Új Néplap, 2006. május (17. évfolyam, 101-126. szám)
2006-05-29 / 124. szám
4 2006. MÁJUS 29., HÉTFŐ WWWWiMIWMWWWWWWWMWtWIWIMWIWIfflKíllMíllím» HATVANON TÚL >' w Jó „iparosnak” bizonyult kisegítő Könnyen szerzett diploma nehéz életúttal fűszerezve Testedzés a megálmodott új iskola udvarán napjainkban. Korábban szinte romos, omló vakolatú épületben voltak kénytelenek oktatni. Minősített továbbjutás az országos megméretésre A harminchét éves Szolnoki Népdalkor Arany Páva minősítést nyert a Kiskunfélegyházán rendezett középdöntőn, s ezáltal továbbjutott a Budapesten októberben rendezendő országos minősítésre. A Munkácsiné Danyi Zsuzsanna által vezetett népdalkörben még két alapítótag, Fábián Jánosáé és Marton János is tevékenykedik. Április 29-én a népdalkor részt vett Dabason az országos gálán, melyet az Arany Páva-díjat kapott énekkarok részvételével rendeztek. Barangolás hazánk gyönyörű tájain A megyei nyugdíjasok egyesülete klubvezetői részére - Barangolások címszó alatt - rendszeresen szervez kirándulásokat azzal a nem titkolt céllal, hogy példáját kövessék a klubvezetők és minél több emberrel ismertessék meg hazánk szép tájait. A közelmúlt napokban Ócsára látogattak, ahol megtekintették az 1250 körül román stílusban épült, korabeli freskókkal díszített templomot, a körülötte lévő néhány népi házat, az égerláp tájvédelmi körzetet és a nádtetős pincesort. Megjelentetnék a nagymamák sikeres receptjeit A „Napsugaras ősz” rendezvény- sorozat idején a nyugdíjasok megyei egyesülete receptpályázatot írt ki nagymamák részére. A kezdeményezés sikerét bizonyítja, hogy a pályázatra huszonnyolc nagymama negyvenöt recepttel nevezett be. Az lenne a kívánatos, ha ezek a receptek kiadásra is kerülnének. Az oldalt írta Simon Béla Fotók: Mészáros János Volt hazánkban egy olyan időszak, amikor főiskolai és egyetemi felvételeknél sokat számított az, hogy ki milyen családból származik. Simon Béla A munkás és a paraszt, kevésbé az értelmiségi családok gyermekei sikerrel pályázhattak, ám az „egyéb” kategóriába soroltak nem sokat remélhettek. Mivel Biber József né édesapja néhány segédet foglalkoztató kiváló iparos volt, ő is az „egyéb” kategóriába került. Nem teljesült a vágya, nem vették fel a pedagógiai főiskolára. Egy év múlva biztatták: „jelentkezz gyógypedagógiai szakra, ott könnyebb a felvétel.” Sok igazság volt ebben a megállapításban, hiszen akit vonz a pedagógus pálya, az is százszor meggondolja, hogy testileg, szellemileg sérült gyermekekkel foglalkozzon. Valóban egyszerűbb lett így számára a diploma megszerzése, de ezerszer nehezebb az azzal járó életút. Gyógypedagógiai munkásságát könnyítette, hogy mindig vonzalmat érzett a betegek, az elesettek, a sérült emberek iránt. Ez adott neki lelki erőt olyan esetekben, amikor például három összevont osztályt kellett tanítania a szolnoki Kisegítő Iskolában. S milyen gyermekekkel foglalkozott! Voltak köztük olyanok, akiknek sérült a koncentráló képességük, s olyanok, akik alig tudtak beülni a padba. Sokszor kínlódva, ösztönösen jött rá, hogy miként lehet lekötni a figyelmüket. Gondjai csak növekedtek akkor, amikor a Kisegítő Iskola igazgatója lett. Az Interspar Áruház melletti területen volt a később lebontott iskolaépület, de csak a legjobb jóakarattal lehetett annak nevezni A kívül-belül romos szerkezeteket a tantermek közepén aládúcolt rész tartotta. A négy osztálytermet lemezfallal választották ketté, hogy el tudják helyezni a nyolc tanulócsoportot A tanítás váltott műszakban folyt, még szombat délután is. Szeles időben nem engedték ki a gyerekeket az udvarra, mert négyzetméternyi foltokban hullt a törmelék a falakról.- Változtatni akartunk a helyzeten, de pénzügyi fedezet nem volt - emlékezik Bíberné. Nem volt más lehetőség, vezetésével társadalmi összefogást szerveztek. Hét vállalat közreműködésével, több százezer forint értékű felújítás történt. Hangszigetelték a válaszfalakat, lebetonozták az udvar jelentős részét, új kerítést készítettek. A felújított-szolgálati lakásból napköziotthont és munkatermet alakítottak ki. Az iskolaépület pincéjét homokkal tömték ki.- Ráment a nyarunk - summázza Bíberné. Mindez azonban csak tűzoltó munka volt. Szakértői vélemény szerint az épület életveszélyessé vált. Tantermeket kellett bezárni. Megkezdődött a harc az új iskoláért. Bíberné kilincselt, érvelt, ahol lehetett. Először úgy tűnt, hiába, de azután mégis megtörténtek az első lépések. A SZÖVTERV társadalmi munkában megtervezte az új iskolaépületet. 1978 elején megkezdték az alapozást. 1979. szeptember 1- jén pedig már az új épületben nyitották meg a tanévet. A berendezések, felszerelések beszerzését a tantestület végezte. Cipekedtek, takarítottak.- A megnyitón nagyon fáradtak, de nagyon boldogok voltunk — mondja Bíberné. Igazgatóként az új iskola birtokba vételével nem tudott le minden gondot. 1971-ben volt intézetükben a legtöbb tanuló: két- százhetvenkilenc. Huszonhárom nevelő foglalkozott velük, de a szakos ellátottság csak harmincegy százalékos volt, amit fokozatosan hetvenhárom százalékra sikerült emelni. A tankönyvek is hiányosak voltak. A felső tagozatosoknak tankönyvpótló jegyzeteket kellett készteniük. Küzdelmes évek után vonult nyugdíjba, de azt vallja, megérte az áldozatos munka. Hogy a bezártságból kimozduljanak A kisegítő iskola tartalmi munkájában kezdettől fogva egyik fő cél volt a bezártságból való kimozdulás, a város többi iskolája felé való nyitás. Erre jó alkalmat nyújtottak a különböző rendezvények, s a városi iskolák balatoni táborozásaiba való bekapcsolódás. A tantestület részt vett a kísérleti matematikatanítási programban, valamint az ötnapos tanítási héttel kapcsolatos kísérletben. Az intézetben rendezett országos komplex tanulmányi verseny, az országos sportverseny, a korszerű körülmények között fejlődő tartalmi munka és sok más őrzi bíberné keze nyomát, s kifejezi a régi, düledező iskolától a máig megtett utat. Kopjafát állítanak Erdélyben a szajoliak a katonák emlékére A szajoliak egy csoportja Erdélybe készül. Útjuk során Nyergestetőn kopjafát állítanak az 1849- es harcok során ott elesett székely katonák emlékére, akikről Kányádi Sándor így írt: „Nem tud róluk a nagyvilág, hőstettükről nem beszélnek, hírük nem őrzi legenda, dicsőítő harci ének, csak a sírjukon nőtt fenyők, fönn a tetőn, a nyeregben, s azért zöldell az az erdő egész Csíkban a legszebben. ” Sajnos csúszik az idősek otthona átadása Korábban hírül adtuk, hogy az Alcsi-Holt-Tisza Kht. idősek otthonát készül létrehozni a Holt- Tisza melletti szabadidő központban. Az intézmény három féle szolgáltatást nyújtott volna: teljes körű ellátást biztosító bentlakást, nappali ellátást és téli időszakban nyugdíjas hotelként is működött volna. A kht.-től kapott információ szerint a közgazdasági szabályzók változása miatt egyelőre csúszik a terv valóra váltása. Jó magyar szokás szerint külön utakon Jó magyar szokás szerint a nyugdíjasok sem egy táborba tömörülnek. Se szeri, se száma az országos vagy ágazati nyugdíjas egyesületeknek. Nem is volna ez különösebb baj, ha szorosabb volna köztük az együttműködés. De nem mindig tapasztalható a kart karba fűzés. Sőt, egymás sikereit néha azzal is csorbítják, hogy „ rászerveznek ” egymás rendezvényeire. Nyugdíjas berkekben nyílt titok, hogy így van ez szőkébb hazánkban is. S nem újkeletűen. Évek óta ez a helyzet, aminek megváltoztatása nagyon időszerű lenne. Megkérdeztük olvasóinkat Hogyan segíti az idősek közművelődését? DÉNES PÁL, Szolnok — Számomra óriási szerencse, hogy nyugdíjasként is folytathatom a közművelődési munkát Az Utazók Klubját vezetem. Ismeretfelújítás és új igények felkeltése a célom. Klubunk százötven tagja tavaly ötmillió forintot költött kirándulásra. Úgy vélem, az idegenforgalom fejlesztése a jövő útja. földes Imre, Zagyvarékas- A néphagyomány őrzését és folytatását tekintem feladatomnak. Ismereteimet szeretném átadni a fiataloknak. A zagyvarékasi Kék Ibolya amatőr műkedvelő együttes énekkarának vezetőjeként igyekezem minél messzebbre- az idén a gyimesi csángófesztiválra - elvinni megyénk jó hírét. HAMARNÉ HUBAI IBOLYA, Szolnok- A Városi Könyvtár és Közművelődési Intézmény keretein belül foglalkozom az idősebb korosztály számítástechnikai ismereteinek bővítésével Több olyan tanfolyamot vezettem már, amelyeken a nyugdíjasok a szöveg szerkesztés mellett elsajátították az internet használatát és az elektronikus levelezést GÖNCZI LAJOS, Tószeg - Különböző rendezvényeken verset mondok. Nem hinné az ember, hogy mennyien szeretik a költeményeket! Emellett hagyományőrzésként gyűjtöm a régi népi használati tárgyakat. Már többszáz darab van a birtokomban, amit szívesen látogatnak nemcsak a község iskolásai, hanem más települések nyugdíjasai is. Nevezetes jubileumra készülnek Szajolban Jelentős jubileumra, alapításának huszonötödik évfordulójára készül a szajoli Őszirózsás nyugdíjasklub. Először pávakörként szerepeltek. Volt citerazeneka- ruk is. Erzsiké néni, a klub akkori vezetője „nem bírt magával”, így emlegetik. Állandóan sürgött-forgott, mindig tüsténkedett. Meghívás meghívást követett, de aztán máshová költözött az énekkar vezetője, az énekesek meg kiöregedtek. Végül mégsem szűnt meg a kulturális élet a klubban, most is van egy, a saját szórakozásuk mellett a község rendezvényein nagy sikerrel szereplő, nyolctagú énekkaruk, de már nem ez a klub legfőbb jellemzője. Sokkal inkább az, hogy a soraiba tömörült hetven idős embernek megnyugvást jelentő, az otthoni gondokat feledtető kikapcsolódást biztosít. Főleg az egyedül maradiaknak pótolhatatlan lehetőséget jelent az, hogy rendszeresen összejöhetnek. S, hogy mindez mit jelent számukra, talán legjobban a klubot hét éve vezető Sípos Jánosáé szavai fejezik ki: „Ez tartja bennem a lelket.” Nagy igyekezettel készülnek a jubileumra. Annak során négy rendezvényt tartanak. Lesz fotó- kiállítás, kerekasztal a polgár- mesterrel, zenés est és ünnepi vacsora.
