Új Néplap, 2006. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

2006-02-25 / 48. szám

2006. FEBRUAR 25., SZOMBAT KULTÚRA Szobaszínházi esték Két bemutató, melyek szorongásainkról szólnak- Szörnyetegek - és egy színdarab előadásáról — Nem félünk a farkastól —, mert van valami, ami összekötheti őket: szorongásainkról szól mindkettő. Benedek — Pogány Gábor Benő szobra OKTATÁS Művészeti középiskola lehetne Szolnokon? A Szolnoki Művészeti Egyesület elnöke, Pogány Gábor Benő régi álma egy művészeti szakközépisko­la megvalósítása a megye- székhelyen, melynek kö­szönhetően térségünkben lehetne tartani a tehetsé­ges fiatalokat.- Szüleim évtizedeken keresz­tül láttak el rajztanári szolgála­tot a városban, így tudom, hogy csak a saját tanítványaik között több százan vannak, akik beke­rültek a magyar szellemi élet körforgásába, rajztanárként, építészként, képző- vagy ipar­művészként dolgoznak ország­szerte. Mondom, országszerte, ugyanis azok a tehetséges fiata­lok, akik térségünkben szület­nek, kénytelenek elmenni a megyéből, és soha nem térnek vissza szülőföldjükre.- Miben látja az esetleges megoldást?- Abban a városban, ahol az or­szág első, immár százéves hagyo­Pogány Gábor Benő régi álma a művészeti iskola mányokat ápoló művésztelepe lé­tezik, nem tanulhatnak tovább a tehetséges fiatalok. A tíz éve mű­ködő alapfokú művészeti iskola tu­catjait neveli azoknak a tehetsé­geknek, akik később itthagyják a térséget. Szolnok középiskolai centrum, ez a szín azonban hiány­zik a palettáról. Ha lenne ilyen in­tézmény a városban, az itt tanulók „megfertőződnének” a művészet­tel. Egy részük hivatásaként vá­lasztaná, a többiek pedig nyitottá válnának a művészetekre. Művé­szeket és közönségüket egyszerre nevelhetnénk tehát, arról nem is beszélve, hogy így a sokkal in­kább kötődnének a térséghez. Rá­adásul nem csak a képzőművé­szetek oktatásáról lehet szó, hi­szen Szolnokon a zenének és tánc­nak is régi hagyományai vannak, így a társművészetek képviselői is biztos hátteret kapnának.- Milyen körülmények között működhetne a megálmodott in­tézmény? — A legszerencsésebb az lenne, ha önállóan működhet­ne a művészeti középiskola. Azt hiszem, nem is lenne ne­héz helyet találni számára, hiszen oly sok iskolát bezár­tak az elmúlt években a vá­rosban. Ehhez természetesen szükséges az önkormányzat támogatása. Remélem, a dön­téshozók felismerik az eb­ben rejlő lehetőségeket. A későbbiekben pedig akár a Szolnoki Főiskolán is indulhatna művészeti fakultáció, hogy minél tovább itt tarthassuk tehetségeinket. ■ Szilvási Zsuzsa Szeretné-e Ön, ha művészeti szak- középiskola létesülne Szolnokon? A. , igen, a város ismertsége és a fiatal tehetségek megtartása szempontjából is hasznos lenne. B. , Nem, szükségtelennek tartom. A kivágott szavazócédulát március 3-ig kérjük visszajuttatni szerkesztőségünkbe. Szolnok, Mészáros L u. 2., Pf. 105. KRITIKA A tánc, az ősemberi művészet mai modern formáját, igazságát láthatjuk abban a pro­dukcióban, amellyel öt lelkes, odaadó tán­cos — Eller Gusztáv, Kárpát Attila, Palcsó Nóra, Siklós Edina és Szécsényi Krisztián — lep meg bennünket Guillaume Milhac szi­porkázó ötleteit valósítván meg pompázato­sán. Az ifjú francia koreográfus a művészet szabad legényeként bátran újít és kísér­letez. Itt is merőben eltér a hagyományok­tól, a táncosok úgymond nem ritmusos tán­cot lejtenek, ó nem, csupasz testük minden porcikáját mozgósítják, mely lenyűgöző látvány: istentelenül érdekes és izgató, szenvedélyes és hatásos erőteljes mozgás­képeivel, tele energiával és drámaisággal. Akárcsak Albee drámájának előadása! Én és közvetlen és egyben hiteles, ahogy meg­jelenik az egyébként szemléletesen modern színtérben (üvegszekrények, fémes lépcső, hűvös villogás). Szabó Máté rendezése gáncs nélküli, igen ügyel a részletekre, ka­mera segítségével a hangsúlyokat még kép­ben is kivetíti, távol tőle a teatralitás, kemé­nyen realista, ám gyöngyéden lírai is tud lenni, lásd a házaspár közös gyermekről va­ló ábrándozásának jelenetét, annak mélysé­gesen finom poézisét A túl bő szöveget is okosan szűkíti le. Lehetne riasztó, fárasztó is akár ez a durva csetepaté, ám a nagysze­rű színészi játék megóvja ettől. Egyszerűen zseniális, ahogyan Sztárek Andrea például testhez álló szerepében megalkotja a „férj­gyilkoló” feleség, Martha összetetten színes alakját, hajlékony és ideges tálentumával bátor és ösztönösen eredeti; ordenáré, még­is rokonszenves, mert esendő, sőt kiszolgál­tatott is, mert a keserűség, a düh italába is be tud csempészni az irónia édesítő cseppje­Sztarek Andrea a feleség, Martha szerepében nyújt emlékezeteset a darabban félek, George - ezekkel a szorongással teli szavakkal ér véget a játék, a darabbéli fele­ség rebegi oda férjének halkan, kimerültén egy kegyetlenül végigjátszott éjszakától. Vé­gén egy oly küzdelemnek, amelyben a há­zasfelek csaknem lelki-testi pankrációt vív­tak, melynek tanúja egy fiatal vendégházas­pár is. Két dühtől „fuldokló” ember marja egymást, teregetik ki lelkűk szennyesét, és közben lelepleződik minden addigi hazug­ság, szertefoszlik minden hamis illúzió, s ott marad végül előttük a könyörtelen, nyers va­lóság „meddő”, elrontott életük minden ke­serűségével. Hogyan tovább? Van-e egyálta­lán tovább? Látva e házaspár tragikomikus marakodását, kiúttalanságtól való riadt fé­lelmét, mi, nézők is beleborzongunk, mert oly szuggesztíve és hatásosan van előadva mindez, mert hangszerelésében oly közeli iből. Törött lábbal (sajnálatos baleset miatt) mint sebzett szárnyú madár, azért töretienül röpül, szárnyal vagy épp biceg: az előadás hőse ő, játéka művészi esemény. Méltó part­nere Karczag Ferenc, aki igen meggyőző mint sértett, megalázott férj (George), mes­teri, ahogy egy-egy fáradt pillanatában, re­zignált mosolyában kifejezi a figura belső gyengeségeit. Jó a négyes két fiatal tagja, Dé­vai Balázs, egy feltörekvő magabiztos karri­erista, kissé nyegle fiatalembert formál (Nick), míg Sárvári Diána egy üres, butács­ka libát játszik (Honey) nagy kedvvel, ügye­sen. Keserű ízt ad ez az előadás, de olyasfé­lét, mintha egy kemény mandulamagot ha­raptunk volna szét: keserédeset, igen fino­mat. Bizony mondom, nagy dolgok történ­nek mostanában ebben a kis színházban, érdemes odalátogatni. »Valkó Mihály Tárca támogatták Programajánló hétfő A Szolnoki Szimfoni- M kus Zenekar bérletes hang­versenyének következő elő- adását Bécsi est címmel || tartják este 19 órai kezdettel M a Szigligeti Színházban. m rx kedd A Meseszőnyeg című || előadássorozatot újra indít- p ják óvodásoknak délelőtt p 10.30 órakor a rákóczifalvai || Varsány Közösségi Házban. % S| szerda A szolnoki Ti- szapArt moziban újra veti- p tik a Szőke Kóla című ma- || gyár filmet. A vetítés dél- után 17 órakor kezdődik fi| közönségtalálkozóval egy- ffi bekötve. i§ csütörtök Róma bűvöleté- ben címmel nyílik kiállítás || délután 16 órától a Szolnoki ■// Galériában a Jász-Nagykun- S| Szolnok Megyei Múzeumok || és a Szépművészeti Múze- g| um szervezésében. I péntek Mezőtúron tartják a XII. lász-Nagykun Szolnok || Megyei Szolfézsversenyt a ® Bárdos Lajos Művészeti is- || kola szervezésében. I szombat A „Jászkun Világ m 2006” címmel tartják a M Gyermek és Ifjúsági Művé- p szeti Szemle jászberényi elődöntőjét a Déryné Műve- lődési Központ Ifjúsági Há- ^ zában. ' m JEN El GYULA átírás légypapírba ragadt délután, ^ múlt időben verdes hosszan, emlékek hártyás szárnyai megkötnek majd a ragacsban, m mozaikokra tört konyha: fólsorolhatatlan részletek, többes számban kalimpáló mozdulat—fáradtan remeg. ^ mint időn ütött lyukak, || sok apró, fekete pörsenés rugdalja elszántan a semmit, végül minden elenyész. j§g I i Volt egy-egy rövid időszak az életemben, amikor lehettem volna diplomata, sőt egyenesen konzul, igaz, csak tiszteletbeli. A történet úgy kezdődött, hogy egyik olaszországi tartózkodásom idején közös is­merősök révén megismerkedtem egy idő­sebb, rokonszenves úrral, aki rendkívül büszke volt családja spanyol arisztokrata gyökereire, és névjegyének tanúsága sze­rint tagja volt több spanyol és latin-ameri­kai kulturális és egyéb társaságnak. Ez ön­magában még nem tette volna rokonszen­vessé, annál inkább kivételes irodalmi mű­veltsége. Hazatérésem után még váltot­tunk néhány rövid levelet, majd üdvözlőla­pot a nagyobb ünnepeken, azután lassan­ként elmaradtak ezek is. Egy napon azon­ban különlegesen díszes levelet kaptam. Ismerősöm küldte, és benne nem kisebb ajánlatot tett, mint hogy legyek a Mexikói Császárság magyarországi tiszteletbeli konzulja, amely címet ő, ha elfogadom, szí­vesen megszerzi számomra. Amikor ma­gamhoz tértem a meglepetéstől, először BISTEY ANDRÁS Nem lettem konzul utánanéztem, mi fán terem a Mexikói Csá­szárság, mivel úgy tudtam, hogy Mexikó immár évszázadnál régebben köztársaság. Kiderült, hogy a 19. század hatvanas éveiben III. Napóleon francia császár ex- pedíciós hadseregének támogatásával egy Habsburg főherceg valóban Mexikó csá­szárává kiáltotta ki magát. Császársága vagy négy évig tartott, amíg a mexikóiak véget nem vetettek uralmának. A valóság­ban megbukott Mexikói Császárság azon­ban, hogy úgy mondjam, virtuálisan tovább '<$. létezett, kormánya is volt valahol, amely senki által el nem ismert tiszteletbeli kon- ^ zulnak nevezett ki a világ minden tájára M cím- és becsvágyó embereket. Udvariasan megköszöntem a megtiszte-1| lő felkérést, de egyéb bokros teendőimre |§ hivatkozva elhárítottam az ajánlatot. Ha- R marosan még egy levél jött, amelyben az W ismerősöm biztosított róla, hogy a tiszte- p letbeli konzuli megbízatás nem jár jelen- p tos elfoglaltsággal (amit magamtól is sej-1§ tettem), ezt saját tapasztalatából mondhat-|| ja, mivel ő maga is viseli ezt a címet hazá- lg jában. Megismételtem, változatlanul na-1| gyón udvariasan, hogy nem kívánok a Me- p xikói Császárság tiszteletbeli konzulja len- p ni. Több levél nem érkezett. Ismerősöm bi-p zonyára úgy gondolta, szót sem érdemes vesztegetni olyasvalakire, aki egy ilyen g ajánlat után nem kap két kézzel. I »

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents