Új Néplap, 2006. március (17. évfolyam, 51-76. szám)
2006-03-11 / 60. szám
2006. MÁRCIUS 11, SZOMBAT KULTÚRA 13 KIÁLLÍTÁS Az építész álma Rómáról Három évtized alatt több mint ezer rézkarc került ki a keze alól A Budapesti Szépművészeti Múzeum Szolnokon mutatja be világhírű grafikai gyűjteményének egy részét, giovanni battis- ta Piranesi itáliai barokk mester Rómáról készült rézkarcait. A Szolnoki Galériában megnyílt Önarckép kiállítás abból az alkalomból született, hogy a nagy múltú fővárosi intézmény idén ünnepli fennállásának századik évfordulóját. Szolnok egyike annak a kilenc magyar városnak, melyet a Szépművészeti Múzeum meghívott a közös ünneplésre. Piranesi építész volt, s annak igen különleges, ugyanis nem fönnmaradt épületei őrizték meg elsősorban emlékét az utókor számára. Pályája az akkori Európa egyik kulturális központjának számító Velencéből indult, az irodalom, a zene, a színház, a metszet- és könyvkiadás otthonában tanult, művészi látásmódját pedig nagyban meghatározták a lagúnák városának fantáziadús, hidak, árkádok formálta szeszélyes részletei. Kezdetben kőfaragói ismereteket is szerzett, aminek nagy hasznát vette későbbi építészettörténeti megfigyelései során, majd vízmérnöki, díszletművészeti és építészettörténeti stúdiumokat folytatott. Az ókori nagyság iránti tisztelete Rómába vonzotta, ahol az ókori metropolis monumentális épületeinek romjai festői szigetként emelkedtek ki a barokk város házai között az évszázadok hordaléka alól. Itt elméleti munkásságával, régészi-törté- nészi tevékenységével, de legfőképpen grafikusművészként szerzett maradandó hírt magának. Három évtized alatt több mint ezer rézkarc került ki a keze alól, melyekből most száz lapban gyönyörködhetnek az érdeklődők az elkövetkező egy hónapban. ■ Szathmáry István INTERJÚ A kihívások éltetnek BACER GUSZTÁV Rejtély nem tudom mért - nekem a clochard-ok köszönnek talán a fagylalt zavar túl könnyen lecsúszik talán csak belémömlik szétoszthatatlan a bor talán megszagolhatatlan nőket mágnesezek sorra talán léptem nyílik titkos könyvet lapoztatva talán halhatatlan ellenség a lökdösődő óra talán a villanó bicska mosoly-percre becsukódik nem tudom mért - nekem a clochard-ok köszönnek Dr. Törzsök Éva, a Szolnoki Főiskola rektora, több önálló kötet szerzője és soknak társszerzője. Pályájáról, tudományos munkásságáról kérdeztük. Egy Somogy megyei településen, Marcaliban nőtt fel, ott érettségizett.- Tanítani szerettem volna, de a körülmények úgy alakultak, hogy a közgazdaságtudományi egyetemre jelentkeztem külkereskedelmi szakra. A szakdolgozatom írásakor ízleltem meg először az írás örömét. Az ember kutat, és egyszer csak megszületik egy munka. Nagyon jó érzés. Ez most hiányzik, és ha lejár a rektori megbízásom, vissza is térek a kutatáshoz és az íráshoz. A kutatómunka helyett azonban a külkereskedelembe került. ____- Hat évig egy külkereskedelmi vállalat üzletkötője voltam. Például munkaruha-anyagból varrt magyar farmernadrágokat akartak velem eladatni Nyugat- Európában. Nyolc bőröndnyi mintadarabbal jártam a kereskedelmi vállalatokat. Amint tehette, ott is hagyta ezt a munkát.- Hívtak a közgazdasági egyetemre. Mentem, de mindenki hülyének nézett, hogy otthagytam az irigyelt külkereskedelmi pályát. Tizenhat évet töltöttem az egyetemen, haladtam fölfelé a ranglétrán, megírtam a doktori, majd később a kandidátusi disz- szertációmat. Azután újabb váltás jött, amelyeket továbbiak követtek.- Már docens voltam az egyetemen, amikor hívott a Külkereskedelmi Főiskola akkori vezetője. Másodszor néztek hülyének, amikor átmentem oda az egyetemről. De ötleteim voltak, szerettem volna egyes dolgokat másképpen csinálni, és az egyetemen erre nem volt lehetőség. Két év múlva a főiskola főigazgatója lettem: 1988-ban egyszerre akartak nőpolitikát csinálni és demonstrálni, hogy pártonkívüli is lehet vezető. Hat évig volt főigazgató.- Untatnak az olajozottan működő szervezetek, a nagy kihívások éltetnek. Új épületet szereztünk a főiskolának, kapcsolatokat hoztunk létre külföldi egyetemekkel, elsőként az országban a magyar diploma mellé angol, illetve francia nyelvű diplomát is adtunk. Felkértek, hogy szervezzek magánfőiskolát Tatabányának, és megcsináltuk a Modern Üzleti Tudományok Főiskoláját, én adtam a nevét. A pályája azonban rövidesen ismét más irányt vett. Tanácsos lett a bécsi magyar nagykövetség kereskedelmi osztályán. Tárca — Ausztria akkor lett tagja az EU-nak, közelről láttam a belépés gondjait. Tanulmányokat írtam, amelyekből összeállt az Ausztria agrárgazdasága az Európai Unióban című könyv. Két kiadást ért meg, és máig talán a legközelebb áll hozzám. A kötetből sok mindent megtudhattak volna, akik ma EU-tagságunkat hibáztatják, lehetett volna tanulni belőle Ausztria példáján. A kirendeltség átszervezése után ismét váltások következtek: Kopint Datorg Szervezési Akadémia Kft., Berzsenyi Dániel Főiskola, Külkereskedelmi Főiskola, 2002 óta pedig a Szolnoki Főiskola a munkahelye.- Ma már otthon ülhetnék kötögetve, de az nem én lennék. A Szolnoki Főiskolát azért vállaltam, mert éreztem, hogy van — Ma már otthon ülhetnék kötögetve, de az nem én lennék — mondja dr. Törzsök Éva, a Szolnoki Főiskola rektora benne fantázia, bennem meg van energia. A kinevezésem körüli nyolchónapos hercehurca sem vette el a kedvemet. A Szolnoki Főiskola teli volt kihívásokkal idejövetelekor, és azóta is mindig újabbak keletkeznek. Hiszen változó, fejlődő szervezetről van szó.- A működése olajozottabbá vált, de a kihívások nem szűntek meg. Óriási a verseny a felsőoktatási „piacon”, csökken a fiatalok száma, ugyanakkor negyvenhat helyen van közgazdasági képzés az országban. A mezőtúri integráció maga is kihívás volt, ugyanúgy, mint az, hogy legyen a főiskolának új épülete vagy hogy miénk legyen a tanszálloda. Mezőtúrral integrálódva is ki kell még találnunk valamit, hogy a főiskola elhárítsa a hallgatók fogyásából származó veszélyeket. ■ Bistey András Azt szokták mondani, az igazi újságíró a MUOSZ, vagyis a Magyar Újságírók Szövetsége valamelyik szakosztálynak a tagja. Akadt köztük akkor is, meg most is vagy húsz. Külpolitikai, belpolitikai, turisztikai, levelezés, gasztronómiai meg a jó ég tudja, milyen. 1992 körül aztán hívtak a hangzatos nevű közlekedési szakosztályba, ahol színes volt az élet. Elvégre ezeken a foglalkozásokon lehetett találkozni, kérdéseket feltenni, vitatkozni a MÁV vezérigazgatójával, a csehszlovák vasutak főnökeivel, vagy a GYSEV irányítóival. Igen ám, de esetemben akadt egy komoly bökkenő, mert akit ebbe a szakosztályba felvesznek, nem árt ha két, de az se baj ha több vezetői engedéllyel rendelkezik. Nekem pedig ebből annyi volt, mint matekban a zéró jele. Biztatgattak: találjak ki valami frappánsat bemutatkozásképpen. Egy vendéglő volt a beszélgetés színhelye: egyenként mondD. SZABÓ MIKLÓS dokumentummal rendelkezem: NB Il-es kézimeccseket vezethetek, erről igazolásom is akad. A másik családi jellegű, mert kecskéket is remekül vezetek az Hasznos kecskelegeltetés tak pár szót a szakosztály tagjai. Elámultam, mert akadt, akinek öt jogosítványa, szóval vezetői engedélye is volt. Kis- és nagymotorra, A, B, C, D kategóriákra, sőt, még hajóra, repülőgépre is. Amikor egy jó félóra után én jutottam szóhoz, isteni szikra villant az agyamba. Kedvesen közöltem a jelenlévőkkel: részben mert nagy a szám, de ebben az esetben a szemeim miatt sose lehettem vezető. Azért két fontos árokparton. Nem másért, hiszen gyerekkoromban keresztanyámnál sokszor húztam-vontam őket, pányváztam az egyik árnyékos helyről a másikra. Mit mondjak? Akkora tapsot kaptam, mint a nagy pártok hívei előtt elmondott programbeszéd, és népfrontjellegű, azaz százszázalékos támogatottsággal felvettek a szakosztály tagjai közé. Sok érdekes helyen megfordultunk, kiváló pilótával, közlekedésben ismert és járatos szakemberrel találkoztunk, vitatkoztunk, véleményt cseréltünk. Néhány év múlva azonban kimaradtam, mert vidéki lévén a délutáni, esti foglalkozások nekem nem voltak jók. Elvégre ezekről csak másnap tudtam volna hazajutni. Ä minap azonban kaptam egy kedves üzenetet az egyik volt ismerősömtől: jó lenne, ha ismét csatlakoznék a csoporthoz. Elgondolkodtatott a felvetés, ámbár vezetni azóta sem tanultam meg semmit és senkit, de mit számít ez az apró hiányosság? Aligha én lennék az egyetlen olyan irányító, akinek fogalma sincs, ezen műveletet miképpen kellene csinálni. így eggyel több vagy kevesebb, a nagy számok törvénye szerint se nem oszt, se nem szoroz. i 1 Programajánló hétfő Csenged Gábor és Varga Zsolt pódiumműsorát rendezik meg a szolnoki MÁV csomóponti Művelő- dési Központban Örkény M István Egypercesek című műve alapján. Az előadás, melynek címe Egypercesek || egy órában, délelőtt 11 óra- 1$ kor kezdődik. m m kedd Április 16-ig látogat- ható a tiszafüredi Kiss Pál Múzeumban Császár Péter: ff Barbár képek című tűzzo- |§ i £ « mánc kiállítása. szerda Megemlékezést és koszorúzást tartanak Szolnokon a Petőfi-emléktáblá- nál. Közreműködik az Alföl- |l di Olajbányász Fúvósegyüt- |t tes. Szintén megemlékezés lesz tizenegy órakor a Dam- fi janich-szobornál. Délben az fí új '56-os emlékmű alapkőle- tételére várnak mindenkit a fi Szent István parkba. Végül p pedig este hat órakor gyér- tyagyújtással emlékeznek fi majd a szabadságharcban ff elesett hősökre. m csütörtök A Palotásy Iá- p nos Vegyeskar tartja próbá- ját a jászberényi Déryné Művelődési Központ Lehel || Klubjában este hét és kilenc f?í óra között. péntek Sándor napi tánchá- zat rendeznek a martfűi vá- ü rosi művelődési központ és || könyvtárban délután 5 ff órától este nyolc óráig. A ff programot vezeti Stonawski- né Busi Ildikó, közreműkö- i; dik a Sodrás zenekar. ........ f>y<» I , Mii sz ombat Kézimunka kiállt- öő tást rendeznek a jászberé- m nyi Déryné Művelődési Köz- || pont földszinti vitrinjeiben. f|| A tárlat címe Csipkevarrás. Az összeállítást a Jászsági p Vert Csipke Baráti Kör állí- tóttá össze, s egészen márci- $§ us 20-ig tekinthetik meg az ||> érdeklődők. REKASY ILDIKÓ Belesimulva Nem kell, hogy kihallatsszék a kórusból a hangod. Nem kaptál szólószerepet; arra ügyelj inkább, hogy jobban belesimuljon. Észrevétlen izmosítsd a dal szárnyát: testvéreiddel együtt röpítsen magasba. Fekete lyuk Fény nem jut ki belőle; az életem fekete lyuk: szökési sebessége a fénysebességnél nagyobb. A mi időnk Hónapra hónap, évre év, nő bennünk az idő valamikor a csúcsra ér a lassan eltűnő. Mint szikla gödrében a víz összegyűlt s elfolyik, ahogy a hold, ahogy a hús kitelt, s fogyatkozik.