Új Néplap, 2005. október (16. évfolyam, 230-255. szám)

2005-10-20 / 246. szám

2005. OKTÓBER 20., CSÜTÖRTÖK 10 MŰVÉSZBEJARO A Szigligeti színpadán színészként, rendezőként Igazi könnyed, felhőtlen szórakozást nyújt a Szig­ligeti Színház következő bemutatója, a Luxemburg grófja. A parádés szerep­osztásból is kiemelkedik a Sir Basilt alakító Koltai Róbert, akire most többfé­le feladat hárul a szolno­ki színpadon.- Nagyon szeretem Sir Basil szerepét, hiszen a végletekig tragikomikus alak, akinek meg­formálása lehetőséget nyújt az önfeledt komédiázásra. Egy bo­lond öregember, aki elhiszi, hogy őt még lehet szeretni. Olyan elődöktől „örököltem" ezt a szerepet, mint Feleki Kamill vagy Agárdy Gábor, s immár há­rom éve játsszuk nagy sikerrel az Operettszínházban - meséli Koltai Róbert. - Szerencsére Ig- lódi István rendezőtől szabadke­zet kaptam, s bár nem vagyok igazi táncos-komikus, lehetősé­gem van rá, hogy a magam ked­ve szerint formáljam, alakítsam a kormányzót. A szolnoki főpróbákkal párhu­zamosan azonban már a követ­kező, novemberi bemutató, a Balfácánt vacsorára! próbáit is elkezdtük. Különleges darab ez abból a szempontból számomra, hogy most rendezőként irányí­tom a próbákat, miközben a Jó­zsef Attila Színházban lassan a kétszázadik előadást játsszuk, így kettős örömet jelent: egyfelől rendezőként mindazt a kipró­bálhatom, megvalósíthatom, amire színészként nem volt le­hetőségem, másrészt pedig nagy élvezettel figyelem, ahogy Mikó István teljesen másként formálja meg azt a szerepet, amit a pesti előadásban én alakítok. Kitűnő hangulatú próbáink vannak egy nagyszerű társulattal, érthető­hát, hogy nagyon szeretek Szol­nokon dolgozni. Remélem, minden a terveink szerint halad tovább, és a követ­kező évadban ismét lehetőség lesz a közös munkára. Ha sike­rül, a Sose .halunk meg című filmből készült zenés játékot visszük színpadra. ■ SZS Újra operett Szolnokon Bemutató október 21-én: Luxemburg grófja Koltai Róbert egyik kedvenc szerepét játssza A nagy sikerű operett egyik szereposztásában a címszerepet, Renét Bot Gábor, Angele Dldier-t pedig Sas Éva alakítja A tavalyi szezonban ki­robbanó sikerrel játszott Víg özvegyet követően péntektől újra Lehár Ferenc örökbecsű dalla­mait hallhatja a szolnoki színház közönsége. Szilvási Zsuzsa A Budapesti Operettszín­ház és a Szigligeti Szín­ház közös előadásban mutatja be a Luxem­burg grófját. A világszerte leg­többször játszott Le- hár-operettet először a császárvárosban, a Theater an der Wienben mutatták be 1909-ben, majd egy évvel később a Király Szín­házban, Pesten. Az elsöprő sikerű művet egy karcagi születésű, egykori deb­receni, szolnoki újságíró, Kar- czag Vilmos igazga­tó „erőszakolta ki” a zeneszerzőtől egy régebbi szerződés alapján. (A bécsi színházigazgató mellszobra — Győrfl Sándor Karcagon élő szobrászmű­vész alkotása - a Szigligeti Színház jobb oldali foyer-jában látható.) Még egy, Lehárhoz fű­ződő érdekesség: életregényét — Tragikus keringő címmel - a Törökszentmiklóson született Zsigray Julianna írta meg. Lehár 93 nap alatt elkészült a Az Operett­színház és a Szigligeti Színház közös előadásban mutatja be az operettet. Luxemburg grófjával, a Cigány­szerelemmel és A hercegkis­asszonnyal együtt A nagy mu­zsikusban ekkorra tovább erősö­dött a szándék, hogy hús-vér em­bereket teremtsen a színpadra. Meg­újította a már las­san ásataggá váló operett műfaját. „Dallamai szinte egymást kergetik, az operettszerzés zenekari techniká­ja is új megvilágításba került, muzsikája lényegesen gazda­gabb, lényegesen szebb színek­ben csillog, mint a régi, amikor még nyolc hegedű, két-két cselló, nagybőgő és brácsa is megtette a magáét” - írja Gál György Sán­dor, a jeles zeneesztéta. Egy má­sik megállapítás szerint valójá­ban nincs műfaja. Csak önmagá­val, csak önnön életművével jel­lemezhető: egyedülálló jelenség. A három felvonásos, két részben játszott operettet kitű­nő művészek fellépésével lát­hatja a közönség. A többes sze­reposztásban futó darab pénte­ki premierjében Sir Basilt Kol­tai Róbert alakítja, a címsze­replő Nyári Zoltán mellett Angele Didier operettdíva Ka­locsai Zsuzsa lesz, Madame Fleury, a barátnője pedig Fel­földi Anikó. Az előadást Iglódi István rendezte, közreműködik az Operettszínház balettkara, a Szolnoki Szimfonikus Zenekar és a Szigligeti Színház énekka­ra. Karigazgató Molnár Éva, karmester Rácz Márton. Szárnyak - árnyak története a Szobaszínházban SzArnyak-kal folytatja a Mu- szorgszkij-Ravel: Egy kiál(lí)tás képei-ben elkezdett kísérletet, melyben a táncszínház új vizuá­lis lehetőségeit kutatja. Erről be­szélgettünk Boda János rendező­koreográfussal. — A repülés az emberiség egyik legősibb és legszebb álma: a végső szabadság szimbóluma. Közös álom, melyben elszaka­dunk a Földtől, az Anyagtól, le­győzzük a Teret és az Időt. Em­ber-létünk egyik (talán legerő­sebb) késztetése, hogy keressük képességeink határait, hogy megpróbálkozunk néha azzal is, ami első pillantásra lehetetlen­nek tűnik. Talán ez a kíváncsi­ság, ez a vágy — saját korlátáink leküzdésére - hozott minden fej­lődést az emberiség történelmé­ben. A régi filmfelvételeket néz­ve mindig lenyűgözött a korai pi­lóták már-már fanatikus vágya és küzdelme, amikor lehetetlen, nehéz gépekkel újból és újból megpróbáltak elrugaszkodni a földtől és repülni.- Leonardo da Vinci szerint az emberi repülés kizárólag a hajtó­erő problémája. Koreográfusként te is ezt gondolod?- A korai pilótákhoz hasonló­an én is a lehetetlenre vállalko­zom, amikor ezekre a kérdések­re keresem a választ, és amikor koreográfusként és táncosként magam is megpróbálom legyőz­ni a gravitációt. Csak bízom ab­ban, hogy sikerül majd „szár­nyalnunk”, és egy kicsit a kö­zönség is velünk „repül” estén­ként! Konkrét értelemben kere­sem a táncos fizikai teljesítőké­pességének határait, azt a vég­ső pontot, amelyet számára ki­jelöl a gravitáció. Az expresszív fény-árnyék hatásra épülő elő­adás a tér komplex bejárását tű­zi célul maga elé, miközben a darab erősen mitologikus szí­nezetű, Daidalosz története éppúgy felsejlik a táncmozdula­tokban, mint Prométheusz szenvedése.- Az ártatlanság elvesztésé­nek története. A repülésből légi menetrend, a Tér-Időt legyőzni vágyó álmokból légi irányítóköz­pont, a szárnyak suhogásából turbinarobaj lesz. Ez az Árnyak története? — A SzÁrnyak végső soron a vágy-lehetőség-valóság hár­mas egységét vizsgálva arra ke­resi a választ, hogyan őrizheti meg fejlődése mellett eredendő méltóságát az ember. ■ Matuz Az oldal a színház és a kiadó együttműködése alapján jött létre. A költségeket a színház viseli.

Next

/
Thumbnails
Contents