Új Néplap, 2006. június (17. évfolyam, 127-151. szám)
2006-06-16 / 139. szám
2006. JÚNIUS 16., PÉNTEK 4 A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Otven év után újra együtt évforduló Huszonhat, '56-os egykori diák találkozott Kőtelken Az iskolatörténeti kiállítást mutatja be az ötvenéves találkozón résztvevő egykori diákok egy csoportjának az iskola volt igazgatója, Boros Imre. Emléktárgyakat készít a közelgő világtalálkozóra 80 évesen is Nyolcvanadik születésnapja alkalmából szeretettel köszöntjük Fiilöp Sándor jászboldogházi lakost. Sándor bácsi hosszú évek óta sok-sok, szebbnél szebb tárgyat, köztük múltbéli emléktárgyakat készít nagy kézügyességgel. A múlt évi jánoshidai jász világtalálkozón és az országos ünnepeken terített asztalokkal kínálta különféle alkotásait. A napokban a jászboldogházi XII. lász Világtalálkozóra készül. Kívánunk neki jó erőt, egészséget a fáradtságot nem ismerő kézműves munkájához! Fülöp István, Jászboldogháza Az első iskola 80 éve nyitotta meg kapuit Magyarországon minden település életében meghatározó az oktatás. Ez jelenti a fiatalok bekapcsolódását a közéletbe, ez határozza meg egy-egy település létét. Ahol nincsenek fiatalok, az a település hosszú távon nem képes fennmaradni. ■ Ahol nincsenek fiatalok, az a település hosszú távon nem képes fennmaradni. Jászdózsánmáraz 1700-as évek elején is folyt oktatás. A belterületi iskola épületei a korabeli szerény költségvetés ellenére folyamatosan bővültek, korszerűsödtek, s egyre jobbak lettek az oktatás feltételei. A településen élő gyermekek tanulmányi előrehaladása megoldódott, de az igen kiterjedt tanyavilágban élő fiatalok oktatásán ezek nem segítettek. Ezért született meg az az elhatározás, hogy építési segélyből és kölcsönből épüljenek a tanyaközpontokban is oktatási intézmények. 192ó szeptemberében Nagyhalmon, majd ezt követően Középhalmon és a Kápolna-dombon is megnyitották kapuit a tanyasi iskolák. Ezek a külterületi iskolák mintegy 40 évig eredményesen működtek. Sajnos a közel kétszáz éven át kiépült tanyavilág az 1960-as évek közepére elnéptelenedett, így az oktatási épületek is bezárták kapuikat. Bollók Péterné, pedagógus A fordulat évétől 1956-ig jártunk a Kőteleki Általános Iskolába. Dr. Horváth Attila Reggelente imádkoztunk elsősként tanítás előtt, másodikban már nem, még a feszület is lekeA negyedik emeleten lakom Szolnokon, a Széchenyi-lakóte- lepen. Lakásom felújításakor készülem az egyedi távhőmé- résre. Úgy gondolom, az a legkorrektebb, ha mindenki az általa használt hő mennyisége után fizet a szolgáltatónak. Sajnos azonban a házunkban egyes lakók - például a földszinten — csak a saját lakásuk épületen belüli elhelyezkedéséből adódó tulajdonságok közül az előnyöseket hajlandók elfogadni, a hátrányosat pedig a lakóközösségre erőltetik. Milyen alapon várják él, hogy a többi lakó fizesse a fűtésüket? Kinek érdeke így takarékoskodni az energiával? Nyitott ablak melrült a falról. Harmadikban Rákosi Mátyás fényképe nézett ránk az osztályteremben. Az első osztályt közel hatva- nan kezdtük, a nyolcadikat harminckilencen fejeztük be 1956- ban. Az iskola történetében először rólunk készült tablókép, köszönhetően az akkori osztálylett élünk, mert túl meleg van a lakásunkban, és ezért rengeteg energia pocsékba megy. Bordács Ferenc, Szolnok Olvasónk írását továbbítottuk az Alfa-Nova Energetikai Fejlesztő Tervező és Vállalkozó Kft-hez, ahonnan a következő választ kaptuk: „A Szolnok, Czakó E. út 16-18- 20. sz. épület tulajdonosi közössége az Alfa-Nova Kft. részére 2005. október 5-én „Keretprogram” pályázatot nyújtott be. A pályázati lapon és a pályázathoz tartozó nyilatkozatok minden oldalán feltüntették, hogy a tulajdonosok a programkivitelezést követően a mért hőmennyiség főnökünknek. Sajnos már hatan végleg elmentek közülünk. Iskolánkra és tanárainkra a nemrég tartott ötven éves találkozón jó szívvel emlékeztünk. Akkori pedagógusainknak köszönhetően a legtöbben továbbtanultunk. Felnőttként tisztességgel végeztük a munfelosztását változatlanul légköb- méterarányosan kérik. A nyilatkozatot a többi tulajdonossal együtt a levélíró is aláírta. A távhőszolgáltatásról alkotott 2005 évi XVIII. törvény 44. §. (1) bekezdésében foglaltak szerint épületrészenkénti (lakásonkénti) díjfizetés esetén a díj megosztására a tulajdonosok által meghatározott arányok szerint kerül sor. Az érdekeltek megállapodásának hiányában a díj megosztása során az önkormányzat hatályos rendeletében foglaltakat kell alkalmazni. A hivatkozott jogszabályi előírások szerint az egyes tävßtött épületek tulajdonosi közössége jogosult fűtési időszakonként módosítani a költségosztáskánkat és helytálltunk, ahová szerencsénk vagy sorsunk vezérelt. Országosan is ismert, elismert szakemberek is akadnak közöttünk. Most, hogy találkoztunk, megfogadtuk, hogy három év múlva újra találkozunk. Reméljük, megéljük! nál alkalmazandó elveket. Keret- program szerint korszerűsített épületek esetében lehetősége van a tulajdonosoknak a fűtési költségosztók, fűtött légtérfogat, vagy a belső megállapodásuk szerint elfogadott arányok szerint díjmegosztási elvet választani. Az ismertetett körülmények alapján a Czakó E. út 16-18-20. sz. épület tulajdonosi közössége — azon belül a levélíró — egyöntetű döntés alapján, a hatályos jogszabályi előírásoknak megfelelően határozott a Keretprogram megvalósításáról és a mért fűtési hőfogyasztás megosztásának elvéről. ” Horváth István, területi igazgató Negyvenhét szívbeteg vett részt Szolnokról az összejövetelen Szombathelyen ez évben is megrendezésre került a Szívbetegek XVII. Országos sporttalálkozója, orvos-beteg konferenciával egybekötve. A szolnoki Szív- és Érrendszeri Betegek Rehabilitációs Egyesülettől negyvenhetén vettek részt ezen a tartalmas, háromnapos rendezvényen. Az ország minden részéből közel hatszáz szívbeteg sportoló mérte össze erejét és tudását. A szolnoki Szív Egyesület tagjai, kispályás fociban, atlétikában, úszásban, és röplabdában szerepeltek. A versenyen az Új Néplap támogatásával tudtunk részt venni, melyet a résztvevők nevében ezúton köszönünk! Az egyesület vezetősége Olvasóinktól leveleket, fotókat várunk Ezen az oldalon olvasóink leveleiből készült összeállítás található. A beérkezett levelekből válogatunk. A megjelenésre kiválasztott írások - a levélíró hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - s rövidített formában kerülnek a lapba. A vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. A névtelen írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Várjuk írásaikat a szundi- .zoltanne@ujneplap.hu e-mailre, vagy az Új Néplap 5000 Szolnok, Mészáros L. út 2. címre. Nagyon sikeres családi sportnap az óvodában A szolnoki II. számú Óvodai Igazgatóság Kacsa úti tagóvodájában nemrég családi sportnapot rendeztek. A program sok szép, közös élményt jelentett gyermekeknek, szülőknek és az óvoda dolgozóinak egyaránt. Hodosi Mihályné tagóvoda vezető Csak a fogyasztásért fizetnénk szolgáltatása nyilatkozatot a múlt évben a ház valamennyi lakója aláírta Ula akác és a környezetünk tisztasága Többet dolgozunk, mint amennyit gondolnak oktatás A tervezett létszámcsökkentések, tanárok ügye írásra késztetett több olvasónkat Lila akáccal ajándékoztam meg egyik zalai ismerősömet. Egyik délután feladtam a kis csomagot, másnap estefelé már csörgött a telefonom, és közölték ismerőseim, már el is ültették a virágokat. El sem akartam hinni, hogy ilyen gyorsan megkapták. Remélem, az akácfa Zalában is virágozni fog. Egy másik témában is van észrevételem: a városban sok csikket, szemetet látni rendszeresen. Sem egészségünket, sem környezetünket nem védjük megfelelően. Hiába takarít az egyik fél, ha a másik újra szemetel! Becsüljük meg egymás munkáját! Molnár Ferencné, Szolnok A lapban a pedagógusok létszámcsökkentése témakörben, valamint a Ki nem való pedagógusnak? című cikk kapcsán több írás jelent meg olvasóinktól. A téma sokak érdeklődését felkeltette, különösen a pedagógusokét, íme még néhány olvasói vélemény: Szeretnék heti 24 órát dolgozni havi 150 ezer forintért! Húsz éve dolgozom pedagógusként. Az utóbbi időben felerősödött a munkaidőnkön, fizetésünkön és hosszú szabadságunkon a közvélemény háborgása. Idén június 15-e az utolsó tanítási nap, s június 19-én kezdődik az érettségi, majd a leltározások év végi záró értekezletek. Augusztus 20-a után kezdődik a tanév előkészítése. Ez durván két hónap, de nem vehetem ki tanév közben, amikor esetleg szükségem lehet rá. A munkaidő heti 40 óra, ebből 24 a kötelező tanítási óra, a többi felkészülés az órákra, dolgozatjavítás, adminisztráció, szülőkkel való kapcsolattartás, óraközi felügyelet, gyermekvédelmi teendők, továbbképzések, pályázatok kidolgozása, tanulók versenyre történő felkészítése, kísérete, stb., a lista nem teljes. (Név és cím a szerkesztőségben.) feltétéi üzem, hogy a cikkíró nem pedagógus. Sok lelkiismeretes tanártársam példáján állíthatom, hogy a tanár igaz, naponta 56 órát van csak osztályteremben, de utána dolgozatot javít, korrepetál, szakkört vezet, órákra készül, és még éjjel is azon gondolkozik, milyen módszert válasszon, hogy a keze alatt lévő tanulók mindegyike sikeres legyen. A 10 hónap (nem 9!) alatt elfárad, idegileg kilúgozódik, nagy szüksége van a pihenésre, regenerálódásra, hogy újult erővel kezdhet se a következő tanévet Ami a pályán tartja őket, az a gyerekek csillogó, érdeklődő tekintete, a szülők jóindulatú támogatása és meggyőződése, hogy fontos munkát végez. Ehhez kellene a társadalom hathatósabb segítése, hiszen a cél értelmes, hasznos felnőtteket nevelni, akik továbbviszik majd a kapott örökséget Nyugdíjas pedagógusként egyetértek azzal, hogy ezen a pályán is vannak pályatévesztett emberek A cikkíró a probléma megoldását a gyengébb képességű tanárok eltávolításában ” látja Meggyőződésem, hogy nem ez a megoldás kulcsa Ha egy érettségizett fiatalt nem vesznek fel egyetemre, főiskolára, szinte biztos, hogy valamelyik tanárképzőbe bekerülhet Talán itt kellene az alkalmasságot alaposabban vizsgálni Máté Pálné, Rátóczhálva Nem 18-24 órát dolgozunk, ehhez még hozzátartozik a tanításra való felkészülés, dolgozatok javítása, egyéb kötelező feladatok. A fizetésem sem 150 ezer forint. 1993-tól tanítok Me- zőhéken egy falu iskolájában. Összevont osztályokban, de semmivel sem rosszabb körülmények között, mint egy városban. Követelmény velünk szemben is van, és a gyerekeken keresztül tudják mérni munkánk eredményességét. Felháborító azonban az a vélemény, amely elfásultnak tartja azokat, akik itt dolgoznak! Több régi tanítványunk tanult vagy tanul egyetemen, főiskolán. Ságiné Sipos Erzsébet, Mezőhék
