Új Néplap, 2006. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

2006-01-05 / 4. szám

4 2006. JANUÁR 5., CSÜTÖRTÖK IffllilIMIlWiimi MIMII! MŰVÉSZBEJÁRÓ A Macskajátékra jegyek még váltliatók A Szigligeti Színház valameny- nyi bérlete elkelt erre az évadra, s a bérletes előadások a hónap legtöbb estéjét lefoglalják. így a közeljövőben két előadást lát­hatnak azok, akik nem váltottak bérletet. Január 22-én vasárnap 19 órakor, a Magyar Kultúra Napja tiszteletére, Örkény Ist­ván: Macskajáték című tragiko­médiáját, február 19-én vasár­nap 15 órakor pedig az Álarcos­bál című tragédiáját játsszák. JEGYEK VÁLTHATÓK A SZIGLIGETI SZÍNHÁZ SZER­VEZŐ- ÉS JEGYIRODÁJÁBAN SOOO SZOLNOK, KOSSUTH TÉR 17-23. TELEFONSZÁM: 56/422-902 A Macskajáték tulajdonkép­pen kisregényből lett dráma. A darab arról szól, hogy két (hat- vanegynéhány éves) ember sze­reti egymást, de fellép egy csábí­tó harmadik, minden női vará­zsát latba véve magához láncolja a férfit. A boldog pár végül oltár elé lép. A főszerepekben: Almási Éva mv. és Tímár Éva mv. Rende­ző: Sorin Militant mv. Azok a né­zők tehát, akik ezekre az elő­adásra kíváncsiak, a szervező és jegyirodában még válthatnak je­gyet - tudtuk meg Somogyiné Borhi Gizellától, az iroda vezető­jétől. Természetesen a szobaszín­házi előadásokra - ezek különle­ges élményt ígérnek a közönség­nek - továbbra is lehet jegyet kapni. Aki e-mailen keresztül szeretne információt kérni a színház programjairól, az a jegy­iroda e-mail-címén (jegyho- da@chello.hu) jelezheti kívánsá­gát Ezt követően az iroda rend­szeresen hírlevelet juttat el az ér­deklődőknek az előadásokról. Az élet nagy Álarcosbáljában A szolnoki Szigligeti Színház ötödik nagyszín­házi bemutatójára ké­szül. Lermontov orosz költő legjobbnak tartott verses drámája, az Álar­cosbál először a Sziglige­ti színpadán. Jevgenylj Alekszandrovics Arbenyin, vagyis Széles László (balra) leckét ad Zvjozgylcs hercegnek, azaz Dévai Balázsnak a kártyajáték rejtelmeiről Lermontov: Álarcosbál című ver­ses drámájának bemutatójára készül a Szigligeti Színház. Geor­ge Lermont skót nemes 1613-ban az orosz cár szolgálatába szegő­dött. Honfitársaival együtt Szmolenszk környékére, egy Belaja elnevezésű erődbe irányí­tották. Lovassági századosi ran­gig vitte: 1634-ben csatában esett el. Ettől kezdve a skót nemzetség­nek ez az ága Oroszországban élt Féri! tagjai javarészt cári ka­tonatisztek voltak, de évszázad­okon át őrizték skóciai gyökereik emlékét A XVIII. század folya- .5 mán eredeti családnevük eloro- 1 szosodott Lermontov lett. Miután kétéves korában el- J vesztette édesanyját, Lermon- I tovot anyai nagyanyja nevelte. A fiú már kamaszkorára anya­nyelvi szinten beszélt franciá­ul, angolul, tudott németül, lati­nul, és kisfiú korától fogva lel­kesen olvasott. Tizenöt évesen két nagy költő, Byron és Pus­kin bűvöletében élt. Egyetemi évei után lovashad­nagyként szol­gált a cári ezred­ben. Liberális szabadságeszméi miatt egy világvégi garnizonba küldik szolgálatra. Irodalmi hírnevének köszönheti, hogy évekig tartó nehéz szolgálat után megérkezik a kegyelem és az értesítés, hogy újra a cár kö­rül teljesítő előkelő ezred tiszt­je lehet. El is indul hazafelé. Út­közben megszáll egy kisvárosi vendégfogadóban. Este a ven­déglői asztal mellett összeszó­lalkozik egy másik ott megszál­ló vendéggel. Egye­sek szerint sérteget­ték egymást, mások szerint Lermontov gúnyolódott az asz­taltárssal. Annyi bi­zonyos, hogy a vado­natúj ismerős kihívta párbajra. Lermontov és ellenfele az ab­ban az időben a kardnál is di­vatosabb pisztolyviadalra áll­tak szembe egymással. Lermontovot már az első go­lyóváltásnál halálos lövés érte. Akárcsak Puskint négy évvel azelőtt. Puskinról is azt mond­ták, hogy szándékosan ölték meg. Most elterjedt a pletyka, hogy Lermontovot szándékosan űzték halálos helyzetbe, hiszen olyan veszedelmes lángelme volt, mint Puskin. Az Álarcosbál, amelyet Lermontov 1835-ben, 21 éves korában írt, kifeje­zetten izgalmas mű. Á magja egy nagyon erős szerelmi krimi, amely körül szenvedélyek kavarognak - vallja a darab ren­dezője, Telihay Péter. Ha ehhez hozzáteszszük a színész inten­zív színpadi jelenlétét, a sodró erejű zenét, a díszletet és a jel­mezeket, akkor minden esé­lyünk meg lehet arra, hogy a nézők a szó legne­mesebb értelmé­ben klasszikus élménnyel tér­hessenek haza. Lermontov ki- ragadhat bennünket a hétköz­napok, a sorozatok kisszerű vi­lágából és másik dimenzióba repít. Ez a különös, „modern” tragédia rá­adásul nem végződik „teleológi­ai világképpel”, nem áll helyre a megbolygatott világrend har­móniája. Semmiféle katarzis nincs. A jó elbukik, de a rossz sem diadalmaskodik: a kataszt­rófa a pusztulás okozóit is ma­gával sodorja. Az emberi élet úgy van berendezve, hogy a szenvedélyek és az érdekek harca elkerülhetetlenül a kü­lönbet pusztítja el. A darab Telihay Péter rende­zésében kerül színre. A főbb szerepeket Széles László mv., Gubík Ági, Egri Márta, Dévai Ba­lázs és Mészáros István alakítja. ■ A tragédia nem végződik katar­zissal: a jó elbu­kik és a rossz is elpusztul. Költészet. Tánc. Az előadásban férfi találkozik a férfival, nő a nő­vel. Ember a hasonmásával. Tánc találkozik a tánccal, s köz­ben érzések válnak láthatóvá, ta- pinthatóvá: ember és ember kö­zötti kapcsolat, legyen az szere­lem, gyönyörű vagy szörnyű pat­alogikus őrület vagy aljasság. A rendező, ahogy' ő ne­vezi, „intim mitológiá­jában” sze­retné meg­mutatni az utat, a lehető­séget, érdemes át­lépni a kordonon. Á szörnyek kö­zöttünk jár­nak, a ször­nyek mi vagyunk — ma­gya­rázza FOTÓ: CSABAI ISTVÁN A francia Guillaume Milhac táncjátékában az örök és állandó el­lentétre világít rá.- Minden emberben lakozik egy szörnyeteg, amely szeretne kitörni. Mivel ti­lalmi táblák között élünk, leg­bensőbb érzéseink nem törhet­nek felszínre - vallja Guillaume Mühac, a rendező. - Az emberi kapcsolatok révén azonban ki­robbanhat belőlünk. A szörnye­teget nem azonosítom az agresz- szióval. Inkább valami megfog­hatatlan különösség, amelyet a tánccal lehet a legjobban kifejez­ni. Mi lesz ebből? Szembesülés. Az évad negyedik szoba­színházi bemutatóján a 22 éves francia koreográfus mutatja be darabját, me­lyet Szörnyetegek címmel ismerhet meg a kö­zönség. Az emberi kapcsolatokból nincs menekvés, gúzsba kőt Guillaume Milhac. - A ben­nünk fejlődő gesztusok, szavak, zajok csak arra várnak, hogy rá­szabadulhassanak az emberi ér­tékek eltaposására szerveződő világra. Dúsítja-színezi a játékot a mozgás eszközei­vel, rafinált, szipor­kázó öüetekkel, fran­ciás eleganciával en­ged bepillantást az emberi kapcsolatok rejtelmeibe. A táncosok primitív hangok­ra, zörejekre, a természetben fellelhető eszközök által keltett ütemre táncolnak. A darabban felvillan egy-két ismert ko­molyzenei részlet, de a rendező nem hangsúlyozza túl szerepü­ket. Az előadás központjában tehát az ember áll és a benne lévő paradoxon. A fiatal rendező-koreográfus Guillaume Milhac a Toulouse melletti Sarlat kis­településről szár­mazik. Cannes ban egy klasszi­kus tánciskola kor- társ kurzusát vé­gezte el. Ott ismerkedett meg Funtek Frigyes rendezővel, aki Szolnokra hívta. A francia tán­cos így tavalyelőtt a „Francia Stílgyak” táncjáték koreográfu­saként mutatkozhatott be a Szigligeti Színházban. ■ A szörnyek kö­zöttünk járnak, a szörnyek mi vagyunk. DÍSZLETTERVEZŐ A MAGYARORSZÁGON ÉLŐ KITŰNŐ FRANCIA TERVEZŐ: EMMANUELLE SACCHET M.V. SZEREPLŐK: ELLER GUSZTÁV, KÁRPÁT ATTILA, PALCSÓ NÓRA, SIKLÓS EDINA, SZÉCHENYI KRISZTIÁN ZENE: SUARRI DILHAC M.V. KOREOGRÁFUS-ASSZISZTENS: LE ISABELLE M.V. Szörnyetegek táncjáték bemutató: Szobaszínház, 2006. január 14.(szombat) 19.30 óra Az oldal a színház és a kiadó együttműködése alapján jött létre. A költségeket a színház viseli. Bemutató: január 6. Szörnyetegek a színházban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents