Új Néplap, 2005. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)

2005-09-07 / 209. szám

12 RIPORT 2005. SZEPTEMBER 7., SZERDA katasztrófa Ölt, elemi erővel pusztított a máskor bokáig érő Nyikó-patak az erdélyi Hargita megyében. Elkeserítő látvány várta a szolnokiakat. Az emberek azonban már a tragédiát követő percekben elkezdték a helyreállítást. FARKASUKA, AZ ELSODORT FALU Bár Románia állampolgá­rainak vitt segélyszállít­mányt egy szolnoki bará­ti társaság, a román hatá­ron mégis közel kilenc órát váratták őket a hiva­tali szabályok mögé bújó ügyintézők. Ennek elle­nére eljuthatott Farkas­lakára a megyeszékhely­ről érkező ruha- és tartós élelmiszer. Pókász Endre Augusztus 23-án a Nyikó-pa- takon soha nem látott árhul­lám zúdult le. Farkaslakán és a környező településeken alig több mint egy óra alatt óriási pusztítást végzett a hegyekből érkező víz, romokat, halált és hatalmas károkat hagyva ma­ga mögött. A katasztrófa híré­re egy szolnoki baráti társa­ság összefogott, s gyűjtésbe kezdett. Az akció nem várt eredményt hozott, ugyanis több teherautónyi ruhát, élel­miszert és nem utolsósorban készpénzt adott össze a több tucatnyi magánszemély, illet­ve segítő szándékú cég. Az utazást megkönnyítendő, minden árut levámoltatott Bán­falvi Géza, a csapat vezetője, így úgy kelhetett útnak a konvoj, hogy péntek délután már Far­kaslakán lesz a segély. NEM VÁRT AKADÁLY Az első akadályt egy roppant csinos, ám annál arrogánsabb román speditőr jelentette, aki az úti okmányok kitöltése he­lyett a hatósági állatorvoshoz irányította a kis csapatot. Per­sze sem angolul, sem pedig magyarul nem tudott, szeren­csére Kozmán István szemé­lyében erdélyi tolmácsa is akadt küldöttségünknek. A doktornő aztán hol idegesen, hol gesztikulálva közölte, az élelmiszert csak megfelelő igazolások esetén engedi át­menni a határon. Idegőrlő kérdezz-felelek kezdődött, órákig próbálkoztunk kinyo­Pecsétmánia a magyar-román határátkelőnél A román határon mindenki pe­cséteket kért A hatósági állator­vos oválisát akarta Szolnokról érkező engedélyre, nem is foglal­koztatta, mit írtak rá, megkeres­te a bélyegzőt a faxon, s kiadta az engedélyt Megmosotyogta- tóbb a román speditőr esete. A farkaslakai befogadó nyilatko­zathoz kért egy, a szolnoki ön- kormányzat által kiadott ado­mányozó okiratot Hogy miért, azt senki sem értette, de kellett neki. Kitaláltuk, hogy a csapat vezetője, Bánfalvi Géza képvise­lő, ő tud írni egy ilyen papírt A hivatalnok azonban kért még egy pecsétet is a papírra Géza nem esett kétségbe, kiballagott az autójához, s cégének bélyeg­zőjét behozta és rányomta Mily meglepő, sikerrel járt A víz kitörte a villanyoszlopokat, a hálózatot csak nehezen tudják újjáépíteni a szakemberek gyed nyolckor útra kelhetett a megfáradt társaság. ELNÖKI ELISMERÉS Basescu román államelnök tisz­telettel vegyes döbbenettel szemlélte nemrégiben a farkas­lakai emberek lelkierejét. Sze­mélyesen ment el a károsultak­hoz, s bár többen halottaikat si­ratták, senki nem kért sem ado­mányt, sem segítséget. Pedig lett volna miért. A máskor boká­ig érő patak másfél órára hat­nyolc méteres zúgó áradattá vált, gyufaként törte ketté a be­ton villanyoszlopokat, játék­szerként sodort el többtonnás hidakat, s papírgalacsinként gyűrt össze személyautókat. Nyomában hatalmas sár, romok és káosz maradt. A derítőak­nákból és az ólakból kimosott szennyvíz és trágyalé beterítet­te a környéket, így a fertőzés ve­szélye is óriási volt.- A Nyikó áradása hatalmas károkat okozott, igazából még nem tudjuk megmondani, hogy a hozzánk tartozó társközsé­gekkel együtt mekkora össze­get emészt fel a helyreállítás — magyarázta Demény Gábor, Far­kaslaka polgármestere. A vezető hozzátette még, hogy a román állam anyagilag is segíti a rászorulókat, a hozzá­tartozóikat veszített családok pedig külön anyagi juttatásban is részesülnek. A károk több száz milliárd lejre rúgnak, de az 1500 milliárdot is elérheti a környező településeken a hely­reállítás. Végigsétálva a romokkal, ki­fordított fák gyökereivel, autó­roncsokkal és elsodort hidak­kal szegélyezett patakmeder mentén, bizony elkeserítő lát­vány tárul az ember szeme elé. Ennek a néhány hete még me­seszép kis községnek valamifé­le csodára lenne szüksége, hogy ismét olyan legyen, ami­lyennek neves szülötte, Tamási Áron regényeiben lefestette. ....a fák igazi otthona a falutól és zakra volt Valóságos erdőor­szág, ameddig csak szolgált a reggeli fény, s a közepén egy fenn­sík, mintha ott borotválkozott mozni, mi is kell a mérges hi­vatalnoknak, mire átadott egy román nyelvű nyomtatványt, mondván, azt töltsük ki. A Szolnok megyei főállatorvos, Péter István szerencsére segít­ségére volt az adakozóknak, s a meglévő bizonylatok alapján összeállíttatta és faxon elkül­dette a határra a kért enge­délyt. Boldogan szaladtunk a speditőr irodájába, s bár min­den papírunk rendben volt, esélytelenül próbálkoztunk az átlépéssel. Ugyanis az a bizo­nyos úti okmány csak nem akart elkészülni. Aztán közel kilenc órányi értelmetlen vá­rakozást követően, harminc­ezer forintnyi illeték kifizeté­se árán ottani idő szerint ne­Ezt az apróságot szinte a csodával határos módon mentették ki az áradó patakból Tragédiák ELKÉPESZTŐ ERŐVEL érkezett a megáradt Nyikó. Dézsi Zol­tán, Hargita megye alprefektu- sa megdöbbentő eseteket me­sélt. Egy család autóval akart menekülni. Gyermeküket betet­ték a kocsiba, visszamentek az ajtóhoz néhány holmiért, s mi­re visszafordultak, a víz a kicsi­vel együtt elsodorta a Daciát. Öt kilométerrel arrébb találták meg a roncsokat. Két nőt példá­ul a házzal együtt tizenöt kilo­méterre vitt el a víz. A kevés csoda egyike egy malachoz kö­tődik, úszva élte túl a kataszt­rófát, s a szomszédos faluból hozta vissza gazdája. volna. Alatta a mély és hosszú völgyben szelíd csobogással sző­ke víz csordogált, átillegett a fa­lun, s tova, jó messze délen, két hegyecske közé béfolyt, mint a női könnyáradat két kebel közé. Lent a hosszúkás faluban füstö­lögtek a házak, és a sok apró füsttel maga az ég vette fel a játé­kot, mert foszlányos felhőket úsz­tatott viszonzásul. ” - írta a Jég­törő Mátyásban. S valóban, az ég kékje oly valószínűtlenül tiszta, hogy elképzelhetetlen­nek tűnik, micsoda özönvizet zúdított a környező hegyekre nem is olyan régen. ERŐT MERÍT A LÉLEK A patak mentén nincs olyan épület, mely ne szenvedett vol­na kárt. Betérve az egyik portá­ra, egy olyan asszonyba botlot­tam, akit alig tudtak kimenteni a víz karmaiból. Orbán Júlia nyolcvanon túl már nem tudott volna elszaladni a víz elől.- Meghallottam a mennydör­gést, gondoltam, kinézek az aj­tón - mesélte könnyeivel küsz­ködve. — Akkor már bokáig állt a víz az udvaron. A szomszédok kiabáltak, meneküljek a felső szintre. Mire felértem, már több méteres volt a Nyikó a kertben, kidöntött falakat, elsodorta az állatokat. Az idős asszony havi ötezer forintnak megfelelő nyugdíjá­ból aligha telik arra, hogy új va­kolat kerüljön a házra. Kicsit később, immár a szolno­kiak adományával fölszerelkez­ve tértünk vissza, összesen 124 család kapott ötezer forintnyi tar­tós élelmiszert. Könnyes tekinte­tek, baráti ölelések, szóüan bó- lintások fogadtak mindenütt. Szinte minden lépés, minden találkozás új élménnyel tett gazdagabbá. Él egy család a községben, akinek története be­járta a magyar és a nemzetközi sajtót. A nagymama az előző nap vásárolt mosógépet szeret­te volna biztonságba helyezni a szomszédasszonnyal, a követ­kező pillanatban azonban ház­zal együtt elsodorta őket az ára­dat. Az asszony fia és családja csak azért menekült meg, mert nem voltak otthon. Nekik a falu keresett házat, az emberek ösz- szeadták a szükséges előleget, s ígéretet tettek, hogy a maradék összeget is kifizetik. A 3,5 mil­lió forintból mintegy másfélmil­liót összegyűjtöttek. Amikor Bánfalvi Géza és Tóth Róbert át­adta a családfőnek a szolnoki kertvárosiak és a barátok által összegyűjtött több száz ezer fo­rintot, összeszorult mindenki torka, a kemény székely férfi pedig csöndesen nézett maga elé, talán még sosem küszkö­dött így a sírással. A maradék másfélmillió forintot ugyan ne­héz lesz még összeszedni, de megismerve a farkaslakaiakat, valahogyan megoldják. Bármilyen fájdalmas, az élet nem állhat meg. Folyamatosan érkeznek a romjaiban is festői kis faluba a turisták, a vendég- szerető emberek mosolyogva várják a betérő csoportokat, s ideig-óráig feledve a saját fájV dalmukat, a tőlük megszokott kedvességgel látnak el minden­kit. Úgy, ahogyan arra csak ők képesek. Orbán Júliának szinte minden vagyonát elvitte a víz A sportcsarnokba 15 köbméternyi ruhát pakoltak be a szolnokiak t

Next

/
Thumbnails
Contents