Új Néplap, 2006. március (17. évfolyam, 51-76. szám)

2006-03-18 / 65. szám

2006. MÁRCIUS 18., SZOMBAT KULTÚRA GRAFIKA MRENA JULIANNA brazilja valami törvénytelenül nagy szerelem hogy szisszen aki belekóstol akár az erőspaprikába zihál és szól ez már igen ez már igen most és azonnal nárcisz lesz akkor derekából talpából parázs fejéből zsibbadt borongó lidércfény hogyha indul varázskört ír nyoma az égre és felrikolt brazília brazília brazília te rongy te dög szégyentelen kamasznyi cafka virágaidban bujdosó késeken táncolsz s mégis megvéd a szerelem ha eltiporsz én szétesem és zokogok és robbanok de lábnyom-ámbrádat kóstolom jól tudom örökkévaló brazília brazília madárhad robaja mezők felett erdőmély titkolt illatbozótja állatok prémje derengő éjben álmodott álom száj szélén szikrázó tiszta nyála termőföld ásványi zamata óbor táncosok dúlt gyömbérszínű teste só víz tűzugrás majoránna törvénytelenül nagy szerelem hogy szisszen aki belekóstol és felrikolt brazília és felrikolt brazília Dzsessz a javából! A Hungarian Jazz History, azaz Magyar dzsesszsorozat, amelyet a Hungaroton indított útjára, elérkezett a ló. és 17. részhez. Talán mondani sem kell, hogy mindkét CD-n ismét igazi kincseket, remekléseket találhatunk. A Super Trio: Birthday Party Plus című lemezen egy le­gendás trió felvételeit hallgathatjuk meg. A Super Trio még az 1980-as évek elején jött létre, élvonalbeli dzsesszmuzsiku­sokkal: Vukán György (zongora), Berkes Balázs (bőgő) és Kőszegi Imre (dobok) alkották a triót. Közös játékuk főleg Vukán György szerzeményeire épült, de a CD-n helyet kapott egy Kőszegi-szerze­mény is. Ezt édesapja emlékére írta, és igazi ütőscsemege, mind a 12 hangszeren egymaga játszik. Később a Super Trio, a Budapest Rézfúvós Együttes és Lakatos „Ablakos” Dezső fúvós részvételével , létrejött a Creative Art Ensemble, amelynek lenyűgöző legelső felvé­telei szintén helyet kaptak a korongon. A sorozat 17. kiadványán pedig olyan kompozíciókat adnak közre, amelyek 1967 és 1985 születtek, és a dzsessz táncolható felvételei közé tar­toznak. Itt aztán tényleg tobzódni lehet a jobbnál jobb zenészekben, akik közül nem egy a rockszínpadról (mint Török Ádám, Presser Gábor) érkezett egy kis ki­térőre. A virtuóz, könnyed, játékos felvételeket hallgat­va egyetérthetünk a kijelentéssel: a rendszeresen dzsesszt játszók olyan maradandó felvételekkel ajándékoztak meg bennünket, amelyeket a világ bármely dzsesszközössége szívesen a magáénak tudna. Legyünk büszkék rájuk! (Hungarian Jazz History 16. és 17. Kiadó: Hungaroton) ■ BGy INTERJÚ A szobrász ötven éve Simon Ferenc kiállítása a művésztelepen Amikor frissen végzett főiskolásként el­nyerte a szolnoki kolónia egyik műter­mét, ő volt a legfiatalabb. Most ő a Szol­noki Művésztelep doyenje. Félévszáza­dos pályája a Zagyva parti kolóniához köti, méltán mutatja be a telep kiállító- termében 50 éves jubileumi tárlatát. Egri Mária A két kis helyiségben a dicséretes távolság­gal elrendezett főművek, korai rajzok, vázla­tok mellett a falon körbefuttatott fotókon szinte Simon Ferenc egész életműve látható. Első korszakának aktjaitól, portréitól a leg­frissebb munkákig, pályázati terveitől felál­lított szobraiig, nagyméretű plasztikáiig. Köztük Szolnok 1956 emlékezetére kiírt pá­nek súlyát is érzékeltető, mészkőből fara­gott arcmása. De hasonló indítékból említ­hetjük együtt Mensáros László lemezből for­mált és László Gyula professzor bronzport­réját, illetve mindazoknak a személyiségek­nek, családjának, barátainak, gyerekeknek, felnőtteknek a fából, kőből, márványból, bronzból készült portréit, amelyeket hosszú évek óta minden kiállításán élvezhetünk. A kisplasztikát nem véletlenül jelzi a kiállítá­son Tóth István emlékére készített munkája. A fényképezőgép állványára szerelt keret­ben megjelenő bronzérem, a fotóművész portréjával Simon egyik legöüetesebb alko­tása. A kiállítás eredeti darabjai inkább a mű­vész munkásságának másik fő vonalát hangsúlyozzák. A gondolkodó, mindig töp­rengő művészember műbe transzponált Simon Ferenc szobrászművész munka közben. Jubileumi kiállítását a Szolnoki Művésztelepen rendezték meg. lyázatának díjnyertes terve is, az egyszerű fekete márványoszlopon felragyogó bronz­páva. Kár, hogy a hivatalos zsűri döntése el­lenére nem valósulhat meg. A kiállítás gazdag dokumentumaiból tájé­kozódhatunk a művész legújabb díjairól; a Jász-Nagykun-Szolnok megyéért 2005-ben elnyert, illetve a megye vállalkozóitól ugyan­ekkor kapott Területi Príma-elismeréséről. A felnagyított szövegeken pedig betekinthe­tünk ars poeticájába, a róla írott kritikákba, a kiállításait megnyitó elemzésekbe. A kiállított műveket nem jelzi a készülés időpontja. így a rendezésben nem a dátum­szerűen határolt korszakok válnak el egy­mástól, hanem a portrék és a filozofikus gondolatokat hordozó plasztikák. Az időren­diség mellőzésével nyilvánvalóvá válik, mennyire egységes Simon Ferenc életműve! Klasszikus szépségű aktjait, torzóit, nagy­szerű büsztjeit nem az évek, nem is anya­guk, hanem a minőség rangsorolja. így érté­kelődik egymás mellett a kiváló korai fa Berényi-portré s a néhány évvel ezelőtt ké­szült bronz Baranyó-büszt. Szőnyi mágikus egyéniségét fából, Kodály, Bartók életművé­kérdéseit. A két hatalmas követ egymáson vékony huzalokkal egyensúlyban tartó két aprócska ember kompozíciójában a Küzde­lem több ízben is megfogalmazott gondola­ta fejeződik ki. A létért, az emberi faj, az „emberi minőség” megmaradásáért. Ha­sonló problémák feszülnek Memento vive- re munkájának a felelős emberi létezésre utalásában, az Emberkereső üres térben té­velygő kis figurájában, a Diogenész-legen- da inspirálta munkáinál. De etikai ösztön- zésű Simon Figyelmeztető kompozícióján a fekvő halott lelke felett vitatkozó ördög-an­gyal alakja, az Embervirág két tenyérrel, félig zárt kehellyel óvott embertömege. Simon Ferenc 50 éves pályája „plaszti­kai üzenet”. Mindarról, amit az idők során érzett, átélt, gondolt. Elkerülve a félreér­tést, a meg nem értést, szavakkal is leírja. „Mióta az eszem tudom, mindig is prés alatt éltem... Látnom kell, hogy az élet már csak ilyen. Csakhogy ebbe ép ésszel nem lehet belenyugodni. Ebben a változó, de ál­landóan jelen lévő,közegben’ kell elvégez­nem azt, ami tőlem telik... Ha a sors enge­di, még jelentkezem. Szobrokkal.” Tárca 13 Programajánló 1 I hetfo § A Szolnokiak Szolnokról || kötet szerzőinek nyílt f| klubülését a szolnoki Ga- jp léria étteremben rendezik H meg este 20 órai kezdet­ül I 'm tel. Vendég: Fazekas Mag- M dolna. KEDD Területi mesevetélkedőt tartanak a jászberényi Déryné Művelődési Köz­pont Lehel Klubjában dél­után 14-16 óra között. SZERDA Filmesztétikai előadást rendeznek a martfűi mű­velődési házban délután fél négytől. A kis kakukk című lapp-finn-orosz fil­met nézhetik meg az ér­deklődők. CSÜTÖRTÖK A művelődés hete—a tanu­lás ünnepe című program- sorozat keretében szervez­nek előadásokat a mezőtú­ri Közösségi Házban dél­után 14 órai kezdettel. PÉNTEK Szolnok Jazz Klub: Queen of Ragtime - Mimi Blais ragtime-zongorista estje lesz 19 órai kezdettel. Helyszín a Tisza Mozi Art Cafe. SZOMBAT Oválisok vonzásában címmel látható március 30-ig Sárközy Iván grafi­kusművész kiállítása a helyi művelődési házban. SZENTI ERNŐ Morzsák I 0 0 ott fenn a hegyen evéssel kezdte napját. Lekapta fejéről a szél szalmakalapját. ég A tűz lenyelte, a víz kiköpte, A szél mindenhová követte, m, *** Sikerült az esőnek a lábra állás. Szakadt a városra az égi áldás. I Engedd, hogy azt tegye veled || a gondolat, mit te tettél vele! Már volt jobb is a jó, még fájhat jobban a rossz. *** 1 Ötlet végkiárusítás. Szisztematikus valóságkicsinálás. Addig nyújtózkodik a halál ameddig az élet takarója ér. i I 1 A szabadságharc csatáinak, közöttük a szolnokinak, minden veszélye mellett megvolt a maga csöndes hu­mora is. A háborútól sem idegen a komikum, sőt talán a zord körülmények között jobban is érvényesülnek a fonák dolgok, mint a maga természetességében csordo­gáló békében. A honvédsereg várható tá­madására készülő városban az ütközetet végül elvesztő Karger tábornok előtt Grammont generális volt rö­vid ideig az úr. Ő a rendelke­zésére álló időt elsősorban arra fordította, hogy erődítési munkálatok címén minden, a széles környéken elérhető férfiembert ásóra, lapátra fo­SZATHMÁRY ISTVÁN felül a harangokat nevezte ki. Valahonnan ugyanis az a bo­gara támadt, hogy hangjuk­kal nemkívánatos hírekhez A tábornok és a harangszó gott, és kivágatta a Szandára vezető út jobb sorsra érde­mes füzeseit. Ennek még megvolt a maga logikája, de az már kevésbé volt érthető, hogy maradék energiáival egy sajátos magánháborúba is belefogott, amihez ellen­juttatják a magyarok erre kó­borló előőrseit. Be is tiltott mindennemű harangozást a városban, még a megboldogultakat is lábujjhegyen kísérték ki a temetőbe. Egyházzenei újí­tásai érthető módon nem nyerték meg az érintettek tetszését, s a ferences rend­főnök hosszas kérelmezésbe fogott az ügyben. A tábornok szigora végül megenyhült, igaz, csak egy kis időre, de azután végképp nem volt kegye­lem. A gyanútlan harangozó ugyanis egyik nap az éppen a toronyból elégedetten táv­csövező generális fülébe kondított a hangszerével, s ettől fogva a város ismét hallgatásba burkolózva volt kénytelen kivárni, míg a megérkező magyarok ágyúi megtörték a síri csöndet. 1 I 1 1 m

Next

/
Thumbnails
Contents