Új Néplap, 2005. augusztus (16. évfolyam, 178-203. szám)
2005-08-29 / 201. szám
4 2005. AUGUSZTUS 29., HÉTFŐ HATVANON TÚL Sülye Károlyné korábban- több kitüntetés mellett- megkapta a Magyar Kultúra Lovagja címet. Huszonegy éve vezeti a törökszentmiklósi Városi Művelődési Központot. Az idén érkezik el a nyugdíj- korhatárhoz. Ez egy kicsit a számvetés ideje is, bár még korántsem a végleges. Kérésünkre eddigi életútját summázta.- Gyermekkönyvtárosként kezdtem dolgozni Törökszentmikló- son. Közben elvégeztem a debreceni főiskola népművelés- könyvtár szakát. Aztán a városi tanácshoz hívtak közművelődési felügyelőnek. Az ott töltött hét év meghatározó volt számomra, mert akkor kerültem kapcsolatba a város üzemeivel és termelő- szövetkezeteivel, melyekben élénk kulturális élet volt. Hét év után felkértek, hogy vállaljam el a Városi Művelődési Központ igazgatói állását. Akkor életem igen nehéz időszakát éltem. A férjem nagyon beteg volt, a kislányom pedig mindössze öt hónapos. Örülök, hogy elvállalBúzakoszorút is vitt magával Amerikába tam ezt a munkát. Egyrészt azért, mert nem kerültem azoknak az özvegyeknek a sorsára, akik egyedül maradnak otthon, s nem járnak sehová. Másrészt ennek a munkának talán az volt a legfőbb hozadéka, hogy munkakörömből adódóan nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, és sok olyan rendezvényen vettem részt, ahová máskülönben nem jutottam volna el. Mindez meglátszik a családomon is. Nagyon aktív életet él mind a három gyermekem. Mindegyikükön meglátszik, hogy ilyen munkakörbe kerültem, s nem lettem egy visszahúzódó, besavanyodott ember. Annak ellenére, hogy huszonegy éve egyedül élek, nem érzem magam magányosnak. Mindennap újabb és újabb kihívásoknak kellett megfelelnem. Szerettem újítani. Nagyon sok pályázatot írtunk ki, melyek megmozgatták az embereket nemcsak Törökszentmiklóson, hanem országos, esetenként nemzetközi szinten is. 1991- ben, amikor kitaláltam, hogy hirdessünk szalmafonó pályázatot, magam sem gondoltam, hogy ezzel elindítom a szalmafonás magyarországi újjáéledését. Csak arra gondoltam, hogy ha összejön egy kiállításra való anyag, akkor azt vándoroltat- juk, és, a végéit átadjuk, a Mező- gazdasági Múzeumnak. Viszont azok, akik huszonnyolc településről harmincketten összejöttek, igényelték, hogy többször találkozzunk. Ezért közel harminc tábort szerveztem eddig, sokféle pályázattal, így például az állam jelképeire irányulóan, aminek mintázatai láthatók a galériánkban. 2000-ben országos pályázatot hirdettünk a magyar millennium tiszteletére. Ugyanabban az évben a szalmafonásból nemzetközi konferenciát szerveztünk, melyen tíz ország képviselői vettek részt. Még Ausztráliából és Amerikából is jöttek. Azóta van kapcsolatom a vajdasági, az erdélyi, az angliai és újabban a szlovák szalmafonókkal. Az idén éppen Szlovákiában táboroztunk. A különböző pályázatokból, vándorkiállításokból az Árpád-házi királyok és szentek arcképcsarnokát szeretném kiemelni, melyet tizenhat szalmafonó készített. Ebben a munkában családom tagjai is részt vettek. Egyik menyem rajzolta a grafikát, s ő is készített képet. A másik menyem és a lányom kettőt is készített. Ezt az anyagot már öt- ven-hatvan településen és sok templomban állították ki, s mindenhol nagy sikert aratott. A szalmafonás révén tizenegy országban fordultam meg. Legnagyobb utam 2003-ban az amerikai volt. A Kossuth Koszorúja Alapítvány akkor szervezett egy zarándokutat a New Egy kis pihenés kellene már.. „December 1-jén szeretnék nyugdíjba menni. Azt, hogy utána kell-e még dolgoznom, nem tudom. Úgy vélem, még dolgozhatnék, hiszen a pályázati ciklusom 2007-ben jár le, de ami erő még bennem van, talán a családom felé szeretném jobban kisugározni. Több pihenésre lenne már szükségem. Öröm számomra, hogy kollégáim többségével szinte az első' pillanattól kezdve együtt dolgozom. Nálunk nem volt nagy a fluktuáció, inkább leépítés történt. Huszonketten kezdtünk, most meg csak tízen vagyunk. A feladatok meg nem könnyebbek, sőt bizonyos tekintetben nehezebbek. Szeretnék továbbra is értékes, tartalmas munkát végezni, de amikor a Mezei Mária életéről szóló, csodálatos, művészi módon felépített, élményt adó előadásra csak huszonhaton vettünk jegyet, sírni tudtam volna, és magamban sírtam is. Ezek miatt mondom, hogy nem kell tovább csinálnom. ” Sülye Károlyné a New York-i Kossuth-szobornál York-i Kossuth-szobor avatásának hetvenötödik évfordulója alkalmából. Az avatáskor több száz magyar utazott ki, most meg alig voltunk harminchármán. Én is csak a vállalkozók adománya révén tudtam kiutazni. A szalmafonók erre az alkalomra tizenhat koszorút készítettek. Minden eseményen búzakoszorúval koszorúztunk. Az én koszorúmat, amin 260 nagyon vékony fonatocska van, a főkonzul kiválasztotta, és a konzulátuson lévő Kossuth-szobor melletti vitrinben helyezte el. Engem különben - bár több helyen, így a washingtoni Capito- liumban is fogadtak — nem igézett meg Amerika. Közrejátszott az is, hogy akkor kezdődött az iraki háború, és én nagyon dühös vagyok a háborúra. Nyomasztó volt számomra, hogy hazainduláskor csak a mi gépünk szállt fel arról a nagy repülőtérről. Nagy élmény volt viszont a kinti magyarokkal való találkozás. Huszonegy év alatt sok öröm ért, s természetesen - főleg az utóbbi időkben - kudarcok is. Az emberek szegénysége miatt nehéz teljesíteni a bevételi tervet A pénzhiány miatt az emberek leginkább a kultúráról mondanak le. Úgy érzem, nemcsak ők tehetnek erről. Korábban egy este két pódiumelőadást is szerveztünk, most meg egyért is meg kell küzde- nünk. Közrejátszik az is, hogy megváltozott a kultúra támogatá■ A szalmafonás révén tizenegy országban fordultam meg sa. Most a nagy rendezvények korszakát érjük olyan költséggel, amiből egy művelődési központ egész évbenszép, tartalmas munkát végezhetne. Nem kellene eny- nyit áthárítani a lakosságra. A pályázatok nem oldanak meg minden gondot Az ember kínjában minden olyan lehetőségre pályázik, amire csak lehet Szerencsére a csoportjaink megmaradtak. Örülök, hogy sikerült jó kapcsolatot építeni a rendszerváltás után gombamód szaporodó civil szervezetekkel is. Programjaink ezáltal színesebbé válnak. Nem vagyok szalmaláng típus. Egy-egy elképzelésemet képes vagyok éveken át megvalósítani. Ilyen volt például a nyugdíjasok „Ki mit tud?”-bemutató- ja. 1988-ban rendeztük meg először. Évenként, később kétévenként kerítettünk rá sort. Több ezer ember megfordult itt ilyenkor. Elmondhattuk, hogy kicsi nekünk ez a ház. A nyugdíjasok mindig közel álltak hozzám. Többen mondták már, hogy a szalma nagykövet asszonya vagyok. Amit tudok, azt szeretném átadni. Két évig tanítottam a Jászberényi Főiskola szociálpolitikai tanszékén. A levelező tagozatos hallgatóktól azt a visszajelzést kaptam, hogy munkájuk során jól tudják hasznosítani a tanultakat. Tanítás közben írom a tankönyvet. Nyugdíjas korban erre is több időm lesz. Tervezem még - bár nem akarom munkámat túlzottan elaprózni -, hogy kimondottan kezdő háziasz- szonyok számára írok egy szakácskönyvet. Szeretnék rendszeresen eljárni a Magyar Kultúra Lovagjainak rendezvényeire is, hiszen azok emberség, barátság, kitekintés tekintetében sokat nyújtanak. És ha a város továbbra is számít szakmai munkámra, s bírom erővel, egészséggel, akkor szívesen segítek A szolnoki ének- és zenekultúra régi hagyományokkal rendelkezik. Annak egyik epizódját örökítette meg 1949-ben készült fotónk, amelynek a hátoldalán lévő felirat szerint a szolnoki Bartók Béla Énekkar Kecskeméten „Élkórus'' minősítést kapott. Képünkön Kóbor Antal vezényli az énekkart. A jobb szélen Kodály Zoltán látható. A BARTÓK-ÉN EKKAR1949-BEN Kárpát-medencei költészeti szemle A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Nyugdíjasok Kulturális és Érdekvédelmi Egyesülete immár tizenegyedik alkalommal rendezi meg a „Szépkorúak Kárpát-medencei költészeti szemléjét”, amely szeptember 19-én, hétfőn 9 órakor kezdődik a MÁV Járműjavító tiszaligeti üdülőjében. A költészeti szemle mottója: „A jól eltöltött élet tudata és a sok szép tettre való visszaemlékezés a legnagyobb öröm forrása." (Cicero) Az előadandó versek témakörét nem határolják be, de József Attila születésének 100. évfordulója tiszteletére örömmel veszik a tőle idézett költeményeket. Saját verssel történő jelentkezést nem fogadnak el. A nevezési díj: 1000 forint. A költészeti szemlén részt vevők által igénybe vett szolgáltatások költségének 50 százalékát (a szemle napjára) az egyesület átvállalja. Igényelhető szolgáltatások: szállás 2000 forint, reggeli 400 forint, ebéd 700 forint, vacsora 500 forint. Vidám művek fesztiválja Tiszaszentimrén már hagyomá- ban, mókázásban nem lesz hi- nya van a „Vidám művek feszti- ány. A nyugdíjasklubok tagjai váljának”, melyet októberben valószínűleg idén is mindent ismét megrendeznek. Az eddigi megtesznek önmaguk és társa- tapasztalatok szerint vidámság- ik önfeledt szórakoztatásáért. Az oldalt írta: Simon Béla I t
