Új Néplap, 2005. augusztus (16. évfolyam, 178-203. szám)
2005-08-18 / 193. szám
12 A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL 2005. AUGUSZTUS 18., CSÜTÖRTÖK RÖVIDEN OLVASÓINKTÓL hová folyik a víz? Megyénket sem kímélte az özönvíz — olvasható a megyei napilapban. Több települést érintett a katasztrófa, amire eddig még nemigen volt példa. Volt olyan település, ahol az érintett utca férfilakói azt mondták, azért következett be a baj, mert nem jól oldották meg annak idején a csatornavíz-elvezetést. Az történt ugyanis, hogy a szennyvízcsatornára kötötték a csapadékvíz-elvezetőt, csakhogy ebben a nagy esőzésben a vizet nem tudta a csatorna elvezetni, így a lakások szennyvizét sem tudta elnyelni. A csapadék elvezetésére ott lennének az árkok, amiket azonban sok helyen betömtek és más célra használtak fel. Pedig azok, ha megmaradtak volna, nem csak hasznosak lennének, hanem a maguk valóságában díszítenék is a településeket. Azt hiszem, az egycsatornás rendszer működtetése figyelmet igényel, különösen a víz elvezetése szempontjából. Ez nem tűr halasztást, mert a szennyvíztől csak így lehet megszabadulni. FARKAS K-né, SZOLNOK NE FIZESSÜNK TÖBBET! A különböző üzletláncok már-már a zaklatást súroló módon hetente árasztanak el bennünket szórólapjaikkal, így kínálnak olcsóbbnál olcsóbb árukat. Nekünk nyugdíjasoknak sok esetben jelentős megtakarítást jelent, ha kifogunk egy-egy jó napot és néhány száz forinttal kevesebbet hagyunk a kasz- szákban. Nem mindig van ez így. Megesik olykor, hogy a pénztáros a meg nem vásárolt áru árát is beüti. Ezért kellett csalódnom az egyik üzletben, hiszen két különböző városban működő boltjukban is többet fizettem a kelleténél. Pedig bele sem tettem a kosárba, ami a számlán szerepelt. Ezzel persze csak otthon szembesülünk, amikor már késő. SZABÓ ANTALNÉ, MARTFŰ LEGYEN CSEND! Az Új Néplapban olvastam „A háborítatlan csend...” című cikket. Az illetékes hivatal válaszával nem értek egyet! Nincs szükség műszeres ellenőrzésre, a tények beszélnek: elviselhetetlen a zaj a rendezvényeken. Szerintem szerencsésebb lenne, ha a jövő évtől minden zenés esemény helye a Tiszali- get lenne. Hagyják pihenni a városban lakókat! BODA tÁSZLÓNÉ, SZOLNOK A lánchídon zenéltek Két szolnoki fiatalt ért a megtiszteltetés, hogy a napokban rendezett Lánchídi Napokon a megyében egyedüli „zenekarként” fellépjenek egy nagyszabású kulturális eseményen. Marosi Géza László és Csányi Sándor Csaba Marooned Gitár Duó néven elhíresült kisegyüttese a Lánchíd budai hídfőjénél felállított színpadon Pink Floyd adaptációkat adott elő. ■ MG A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások - a levélíró hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az írásokat a rimoczia@axels.hu eanail-cimre is várjuk. Aki a szomszéd házban lakik... Talán nem is gondolnánk, hogy milyen is valójában az az ember, aki a szomszéd házban lakik. Néha csak összetűzések alkalmával derül arra fény, hogy hogyan is oldja meg a problémákat. Erre nagyon jó példa a szolnoki Papp Istvánná esete. Bozsó Anikó Pappné házában járunk. Az udvar felé kilépve egy hangulatos teraszra érkezünk, melyet szinte teljesen beárnyékol a trombitafolyondár: egy fás szárú, gyönyörű sárga virágokat bontogató növény. A terasz és a szomszéd ház falát összeépítették, a kettő találkozásánál a sarokban nőtt. A szára az ereszcsatorna mögött húzódott, hozzáerősítve a villámhárítóhoz. A gond ott kezdődött, amikor a szomszéd ház fala folyton felázott, így előzetes egyeztetés útján szakemberekkel átmentek, és próbálták rendbehozni a szigetelést. Pappné szerint már előző alkalommal is megcsonkoltak egy bokrot, de ezúttal túllőttek a célon. Azért, hogy hozzáférjenek a falhoz, elvágták a virág szárát a hozzáerősített villámhárítóval együtt. A növény azóta pusztulóban van, hiszen egy jó 40 centis darabot kivágtak a szárból. Mindezt a háziak engedélye nélkül. Tőle meg sem kérdezték, hogy megtehetik-e vagy sem. Számára kedves volt ez a virág, hiszen a család ültette 15 évvel ezelőtt. Nevelgették, szépítget- ték a kertben található többi érdekes növénnyel együtt. Most pedig kezdhetik elölről az egészet. Ennyit jelent az odafigyelés, az emberség? Sajnos mára igen ritka jelenség az emberek közötti normális kommunikáció. Nem beszélgetünk, nem ismerjük a pár méterrel mellettünk élőket, ami panel- és társasházak esetében jobban megnyilvánul, mint kertesházi övezetben. Szánjunk rá pár percet, hogy munka után, mikor mindenki otthon van, megálljunk, és váltsunk pár szót másokkal. Higgyék el, megéri. A kert díszét jelentő virág mára csúnyán összefonnyadt. Hamarosan valami mással kell pótolni Esély van a sikerre, de halogatni veszélyes útkeresés Most kell meghatározni önmagunkat Európa, s benne Magyar- ország válaszút elé érkezett. Mostantól mindig a jó utakat kell keresni. Az európai és hazai politikai, gazdasági folyamatokat elemző személyiségek mostanában megvizsgálták, hogyan is állunk a korunkat jellemző globális és lokális gazdasági, kulturális verseny, a szolidaritás, a szabadság- egyenlőség-igazságosság építésében vagy éppen romlásában, esetleg az általános emberi értékek megőrzésében. Európa szociális modellje életképes volt. Igen jól állunk - Szolnok is - szellemi és kulturális téren, de egyes gazdasági folyamatok megtorpantak. Az EU jövőjébe vetett bizalom megcsappant, a pártok nincsenek a helyükön. Ma Európában és a világban is nehéz a helyzet, számos területen a világ rossz irányba megy (háborúk, környezetrombolás, romló egészségügy, bűnözés, korrupció). Hiányzik ‘a hosszú távú fejlesztési politika, jövőkép nincs. Miközben a csatlakozás „értelmét” keressük, új kihívásokkal, főként a globalizációnak nevezett növekvő gazdasági versennyel kell megküzdeni. Hisz a globalizáció gyorsuló ütemben bontakozik ki a gazdaságban, a hadügyben, tömegtájékoztatásban, tudományban, jóval kevésbé a globális és lokális folyamatok szabályozására alkalmas szervezetek fejlesztésében. A kapitalizmus működését szabályozni kell. Merre van a helyes irány? miközben a csatlakozás „értelmét” keressük, új kihívásokkal, főként a globalizációnak nevezett növekvő gazdasági versennyel kell megküzdeni. Látnunk kell, hogy ebből a Hogyan tovább? Ez a fő téma! Új helyzetben kell mosfmeghai tározni önmagunkat. Most a gazdasági (strukturális-funkci- onális-működésbeli) reformok, a versenyképesség növelése és a munkanélküliség elleni küzdelem, a vidékfejlesztés és agrárpolitika megújítása párosul a polgárközelibb Európa kialakításával és a bűnözés elleni küzdelemmel. Mai tudásunk szerint csak az egyesülő, összefogó integrációval, szolidaritással, sikeres versenyt produkáló politikával, gazdasággal és kultúrával lehet a háború, terrorizhelyzetből, melyben most vagyunk, csak az élhetőbb jelen, a másként alakítható jövő segíthet. Ma még látható a siker esélye, de a halogatás veszélyt hordoz. mus7 szegénység és nyomor' ellen fordulni, így lehet kivívni az esélyegyenlőséget, így lehet gazdasági sikereket elérni ebben a világban. Látnunk kell, hogy ebből a helyzetből, melyben most vagyunk, csak az élhetőbb jelen, a másként alakítható jövő segíthet. Manapság csak az az ország, az a település tud lépést tartani a többivel, amelyik a gazdaságát és társadalmát a tudásra alapozza, ahol vezető ágazat a tudomány, a korszerű oktatás, az innovációba történő súlyozott befektetés. De szükséges a mozgató, felemelő, erős, szolgáló állam, a jó kormányzás, a szorgalmas, hatékonyan nevelő család. A vázolt folyamatok viszont csak nagyon is meghatározott feltételek fennállása, létrejötte esetén vehetnek új és igényelt irányt. Ma még látható a siker esélye, de a halogatás veszélyt hordoz. „Rendszeres” találkozó Immár harmadik alkalommal találkoztak a jászjákóhalmi Tar- na-szigeten a rendszerváltó polgármesterek, azok, akiket tizenöt éve, 1990. szeptember 30- án megválasztottak. Közülünk egy férfiú - a já- noshidai Molnár Ferenc - már sajnos nem él, őt lánya képviselt a találkozón. Nagyon jól éreztük magunkat a változatos programokon. A kép azt örökítette meg, amikor Nagy Sándor (Jászszentandrás) és Kiss Károly (Alattyán) hagyományos módon kukoricát pattogat, Ménkű Miklós (Jászfelsőszent- györgy) és Győriné dr. Czeglédi Márta (Jászfényszaru) őszinte csodálatára, (beküldött fotó) FODOR ISTVÁN FERENC, JÁSZJÁKÓHALMA Fél évszázad után Újra együtt. Fél évszázad telt el azóta, hogy végeztünk az öcsödi általános iskolában. Bensőséges és megható ünnepség keretében, ötven év távlatából, a közelmúltban emlékeztünk a közös iskolai éveinkre. Jó volt újra találkozni volt tanárainkkal és osztálytársainkkal, megemlékeztünk azokról is, akik sajnos már nem lehetnek velünk. Reméljük, hogy még sokszor találkozunk... (beküldött fotó) HÉJJAS JÓZSEF, ÖCSÖD
