Új Néplap, 2005. november (16. évfolyam, 256-280. szám)

2005-11-24 / 275. szám

2005. NOVEMBER 24., CSÜTÖRTÖK 15 A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL WM8Wfö - 8!$ !W$ *M ^ÄSi iW ' ' \CT4W !yV- '- ' '■ m&kÁiúzm Fontos lenne a javítás betegségem miatt gyakran járok a szolnoki MÁV-kór- házba. Az intézménynél lé­vő buszmegálló balesetve­szélyességéről mondanék pár szót. Az útszegély téglái letöredeztek. A felszállásnál a járda is meghibásodott. A napokban örömmel tapasz­taltam, hogy ezt kijavították, és a felszállásnál (az első aj­tónál) kicserélték az eltöre­dezett szegélyköveket. Saj­nos a javítás nem volt teljes, csak félmunkát végeztek. Ugyanis a buszról leszállók­nál a két hátsó ajtónál már nem cserélték ki a megron­gálódott szegélyköveket. Mi­vel a MÁV-kórházba járnak mozgásszervi betegek — re­umatológia, ortopédia -, a javítás különösen fontos len­ne még a komolyabb hava­zások előtt. NÉMETH MIHÁLYNÉ, SZOLNOK Életre neveltek minket várakozással és szorongás­sal készültünk az osztályta­lálkozóra, mi, a Kengyeli Ál­talános Iskola ötven éve vég­zett diákjai. Felejthetetlen él­mény volt újra találkozni, feleleveníteni a régi emléke­ket, az osztályfőnöki órán jó hangulatú, de néha nagyon megható élettörténetek, üze­netek hangzottak el. A be­számolók alapján mindenki megállta helyét a munkájá­ban és magánéletben. Taná­rainknak köszönjük az élet­re nevelést és azt, hogy je­lenlétükkel megtisztelték a rendezvényünket. Abban mindenki egyetértett, hogy bárhogy alakul a sorsunk, legyünk elégedettek, örül­jünk, hogy egészséges csa­láddal ajándékozott meg bennünket a sors. Bízunk benne, hogy két év múlva új­ra ennyien találkozunk. BÚZÁS SÁNDOR, T.MIKLÓS Emberségből elégtelen szívesen olvasok a segítő­készségről, most azonban másról van szó. Történt, hogy egy ember különös agyi jelenség miatt lebénult. Hála az orvosoknak, már tud járni, bal kezét mozgatja, és beszéde is kialakulóban van. A hosszas kórházi kezelés után hazavágyott, úgy dön­tött, egyedül indul el busz- szal. Sajnos azonban nem ju­tott haza, a buszvezető le- küldte a járműről, valószínű­leg nem értette, mit mond. A buszon több olyan ember is volt, aki ugyanabban a falu­ban lakott, mégsem szólt senki az érdekében. Bármit gondoltak, a szóban forgó személy nem volt részeg, csupán rokkant. Ők azonban nem segítettek. NÉV ÉS CÍM A SZERKESZTŐSÉGBEN A kiválasztott írások szerkesztettfor­mában jelennek meg. Az itt olvas­ható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspont­jával. Névtelen vagy címhiányos írá­sok közlését mellőzzük Szerkesztő­ségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az írásokat a rimoczia@axels.hu email címre is várjuk A gyerekek maguk is kipróbálhatták a mézeskalács-készítés fortélyait, nagy érdeklődéssel vetették bele magukat a szórakoztató munkába Évek óta immár hagyomány óvodánkban, hogy ősz végi-tél eleji időszakban sportnapot szervezünk a gyerekeknek és szüleiknek, akik játékkal, sport­tal, szalonnasütéssel és termé­szetesen felhőtlen szórakozás­sal töltik a napot. Nagy öröm mindenki számára, hogy a mai rohanó világunkban ilyen mó­don lehetőségünk van egymás megismerésére. Az idei rendez­vény keretében a tiszavárkonyi alkotóházba utaztunk el, ahol megismerkedtünk a mézeska­lács-készítéssel, emellett él­ményt jelentett a faluban tett kö­zös séta is. Az esemény meg­szervezéséhez a Szolnok Me­gyei jogú Város Egészségügyi, Szociális és Sportbizottság által kiírt pályázaton nyertünk pénzt. Nekünk, óvónőknek kü­lön örömet jelentett, hogy láttuk a gyerekek és szüleik (sőt, nagy- szüleik) szórakozását. MÉSZÁROS SÁNDORNÉ, NAPRAFORGÓ ÓVODA, SZOLNOK Damjanich neje a magyar nők példaképe lett 1905 novemberében, száz évvel ezelőtt a Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Tanítók Testületé­nek központi választmánya ju­bileumi közgyűlést rendezett Szolnokon, ahová meghívta a Budapesten élő özvegy Damja­nich Jánosné Öméltóságát. Ő a meghívólevélre azt válaszolta: „nagyon sajnálom, de magas korom lehetetlenné teszi az ün­nepségen való részvételt, de in­nen a távolból a jubileumi köz­gyűlés minden résztvevőjét sze­retettel üdvözlöm.” A megtartott közgyűlésen a jelenlévők egyhangúan a vá­lasztmány dísztagjává választot­ták a hős tábornok özvegyét, és valamennyi magyar asszony és nő elé példaképnek állították. Ebben az évben kezdődött el a gyűjtés egy felállítandó Damja- nich-szoborra, jótékonysági elő­adássorozat is indult, egy hónap alatt 20 ezer korona gyűlt össze. A kinevezett szoborbizottság ke­reste a legmegfelelőbb helyet a szobor majdani felállítására, vé­gül a Scheversitz-féle telket ta­lálták legalkalmasabbnak, ahol végül is felépült a diadalmas 1849. március 5-ei győztes csata jelenetét ábrázoló szobor. SZUROVECZ PÁL Köszönjük olvasónknak, hogy felidézte ezt az igen jeles ese­ményt, amelyen Szolnok életé­ben fontos döntés született. Vesszőfutás egy működő gépkocsiért A napokban egy szolnoki szerviztől 200 méterre le­állt a gépkocsim, bevon­tatták. Megállapították, hogy a gépkocsivezérlő kompüterdoboz ment tönkre (50 ezer forint). Hoztak egy használt dobozt, amivel szintén nem működött az autó, azt mondták, hogy sze­rezzek én egy dobozt. Buda­pestről hoztam, ami 23 ezer fo­rintba került. Sajnos az autó ez­zel sem működött. Arra hivat­koztak a szerviznél, hogy a do­bozon a betű- és számjel nem egyezik. Ezt visszavittem, nagy nehezen sikerült találnom megfelelő dobozt. Újra fel kel­lett utaznom az alkatrészért. Ezt nagy örömmel hoztam az autószervizbe, hogy talán két hét után újra lesz autóm. Be­szerelték az új vezérlőegységet az autóba, de a gépjármű nem működött. Erre én felhívtam Budapestet, ahol vettem az al­katrészt, ott megkérdezték tő­lem, hogy „imós”- e a kocsi vagy sem. Telefonba el­mondták nekem, hogyan lehet ezt megnézni, és ha „imós”, akkor mit kell vele tenni. A telefonbeszélgetés után kide­rült, hogy a gépjárművem „imó”-rendszerű, ami azt jelen­ti, hogy a gépjárművet és a do­bozt össze kell kódolni. Mivel ehhez kódszám és műszer kell, ezt a szerviz nem tudta megol­dani. Kért egy időpontot a szak­szerviztől, ahol a gépjárművet két nap múlva tudták fogadni. Ott munkalapot készítettek a hibák alapján, lekérték a kódot az autóhoz, amivel össze tudják hangolni (9 ezer forint). Az au­tóm nem működött. A szerelők csak azt a munkát végezhetik el, amit az ügyfél kér, és a szerviz­lapra írva van. Én ezt jogosnak is tartom. Mivel az autó továbbra sem működött, amikor a gépko­csiért mentem, megkértem őket, hogy állapítsák meg, mi a hibája. Ők ezt elvállalták, de csak másnapra tudták, mivel zárás előtt voltunk. Másnap délelőtt fel is hívtak, hogy az üzemanyag-szivattyú nem mű­ködik. Megkérdezték tőlem, hogy kicseréljék-e az alkat­részt, én igennel válaszoltam. Azt mondták, hogy délután me­hetek az autóért. Igaz, ez a hiba nekem 63 ezer forintomba ke­rült, de az autó azóta is üzem­képes. A munka három óra hosszat tartott, ellentétben a kéthetes, szakmai tudást nélkülöző mun­kával, amíg nem volt autóm. | Nyakamon maradt egy 25 ezer forintos alkatrész, egy 9 ezer fo- j rintos szervizdíj, egy 15 ezer fo­rintos utazási költség, rengeteg telefonszámla. Az első szerviztulajdonos a káromat megtéríteni nem akar­ja, a felesleges kiadásaimat nem ismeri el. Ezért bírósághoz fordulok. Mindezt csak azért ír­tam le, hogy lehetőleg minden­ki szakemberhez forduljon, márkaszervizhez, ne olyan helyre, ahol még egy rollert ! sem tudnak megjavítani. LIPTÁK ISTVÁN ■ A munka három óra hosszat tar­tott, ellentétben a kéthetes, szakmai tudást nélkülöző tevékenységgel. Szeretetiiket ötven év után is megpecsételték 1955-ben, éppen ötven éve foga­dott örök hűséget egymásnak Forgács Gizella és Katona Zol­tán. Szeretetük megpecsételé- seként ötven év múlva, a közel­múltban ismét oltár elé álltak a rákóczifalvai templomban. Aranylakodalmukat két lányuk, vejeik, unokáik, testvéreik, só­goraik és sógornőik körében nagy szeretetben ünnepelték. „Minőségirányítás az óvodá­ban” címmel 7. alkalommal ren­dezett országos konferenciát az Óvodapedagógusok Országos Egyesülete Budapesten. Nagy Jenőné, az egyesület elnöke ez évben is előadásra kérte fel óvodán­kat. A szolnoki Li­get úti KMD-okle- veles Művészeti Modellóvoda folyamatszabályo­zott értékelési rendszerét mu­tatta be. Bagi Edit óvodavezető és Sipos Mária értékelő csoport- vezető tájékoztatta az érdeklő­dőket az óvoda szervezeti felépí­téséről, illetve a belső értékelési tevékenységéről. A kollégák megismerhették csoportjaink működését, az általuk készített, illetve használt formanyomtat­ványokat. Örömünkre szolgált, hogy az ország művészeti óvo­dáiból érkezett több mint 350 óvónő kö­zül sokan voltak kí­váncsiak előadá­sunkra. Munkánk elismeréseként érté­keljük, hogy több óvoda nevelőtestülete bejelentke­zett hozzánk óvodalátogatásra, hogy a gyakorlatban is tanulmá­nyozhassák minőségirányított munkánkat. BALÁZSNÉ RAGÓ MAGDOLNA, MINŐSÉGÜGYI VEZETŐ, Liget Úti Óvoda, Szolnok ■ Az óvónők közül sokan kiváncsiak voltak előadásunkra. A Liget Úti Óvoda dolgozói fontosnak tartják a művészetek beépítését a nevelésbe, munkájukat elismerik Játékos napunk emlékei

Next

/
Thumbnails
Contents