Új Néplap, 2005. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)
2005-09-05 / 207. szám
3 2005. SZEPTEMBER 5., HÉTFŐ iMMWMicMii m mmmm mm\ s® MEGYEI TÜKÖR Talajművelés mesterfokon szántóverseny Országos döntő Jászkiséren öt kategóriában Lófogattal Is lehet minőségi szántást végezni, ezt többen is bebizonyították Kiséren magának olyan kiegészítő programot, ami teljesebbé tette a ki- kapcsolódását. Csak ízelítőként: volt postagalamb-röpte- tés, repülőgépes és sárkányrepülős bemutató, kiállították a legmodernebb, illetve az évtizedekkel ezelőtt használt veterán mezőgazdasági gépeket, de remek látványt nyújtott az íjászok és solymászok produkciója is. Természetes erőforrásunkkal, a termőfölddel mesteri szinten bánó gazdákként jellemezte a szántóverseny résztvevőit köszöntőjében dr. Marton László, az FVM főosztályvezetője. Mint mondta, az uniós csatlakozást követő átmeneti időszakban is rendkívül fontos, hogy az agrárkutatások eredményeit minél jobban felhasználják a mindennapos munkában a gazdák, így biztosítható, javítható a fold termőképessége. Kladiva Imre kanonokplébános megszentelte az ekéket Az aprólékosan kidolgozott nemzetközi szabályrendszer szerint rajthoz álló, összesen 43 versenyző különböző kategóriákban mérte össze tudását. A Szántóversenyek 180 esztendeje A Magyar Szántóverseny Szövetség első alkalommal rendezte meg Jászkiséren az Országos Vált- vaforgató, Ágyszántó és Lófogatú Szántóverseny döntőjét. A szombati megmérettetésen négy gépi kategóriában, továbbá hagyományos, ló vontatta talajforgatásban indultak az ország legjobbjai. Banka Csaba A szántóversenyek rendezésében megszerzett évtizedes tapasztalat, a helybeli szántók rendszeresen jó hazai és nemzetközi szereplése, valamint a szervezők elhivatottsága bizonyára közrejátszott abban, hogy Jászkiséren tartották meg az országos döntőt. A település határában kijelölt és a versenyzésre alkalmassá tett területre az elmúlt hetek, hónapok hazai regionális döntőinek legjobbjai érkeztek az ország minden pontjáról. Ám több volt ez egy egyszerű versenynél. Nem csak a résztvevők, de azok családtagjai, illetve minden érdeklődő találhatott több mint 180 éves múltra tekint viasza a világon a szántó- versenyek története. Hazánkban is közel 160 éve már annak, hogy az első ilyen rendezvényt megtartották. Dr. Csizmazia Zoltán egyetemi tanár jellemzése szerint a versenyek újkori történetének nagyon fontos helyszíne Jászkisér. Az utóbbi években, s most az országos döntő megszervezésekor is a helyi Agro- szöv Rt. munkatársai vállalták a szervezés oroszlánrészét. legmodernebb csúcstechnológiát képviselő erőgépek mellett veterán traktorok, s lófogatú szántók is összemérhették ügyességüket, rátermettségüket. A tét nem volt csekély. Az itt jól szereplők nyerhettek jogot a jövő évi Európa-bajnoksá- gon, illetve a világbajnokságon való részvételre. Eredmények: I. kategória (2- 3 fejes ágyeke): 1. Kovács Sándor, Derecske; 2. Mihály Károly, Székkutas; 3. Szőke Zoltán, Ádánd. II. kategória (4-5 fejes ágyeke): 1. Kovács Sándor, Derecske; 2. Farkas Péter, Jászkisér, Agroszöv; 3. Balogh Gábor Hajdúböszörmény. III. kategória: 1. D. Nagy József, Hajdúböszörmény; 2. Farkas Gábor, Jászkisér Agroszöv; 3. Erdei Imre, Derecske. IV. kategória: 1. Barócsi Lajos, Hort; 2. Fazekas Ottó, Jászkisér Rona-7 Kft.; 3. Sári Tibor, Hajdúböszörmény. Lovas szántás: 1. Paska Ferenc, Mélykút; 2. Varga Zoltán, Apátfalva; 3. Kovács Sándor, Hajdúböszörmény; 4. Kalmár László Jászkisér. Veterán traktoros szántás: 1. Szabó József, Székkutas; 2. Törőcsik József, Jászkisér; 3. Bolyós András, Jászapáti; 4. Rácz József, Jászkisér. Védőszent oltalmában szólt a dal Az egyházi népének ugyanúgy kultúránk része, ahogy a néptánc, vagy a népzene, mégis csak elvétve gyűjtik, ritkán foglalkoznak megőrzésével. A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, összefogva a jászberényi Nagyboldogasszony Főplébániával és a Jászok Egyesületével immár második alkalommal szervezi meg az Egyházi Népénekes Találkozót, hogy változtasson ezen a helyzeten. A népénekes találkozó megszervezéséhez remek alkalmat ádott Jászberény védőszentjé- s nek, Szent Rozáliának a búcsú- I napja. Tegnap a város főtemplo- | mában több mint kétszáz dalos f gyűlt össze, hogy a felhangzó I énekekkel egymásnak és az érdeklődőknek is megszólaltas- Az esemény egyik főszerve- sák a felkutatott régi egyházi zője, dr. Suba Györgyné érdekénekeket. lődésünkre elmondta, hogy a Jászberény védőszentjének a búcsúnapján szervezték meg a találkozót két esztendővel ezelőtt megtartott első, illetve a vasárnap sorra került második találkozónak is hasonló a célja: régi énekek bemutatásával talán feleleveníthetek kultúránk kissé elfeledett, mégis létező darabjai. Külön öröm volt az a szervezők számára, hogy a fiatalokból álló dalkörök is részt vettek a találkozón, így az énekek talán valóban fennmaradhatnak, élővé válhatnak az utókor számára is. Míg az első találkozóra kizárólag a Jászságból érkeztek énekesek, addig a tegnapi rendezvényen a nagykátai, illetve a Galga-menti Kartal dalosai is eljöttek. ■ Banka Csaba VÉLEMÉNY Az a békebeli, „magos” hivatal TÓTH ANDRÁS panaszkodik az egyik vállalkozó, hogy üzleti tevékenységét nem tudta a remélt időben megkezdeni. Azért nem, mert nyár volt, és a hivatalokban ugye szabadságon voltak a főemberek. Ügye azért nem mozdult előre, mert éppen azok nem dolgoztak, akik az engedélyek aláírására jogosultak lettek volna. Csak egy aláírás beszerzése két hétbe telt. így aztán számára bevétel nélkül telt el a főszezon... Ugyanakkor - tette hozzá - ha ő két hétig nem ír alá vállalkozóként egy papírt vagy netalántán nem fizeti be a számára előírt pénzt, hát minimum „leharapják” a fejét a hivatalok. panaszkodott egy megyebeli férfi, Papp Ferenc is, akit családostól öntött ki a hatalmas eső a házából, hogy nekik egy buznyá- kot sem fizettek a városnak juttatott gyorssegélyből. Pedig a szükségben nagyon jól jött volna számukra bármekkora ösz- szeg. Ülnek a pénzen a hivatalban - szó szerint ezt mondta. Hogy ezt miért teszik, a hivatalban érdeklődésére azt felelték, az állami gyorssegélyhez még többet várnak. Majd ha ez összejön, akkor osztanak pénzt. mindkét eset jól példázza, hogy a hivatal még mindig a klasszikus, régi időkbeli „magos” hivatal. Ahol egy kicsit ráérnek. Éppen annyira, hogy az ember úgy érezze, picit keresztbe tettek neki. Bár a magyar gazdaság a hivatalos vélemény szerint pörög, mintha nem követné ezt a pörgést a hivatal. Úgy tűnik, talán egy kicsit állóvízként zajlik az élet a bürokrácia útvesztőiben. tisztelet a kivételnek, de mondjanak egy ilyen hivatalt. Ahol tudják, hogy kétszer ad, ki gyorsan ad. Bástya volt a Kossuth téri irodaépület alatt Vannak helyek, ahol úgy mutatják meg az elődök hátrahagyott javait, hogy a feltárt régi épületek falai fölé vastag üvegből rakják a járdát. Ezen ballagva azután szemünket előre vetve gyönyörködhetünk a jelenben, lábunk alól pedig csendesen néz fölfelé a múlt. Szolnokon ugyan nincsen efféle látványos megoldás, de ha csoda folytán át tudnánk látni az aszfalton, azért nem mindig unatkoznánk séta közben. Teszem azt, aki belép a főtéri derék szocreál épület, az egykori Néplap-székház kapuján, bizonyára álmában sem gondolná, hogy olyan teljesítményre képes, amiért nagyon sokat adtak volna pár száz évvel ezelőtt, vaskalapos német és kontyos török atyánkfiái idejében. Akkoriban ugyanis nem nagyon termett olyan ember, aki át tudott volna röppenni a szolnoki városfal itt lévő bástyája fölött. Ha mégis kerül, hát eldobhatták volna az egész építményt, kárba vész az összes igyekezet, amivel Salm főkapitány összehordana a rengeteg földet, mire az igazhitű kollégák hasonló építési szándékkal befutottak a Tisza-Zagyva szögletébe. Az köztudott volt, hogy valahol á Kossuth téren kell lennie a város egyik középkori bástyájának és kerítő árkának, de bizonyosság csak akkor lett a dologból, amikor az irodaházat emelték. Került akkora lyuk az alapozásnál, hogy napokig hordták bele a betont, de előtte, ha már úgy alakult, Kaposvári Gyula múzeumigazgató megásta a környéket. Jött is elő sok minden, a szokásos elpusztít- hataüan cserepektől kezdve a török papucsáig. így derült ki lassan, hogy bizony itt tartózkodott egykor a város egyik bástyája, csak azután nem volt hozzá kegyes az idő. A szükség múltával szépen belesimította apránként a főidbe, amiből csinálták, hogy napjainkra már csak képzeletünk idézhesse föl a daliás időket, amikor hol magyar, hol török, hol más náció katonája szemlél- gette róla a tájat. ■ Szathmáry István így nézett ki hajdanán Houfnaglius metszete a XVII. századból, rajta a bástyával, amelynek helyén ma irodaház áll
