Új Néplap, 2006. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

2006-04-13 / 87. szám

2006. ÁPRILIS 13.. CSÜTÖRTÖK 8 A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Helyet kapnak a legjobbak mellett mások is Evés közben jön meg az étvágy — tartja a mondás. Ez érvényes arra a kiadványra is, melyet Varga Ferenc jelentetett meg a közelmúltban. Szerepeltek benne Szolnok és az egész ré­gió ismert sportolói, sportveze­tői, sportszervezői, olyan sze­mélyiségek, akik sokat tettek a település sportjáért. Az első ki­adásban a legjobbak, a legelis­mertebbek kaptak helyet. So­kan vásárolták, olvasták, hi­szen városuk sporttörténete elevenedett meg a sorokban. A benne szereplőknek az ifjúsá­gukat, fiatalkori éveiket juttat­ta eszébe. A kedvező fogadta­tás adta az ötletet egy újabb ki­adásra, oly módon, hogy le­gyen lehetősége egy „máso­dik” sornak is a könyvben való szereplésre. Olyanoknak, akik valami miatt lemaradtak az el­ső kiadásról. UGRIN BENŐ Az iskola igazi barátunk lett a bajban Napjainkban sok a szomorú, elkeseredett ember. Aggodal­maskodunk, amin csak lehet, és olyan ritkán köszönünk meg valamit. Ami velünk és kislányommal történt, az nem maradhat köszönet nélkül. Gyermekem kilencéves, és közel három éve beteg. Amikor a törökszentmiklósi Bethlen Gábor Általános Iskolába isko­lába írattam, a betegségének még nyoma sem volt. A szep­temberi iskolakezdés előtt azonban nagyon beteg lett, a tanévet is úgy kezdte. Nehéz­kesen ugyan, de még tudott önállóan mozogni. Ez év elején állapota romlott, kerekes szék­be került. A közérzete igaz, jobb lett, és mivel a tanulás a mindene, újra szeretett volna iskolába járni. Nagyon aggód­tam és féltettem, hiszen aki így éli mindennapjait, csak az tudja, mit jelent tolószékes embernek lenni! ■ Egy-egy támogató mo­soly mellett könnyebb elviselni a betegséget. Kislányomat olyan szeretet, annyi segítő kéz vette körül az iskolában, melyet gondolni sem mertem! Az iskolában akadálytalanul közlekedhe­tünk, tudjuk használni a tan­termeket, az illemhelyet. Az iskolában Nagy Kálmán igaz­gató, Pappné Tóth Ilona osz­tályfőnök, Szabóné Edit néni és az összes pedagógus, a ta­karító nénik, gyerekek, azok szülei - mindenki segítő-, jó­szándékú velünk. Egy-egy tá­mogató mosoly mellett köny- nyebb elviselni a betegséget, hiszen „Bajban ismertetik meg barátod!” Ez az iskola nekünk az igazi barátunk lett. PAPPNÉ KISS TÜNDE, TISZAPÜSPÖKI A levelekből válogatunk. Az itt ol­vasható vélemények nem feltétle­nül azonosak a szerkesztőség ál­láspontjával. Névtelen vagy címhi­ányos írások közlését mellőzzük. Az írásokat a szundi.zoltanne @ujneplap.hu e-mail címre is várjuk. Mesejáték az Óvodában. Hagyomány, hogy Szolnokon a Rózsa úti óvodában negyedévente mesejátékot, illetve bábjátékot adnak elő az óvoda dolgozói a gyermekeknek, amelyeknek mindig óriási sikere van. A felvételen a legutóbbi előadás, A só című mese szereplői láthatók. NÁNDORINÉ, SZOLNOK A kis utcák járhatatlanok közműfejlesztés A lakosok türelmére, megértésére szükség van Az Új Néplap Olvasóink írják rovatában nemrég Olyan az út, hogy nem lehet rajta közleked­ni címmel megjelent írás tartal­mával egyetértek. A környéken ha bármilyen közműfejlesztési beruházáshoz — úthálózat, víz, szeméttároló, gáz, telefon, szennyvízcsatorna- fognak, mindig Jászkiséren legmagasabb a lakossági hozzá­járulás. Egyes megvalósítások során az úthálózatot is tönkre­tették. A belvízelvezető árkokat betömték, az útkereszteződé­seknél az áteresztő csöveket ki­szedték. Itt nőttem fel, de ilyen sár és sok kátyú még akkor sem volt, amikor nem volt asz­faltozott út. A levelem írásakor a község központjában a kisebb utcák járhatatlanok, egy-egy ré­szén megáll a víz. Van olyan utca, ahol negyed­szer fordították fel az utat. A há­zunk előtti gödör egyre nagyobb és mélyebb, az 1981-ben aszfalto­zott útból itt nem maradt semmi. Nem lehet autóval kijönni az ut­cából. Tavaly feltöltötték az egész utat, de az utca vége így magasabb lett, és mivel árok nincs, a csapadékvíz megáll a járdán; a kerítésalapunk meg­süllyedt, a kerítés elszakadt a faltól és halad a járdára; félő, hogy az itt elhelyezett gázve­zetéket is elszakítja. Ha bekövetkezik, ki fizeti ki a kárt? Vagy a betöltött árkokat kinek kellene kiásni? Az, aki tönkretette, vagy aki előtt az húzódik? Kinek kell biztosítani az áteresztő csövet? Ami volt, azt elvitték onnan. BOLYÓS LAJOSNÉ, JÁSZKISÉR A vezetékek kiépítése kellemetlenségekkel jár minden településen Az olvasói levelet eljuttattuk a jászkiséri polgár- mesterhez, és az alábbi választ kaptuk: „A szennyvízcsatorna-beruházás - mint vala­mennyi közműfejlesztés — közös érdek. Az inf­rastrukturális fejlesztések a lakosság érdekeit szolgálják, melyeket az önkormányzat támogat. A beruházási költségek az adottságokból adó­dóan egyes településeken eltérőek, így azok költségei nem összehasonlíthatóak. A levélíró háza szűk utcában, lejtős területen fekszik, ahol két szomszédja előtt biztosított a csapadék­víz-elvezetés, míg a panaszos előtt nem. Az árok helyére ő cserjéket ültetett, ezért a víz a járdán folyik le. Az utcában ottjártamkor nem találtam gödröt, és cáfolom állítását, hogy az említett ut­ca valaha is szilárd burkolatú lett volna, vagy az önkormányzat és a lakosság tervezett volna oda szilárd burkolatot. Minden magyar állam­polgár, így minden jászkiséri lakos kötelessége, hogy saját ingatlanát, annak közvetlen környe­zetét rendben, tisztán tartsa. A levélíró idős ko­rára tekintettel intézkedtem, hogy az ingatla­nuk előtt a csapadékelvezető árkot az önkor­mányzat kiássa, amely bizodalmunk szerint megoldja a panaszos problémáját. ” Dr. SZŰCS ATTILA, JEGYZŐ Tizenhárom bába. A jánoshidai nyugdíjasklubban nemrég sokévi mun­káját elismerve Zámbori Jánosnét köszöntötték, és ez alkalomból a jászsági népviseletbe öltözött énekesek ruhájával azonos öltözékű, ti­zenhárom babát ajándékozott neki a nyugdíjas népdalkor. A felvétel a babák átadásának pillanatát örökítette meg. VÁRI BÁLINTNÉ, JÁNOSHIDA Saját jövőnk a tét, ezért szükséges az összefogás Fanyalgás, kishitűség, rossz­kedv, bizalmatlanság jellemzi nemzedékünk nagy részét, és ezt örökíti tovább. Tudós elmék szerint: ha a gondokból nem tu­dunk kijönni, mi Szolnok me­gyeiek is lemaradunk. Ki nem akar jobb jövendőt? Sokat hall­juk a jelszót, hogy valósítsd meg önmagad, találd ki önmagad! El kell dönteni: az önsajnálati- rosszkedvűségi mentalitás-e a program, vagy a valósítsd meg önmagad jelszó kerüljön be a generációs tartalékokba, az esélyteremtés küzdelmes folya­mataiba. Az egyéni, családi, te­lepülési esélyteremtő változást fölülről, kívülről, az EU-tól vár­nunk kevés. A léthelyzetből ki­törni csak összefogással lehet. A legfontosabb: új munkahe­lyeket létrehozni; egy-egy tele­pülés megtartóképességét erő­síteni, kiaknázni a helyi értel­miség tudását; létre kellene hozni a kellően erős vidék-vá- ros-falu politikai, gazdasági és kulturális érdekérték képvise­letét; megtalálni a kreatív ka­raktereket, vidékelkötelezett egyéniségeket. Az emberek szeretik tudni, milyen helyzetbe kerülnek. Az esélyegyenlőség csak illúzió, az esélyek nem adottak, hanem feladatok a generációk számára. Dr. BÁLINT SÁNDOR, SZOLNOK Jákóhalmán jeles jubileumot ünnepeltünk lászjákóhalmán a községi nyugdíjasklub idén tízéves. A klubtagok nagy várakozással készültek, és a jászalsószent- györgyi, valamint jánoshidai testvérkluboktól érkezett ven­dégekkel ünnepelték meg a je­les évfordulót. Megköszönték Kiss Béláné Juditkának azt a sok fárado­zást, amit a nyugdíjasklub tag­jaiért tesz, és munkájához to­vábbi sok sikert kívántak. A rendezvényen a helyi óvodások műsorral kedveskedtek, majd egy klubtársunk magyar nóta és operettdalok előadásával és Kajos Kálmán jánoshidai ze­nész szórakoztatta a megjelen­teket. A finom vacsora után a jó hangulatú összejövetelen, korukat meghazudtolva ropták a nyugdíjasok a táncot. Jólesett és köszönjük, hogy az ünnep­ség sikeréhez sok támogató já­rult hozzá. Várunk minden második hét­főn a művelődési ház könyvtá­rában délután három órai kez­dettel minden régi és új nyugdí­jasklubtagot. GERŐCS JÓZSEF Többszöröse lett a közterület­használati díj Nemrég egy építeni szándékozó barátom kérésére felkerestem a helyi polgármesteri hivatalt, hogy az említettnek adjon köz­terület-használati kérelem nyomtatványt, és írja rá a négy­zetméterre előírt díj nagyságát. A szám túlságosan meglepett, mert ismertem a 10/1999.VI. 4. valamint a 15/2004 IV. 30. szá­mú közterületek igénybevételé­re vonatkozó helyi rendelete­ket. Az új, a múlt évben hozott 14/2005 számú rendelet 1. sz. melléklete az eddig meghatáro­zott fizetési díjakat hatályon kí­vül helyezte, és az építési enge­déllyel rendelkezők részére na­pi 5 forintos összeget határozott meg négyzetméterenként. MÁTÉ PÁL, RÁKÓCZIFALVA A témában megkerestük Rá- kóczifatva polgármesterét, aki az ügyben az alábbi tájékozta­tást adta: „A képviselőtestület a közterü­letek rendeltetéstől eltérő hasz­nálata engedélyezésnek szabá­lyozásáról 2005-ben alkotta leg utóbbi rendeletét. Előtte áttekin­tettük az elmúlt években beérke­zett, általában 4-6 hónapra szó­ló közterület-használati kérelme­ket és az építésügyi hatóság által Rákóczifalvára kiadott bontási, építési, átalakítási, bővítési és használatbavételi engedélyek számát, az igényelt területek mértékét. A képviselőtestület a 14/2005. (VI. 1.) rendeletében az építési engedéllyel rendelkező la­káscélú építési munkák esetén havi 5 forint négyzetméterenkén­ti közterület-használati díjat ál­lapított meg. A közterület rendeltetéstől elté­rő használata akadályozza a közlekedést, a csapadékvíz lefo­lyását, és a településről kialakí­tott képet — figyelemmel a letele­pedni szándékozókra, a felélén­külő turizmusra - az évekig tá­rolt, illetve ott felejtett építési anyag, törmelék, faanyag stb. meglehetősen torzítja. ” TÓTH LAJOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents