Új Néplap, 2006. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

2006-02-13 / 37. szám

4 mm Tucatnyian sincsenek a csorbái végzősök Nyolcadik osztály, testnevelés­óra. Több szempontból is rend­hagyó alkalom ez a kuncsorbai általános iskola végzősei szá­mára. A kétpóival közösen mű­ködő intézmény legidősebb di­ákjai ugyanis az egyetlen óra­adó testnevelőjüket helyettesítő új szaktanárral ismerkednek. Mind a nyolcán. A tizenegy fős évfolyamból ugyanis hárman éppen hiányoznak. MEGYEI TŰKOR 2006. FEBRUÁR 13., HÉTFŐ A huszonhét esztendős tanító-testnevelő szakos Kiss attila nem panaszkodhat. Még a szűkös tornaszobában is bősé­gesen elegendő a hely arra, hogy néhány mondatos ismer­kedés után bemelegítő gyakor­latokkal mérje fel leendő tanít­ványainak edzettségi állapotát. Ez a helyzet azonban számára is szokatlan lehet, hiszen a me­zőtúri Rákóczi úti iskola peda­gógusaként valamivel több te­kintet szokott rá szegeződni. Egyébként az apró településen egyelőre három osztályt is ta­nít, heti hat órában. ■ BJ A sport lett a szívügye, keresztje szenvedély Negyvenhárom évet töltött a focipályák köiÄGorzäs Lukács Hogy elrohant ez a né­hány évtized, hiszen jövő februárban a kunhegyesi Gorzás Lukács — ha meg­éri — már hetvenkedik. És miért ne érné meg, hi­szen változatlanul imádja a sportot. Ez a szívügye. D. Szabó Miklós Akkor került Kunhegyesre, amikor még az 1956-os forrada­lom nagyon éreztette hatását. Több vezető nemkívánatos sze­mélynek bizonyult korábbi tet­teiért, mások inkább önként tá­voztak az ország, vagy a világ más szegletébe. Hosszabb ideig nem akadt senki, aki a sporttal foglalkozott volna, így kapóra jött érkezése, hiszen imádta a focit, a labdajátékokat, minden­fajta mozgást. Ettől kezdve éle­te, mindennapjai egybefonód­tak a helyi sporttal: tanult, ké­pezte magát, hiszen volt edző, egyesületi vezető negyvenhá­rom szép esztendőig. Civilben középvezetőként a Vízgépészeti Vállalatnál dolgo­zott, mint a focisták túlnyomó többsége is. Nem volt mese, vár­ta őket a műszak, nem kaptak felmentést a meló alól. Mégis kitették a szívüket a meccse­ken. Valahogy akkor nagyobb rangot, megbecsülést jelentett focistának, sportolónak lenni. Gorzás űr, ahol lehetett, segítet­te szegény „fiait”: akadt, akinek Ma Is kijár a meccsekre, támogatja kedvenceit, de Ideje Jó részét munkahelyén, a TÜZÉP-telepen tölti. Szívósságra, kitartásra nevelte fiait. öltönyt vett, mert nagyon tehet­séges srácnak bizonyult, és még Dél-Amerikába is eljutott. Csak éppen olyan csóró család­ba pottyantotta a gólya, akik még ruhát se tudtak vásárolni szemük fényének. Bizony a hetvenes években, de még a nyolcvanasokban is nagyon szaladt a településen a sport szekere. Segítettek ebben az akkori jó termelőüzemek is, és arra is adódott példa, hogy négy NB Il-es csapata volt He­gyesnek. Kiszámította, mint fo­ciedző, legalább kétezer-két- százszor nem ette, ehette meg a felesége készítette hétvégi fi­nomságot, mert rohannia kel­lett a meccsekre. Rengeteg remek focista, spor­toló megfordult keze alatt a több mint négy évtized során, és zö­müknél a sport jó leckének bi­zonyult. Szívósságra, kitartásra nevelte őket, amelyeknek ké­sőbb is hasznát vették, mégpe­dig a civil mindennapokban. Elismeri: élete talán legna­gyobb keresztjének a sport bi­zonyult, ezzel szinte bármikor lehetett jönni hozzá. Egyszer megkapta a Testnevelés és Sport Kiváló Dolgozója kitünte­tést, meg még jó néhány elisme­rést. Dehát ő soha nem a medá­lokért csinálta, hanem mert imádta a sportot. Mint ahogy sportolói is imádtak versenyez­ni, szerepelni. Lehet ezek után azt mondani, hogy Gorzás úr rossz lóra tett, mert valamikor 1956 végén életre szóló szövet­séget kötött a sporttal? (FIZETETT POLITIKAI HIRDETÉS) Felnőttek vagyunk, merjünk önállóan dönteni! Elég volt már folyton azt halla­ni, hogy egyik oldalon vannak a jók a másikon meg a rosszak, és aki éppen beszél, mindig a jó ol­dalon áll. Most, hogy közelednek a vá­lasztások, sokan megint azt a hamis nótát fújják, hogy két részből áll a társadalom: van egyrészt a polgári oldal, na­rancssárga színbe öltözve, más­részt van a baloldal, szegfűvel a gomblyukában. Ennyi lenne csak? Tizenhat éve, amikor meg­született, nem csak két színből állt a magyar demokrácia! Mi igazi demokráciáról ál­modtunk. Vajon hová lett más­fél évtized alatt? Ne higgyük; hogy normális választás az, amikor csak két lehetőség közül lehet választani! Két jelölt nevét már az 1980-as években is sza­vazólapokra írták, mégsem éreztük szabadnak magunkat. A Magyar Demokrata Fórum szeretné, ha végre normális or­szágban élnénk. Segítsenek ennek megvalósí­tásában! Támogassák kopogtatócédu­láikkal és szavazatukkal az MDF jelöltjeit! Ez a választás nem arról szól, hogy Gyurcsány Ferenc vagy Orbán Viktor, hanem arról, hogy látszatdemokrácia, vagy igazi kell nekünk. Magától érte­tődő, hogy le szeretnénk váltani az MSZP-SZDSZ kormányt, mert az sok hibát vétett 2002 óta. Nem engedhetjük azonban, hogy újabb négy évig kizáróla­gosságra törekedjen a kormány­hatalom! Merjünk másképp dönteni, mint ahogyan azt a média su­gallja! Ne engedjük beszorítani ma­gunkat, egy mesterségesen ger­jesztett vita narancslével és szegfűszirommal díszített kalo­dájába! „A kétpólusú politikai rend­szer kialakulása megmerevíte­né a frontvonalakat" - nyilat­kozta Kövér László a FIDESZ egyik vezetője a Világ című lap­nak. Akkor még ő is így gondol­ta. Ma már sajnos a FIDESZ is a kétpólusú rendszerre, az MSZP-vel váltogatott hatalomra és a másképp gondolkodók ki­rekesztésére törekszik, ahe­lyett, hogy valódi érdekegyezte­tést és szövetséget akarna te­remteni. A választási ígéret olyan, mint a hitel. Ha nem törlesztik abból baj lehet. Gondoljuk vé­gig: mit cselekszik a bank azzal az adóssal aki nem fizet? Ad ne­ki újabb hiteleket? Négy évre, nyolc évre, tizenkettőre? Az esztendők gyorsan múlnak és a politikában terméketlen vi­szálykodás zajlik. Rámegy az életünk. Aztán jön a kampány­időszak, kérik az újabb hitelt, mi szavazunk (ki így, ki úgy)... és itt maradunk újabb négy évre valódi képviselet nélkül. Mi az MDF képviselőjelöltjei azért fogtunk össze, hogy hely­reállítsuk a természetes érték­Az MDF egyéni képviselőjelöltjei Jász-Nagykun-Szolnok megyében rendet a közéletben, a gazda­ságban. Jász-Nagykun-Szolnok megyei jelöltjeink között van ügyvéd, tanár, polgármester, vállalkozó. Mi nem hitelbe kér­jük az Önök bizalmát, hanem együtt szeretnénk gondolkozni és dolgozni Önökkel. Úgy gon­szágban ez lenne a politika lé­nyege. Válasszunk olyan képviselő­ket, akik valóban szíwel-lélek- kel a választópolgárok érdeké­ben tevékenykednek. PETRONYÁK LÁSZLÓ AZ MDF ORSZÁGOS 7. vk. Mező József 8. vk. Fógel Béla MDFi dőljük, hogy egy normális or- választmányának alelnöke I 1 t 1 1. vk. Szentesi Mihály !. vk. Eszes Béla 3. vk. Demeter István 4. vk. Petronyák László 6. vk. Dr. Varga Zoltán 5. vk. Ferenczl György

Next

/
Thumbnails
Contents