Új Néplap, 2005. október (16. évfolyam, 230-255. szám)
2005-10-06 / 234. szám
4 MŰVÉSZBEJÁRÓ 2005. OKTÓBER 6., CSÜTÖRTÖK Történelmi krími mélyebb mondanivalóval Különleges, felkavaró előadás az évad első bemutatója, Umberto Eco A rózsa neve című műve. Néhány bérletes néző véleményét kérdeztük a darabról. mészáros bánkné: - Különleges élményt nyújtott számomra az idei évad első darabja, hiszen olyan színpadi megoldásokat alkalmaztak, amiket nálunk eddig nemigen lehetett látni« Nehezen emészthető, elgondolkodtató előadás, melynek mélyebb mondanivalója csak később bontakozik ki bennünk. deák jánosné: - Több mint 50 éve van bérletem, még általános iskolás koromban kezdtem színházba járni. A Rózsa neve című előadás különleges élmény volt számomra: történelmi krimi, mégis időszerű ma is. Megdöbbentő volt látni, hogy micsoda rivalizálás folyt egykor a szerzetesrendek között. barta judit: - Sem a könyvet, sem a filmet nem ismertem korábban, így teljesen új volt számomra a történet. De annyira megtetszett, hogy úgy döntöttem, el fogom olvasni és a barátaimnak is ajánlottam. Az előadás óriási élményt jelentett a színészek játéka mellett a különleges technikai megoldások miatt is. Jó lenne még egyszer megnézni! Szárnyak- táncbemutató a Szobaszínházban A repülés az emberiség egyik legősibb és legszebb álma: a végső szabadság szimbóluma. Leonardo da Vinci szerint az emberi repülés kizárólag a hajtóerő problémája. Boda János koreográfus is a „hajtóerő” problematikáját helyezi a produkció középpontjába. ■ A darabot a 22-i bemutató után októberben 25-én, novemberben pedig 4-én, 10-én és 22- én láthatja a közönség. A Szigligeti Színház tánctársulata a SzÁrnyakkal folytatja az Egy kiál(l)ítás képei-ben elkezdett kísérletet, melyben a táncszínház új vizuális lehetőségeit kutatja. Az expresszív fény-árnyék hatásra épülő előadás a tér komplex bejárását tűzi célul maga elé: a táncosok „megfordulnak” a falakon, sőt a mennyezeten is. A SzÁrnyak története - az ártatlanság elvesztésének története. Örkény-színház Szolnokon A Macskajatek második premierje elé A szereposztás parádés, a darabban látható a Kossuth-díjas Almás! Éva (jbbra), valamint Egri Márta Örkény István és a Szigligeti Színház alkotó munkakapcsolata az 1960-as évek végén alakult ki, s elsősorban az akkor ifjú rendező, majd későbbi igazgató, Székely Gábor nevéhez fűződik. A stockholmi bemutatóval nagyjából egy időben, 1969. május 2-án mutatta be a színház a Tótékat. A szerző nagyon dicsérte az előadást: - Székely Gábor rendező hallatlan érzékkel tudta a darab minden egyes rétegét felfedezni, így mindig a döntő mondat, a döntő mozzanat kapta a reflektorfényt. Kiváló előadás, s külön öröm számomra, hogy a szolnoki közönség a szívébe zárta ezt a - bizonyos fokig ismeretlen - groteszk hangvételt. Upor Péteré s Orbán Tibor kettőse az első perctől az utolsóig élethalál harcot vívott - mondta Örkény néhány nappal a Tóték bemutatója után. A Macskajáték ősbemutatója 1971. január 15-én volt. A szolnoki színpadról indult a darab világsikerű útjára. Ezt az előadást is Székely rendezte, ahogy az 1975-ben színre került Kulcskeresőket is. A következő évtizedben még három Örkény-drá- mának tapsolhatott a Tisza-parti közönség. A Vérrokonok után a Pisti a vérzivatarban következett, majd a Sötét galamb, amelyet sokak a szerző leggyengébb munkájának tartottak - ám a IV. Országos Színházi Találkozón a létező díjak egyharmadát a szolnoki előadásnak ítélte oda a 29 tagú zsűri. A Macskajáték meghatározó ősbemutatója után bő három évtizeddel a színház újra műsorra tűzte a világot járt tragikomédiát. Kortalan dráma, de ha valamikor, a társadalom „öregedésének” idején mondanivalója még fokozottabban időszerű. Az író szándéka egyértelmű és máig ható: „Mindnyájan akarunk egymástól valamit. Csak az öregektől nem akar már senki semmit. De ha az öregek akarnak egymástól valamit, azon mi nevetünk. Azt hiszem, ez már önmagában egy dráma. Mindig nagyra becsültem azokat az idősebb embereket, akik lélekben megőrizték fiatalságukat és az évek múlásával is maximális hőfokon dolgoznak, égnek. Orbánná, az egyik főszereplő is az ilyen életigenlő öregek közül való” - nyilatkozta. A második „szolnoki” Macskajátékot parádés szereposztásban láthatják a nézők. Orbánnét, akiben az író szerint benne van egy pletykás, hazudós, nagyszájú kofa közönségessége és egy görög tragika fensége - Almási Éva Kossuth-díjas játssza. Giza Tímár Éva lesz, aki immáron — megszakításokkal — három évtizede örvendezteti A Macskajáték ősbemutatója 1971. január 15-én volt. A szolnoki színpadról indult a darab világsikerű útjára. nagyszerű alakításaival a szolnoki közönséget. A színháztörténeti jelentőségű „sáros” Mac- bethje máig felejthetetlen. A további női főszereplők is a szolnoki színpad erősségei. Paulát Egri Márta, Egérkét Császár Gyöngyi, Cs. Bruckner Adelaidát pedig Sebestyén Éva alakítja. Csermlényi Viktort - a hajdan volt híres operaénekest - Kovács István személyesíti meg. A szolnoki közönség az itteni színpadról is ismerheti a jeles művészt, Háy Gyula: Isten, császár, paraszt című színművében Párizs érsekét játszotta. Ha netán valaki nem látta ezt az előadást, filmélményeiből — Kárpáthy Zoltán, Egri csillagok, Abigél, Sacra Corona, Hídember, s más maradandó értékű mozik merheti a kitűnő színészt. A második „szolnoki” Macskajáték Sorin román rendező elképzelései szerint kerül színpadra. „Ez olyan szerep, amit csak örökölni lehet” Almási Éva Orbánné szerepében tér vissza a Szigligeti Színház színpadára. — Tíz esztendővel ezelőtt Schwajda Miatyánk című darabjában játszottam, de Szolnokhoz kötődik életem első rendezése, a Nyár című előadás is. Különleges élmény volt ez számomra, de valamitől csak itt, Szolnokon működött. Amikor felvittem Budapestre, valahogy nem történt meg az a csoda, ami az itteni előadást jellemezte. Azt, hogy most Orbánné szerepénél rám gondolt Sziko- ra János, maga a sors rendezte így. Sosem mertem kimondani, hogy szeretném eljátszani. Ráadásul nagy példaképem, Sulyok Mária formálta meg egykor. Úgy gondolom, hogy ez egy olyan szerep, amit csak örökölni lehet a nagy elődöktől, így a segítségét kértem. Remélem, valóban segítséget jelentettek a tanácsai, de ez majd csak a bemutató után fog kiderülni... Mindenesetre rendkívül izr galmas próbafolyamat végefe- lé járunk most. Valahogy nem jelentett különösebb nyelvi nehézséget, hogy külföldi rendezőnk van Sorin Mi- litaru személyében. Az első, nehézkesebb napok után beindult közöttünk egyfajta metakommunikáció, s mindannyian felismertük, hogy néha nem is kellenek szavak ahhoz, hogy értsük egymást. Tímár Éva nagyon örült a felkérésnek, hogy Gizát látszhatja Mély és élő szolnoki emlékek A Giza szerepét megformáló Tímár Éva az elmúlt évtizedek során többször megfordult a szolnoki színpadon.- Nagyon mélyek és élőek a szolnoki élményeim — emlékszik vissza. - Szép és emlékezetes szerepeket játszottam itt, s a hetvenes években több Ör- kény-bemutatónak (a Kulcskeresőknek és a Vérrokonoknak) részese voltam. Sőt, magával Örkény Istvánnal is együtt hajolhattunk meg a bemutató után. Másfelől Szolnokon játszottam, miután a kislányom született, itt tologattam babakocsiban. S milyen a sors, épp a minap találkoztam Huszárik Katával a Tisza-parton. Most ő sétál ugyanígy a gyermekével, pedig annak idején még őt is én dajkáltam olykor, hiszen jó viszonyban voltam az édesanyjával. Persze azóta is többször visz- szatértem ide, így nagyon örültem a felkérésnek, hogy Gizát játsszam. Egykor, az ősbemutatón Koós Olga alakította ezt a szerepet, akivel — különös véletlen - annak idején együtt öltöztem. És ugyancsak nagy öröm számomra, hogy Almási Évával együtt játszom. Hiába vagyunk pályatársak, valahogy az évtizedek során egyszer sem találkoztunk a színpadon. Nyugodtan mondhatom, hogy mindketten nagyon élvezzük a közös játékot. Ráadásul különleges lesz ez az előadás, hiszen Sorin Milita- ru személyében egy olyan fiatalember rendezi, aki teljesen más szemmel nézi Örkény István világát. Mi itthon sok Macs- kajáték-feldolgozást láttunk már, egyféleképpen értjük és ismerjük, ő pedig teljesen más színházi kultúrából érkezett, teljesen másként közelíti meg Örkény darabját. Érdekes, ennek ellenére valahogy mégis „értjük egymást”. Az oldal a színház és a kiadó együttműködése alapján jött létre. A költségeket a színház viseli.
