Új Néplap, 2006. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

2006-04-06 / 81. szám

18 KULTÚRA KÉPZŐMŰVÉSZÉT mm: p*M«$S8»8S8ÍÍmsm Anita — Pogány Gábor Benő szobra RECENZIÓ-KRITIKA Maradandó szentháromság ifjú papi lAJOS: Ecsetem a fény Fekete-fehér és színes fotók sor­jáznak ifjú Papi Lajosnak a kis­újszállási Helytörténeti füzetek című sorozatban megjelent könyvében. Ha nem írnám le, akkor is jól tudnák a megye kulturális értékeiről tájékozot­tak, hogy a szobrászművész fiá­ról van szó. Ez és még számta­lan fontos tudnivaló is kiderül dr. Ducza Lajos bevezetőjéből. A képekről Nagy Zsolt fotóriporter ír hozzáértően. A fotók könyvben megjelen­tetését több ok is indokolta. Az egyik, hogy ifjú Papi Lajos ta­valy töltötte be a hatvanadik évét. A másik, hogy egy több mint három évtizedes fotós múlt összegyűjtött és válogatott termésének hangsúlyosabb az üzenete. Sokan voltak, akiktől ifjú Papi Lajos elleshette a fotó­zás legfontosabb technikai, gya­korlati és elvi tudnivalóit. Ezen alapismeretek birtokában kö­vetkezett be a nagyobb akadály: hogyan válhat a fénykép önkife­jezési eszközzé? Papi Lajos átjá­rót teremtett a belső világ és a külső látvány között. Ehhez iránytűként a folyton csiszoló­dó ízlés szolgált. Csak abból lett fotó, ami beleillett egyszerű és természetes élet- és világlátásá­ba. A felvétel pillanatnyiságát szinkronban hozta a környezet, a szituáció sugallta egyszeri és megismételhetetlen hangulatá­val. Nem szabály miatt töreke­dett egyszerűségre, hanem mert ez következett emberi alapállásából. Nem a szempont­oknak megfelelés miatt uralja képeit a fények és árnyak ösz- szetett gazdagsága, hanem azért, mert személyes életét sű­rűn behálózzák az ellentétek. Nem divatból fotózott gyere­keket vagy időseket, nem a nép­szerűséget hajszolás reményé­ben kapott lencsevégre női ak­tokat. Az Ecsetem a fény alkal­mat ad a képértékek együttes megszemlélésére. Nem egy le­zárt életpálya demonstrálása, hanem a szakmai letisztulás, a gyorsan változó élet más-más szemszögből láttatása. Arcok­ban sűrűsödött sorsok, hagyo­mányvilágot megörökítő házak, utcarészletek. A legteljesebb önmagát ott és akkor tárja föl a látvány, ha tisz­tességgel és alázattal közeled­nek hozzá, ha a megörökítés szándéka egy centiméternyi te­ret sem enged a technikai att­rakciónak. Papi Lajos fotóin az átélés, a látványban feloldódás teremt sajátos képi nyelvet és egységet. Látvány, fotós, képné­ző: maradandó szentháromság. ■ Szenti Ernő VELEMENY Rákóczi-szobor Kassán Fölavatták a karcagi Györfi Sándor alkotását Április 3-án a kassai Rodostó Házban felavatták Györfi Sándor szob­rászművész II. Rákóczi Ferenc születésének 330. és kassai újratemetésének 100. évfordulójára emelt egész alakos bronzszobrát. Egri Mária 1906-ban a Rákóczihoz hűséges Kassa a pompázatos temetési szertartás mellett fel­építette a száműzött fejedelem személyes tárgyaival, bútoraival, relikviáival berende­zett rodostói házának másolatát. A cente­szobrászatunk legjobbjai közé tartozik. Pá­lyájának közel négy évtizede alatt másfél száz, közterületen elhelyezett munkáját jegyzik, emlékművektől a fali plasztikákig, egész alakos „homage’-figuráktól a büsztö- kig, emlékjelekig, kútszobrokig, mese- és álomfigurákig. Térformáló képességének, briliáns technikájának köszönhetően plasz­tikái méretüktől függetlenül könnyedek, részleteikben is érzékenyen kidolgozottak. Legalábbis az arányeltolódás miatt annak tűnnek. Bizonyítja ezt a most felavatott Rákóczi-monument is. A díszes, fejedelmi öltözék rátétes ornamentumai, a mustrák, gombolások, a fejfedő szőrme- és tolldísze Kedves meghívást kapott Kassára a rákóczifalvai Kuruc Hagyományőrző Egyesület. A civil szervezet II. Rákó­czi Ferenc szobrának avatására érkezett a felvidéki városba. A műalkotást, Györfi Sándor (balról a negyedik) Munkácsy-díjas karcagi szobrászművész alkotását a magyar állam ajándékozta Kassának. náriumi ünnepségekre felújított Rodostó Ház udvarán a Magyar Köztársaság ado­mányaként méltó helyére került a több ton­nás márványtömbön álló, közel két és fél méteres bronz Fejedelem. A sziklán Európa körvonala, Rákóczi éle­tének fontosabb állomásaival. A tolldíszes prémes süvegben, köpenyben, fejedelmi díszben megjelenő Rákóczi akkor már nem­csak Erdély, de Magyarország vezérlő feje­delme, aki Európa valamennyi uralkodóhá­zával szoros diplomáciai-levelezési kapcso­latban állt. Szálfa alakja mellett a „CUM DEO PRO PATRIA ET LIBERTATE feliratú családi zászlón könyvek-iratok, diplomáciá­jának jelei, a trónfosztás dekrétuma, jobbjá­val ennek fontosságára utal - csak pihen a kardon bal keze, mint a szabadságjogok ér­vényesítésének végső eszköze” - írja a mű­vész műve alapgondolatáról. Nem véletlenül nyerte el Györfi Sándor a kassai megbízást. Munkácsy-, Mednyánsz- ky- és Szervátiusz-díjas művészünk köztéri Tárca az ünnepi ruházat teljes illúzióját keltik an­nak ellenére, hogy a két és fél méteres szo­bor díszítményeinek kidolgozása a távolság miatt lényegében csak jelzésszerű. A kassai szobor az idősebb, megfontol­tabb fejedelmet mutatja. Aki lehiggadt a csaták során, már tudja, mi a harc ára. De bármilyen kimenetelű is, ő személyében so­ha nem alkuszik. S bár a szatmári béke a hűségeskü ellenében felkínálta számára a kegyelmet, ő az önkéntes száműzetést, a teljes vagyonelkobzást választotta. Györfit a feladatban főként ez a kettősség ösztönözte, Rákóczi személyének egész életét végigkí­sérő ambivalenciája. Hazája függetlenségé­ért mindent képes volt elkövetni. Vagyonát áldozni, karddal és tollal egyaránt hadakoz­ni, katonákat toborozni, nagyhatalmak szö­vetsége után kilincselni. Ugyanakkor saját személyét érintő kérdésekben betörhetet- len volt. A kassai szoborban ez a józan dip­lomáciára kész, hazájáért mindent áldozó, büszke vezér testesül meg. 2006. ÁPRILIS 8., SZOMBAT tó Programajánló HÉTFŐ iá'! m A cibakházi Művelődési Házban fellép a Bartók Béla Kamarakórus és |§ Molnár László színmű- 0 vész. Az előadás címe: „Vers és zene”. KEDD A martfűi Városi Művelő­dési Központ és Könyvtár szervezésében tartják meg 15 órai kezdettel a költészet napi találkozót. SZERDA A törökszentmiklósi Váro­si Művelődési Központban nyílik Bállá István bőripar­művész kiállítása. Április 30-ig tekinthető meg. CSÜTÖRTÖK József Attila születése 100. évfordulója, valamint a költészet napja tiszteletére szerveznek rendezvényt a szolnoki Zöldházban a Pe­dagógusklub tagjai. PÉNTEK A kunhegyesi művelődé­si házban 14 órától ren­dezik a Húsvéti Szöszmö- tölő Játszóházat. A prog­ram keretén belül a gye­rekek csuhéból, szalmá­ból készíthetnek dísze­ket, üdvözlőlapokat. Sor kerül még tojásfestésre írókával, ecsettel. SZOMBAT Két, Mezőtúron élő mű­vész, Lóránt János Deme­ter Munkácsy-díjas, érde­mes művész, valamint Lous Stuijfzand holland képzőművész rendez ki­állítást a pécsi Dulánszky Studio Galériában. A kiál­lítás április 26-ig tekint­hető meg. 0 1 1 á tó I 0 0 0 0 I 1 i tó m 1 á i 0 tó tó 1 m P. NAGY ISTVÁN I I « Vitéz A lélek halha­tatlan - szólt, majd bezárta 0 a szekrényajtót. M I Ajtót nyitni, ha majd kopog a preparált döbbenet, ki fog. m m 0 Egyes források szerint Csokonai ' I 4 Vitéz Mihály A lélek halhatatlan- 0 sága címen ismert utolsó nagy fi- §| lozófiai költeményét alkalma- 0 sabb helyiség híján anyja ormát- 0 lan ruhásszekrényében írta. § Esztendeje is múlt, hogy elte­mettük Körmendi Lajos írót, a Nagykunság-imádó garabonci­ást. Az evilágiak József Attila- díjjal tüntették ki. Megérdemel­te. Ha volna Magyarországon Jó Ember-díj, azon lennék, hogy posztumusz neki ítéljék. Mert nemcsak tehetséges tollforgató volt, hanem meleg szívű kun is. A Gondviselés szépírásra ren­delte őt az övéi közé Karcagra. Meg is szolgálta az égi bizal­mat: tékozló gavallérsággal on­totta okos verseit, prózáit. Fellegeken nyargalva, ha- rangkondulást kutatva jutott el a gyógyvízzel megáldott Berek­fürdőre. Hiszem, hogy nem akart elvonulni a világtól, kis magányt nagyra cserélni, déli­bábos álmokat rajzolni futóho­mokra, habos patak vizére. Nem, ez nem ő lett volna. Fel­szabadultabban lélegezni, ab­lakot tárni a nagyvilágra, gátat emelni a sebes sodrású múlan­dóságnak - ez volt Körmendi Lajos fényes bereki álma. A semmiből vetett ágyat a kultú­rának: irodalmi műhelyében színes újságot adott ki, értelmi­ségieket, szobrászbarátot csá­bított Berekfürdőre alkotni. A művészetek illatától sűrűs kunsági forgószél csakhamar felkapta a Bereki Parnasszus hírét. Nyaranta jó nevű írók és festők, zarándokoltak a faluba, hogy a nagyvárosi hajsza után- immár az idő kegyeltjeiként- kipányvázzák az elbitangolt JURKOVICS JÁNOS letett abban az évben. Kértem, jártában-keltében ugorjon be hozzám Szolnokra. Nem jött. Mást gondolt: szavalóversenyt Elmaradt kívánságok Gondolatot, vászonra vigyék a nappal együtt kelő s nyugvó színeket. A művészek házát övező tó­ba aranyhalakat remélt Kör­mendi Lajos. ígértem neki tar­ka aranyhalakat, merthogy a kerti tavamban temérdek szü­szervezett Berekfürdőre, s meghívott zsűritagnak. De ne gyere ám üres kézzel! - szólt a huncut üzenet. Értettem a szó­ból. Otthon öblös üvegekbe zsúfoltam a három színben pompázó halakat. A berekfürdői kultúrház előtt vásári sokaság tolongott azon az áprilisi langymeleg na­pon. Lajos jó házigazdaként te­relgette a diákokat, a tanáro­kat, mindenkihez volt egy ked­ves szava. Amint meglátott, fel­derült az arca. A barátokat, a messziről jött ismerősöket mindig joviális mosollyal fo­gadta. Nem felejtettem el az ígéretet, hadartam szinte kö­szönés helyett, vigyük azonnal a tóhoz őket, nehogy megful­ladjanak szegények. A parton képzelt fanfárok hallani vélt hangjai mellett víz­be engedtük az uszonyosokat. Lehet, hogy ötven év múlva le­genda születik arról, miként népesült be aranyhalakkal a bereki tó - szólaltam meg -, kevesen tudják majd, hogy a te vágyad volt. Egyszer talán meg kellene írnod a hiteles történe­tet. Körmendi Lajos nem írta meg. Azon a nyáron farkassze­met nézett a gyilkos kórral, ősszel pedig lemondóan üzent barátainak: Jó volt közietek. ” Most, hogy a bereki temető­ben böjti szelek simogatják a sírhantját, azon tűnődöm, hogy az aranyhalak vízbe bocsátása­kor miért is nem kívántunk mi hármat, mint a mesékben? Legfőképpen egészséget. Ránk fért volna... I 1 tó 0 0 0 0 0 tó 1 I

Next

/
Thumbnails
Contents