Új Néplap, 2006. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
2006-01-20 / 17. szám
6 2006. JANUÁR 20., PÉNTEK A NAP TEMAJA dömpingáru Az utolsó utáni pillanatban készül a kínai cipőipar ellen szankciókra az Európai Unió. A hazai gyártókon ez nem segít, hiszen évről évre kevesebb magyar lábbeli talál gazdára. NEM ALIJA A SARAT A MAGYAR CIPŐ A kínai sportcipők tömegét már csak a Kínában gyártott hamisítványok mennyisége múlja felül az európai piacokon A Magyarországon eladott lábbelik kétharmada Ázsiából érkezik. A hazai cégeket ennél is jobban aggasztja, hogy a kínai cipők Európát, a magyar termékek fő piacát is ellepték. Magas vámokkal és behozatali korlátozással fenyegeti az Európai Unió a kínai cipőgyártókat. Brüsszel nem a levegőbe beszél: a ruházati termékek esetében már tavaly hasonló intézkedéseket hoztak meg a pekingi illetékesekkel folytatott egyeztetések után. Most 13 kínai cipőgyártó került terítékre: tőlük vonják meg a piacgazdasági státust. Ám a megszorítás csupán csepp a tengerben, hiszen ma Magyarországon az évente eladott 30 millió pár cipő kétharmada származik Ázsiából, elsősorban Kínából és Vietnamból. Nyugat-európai országokból további 8 millió pár érkezik hozzánk, így kiszámítható, hogy a magyar gyártók mindössze 2 millió pár lábbelit készítenek a hazai piacra. Ennek négyszeresét exportálják. A „reklamációmentes” cipők többsége Németországban talál gazdára. „A magyarországi cipőipar már a rendszerváltás előtt is főleg exportra dolgozott. Annyi a különbség, hogy akkor a keleti, most a nyugati piacot célozzuk meg” - mondta lapunknak Várszegi Árpád. A Bőr- és Cipőipari Egyesülés elnöke szerint a magyar nagykereskedők által is beszállított ázsiai tömegáruval védővámok nélkül nem lehet versenyezni. „Ezt azonban még időben felismertük, és a minőségre helyeztük a hangsúlyt” - hangsúlyozta Várszegi Árpád. A szakember pesszimistán tekint az § előttünk álló évre. Jóllehet az EU többi tagországába elvileg mindenféle korlátozás nélkül szállíthatnának a magyarországi gyártók, szerinte lassan, de folyamatosan csökken a hazai gyárak számára elérhető exportpiac. Ezzel együtt - részben a távol-keleti dömping hatására - esik a hazai piacból birtokolt részesedésük is. „Elegendő tőke nélkül a magyar cégek nem tudják visz- szaszerezni az elveszített piacot”- hangsúlyozta Várszegi. A bőr- és cipőipar termelésének szűkülése már 1995-től folyamatos volt. A hajdani virágzó központok - Mezőtúr, Zalaegerszeg, Bonyhád - hanyatlásnak indultak, főleg az import cipőkből való túlkínálat következtében. Jelenleg mintegy húszezren dolgoznak az ágazatban, de 2002 óta több mint ötezer munkahely szűnt meg. Várszegi becslése szerint az iparágban tevékenykedő félszáz vállalat tíz százaléka húzhatja le a rolót a hatezer forintos minimálbéremelés miatt, így hétezerre csökkenhet az alkalmazottak száma. A Kínában gyártott cipők az olcsó munkaerő és a sorozat- gyártás miatt kerülnek kevesebbe. A hazai cipőiparban foglalkoztatottak 75 százaléka minimálbérért dolgozik. „A növekvő kiadásokhoz a dráguló energia is hozzájárul, így egyelőre kérdéses, hogy hány cég birkózik meg a terhekkel” - mondta Várszegi Árpád. A cégvezetők pedig a szaporodó költségekre csökkentett termeléssel válaszolhatnak, ami munkahelyek ezreit veszélyezteti. Ha bekövetkezne a szakember által vázolt forgató- könyv, akkor az a cipőipar csődjét jelentheti, egyben a kínai terjeszkedés gyorsulását. „Rövid távon biztosan vereséget szenvedünk” - adott hangot reménytelenségének Hefter József. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara kézműipari tagozatának elnöke szerint a magyar suszterek nem tudták stabilizálni helyzetüket a piacon. Hefter József a bukás egyik okának a szélsőséges cipőárakat tartja, szerinte „embertelen”, hogy 1000 és 200 ezer forintért is kaphatók cipők a boltokban. „Kézműves módon nem lehet feltámasztani a cipőkészítést, mert kevés a fiatal szakember, az öregek kihalnak, és nem jövedelmező a munka" - mondta lapunknak Hefter József. Szerinte sem az áron alul értékesített kínai cipőkkel, sem a márkás, modern, bőrből készült olasz lábbelikkel nem lehet hosszú távon versenyezni. „Egy évtized múlva kialakulhat a cipészszakma reneszánsza, de csak a luxuskategóriában” - jósolta Hefter József. Bírálják a Bizottságot máris komoly támadás éri az Európai Bizottság külkereskedelemért felelős tagját, miután bejelentette: 13 kínai cipőgyártótól megvonhatják a piacgazdasági státust. A bírálatok ráadásul nem csak Pe- kingből érik Peter Mandel- sont, aki tavaly azzal vívott ki magának hírnevet, ahogy nem engedte be az unióba az év közben, kvótán felül érkezett kínai gyártmányú ruházati termékeket. most is hasonló konfliktus bontakozik ki. A tiltást, amelyet ősszel akár öt évre is meghosszabbíthat az EU, hírek szerint az olasz gyártók harcolták ki. A cipőkereskedők ezzel szemben azzal bírálják a bizottságot, hogy a Peking és vele együtt Hanoi ellen tervezett szankciók nem kevesebb, mint 600 ezer európai állását veszélyeztetik, miközben saját forgalmukat 40 milliárd euróval ronthatják, így egy pár cipő húsz euróval, ötezer forinttal kerülne többe - állítják. A KÍNAI RUHÁZATI termékek és cipők a Kereskedelmi Világszervezettel kötött megállapodás alapján 2005. január elseje óta akadály nélkül áramolhattak a világpiacai jelé. Tavaly az első negyedévben nyolcszorosára nőtt az európai országokba érkező behozatal. Az oldalt írták- Boszó Anikó, Daróczi Erzsébet Gyükeri Mercédesz, Teleki József, Vég Márton A magyar lábbeli előállítása többe kerül, mint a kínai cipő fogyasztói ára A KÍNAI áruk dömpingjét már tíz éve szenvedi az ország egykor egyik legnagyobb lábbeligyártója, a Tisza Cipő Rt. A martfűi cég vezérigazgatója, Berényi Ferenc szerint azonban ma már nemcsak a magyar gyártók, hanem egész Európa, sőt a világ is megérzi a távol-keleti köny- nyűipari termékek áradatát. „gyártóként ugyanazt látjuk, amit a Szolnok főutcáján végigsétáló. Ott, ahol négy-Öt éve még áruház volt, most kínai termékeket árulnak” - mondja Berény Ferenc. A cégvezető szerint mindez azt jelzi, hogy megindult egy átrendeződés. Az utcai árusoktól az üzletekbe helyeződik át a kínai termékek forgalmazásának a súlypontja. Ez egy szabályozottabb környezet, ám a távol-keleti termékkel ugyanúgy nem tudnak versenyre kelni a hazai és az európai gyártók. i SERÉNYI SZERINT gyakran az anyagköltségük nagyobb egy- egy lábbelin, mint jj amennyiért azt a kínai üzletek kínálA kínai kereskedők még elbírják a növekvő árudömpinget ják. A távol-keleti áruk olcsóságának titkát az alacsony- munkabérek mellett elsősorban a tömegtermelésben látja a szakember. Kínában ugyanis vannak olyan gyárak, ahol 70-80 millió pár cipő készül. ÉPPEN EZÉRT a Tisza Cipő Rt. az elmúlt esztendőkben fokozatosan háttérbe szorította az utcai cipők készítését. Van olyan leányvállalatuk, mely bérmunkát végezve teljes egészében kivitelre dolgozik. A hangsúlyt azonban a különleges lábbelik készítésére helyezték, így mindenekelőtt védőcipőket, honvédségi, rendőrségi lábbeliket gyártanak. Megkérdeztük olvasóinkat Mi lesz, ha mindenki kínaiból vásárol? FEKETÉNÉ KLINSZKI CSILLA, Szolnok — Szerintem túl sok nálunk a munkanélküli. Többek között a túl sok külföldi munkás miatt. Éppen ezért nem támogatom a kínai boltok megnyitását. Nélkülük talán könnyebben ki tudna lábalni a gazdaság a bajból. Több kiadást jelentene ugyan, ha magyarokat foglalkoztatnának, de jobb minőségűek lennének az áruk is. RÁCZNÉ SIKET KLAUDIA Karcag:- Egyre több ilyen bolt van, s az a baj, hogy a termékeik minősége bőven hagy kívánnivalót maga után. Az emberek többsége tudja, hogy ez a termék nem bírja sokáig, mégis inkább ezt választja, mint a minőségi magyar árut. Azt az ára miatt kevesen tudják megfizetni. Én szívem szerint kitiltanám a kínai boltokat a piacról. HOLLÓ ANDRÁS, Rákócziújföliu-Aki jobb minőségű termékekre vágyik, az eddig is meg tudta venni magának. Aki pedig nem, az bement a kínai üzletbe, megvette magának a kétezer forintos cipőt, amit hordott vagy két évig. Ekkor újra bement a kínai üzletbe, és kiadott újabb kétezer forintot, újabb kínai cipőre. Aki megengedheti, az megveszi a drágát. Aki nem, az nem.
