Új Néplap, 2005. november (16. évfolyam, 256-280. szám)
2005-11-25 / 276. szám
2005. NOVEMBER 25., PÉNTEK HATVANON TÚL 5 Százegy esztendő emlékei portré A szép fiatalkor után nehéz idők jöttek a családra Egy régi családi kép. Elöl a két gyermek, Zsuzsa (balra) és Sanyi, közöttük az ifjú Csanádi Sándorné, míg jobbra a férje, Csanádi Sándor látható. Nézem Csanádi Sándorné, Vera néni százegy évgyűrűvel barázdált, mégis fiatalos arcát. Valami megfogalmazhatatlan akaraterő és vonzó értelem sugárzik róla. Élete kész regény. ja—;-----> Si mon Béla- Gyönyörű ifjúságom volt. Az apámat mérnökként Zalaegerszegről Segesvárra helyezték az első világháború előtt. Onnan Esztergomba kerültünk. Ott érettségiztem a bencéseknél. Aztán Szegeden éltünk. Ott iratkoztam be az egyetemre. Német- francia szakon végeztem. Ösztöndíjat kaptam Bécsbe. A Collegium Hungaricumba kerültem. Amikor hazajöttem, ledoktoráltam francia nyelvből. Egy évi ösztöndíjat kaptam Párizsba. Hazajőve Debrecenben, az egyetemi leánykollégiumban lettem nevelőtanár. Akkor ismerkedtem meg a férjemmel, aki százados volt. Egy-két évig nagyon jól éltünk, de aztán jött a háború, s a férjemet kivitték a frontra. Ahogy közeledett a front, Debrecenben megszervezték, hogy az egyetem Németországba kerüljön. Hívtak engem is. Mondtam, hogyan mehetnék, hiszen két gyermekem, Zsuzsi meg Sanyi Zalában van a nővéremnél? A férjem híradós zászlóalja, melynek ő akkor már alezredesként a parancsnoka volt, azt az ukázt kapta, hogy az ausztriai Linzbe vonuljanak vissza. A tiszteknek megengedték, hogy velük tartsanak családjaik. Kimentünk Ausztriába. Linzben leszerelték a magyar katonákat. Elég sok élelmet vittünk magunkkal, de mind elvették tőlünk. Mondtam: nem látják, hogy két gyermekem van és most lesz a harmadik? Azt felelték: majd kapunk élelmiszerjegyeket. Kiutaltak számunkra egy barakkokból álló tábort. Azután amerikai megszállás alá kerültünk. Róluk csak a legeslegjobbat tudom mondani. Az első transzporttal jöttünk haza. Itthon a volt katonatisztek semmilyen munkát nem kaptak. És nyugdíjat sem. Nekem is sok nehézségem származott abból, hogy a férjem katonatiszt volt. A háború után Zalaegerszegen egy ronda alak állásvesztésre ítélt. Ezért levelet írtam a kultusz- miniszternek. Megírtam, högy mi történt velem. Az meg leadta a jogi osztálynak a levelemet. Ott dolgozott egy barátnőm, aki azt mondta, hogy a jogi osztály szerint a levelem jogi remekmű volt. A zalaegerszegi döntést aztán revidiálták. Amikor már Szolnokon éltünk, valaki a Verseghy Gimnáziumban kitalálta, hogy nyelvszakos létemre biológiát tanítsak. Nem értettem hozzá. Szerencsére Szívós Éva, aki nagyon jó biológus volt, remek vázlatokat írt nekem. Segítségét megköszöntem. Ő erre azt mondta: én is tanultam tőled. Kérdeztem: ugyan mit? Azt felelte: emberséget. Említettem, hogy német- francia szakos voltam, de kihirdették, hogy oroszt kell tanítani. Minden nyáron két hétig összevontak bennünket.- Sokszor kérdezik tőlem, hogy mi a hosszú élet titka? Honnan tudjam? A századik születésnapomon azt mondtam: adok még magamnak tíz évet. Öten éltek az édesanya keresetéből A beszélgetés közben Zsuzsa, a lánya is közbeszól. Régi emlékekkel egészíti ki anyja szavait: - Nem éltünk fényűzően. Nálunk hetenként csak egyszer volt hús, hiszen apu hol dolgozhatott, hol nem. Lényegében öten éltünk édesanyám keresetéből. Szerencsére apu szeretett horgászni, s amit fogott, megettük. Anyunak még nyolcvannyolc éves korában is voltak magántanítványai. Akkor is csak azért hagyott fel a tanítással, mert szé- gyellte, hogy megromlott látása miatt nem tudta javítani az írásbeli feladatokat. Minden nehézség ellenére szép családi életet éltünk. Együtt játszottunk, együtt jártunk úszni a Tiszára. ■ Egy-két évig nagyon jól éltünk, de aztán jött a háború. Brüsszelbe látogattak a nyugdíjasvezetők A Nyugdíjasok Országos Szövetsége a megyék nyugdíjas-egyesületeinek vezetői részére látogatást szervezett Brüsszelbe, az Európai Parlamentbe. A kiutazók között volt Demény Istvánná, a megyei nyugdíjasok kulturális és érdekvédelmi egyesületének elnöke is. Herczog Edit uniós képviselő nevében Talyigás Katalin köszöntötte őket. A vendégek megismerkedhettek az Európai Parlament szervezeti felépítésével. Újszerű folyamatként került szóba a kinti eszmecserén az, hogy az emberek életkora növekszik, a születések száma pedig csökken. Az Európai Unió négyszázötvenötmilliós népességéből húsz év múlva várhatóan negyven százalék lesz a hatvan éven felüli. Ezért az unió azt szorgalmazza, hogy az emberek legyenek aktívak, képességeik szerint hatvan éven túl is dolgozzanak. Azok a politikai döntésekben is vállaljanak aktív szerepet, ne legyenek kirekesztettek. Az életen át való tanulás jellemezze őket. Szó esett a mindezt akadályozó tényezőkről is. így a munka- nélküliségről, a biztonságos időskort veszélyeztető minimálbéren való alkalmazásról. Súlyos gondként vetődött fel ezen a megbeszélésen az idősek ellátása, s az, hogy idősügyi törvényben kell szabályozni az ellátás minimumát. A gazdag tapasztalatszerzést biztosító brüsszeli útnak Demény Istvánná szerint volt egy másik jó oldala is. Nevezetesen az, hogy lehetőséget biztosított a megyék nyugdíjas-egyesületi vezetői számára tapasztalataik kicserélésére, egymás emberközeli megismerésére, ami feltétlenül hozzájárul munkájuk eredményesebbé tételéhez. A tisztelet jele volt a megyeházi vendégség Sokan vettek részt a minap a megyeházi nyugdíjastalálkozón A megyeháza, az Ellátó és Szolgáltató Szervezet, valamint az illetékhivatal nyugdíjasait látták vendégül a minap a megyeházán. Ez a rendezvény nemcsak a nyugdíjasok vonzódását tükrözte fiatal éveik színhelyéhez, hanem annak irántuk megnyilvánuló tiszteletét is tanúsította. Egyértelműen kicsendült ez dr. Bozsó Péter szavaiból, aki a megyei közgyűlés vezetői nevében köszöntötte a nyugdíjasokat. Kifejezte volt munkatársaik megbecsülését az is, hogy a találkozón részt vett Herbálylmre, a megyei közgyűlés alelnöke és dr. Csákabo- nyi Balázs, a Nyugdíjasok Országos Szövetségének alelnöke is. Az Ellátó és Szolgáltató Szervezet tevékenységéről Czapkó Gábor tartott tájékoztatót, amely után vendégül látták a nyugdíjasokat. A velük való törődés a megyeházán nem merül ki az éves találkozók szervezésében. Dr. Sebők György, a nyugdíjasklub vezetője rendszeres kapcsolatot tart velük. Az „ágyúkályháktól” Litvániáig vezetett az út Fülöp Ferencnek sosem volt olyan (jó értelemben vett) úri dolga, mint most, nyugdíjas korában. Nyolcvankétévesen is délcegen pattan kismotorjára, s akkor és oda megy, ahová akar. Övé a világ, nem parancsol neki senki. Bezzeg ifjúkorában még annak is örülhetett, hogy a polgári iskola elvégzése után felvették tanoncnak a szolnoki MÁV- műhelybe. Az sem ment első nekirugaszkodásra. Szigorú felvételi vizsga volt, s amellett akkoriban is élt a hízott libák vagy egyebek ellenében járó „megkülönböztetés”. Nem sokat számított, hogy mindkét nagyapja és az édesapja is a Járműjavítóban A szolnoki Járműjavító által korszerűsített mozdony Litvániában kereste kenyerét. Egyszer szak- rajzórán mellé ült a tanára. Feladatmegoldását látva továbbtanulásra biztatta. így került Pestre, a Felső Ipariskolába. 1944. november 14-én a front közelsége miatt végbizonyítvánnyal elbocsátották őket. A front miatt nem tudott hazajönni, Vácra ment a rokonaihoz. — Vácot hamarabb elfoglalták a szovjetek, mint Pestet. Ezért gondoltam, hogy Hatvanon át hazajöhetek. A vasútállomáson mondták, hogy ha a szovjetek anyagait szállító mozdony szerkocsiját megrakom szénnel, felszállhatok a Hatvan felé menő szerelvényre. így is történt. 1945 januárjában jelentkeztem dolgozni a Járműjavítóba, de Csak júniusban térhettem oda vissza. Fizikai munkával kezdte tevékenységét. Azután bekerült a tönkrement tolópad újjáépítését tervező csoportba. — A mozdonyszerelde a bombázások miatt nagyobb részben a személykocsiosztály teljesen elpusztult. Több létesítmény jelentős károkat szenvedett. A helyre- állítást az infláció miatt semmit sem érő fizetés és katasztrofális közellátási viszonyok között kellett végezni. Volt olyan szabadtéri munkahely, ahová csövekből készített kályhákat állítottak be. Úgy néztek ki, mint az ágyúcsövek. Ezért nevezték azokat ágyúkályháknak. Az üzem fejlődésével párhuzamosan javult Fülöp Ferenc sorsa. Bekapcsolódott a gőzmoz- donyosztály műszaki irányító Külső szemlélőként fülöp Ferenc nemzedékének is része van abban, hogy a gőzmozdonyok javítását a dízelmozdonyok korszerűsítése, az elavult kéttengelyes személykocsik javítását pedig a korszerű mellékvonali motorkocsik javítása váltotta fel a Járműjavítóban. Ma már csak külső szemlélőként figyeli, hogy a szolnoki Járműjavító a litvánokkal kötött szerződést dízelmozdonyok korszerűsítésére, s azt, hogy ezt az iparágat az ő régi munkahelye teremtette meg Litvániában. tevékenységébe, majd termelés- irányító szerepet látott el. Később a mozdonyosztály helyettes vezetője, majd a munkaügyi osztály vezetője lett. 1984-ben ment nyugdíjba. Most ő a nyugdíjasklub vezetője.