisipi messze van, az állóvíz pocsolya, a legszelídebb hullámok alakváltozatai is - ahogy megtörik rajtuk a fény - kiszámíthatatlanok, a folyóra bocsátott papírhajó felborul, szétázik. a tengerhez, ahová a gyermek szeretné, nem jut el. látótávolságon belül elsüllyed, a tegnap lehet, hogy másként történt, a holnapután nem biztos, egy számból ha kivonunk egy másikat, a különbséget maradéknak nevezzük.

Next

/
Thumbnails
Contents