Új Néplap, 2006. június (17. évfolyam, 127-151. szám)

2006-06-16 / 139. szám

2006. JÚNIUS 16., PÉNTEK 4 A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Otven év után újra együtt évforduló Huszonhat, '56-os egykori diák találkozott Kőtelken Az iskolatörténeti kiállítást mutatja be az ötvenéves találkozón résztvevő egykori diákok egy csoportjának az iskola volt igazgatója, Boros Imre. Emléktárgyakat készít a közelgő világtalálkozóra 80 évesen is Nyolcvanadik születésnapja al­kalmából szeretettel köszöntjük Fiilöp Sándor jászboldogházi la­kost. Sándor bácsi hosszú évek óta sok-sok, szebbnél szebb tár­gyat, köztük múltbéli emléktár­gyakat készít nagy kézügyes­séggel. A múlt évi jánoshidai jász világtalálkozón és az orszá­gos ünnepeken terített aszta­lokkal kínálta különféle alkotá­sait. A napokban a jászboldog­házi XII. lász Világtalálkozóra készül. Kívánunk neki jó erőt, egészséget a fáradtságot nem ismerő kézműves munkájához! Fülöp István, Jászboldogháza Az első iskola 80 éve nyitotta meg kapuit Magyarországon minden tele­pülés életében meghatározó az oktatás. Ez jelenti a fiatalok be­kapcsolódását a közéletbe, ez határozza meg egy-egy telepü­lés létét. Ahol nincsenek fiata­lok, az a település hosszú távon nem képes fennmaradni. ■ Ahol nincsenek fiatalok, az a település hosszú távon nem képes fenn­maradni. Jászdózsánmáraz 1700-as évek elején is folyt oktatás. A belterüle­ti iskola épületei a korabeli sze­rény költségvetés ellenére fo­lyamatosan bővültek, korszerű­södtek, s egyre jobbak lettek az oktatás feltételei. A településen élő gyermekek tanulmányi előrehala­dása megoldódott, de az igen kiter­jedt tanyavilágban élő fiatalok ok­tatásán ezek nem segítettek. Ezért született meg az az elhatározás, hogy építési segélyből és kölcsön­ből épüljenek a tanyaközpontok­ban is oktatási intézmények. 192ó szeptemberében Nagy­halmon, majd ezt követően Kö­zéphalmon és a Kápolna-dom­bon is megnyitották kapuit a ta­nyasi iskolák. Ezek a külterületi iskolák mintegy 40 évig eredmé­nyesen működtek. Sajnos a közel kétszáz éven át kiépült tanyavi­lág az 1960-as évek közepére el­néptelenedett, így az oktatási épületek is bezárták kapuikat. Bollók Péterné, pedagógus A fordulat évétől 1956-ig jártunk a Kőteleki Általá­nos Iskolába. Dr. Horváth Attila Reggelente imádkoztunk elsős­ként tanítás előtt, másodikban már nem, még a feszület is leke­A negyedik emeleten lakom Szolnokon, a Széchenyi-lakóte- lepen. Lakásom felújításakor készülem az egyedi távhőmé- résre. Úgy gondolom, az a leg­korrektebb, ha mindenki az ál­tala használt hő mennyisége után fizet a szolgáltatónak. Sajnos azonban a házunkban egyes lakók - például a föld­szinten — csak a saját lakásuk épületen belüli elhelyezkedésé­ből adódó tulajdonságok közül az előnyöseket hajlandók elfo­gadni, a hátrányosat pedig a la­kóközösségre erőltetik. Milyen alapon várják él, hogy a többi lakó fizesse a fűtésüket? Kinek érdeke így takarékoskodni az energiával? Nyitott ablak mel­rült a falról. Harmadikban Rá­kosi Mátyás fényképe nézett ránk az osztályteremben. Az első osztályt közel hatva- nan kezdtük, a nyolcadikat har­minckilencen fejeztük be 1956- ban. Az iskola történetében elő­ször rólunk készült tablókép, köszönhetően az akkori osztály­lett élünk, mert túl meleg van a lakásunkban, és ezért rengeteg energia pocsékba megy. Bordács Ferenc, Szolnok Olvasónk írását továbbítottuk az Alfa-Nova Energetikai Fej­lesztő Tervező és Vállalkozó Kft-hez, ahonnan a következő választ kaptuk: „A Szolnok, Czakó E. út 16-18- 20. sz. épület tulajdonosi közös­sége az Alfa-Nova Kft. részére 2005. október 5-én „Keretprog­ram” pályázatot nyújtott be. A pályázati lapon és a pályázathoz tartozó nyilatkozatok minden ol­dalán feltüntették, hogy a tulaj­donosok a programkivitelezést követően a mért hőmennyiség főnökünknek. Sajnos már ha­tan végleg elmentek közülünk. Iskolánkra és tanárainkra a nemrég tartott ötven éves ta­lálkozón jó szívvel emlékez­tünk. Akkori pedagógusaink­nak köszönhetően a legtöbben továbbtanultunk. Felnőttként tisztességgel végeztük a mun­felosztását változatlanul légköb- méterarányosan kérik. A nyilat­kozatot a többi tulajdonossal együtt a levélíró is aláírta. A távhőszolgáltatásról alkotott 2005 évi XVIII. törvény 44. §. (1) bekezdésében foglaltak szerint épületrészenkénti (lakásonkénti) díjfizetés esetén a díj megosztásá­ra a tulajdonosok által meghatá­rozott arányok szerint kerül sor. Az érdekeltek megállapodásá­nak hiányában a díj megosztása során az önkormányzat hatályos rendeletében foglaltakat kell al­kalmazni. A hivatkozott jogsza­bályi előírások szerint az egyes tävßtött épületek tulajdonosi kö­zössége jogosult fűtési időszakon­ként módosítani a költségosztás­kánkat és helytálltunk, ahová szerencsénk vagy sorsunk ve­zérelt. Országosan is ismert, elismert szakemberek is akad­nak közöttünk. Most, hogy találkoztunk, megfogadtuk, hogy három év múlva újra ta­lálkozunk. Reméljük, megéljük! nál alkalmazandó elveket. Keret- program szerint korszerűsített épületek esetében lehetősége van a tulajdonosoknak a fűtési költ­ségosztók, fűtött légtérfogat, vagy a belső megállapodásuk szerint elfogadott arányok szerint díj­megosztási elvet választani. Az ismertetett körülmények alapján a Czakó E. út 16-18-20. sz. épület tulajdonosi közössége — azon belül a levélíró — egyönte­tű döntés alapján, a hatályos jogszabályi előírásoknak megfe­lelően határozott a Keretprog­ram megvalósításáról és a mért fűtési hőfogyasztás megosztásá­nak elvéről. ” Horváth István, területi igazgató Negyvenhét szívbeteg vett részt Szolnokról az összejövetelen Szombathelyen ez évben is megrendezésre került a Szívbe­tegek XVII. Országos sporttalál­kozója, orvos-beteg konferenci­ával egybekötve. A szolnoki Szív- és Érrendszeri Betegek Rehabilitációs Egyesülettől negyvenhetén vettek részt ezen a tartalmas, háromnapos ren­dezvényen. Az ország minden részéből közel hatszáz szívbeteg sporto­ló mérte össze erejét és tudását. A szolnoki Szív Egyesület tag­jai, kispályás fociban, atlétiká­ban, úszásban, és röplabdában szerepeltek. A versenyen az Új Néplap tá­mogatásával tudtunk részt ven­ni, melyet a résztvevők nevében ezúton köszönünk! Az egyesület vezetősége Olvasóinktól leveleket, fotókat várunk Ezen az oldalon olvasóink leve­leiből készült összeállítás talál­ható. A beérkezett levelekből vá­logatunk. A megjelenésre kivá­lasztott írások - a levélíró hozzá­járulása nélkül, mondanivalójá­nak tiszteletben tartásával - s rövidített formában kerülnek a lapba. A vélemények nem feltét­lenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. A névtelen írások közlését mellőzzük. Szerkesztő­ségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is ol­vasói levélként kezelje. Várjuk írásaikat a szundi- .zoltanne@ujneplap.hu e-mailre, vagy az Új Néplap 5000 Szol­nok, Mészáros L. út 2. címre. Nagyon sikeres családi sportnap az óvodában A szolnoki II. számú Óvodai Igazgatóság Kacsa úti tagóvodá­jában nemrég családi sportna­pot rendeztek. A program sok szép, közös élményt jelentett gyermekeknek, szülőknek és az óvoda dolgozóinak egyaránt. Hodosi Mihályné tagóvoda vezető Csak a fogyasztásért fizetnénk szolgáltatása nyilatkozatot a múlt évben a ház valamennyi lakója aláírta Ula akác és a környezetünk tisztasága Többet dolgozunk, mint amennyit gondolnak oktatás A tervezett létszámcsökkentések, tanárok ügye írásra késztetett több olvasónkat Lila akáccal ajándékoztam meg egyik zalai ismerősömet. Egyik délután feladtam a kis csoma­got, másnap estefelé már csör­gött a telefonom, és közölték is­merőseim, már el is ültették a virágokat. El sem akartam hin­ni, hogy ilyen gyorsan megkap­ták. Remélem, az akácfa Zalá­ban is virágozni fog. Egy másik témában is van észrevételem: a városban sok csikket, szemetet látni rendsze­resen. Sem egészségünket, sem környezetünket nem védjük megfelelően. Hiába takarít az egyik fél, ha a másik újra sze­metel! Becsüljük meg egymás munkáját! Molnár Ferencné, Szolnok A lapban a pedagógusok létszámcsökkentése té­makörben, valamint a Ki nem való pedagógusnak? című cikk kapcsán több írás jelent meg olvasóink­tól. A téma sokak érdek­lődését felkeltette, külö­nösen a pedagógusokét, íme még néhány olvasói vélemény: Szeretnék heti 24 órát dolgozni havi 150 ezer forintért! Húsz éve dolgozom pedagógusként. Az utóbbi időben felerősödött a munkaidőnkön, fizetésünkön és hosszú szabadságunkon a közvélemény háborgása. Idén június 15-e az utolsó ta­nítási nap, s június 19-én kez­dődik az érettségi, majd a leltá­rozások év végi záró értekezle­tek. Augusztus 20-a után kez­dődik a tanév előkészítése. Ez durván két hónap, de nem ve­hetem ki tanév közben, amikor esetleg szükségem lehet rá. A munkaidő heti 40 óra, ebből 24 a kötelező tanítási óra, a többi felkészülés az órákra, dolgozat­javítás, adminisztráció, szülők­kel való kapcsolattartás, órakö­zi felügyelet, gyermekvédelmi teendők, továbbképzések, pá­lyázatok kidolgozása, tanulók versenyre történő felkészítése, kísérete, stb., a lista nem teljes. (Név és cím a szerkesztőségben.) feltétéi üzem, hogy a cikkíró nem pedagógus. Sok lelkiismeretes ta­nártársam példáján állíthatom, hogy a tanár igaz, naponta 56 órát van csak osztályteremben, de utána dolgozatot javít, korrepetál, szak­kört vezet, órákra készül, és még éjjel is azon gondolkozik, milyen módszert válasszon, hogy a keze alatt lévő tanulók mindegyike sikeres legyen. A 10 hónap (nem 9!) alatt elfárad, idegileg kilúgozódik, nagy szüksége van a pihenésre, regenerálódásra, hogy újult erővel kezdhet se a következő tanévet Ami a pályán tartja őket, az a gyerekek csillo­gó, érdeklődő tekintete, a szülők jóindulatú támogatása és meggyőző­dése, hogy fontos munkát végez. Ehhez kellene a társadalom hatható­sabb segítése, hiszen a cél értelmes, hasznos felnőtteket nevelni, akik továbbviszik majd a kapott örökséget Nyugdíjas pedagógusként egyet­értek azzal, hogy ezen a pályán is vannak pályatévesztett emberek A cikkíró a probléma megoldását a gyengébb képességű tanárok eltávo­lításában ” látja Meggyőződésem, hogy nem ez a megoldás kulcsa Ha egy érettségizett fiatalt nem vesznek fel egyetemre, főiskolára, szinte biz­tos, hogy valamelyik tanárképzőbe bekerülhet Talán itt kellene az al­kalmasságot alaposabban vizsgálni Máté Pálné, Rátóczhálva Nem 18-24 órát dolgozunk, ehhez még hozzátartozik a taní­tásra való felkészülés, dolgoza­tok javítása, egyéb kötelező fel­adatok. A fizetésem sem 150 ezer forint. 1993-tól tanítok Me- zőhéken egy falu iskolájában. Összevont osztályokban, de semmivel sem rosszabb körül­mények között, mint egy város­ban. Követelmény velünk szem­ben is van, és a gyerekeken ke­resztül tudják mérni munkánk eredményességét. Felháborító azonban az a vélemény, amely elfásultnak tartja azokat, akik itt dolgoznak! Több régi tanítvá­nyunk tanult vagy tanul egyete­men, főiskolán. Ságiné Sipos Erzsébet, Mezőhék

Next

/
Thumbnails
Contents