Új Néplap, 2006. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

2006-01-09 / 7. szám

2006. JANUÁR 9„ HÉTFŐ MEGYEI TÜKÖR 1 Alma vitte a színpadra portré A Széchenyiek leszármazottja Szolnokon táncol Széchenyi Krisztián ne­vét gyakran helytelenül írják. A szolnoki Tánc­színház fiatal táncosáról ugyanis kevesen tudják, családjának tagjai a re- formterveiről híres Szé­chenyiek leszármazottai. Fodor Beáta A szolnoki Szigligeti Színház tánctársulatának tagjai több al­kalommal bemutatták tudásu­kat. Legutóbb a Szárnyak című darabban léptek fel. A tíz fiatal képzett táncos között feltűnt a 23 éves Széchenyi Krisztián, aki két évvel ezelőtt végzett a buda­pesti Táncművészeti Főiskola néptánc szakán.- Régi álmom volt, hogy népi táncos legyek. Nagybátyámat kicsi gyerekként példaképem­nek tekintettem. A táncot ő sze­rettette meg velem. Veszp­rémben az idegenforgal­mi középiskolában tanul­tam, míg egyszer felkere­sett egy idegen. Látott tán­colni egy fellépésen, meg­kérdezte lenne-e kedvem a táncművészeti főiskolá­ra járni. Ahogy mondani szok­ták, otthagytam csapot-papot és felköltöztem Pestre.- Hogyan került Szolnokra?- Az iskola utolsó évében dr. Szikom János színházigazgató és Boda János koreográfus fel­kerestek bennünket és arra buzdítottak párunkat, hogy jöj­jünk Szolnokra és alapítsunk egy új tánctársulatot. Igaz, Pé­csett, Szegeden vagy Győrött szerettem volna élni, de a csa­patom kárpótol, itt mindenkit ismerek. —A nagycenki Széche­nyi kastélyban járva lát­ható az Ön neve is az 1990-es évek elején fes­tett családfán?- Sokan nem hiszik el, hogy nem hóbortból írom a nevemet ch-val, valóban a neves família leszármazottja vagyok. Széchenyi István testvé­re, Pál volt az egyik ősöm. A nagy Széchenyi család négy­évente tart találkozókat, de az utóbbi kettőn én már nem vet­tem részt.- Milyen vágyai vannak, a tánc mamd az élete? — Egy táncos 35 éves koráig dolgozhat intenzíven, ekkorra az ízületei azonban tönkre mennek. A következő tíz évben színpadon szeretnék lenni, mindenképpen színházban, a most divatos show vüága nem csábít Pedig a pénz ott van. Sajnos Magyarországon az én műfajomnak közel sincs akkora reklámja, a művészetnek erre az ágára egyre kevesebb tá­mogatás jut Ha már nem táncol­hatok, esetleg tanítani fogom. A holland vagy a francia nemzeti táncszínházba szívesen elszer­ződnék, nem gondolkoznék so­káig, hogy menjek-e. Ebben az esztendőben újabb munka várt Most a Szörnyeteg című francia darabot próbáljuk, amelynek bemutatója január 14-én lesz a Szobaszínházban. Felező díjcsomag ■T ■ ■Com' Mostantól még könnyebb a telefonszámla, ha Ön is a Felező díjcsomagot választja. A Felezővel nemcsak az előfizetési díj felét beszélheti le, hanem januártól csökkentett percdíjakon telefonálhat. www.t-com.hu Óvó... Megdöbbent, borzongat, „ördögien" szép Az Álarcosbál, Lermontov drá­mája féltékenységi tragédia. Egy olyan férfiember tragédiája, aki büszkeségében nem tudja elvi­selni, hogy becsületén és boldog­ságán csorba essék; azt hívén, hogy felesége megcsalta őt, sú­lyosan és vadul büntet, halálba küldi méreggel, a csábítót pedig tönkre teszi erkölcsileg, kikiált­ván csaló kártyásnak. A bajt egy karkötő „robbantja ki”, melyet a feleség veszít el a báli forgatag­ban, s amely azután, annak hiá­ne szóródjanak térben és idő­ben, s olyan sűrű, sejtelmes színpadi légkört teremt, mely­ben hallani véljük a végzet an­gyalának vészjósló szárnysuho­gását. Csak egy-két öüetét érez­hetjük idegennek, legalábbis szerintem, a bálosok táncát, mely modern könnyűzenére komponált mozgásokból áll, vagy az ironikusnak szánt, sor­falat alkotó mereven, szöglete­sen kávézó vendégsereget. És igencsak furcsa megoldás az is, Arbenyin szerepében Széles László, Nylna Gubík Ági nya, a hűtlenség bizonyítékává válik. Ki találja meg és hogyan? Ezúttal egy ismeretlen álarcos, ő nyújtja oda a bárónőnek, nem pedig az leli meg, ahogy eredeti­leg történik, s veszi magához a földről a csillogó ékszert Apró, de igazán árulkodó mozzanat ez, s a változtatás jelzi: ami itt törté­nik, abban ennek a titokzatos alaknak alaposan benne van a „keze”. Dehát ki is ő? Aki a kez- detek-kezdetén a férjnek előre jelzi várható szerencsétlenségét, aki fel-fel bukkan a továbbiak­ban is, mint kísértő szellem... Nos az, akit hősünk kifosztott hajdanán kártyapartin csaló mód, elnyervén annak minden vagyonát: boldogtalanná téve mindörökre. Eljött hát, hogy bosszút álljon, élvezze bosszúvá­gyának beteljesülését ebben a pletykás, kártyacsalásoktól is hangos világban, melyben úr a pénz, és könnyen bánnak az erkölcs­csel, melynek az ál­arc akár szimbólu­ma is lehet, a való­ság elrejtésének, el­takarásának beszé­des jelképeként. S miután leveti álarcát, felfedi ma­gát, fejére olvasván ellenfelének ifjúkori bűnét, ünnepel győztes­ként — az előadás kissé bom­basztikus ám hatásos fináléja ez -, szinte trónol immár talpig vö­rösben, mintha maga volna az ördög, egyenest a tüzes pokolból érkezvén. Szörnyű látvány: a gyilkos férj tettének súlya alatt eszét veszejtve, a csábító herceg becsületében meggyalázva, az ártatlan feleség holtan kiterítve - beleborzonghatunk: az ember­ben - bennünk is - lappangó sö­tét mélységek tárulnak fel egy­szerre megdöbbentően. Telihay Péter nagyszabású, erőteljes színpadi víziójában, melyet han­gulatébresztő feketeség, díszlet­ben (Menczel Róbert), ruhákban (Zeke Edit) öntudatos fólényű stilizálás jellemez, s amelyben azzal, hogy a játékot mondhatni csupasz térbe helyezi - néhány kellék csupán - piadesztálra ál­lítván a drámát, jogaihoz juttat­ván jótékonyan a veretes költői szöveget is. Biztos kézzel mar­kolja egybe a jeleneteket, hogy el ahogyan a halott feleség láto­másként megjelenik, s köröz a színen, körbe-körbe járva őrü­léssel birkózó férjét Nagyszerű a színészek játéka! Élen Széles Lászlóval, aki a fél­tékeny férjet, Arbenyint alkotja meg, mert alakítása alkotás. A nyugodtságában is nyugtalanító férfi, kinek lelke mélyén láva fortyog, s csak alkalomra vár, hogy kitörjön. Pontos és igaz minden gesztusa. Nem cifrázza az őrülést sem, lélektanilag hite­les, s a költői szöveget pedig oly természetesen mondja, mint sa­játját. Játéka az előadás esemé­nye: vendégként érkezett és hó­dít meg bennünket egyszerre. Igen izgalmas Egri Márta rejté­lyes bárónője; a nő, aki sorsá­ban, szerelmében éli meg nemé­nek kiszolgáltatottságát, hogy csak rejtve vallhatja meg érzé­seit. Gubík Ági Nymaként az a szerelmes feleség, kinek szíve-lelke tiszta és szép, ki nem érti, hogyan is lehetne ő bűnös. Dévai Balázs meg­ejtő könnyedséggel játssza a kissé könnyelmű herceg csábító sze­repét. A bosszúálló, ismeretlen álarcos Safranek Károly megfo­galmazásában valósággal démo­ni, szavaiból olykor szinte süvít a gyűlölet, mint télidőben a fa­gyos-jeges szél. Jó Karczag Fe­renc robusztus Kazarinja, a jó barát, aki bölcsen ad tanácsokat és moralizál rendre. Kisebb fel­adatokat oldanak meg hiányta­lanul: Quintus Konrád (az or­vos), Gombos Judit (egy házi­asszony, Olga), Petridisz Hrisz- tosz (bankadó), Peller Anna (egy török hölgy), Horváth Gá­bor, Eller Gusztáv és Koroknai Ferenc mint inasok és Zelei Gá­bor, valamint Barabás Botond poentőrökként. Miben lehet mai ez az Álar­cosbál? Talán abban a nagyfokú szenvedélyességben, amellyel le akarja kötni nyugtalanul rez­zenő, ám könnyen kifáradó idegrendszerünket. Ezen az es­tén felzaklatva távozhatunk a színházból, és nem üres kézzel: különleges élményekkel gazda­gabban. ■ Valkó Mihály ■ Az emberben — bennünk is — lappangó, sötét mélységek tárulnak fel előttünk.

Next

/
Thumbnails
Contents