Új Néplap, 2005. október (16. évfolyam, 230-255. szám)
2005-10-22 / 248. szám
2005. OKTÓBER 22., SZOMBAT 5 NEMZETI ÜNNEPÜNK Ünnepeljük J közösen a dicső forradalmat! Szolnok. Az 1956-os forradalom és szabadságharc, valamint a Magyar KöztárI saság kikiáltásának évfordulója alkalmából városi ünnepségre várják az érdeklődőket október 23-án délelőtt tíz órától a Szent István térre. Jászberény. Ünnepi szentmisével (ferences templom) és istentisztelettel (református templom) kezdődik délelőtt kilenc órakor az ünnepség, mely után az ’56-os emlékműnél emlékeznek meg. Megkoszorúzzák a hősök és mártírok emlékére állított kopjafát a Fehértói temetőben. Délután kettőtől prózamondó verseny kezdődik a középiskolásoknak a Déryné Művelődési Központban. Karcag. Október 23-án az ünnepélyes zászlófelvonás után délelőtt tíz órától ün- népi istentiszteletet tartanak. A megemlékezés délután három órakor koszorúzással kezdődik a városházánál, majd negyed ötkor gyertyát gyújtanak Kemény Pál, a forradalom karcagi mártírja sírjánál. Öt órától irodalmi est és beszélgetés kezdődik a Déryné Művelődési és Ifjúsági Központban. rákóczifalva. Ma délután négy órakor rendezik meg a megemlékezést az 1956- os forradalom és a Magyar Köztársaság kikiáltásának emlékére. A Hősök Parkjában megtartott ünnepségen beszédet mond Deutsch Tamás, az Országgyűlés alelnöke. mezőtúr. Ma délután öt órakor hangversenyt rendeznek a Belvárosi Református Nagytemplomban, holnap pedig városi megemlékezésre várják az érdeklődőket. Vasárnap délután kettőkor a Felsőrészi református temetőben 1956 emlékére állított kopjafánál, fél négykor pedig a városháza nagytermében tartanak ünnepséget. Gimnazisták röplapokkal sorsok Az egykori tanulók nem lettek ellenforradalmárok 1956 őszén harmincegyen kezdtünk a karcagi gimnázium 1. C osztályában. Naplót vezettünk „Napi események” címen, amely most kalandos úton előkerült. D. Szabó Miklós A ma már ritkaságnak számító kék fedeles, megsárgult füzet akkori írója papírra vetette, hogy a kollégiumban 1956. október 23-án este kötelező volt hallgatni Gern Ernő szövegét. Egyszer nagy csörömpölés hallatszott, és valaki közölte: tévedésen alapult a beszéd. Másnap megtudtuk, Pesten forradalom van, este pedig már a kollégium előtti úton orosz páncélosok vonultak a főváros felé. Október 27-én megkoszorúztuk Petőfi és Kossuth szobrát, majd az összegyűlt, mintegy négyezer lélek 16 és 20 pontban foglalta össze a követeléseit. Október 28-án hazaszállítottak egy katonai busszal minket, kollégistákat is, és csak november 22-én tértünk vissza Karcagra. Osztályfőnökünket, Filep Istvánt mint ellenforradalmárt az iskolából vitték el, és börtönbüntetést kapott. Néhányan a srácok közül még novemberben és decemberben is röplapokat terjesztettek, falakra írták, miszerint legyen független az ország, menjenek ki az oroszok! Bizony, ezek akkor - de egy Kossuth-címeres jelvény is — komoly bűnnek számítottak, így hasonló „szörnyű tettekért” ^ tizenegy osztálytársunk hagyta el a gimil. A xwcauo- többieket is zak-^^AÍuv látták, szinte mindenki meg-V , járta a rend- ^ ^~-o őrséget, én például • azért, mert fényképez- \, tem a parkban. A kollégiumban még 1957 februárjában egyik éjjel is volt szekrénykutatás, de a civil ruhás nyomozók nem találtak nálunk se pisztolyt, se röplapot. Mivel az osztályfőnökünk az akkori hatalom szerint ellenforradalmár lett, így mi ellenforradalmi osztálynak számítottunk. Hiába volt a jó bizonyítvány, 1956 miatt sokan csak később tanulhattak, mehettek főiskolára, vagy soha, mert időközben családot alapítottak és dol-^^ a goztak. Mindezek ellenére később lett közöttük néhány remek szakember: főorvos, rádiós, újságíró, egyetemi professzor, fizikus, APEH-dolgozó és több pedagógus. Nemrégen volt a 45 éves érettségi találkozó, ahol kiderült: akadt, aki nem várta a rendszerváltást, mások nagyon, de valahogy mélységesen csalódtak az utóbbi tizenöt évben. Egy biztos: nem lett ,----- senki ellenforradalmár kötúA-cpF,zülük. Néhányan kitüntetést kaptak 1956-os m * . A tetteikért, mások egyaT t ca, {/tijvds**'*- *** ^^'wA^í'“8Ukalszerűen tették a dol, 7^. A hajdani kék fedelű irka 1956. október 24-i bejegyzése: Reggel szokatlan zajra ébredtünk. Kitört a forradalom! Veteránokat köszöntöttek a városházán Évről évre egyre kevesebben vannak azok, akik hitelesen átadnák emlékeiket az utókornak az 1956-os októberi történések kapcsán. Mészáros Géza Tegnap a szolnoki városházán tizenhat „igazolt” ’56-os veteránt köszöntöttek. vitéz lovag n pwnr <!POLÓNYI GÉZÁT í JjT Zagyvarékason Biks- 'A. . érték a történé- ML ■ V . sek: - Két nap- HJE pal később érkeztek meg MTr\MI hozzánk a hírek. Október 25-én azonban azonnal megalakítottuk vagy félszázan a forradalmi munkástanácsot, amelynek egyik tagjává választottak. A politikai foglyok kiszabadítását követeltük, és hazafias jelszavakat skandáltunk. Ám nem sokáig tartott az örömünnep. Alig ért még véget a felszabadító érzés, máris a szolnoki börtönben találtam magam, ahonnan ítélet nélkül, de sok-sok veréssel engedtek ki ’57-ben - emlékezett vissza a 78 esztendős veterán.- Özvegy asz- szonyként, a férjem révén vagyok érintett — beszél a történtekről dr. PAPP MIKLÓSNÉ.- Értelmiségi házaspár lévén bennünket már 1956 előtt meghurcolt az akkori rendszer. Ti- szaalpárra internáltak minket, ott hallottunk az eseményekről. Felszabadultnak éreztük magunkat, s bár semmilyen vérengzésben, felbujtásban nem vettünk részt, mégis, kommunisták elleni uszításért, disszi- dálási és a rendszer megdöntéséért tett kísérletért, valamint hogy vallásosak voltunk, elítélték a férjemet. Tökölön, Kistar- csán tartották, majd másfél év múlva félholtra verve kienged- téka börtönből. Az egész életünket besúgók között éltük le, s még minket is megpróbáltak sikertelenül beszervezni. A párom úgy halt meg 1996-ban, hogy a rendszerváltást követően egyszer ismerték el a meghurcoltatását. „Mindig megmaradt az önbecsülésem” Embert próbáló idők voltak. Váradi Jánosnak is döntenie kellett. Az egykori jászberényi páncélostiszt tudta jól 1956 októberében: csak akkor van esély az életre, ha békésen próbálnak tenni a városért, az országért. Banka Csaba — Hogyan került a forradalmi események közelébe?- Általános iskolai tanulmányi felügyelőként dolgoztam, Szolnokon. ’56 októberének utolsó napjaiban jöttem haza családomhoz Jászberénybe. Egyik kollégámmal - ha jól emlékszem a dátumokra, október 30-án - szerettük volna megérdeklődni, hogy mikor mehetünk majd dolgozni. A városháza nagytermében épp akkor zajlott az az ülés, ahol a forradalmi tanács átszervezéséről döntöttek. Nem tudtam megállni, hogy ne szóljak hozzá, azt tudakoltam, hogy ki vállalja a felelősséget az utcákon, főtéren csoportosuló fiatalokért, a város rendjéért. Végül megválasztottak a forradalmi tanács tagjának és a 12 tagú forradalmi bizottság tagjai közé. — Hogyan teltek a forrada lom még hátralévő napjai?- A nemzetőrség megszervezése, az ellátás biztosítása volt a feladtunk. Ezt rótta fel számomra az ellenem hozott fegyelmi döntés egyik ostoba mondata: alapos gyanú merült fel a fegyveres el- 1941 novemberétől a háború vé- lenállás megszervezésében va- géig a herényi harckocsizó ala- ló részvételre. Tüdni kell, hogy kulatnál szolgáltam. Márpedig 1 illpr i'é ; , jp ■■■ 1 MM \^Ffhsyi V jéi . * < mäi Váradi János forradalomban való, helytállásáról 2002-ben emléklappal, 2004-ben Maiéter Pál-emlékéremmel emlékezett meg a magyar állam katonaviselt, a tankok tűzerejét megtapasztalt tiszt nem szervez fegyveres ellenállást a szovjetek ellen, amikor tudja, hogy néhány géppisztolyon kívül nem volt fegyver a birtokunkban. — November 4-ig viszonylag lökésen zajlottak az események Jászberényben.- Tisztában voltam azzal, hogy épelméjű ember számára elképzelhetetlen, hogy harcokat provokáljunk a városban. Még így is telibe lőtték a templomtornyot, amikor a tankok november 4-én elözönlötték Be- rényt. Néhány nappal előtte egyik este két teherautóval érkeztek Pestről egyetemisták. Követelték, hogy ^ adjuk ki a kommunista . _ vezetők névsorát. A herényi nemzetőröket hívta a forradalmi tanács egyik vezetője, Nagy Pál, s velük megerősítve kellett elhajtani a nagy valószínűséggel gyilkolni szándékozó csoportot. Tudtam, hogy ha a legkisebb atrocitás éri a volt pártvezetőket, olyan ellencsapásban lesz részünk, amilyet még nem látott a város. — Mi történt a forradalom után?- Rossz példa lett belőlem. Felfüggesztettek állásomból, fegyelmit kaptam. Alig tudtam elhelyezkedni az ’56-os részvétel miatt. Végül a csepeli kikötőben rakodómunkásként kerestem a kenyerem egy évtizedig. 1967- ben kerülhettem vissza a pedagógusi pályára, történelem-földrajz szakos diplomámat végre hasznosíthattam. Farmoson kaptam állást, 1980-ban vonultam nyugdíjba. A legbüszkébb arra vagyok, hogy feleségemmel együtt két, köztiszteletben álló, diplomás embert tudtam felnevelni, miközben mindig megmaradt az önbecsülésem.
