Új Néplap, 2005. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)
2005-09-08 / 210. szám
12 Ne vágj ki minden fát! A szolnoki Széchenyi körúton gyönyörű fasort (2-2 bokorral) ültettek. Évekig még locsoltatták is. A fűnyírások alkalmával egykét bokor megsérült, de a legtöbb szépen fejlődött. Tavaly augusztusban egy kilométeres szakaszon szinte az egészet kiirtották. Idén megint reménykedtünk, de ismét bokorirtás lett a vége, augusztus 10-én egy ötszáz méteres szakaszon hét bokrot vágtak ki. Van, ahol egymás mellett hármat. Ki és mikor fog helyettük másikat ültetni? Emellett más is szöget ütött a fejembe. Egy ez év elején megnyílt áruház villamosítása miatt nagyon sok fa gyökerét elvágták. Az oda vezető bejáró miatt még újabb fákat vágnak ki: a betonozott terület nő, a zöldterület fogy! Úgy gondolom, az utakon a forgalom sosem fogy el — nem inkább telepíteni kellene a fákat, bokrokat, ami tisztítaná a levegőt? NÉV ÉS CÍM A SZERKESZTŐSÉGBEN Nézzünk a lábunk alá? ELGONDOLKODTAM az elmúlt napokban. Milyen jó dolog, hogy minden év szeptember legelején megünnepeljük városunkat. Azt hiszem, nem egyedül vagyok, akiknek kikapcsolódást és szórakozási lehetőséget nyújtanak a színes és különleges programok. Idén is kisétáltam a városközpontba, hogy megnézzem a műsorokat, meghallgassam a zenét. Csakhogy az utam körülményes volt... A Hild tér környékén több helyen is rossz állapotban vannak a járdák, az utak. Ahogy az SZTK felől a térhez közeledünk, igencsak a lábunk alá kell nézni, ha épségben oda akarunk érni. De ezenkívül máshol is vannak hiányosságok. Úgy vélem, ha ezekre odafigyelnének, és rendbe tennék az illetékesek, még többen látogatnának ki a rendezvényekre, amelyek így még jobb színvonalúvá válnának. Érdemes elgondolkodni! RA, SZOLNOK Augusztus 5-én történt, a kora esti órákban. Egykori kedves kollégám rendszeres napi kutyasétáltatásából indult hazafelé Szolnokon, a Kertváros Debreceni úti gátszakaszánál, amikor a végzetes közlekedési baleset bekövetkezett. Már majdnem átért a zebrán, amikor egy száguldozó motoros elgázolta a kutyájával együtt. Az ütközés majdnem a szemközti buszmegállóig sodorta el a szerencsétleneket. Borzasztó, szívfacsaró látvány volt. A feleség a helyszínre sietve nem látott semmit, és az elkövető nevét a mai napig sem tudhatja. Kérdem én, ez a motoros mit keresett ilyen őrült sebességgel a zebrán? Van-e lelkiismerete? A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL 2005. SZEPTEMBER 8 CSÜTÖRTÖK A kenyér ünnepe Lengyelhonban Az aratás befejezése, az új kenyér ünnepe évszázados hagyomány augusztus végén Lengyelországban is. Ilyenkor szinte minden településen az ünnepi szentmisén az új kenyér megszentelése mellett versenyre kelnek a szebbnél szebb és ötletesebbnél ötletesebben elkészített búzakoszorúk. A települések lakói alkotta koszorúkat a virágkarneválokhoz hasonlóan feldíszített lovas kocsikon, ének és zeneszó mellett viszik körbe a faluban, hogy aztán mindenki tetszése szerint eldöntse, melyik a legszebb. Az alkalmilag felállított pódiumokon néptáncosok, népzenészek szórakoztatják a közönséget, népművészek, vásárosok kínálják portékáikat, és mutatványosok ejtik ámulatba a közönséget. Az ünnepség hajnalig tartó mulatsággal ér véget. Az idén Martfű testvérvárosa, a dél-lengyelországi Túchów adott otthont a Tarnów járási és malopolskai aratóünnepnek, amelynek díszSzebbnél szebb búzakoszorúkat állítottak ki vendége ebben az évben Martfű város és Tarnów járás elöljárójának meghívására lász-Nagykun- Szolnok megye volt. A martfűiek néptánccsoportjának fergeteges műsora és breaktáncosainak látványos bemutatója nagy sikert aratott a többezres közönség előtt, ugyanúgy, ahogy Adamik Lajos pusztagulyása is elnyerte sokak között Janusz Sepiol, Malopolska marsalljának tetszését. A vajdasági aratóünnepen a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önkormányzat támogatásával kiutazott gulyásfőző csapat nagy sikert aratott: Pataki Béla mesterszakács és Csányi Sándor , a Szolnoki Gulyásfesztivál Egyesület elnöke által négy bográcsban, szabad tűzön főzött közel ezer adag gulyása pillanatok alatt elfogyott, ugyanúgy, ahogyan a megye termálfürdőit bemutató lengyel nyelvű kiadványok is. BÁLI ISTVÁN Lengyelországban Is ízlett a magyar gulyás Az új rendszer tanulságos, de kiállta a próbát A rendszerváltás óta az oktatás- politika egyik legfontosabb és legstabilabb eleme, melyet valamennyi kormányzat támogatott, a kétszintű érettségi bevezetése. Elmondható, hogy a szakmai fejlesztő műhelymunka után 2005-re az oktatási kormányzat meghatározta az új vizsga szabályzatát. A hosszú előkészítési folyamatból kiemelhető a 2003. év, amikor Magyarországon 42 középfokú oktatási intézmény tartott próbaérettségit. 2004- ben pedig valamennyi középfokú oktatási intézménybe járó ■11. évfolyamos diáknak lehetősége volt kipróbálni egy tárgyból az új kétszintű érettségit. Túl az ez évi érettségin, az megállapítható, hogy az új követek mények kevesebb lexikális ismeretet kérnek számon. A korábbinál sokkal nagyobb hangsúly helyeződik a képességek vizsgálatára, a tanult ismeretek gyakorlati alkalmazására. A követelmények jelentős mértékben állandónak, azaz standardnak tekinthetők. Majdnem minden tárgyból központi írásbeli vizsga is van. Ezeket a dolgozatokat központi útmutató alapján javították a tanárok. A szóbeli vizsgákat is egységes szempontok alapján értékelték a kollégák. Az mindenképpen biztató, hogy a követelmények a magyar közoktatásban egységesek voltak. így a gimnáziumban, a szakközépiskolában, a nappali, esti vagy levelező tagozaton is ugyanúgy értékelték a tanár kollégáink. Azt azonban őszintén le kell írni, hogy tartottunk az új érettségitől. Sokféle tapasztalatot gyűjtöttünk össze. A vezetői tagozat is megfogalmazta szakmai elvárásait, véleményét, melyet az Oktatási Minisztérium vezetői elfogadtak. Többen attól tartottunk, hogy a kétszintű érettségi során nagyon sokan fognak megbukni. Ami igaz, hogy a statisztika alapján feleannyian buktak meg, mint az elmúlt években. Az érettségit megelőző hónapokban az látszott, hogy a diákok, de talán a tanárok egy része sincs megfelelően felkészítve és felkészülve az új követelményekre. Az oktatási kormányzat az érettségit megelőző időszakban „nagy hajszát vágott ki”, s így ez a hiányosság is szűnni látszott. Talán ezt az is bizonyíthatja, hogy a kötelező érettségi tantárgyakból pár tízeddel most jobb eredményt értek el diákjaink, mint az azt megelőző években a régi követelményekből. Persze azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a tételkitűzés, annak nehézségi foka milyen szintű volt. Természetes dolog az is, hogy az újtól egy kicsit mindenki idegenkedik. Először vizsgázott élesben így diák, tanár, szülő egyaránt. Vizsgázott maga az új rendszer is. Az nem volt világos és persze kiszámítható, hogy érdemes-e kockáztatni a többletpontokért az emelt szintű vizsgán való részvételt. Ezt határozottan senki sem merte vállalni. Kiderült, nem kell, hanem muszáj, ha valaki jelentős számú többletponthoz szeretett volna jutni. Persze a felsőoktatási intézmények is bölcsen hallgattak, hiszen a bölcsész (nyelvszak) kivételével nem kérték az adott tantárgyakból az emelt szintű érettségit. Ma már világosan látjuk, hogy a társadalom által többre becsült egyetemekre „átlagos” pontszámmal nem lehetett bejutni! Az érettségi vizsga biztonságosabb lebonyolítására azonban jobban oda kell figyelni. Talán az látszik majd jó megoldásnak, hogy a biztonságos körülmények között előállított érettségi tételeket a leggyakoribb érettségi tárgyakból, úgy mint magyar nyelv és irodalom, matematika, történelem, idegen nyelvek, csak két nappal az érettségi vizsga előtt válasszák ki. Ezt egy központi nyomdában sokszorosítva, ott csomagolva, és szigorúan ellenőrizve a folyamatokat szállítanák a körzet- központi jegyzőkhöz. Tudom, hogy sok középiskolai kollégám most kővel dobálna meg, de ennél talán jobb és praktikusabb megoldást nem lehet találni. Az intézmények a tételcsomagokat ott a jegyzőnél biztonságos körülmények között ellenőrizhetik, az esetleges tévedéseket ténylegesen korrigálhatják, s a vizsga napján reggel viszik el a tételeket. Végezetül, az új kétszintű érettségi kiállta a próbát. A tanulók és a pedagógusok többsége elfogadta a rendszert. A tanulók sikeresen vették az akadályokat. Remélem, persze a hibákból okulva, mindenki levonja a kellő tanulságokat. DR. PATAKI MIHÁLY, SZOLNOK ■ Először vizsgázott élesben így diák, tanár, szülő egyaránt. Vizsgázott maga az új rendszer is. A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások - a levélíró hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje.Az írásokat a rimoczia@axels.hu e-mail címre is várjuk. Közlekedni is mindig lelkiismerettel kellene Még csak részvétet sem kívánt a családnak... És mitől tart az a közelben élő két ember, akik nem tartoznak annyival a családnak, hogy mint szemtanúk, becsületes állampolgárként tájékoztassák a rendőrséget? Továbbá, milyen dolog, hogy a gazdi hű kutyáját nem lehet eltemetni, mert az a vizsgálat tárgyát képezheti; s az a módja, hogy kint, az utcai árokban egy nejlonfóliával letakarva, 32 fokos hőségben kell kötelezően két napig tárolni? Vasárnap este szívességből vitte el a gyepmester, mivel a várakozási idő letelt, vizsgálat pedig nem történt. Közegészségügyileg is tarthatatlan. Az állat már duplájára volt dagadva. Az elhunyt hozzátartozóival, ismerőseivel értetlenül állunk a visszafordíthatatlan tény felett: a halál milyen váratlanul elragadhatja az embert. Egykori kollégám igazi állatbarát volt, akit a kutyái is nagyon szerettek. Többet is tartott, de igazából azt szerette a legjobban, amelyik őt a halálba is igazi társként, hűen követte. Szinte összetartoztak. Nagy űrt hagytak maguk után. Visszatérve a baleset helyszínére, biztonságosabb, megnyugtatóbb lenne az itt élőknek, ha az erre illetékesek felfigyelnének és tennének érte: fekvőrendőr, figyelőkamera vagy valamilyen más módszer alkalmazásával. Ezen az átkelő- A tragédia helyszíne a 4-es számú fő közlekedési útnál helyen — mely belterületnek számít - napjában többször megfigyelhető, hogy előzve, a megengedett sebességet jóval túlhaladva közlekednek, főként motorosok, de az autósok is. Pénteki napokon az Evezős Csárda parkolójában tartanak motorostalálkozókat és versenyeket, amikor a rendőrség a legtöbb helyen sebesség-ellenőrzést végez, csak éppen itt nem. Meghalt egy ember. A motorosok hangja a 4. számú főközlekedési útról még mindig sok- kolóan visszhangzik a Kertvárosban. Hány haláleset kell még ahhoz, hogy a környék közlekedésében pozitív, érdemi változás történjen? H. É„ SZOLNOK
