Új Néplap, 2005. november (16. évfolyam, 256-280. szám)
2005-11-26 / 277. szám
2005. NOVEMBER 26., SZOMBAT MEGYEI TŰKOR disznótor Százhúsz kiló húsból készítettek kolbászt, hurkát, szalámit és más finomságot MANGAUCAVEG KENDERESEN Három nyarat élt meg ártány- ként az a fehér szőrű mangalica, amelyik Kenderesen 366 kilósra hízta magát. Nem értette, előző este miért koplaltatták, valószínű, nem is gyanította, hogy ez a hóeséses reggel lesz az utolsó az életében. D. Szabó Miklós Márta János, a fiatal böllér először főbe lőtte, majd egy óriási bökővei leszúrta.- Régen vágtam ekkorát, kijött belőle vagy tizenkét liter vér. Hagymásán felséges reggeli - nyugtázta a véráldozatot. Többen segítenek a gazdának, Szpis- ják Imrének, hiszen ekkora jószág teljes feldolgozásához idő kell. Szerencsére egy bejáratott csapatról van szó, nemcsak a böllér érti a dolgát, de a többiek is. Benn a konyhában Erzsiké, a feleség a főnök, készíti a reggelit, vagdossa, dinszteli a vereshagymát. Mire kilencet üt az óra, annyi darabban hever megtisztítva őkelme, hogy a világ legnagyobb tudósa se bírná ösz- szerakni. Felségesen finomra sikeredett a reggeli, alaposan betörölközött a sok segítő. Utána ment mindenki a maga útjára. Egyre már megadták az ízt a darált húsnak, töltötték a kolbászt Ebédre orjaleves került csigatésztával az asztalra, pecsenye, meg hurka, kolbász, sőt, töltött káposzta is. Természetesen, akinek porzott a torka, öntözhette. Kisüstivel, sörrel, bár Csató György, aki az égvilágon mindenhez ért, és itt például sógorként segített a gazdának, meg is jegyezte:- A mindenit, semmilyen „a” betűvel kezdődőt nem ihatok, mert gyógyszert vettem be.- Pedig a jófajta disznósághoz jobban illik a kisüsti, meg a vörösbor a Kalmopyrinnél - húzták Gyuri sógort a többiek, de ő hajthatatlan maradt a maligánfokokkal szemben. Legalábbis aznap. Ami a böllért, Márta Jánost illeti, ő is csak csínján élt a jóféle itókákkal.- Amíg nem végzek mindennel, meg nem adom a gazda kérte ízeket, takaréklángon kell bánni az itókával, mert elveszi az ember ízlelőképességét. Igaz, utána se élek nagyon vele. Mire beesteledett, elkészült a hurka, a kolbász, a szalámi a százhúz kiló húsból. Százharminc kiló szalonnát hasítottak őkéiméből, a vastagsága elérte a tizenhárom centit. Két hétig sózódik, majd megfüstöli a gazda. Zsír is lett, kisült két üsttel, de még eggyel maradt másnapra is. Estére, mire kigyúltak az égi és a földi fények, már a takarítással is végeztek. Az óriási mangalica maradt a portán, csak helyet cserélt. Az ól helyett a kamrában, a hűtőben pihen sokféle alakban. Jut belőle a rokonoknak, jó ismerősöknek is, mert ahogy Imre gazda mesélte, kilenc helyre illik vinni kóstolót. Ami kolbászt, hurkát, orjaleves- csontot, tepertőt és kis húst jelent arrafelé. Jut is, marad is a háromszázhatvanhat kilóból. Miből mennyi kell? Ekkora súlyú jószághoz alaposan be kell vásárolni. Szükséges 7 kiló só, 3 kiló édes őrölt paprika, 50 deka bors, 4 kiló rizs, 2 kg fokhagyma, 60 deka csigatészta, 60 méter kolbászbél, 100 méter szalámibél, segítőknek, vendégeknek zöldségféle a levesbe, savanyúság, befőtt a húsokhoz. Meg még három palack PB-gáz a perzseléshez, zsírsütéshez, abáláshoz. A hatalmas hízó félbehasítása után Márta János böllér és Csató György elégedetten szemlélik a helyenként több mint tízcentis szalonnaréteget A szalonna darabolásával kezdődik a terpertő készítése rjaleves csigával, majd pecsenye került az asztalra Márta János irányításával töltik a kolbászt és a hurkát Egy kis szíverősítő nem árt a kemény munka közben Halála után kukorica helyett kefe jutott az óriási hízónak Disznótoros töltött káposzta HOZZÁVALÓK (4 SZEMÉLYRE): 1 kg savanyú káposzta, 1 kis savanyított káposztafej, 50 dkg nyers kolbászhús, 10 dkg rizs, 1 tojás, 40 dkg oldalas, 2 sertésfarok, 20 dkg toka- szalonna, 1 evőkanál liszt, disznótorban abalé, egyébként víz. ELKÉSZÍTÉS: A savanyú káposztát hideg vízzel kissé átöblítjük, hogy ne legyen túl savanyú. A fejről épségben lefejtjük a leveleket, a vastag ereit levágjuk. A kolbászhúst összekeverjük a rizzsel, a tojással, és a káposztalevelekbe csavarjuk. Nagy edény aljára terítjük a szálas káposzta felét, és rárakjuk a töltelékeket. Közészórjuk az oldalast, a farkat, kevés szalonnát. Befedjük a maradék szálas káposztával, megszórjuk a liszttel, és felöntjük annyi vízzel, ami éppen ellepi. Disznótorban abalével szokás felönteni — természetesen ez jóval kalóriadú- sabb, mint a víz. Nagyon lassú tűzön mintegy másfél óráig főzzük. Kever- getni nem, rázogatni szabad.
