Új Néplap, 2005. július (16. évfolyam, 152-177. szám)

2005-07-07 / 157. szám

12 2005. JÚLIUS 7„ CSÜTÖRTÖK A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL RÖVIDEN OLVASÓINKTÓL ÉSZSZERŰEN EMELJENEK! Dup­lájára nőnek a szemétdíjak - olvastam az Új Néplapban. Ma már semmin nem lepődünk meg. Igaz, a hulladékhasznosí­tás berendezései, épületei je­lentős beruházást jelentettek, de az később megtérül. Arról pedig végképp nem a polgárok tehetnek, hogy a Kétpóra veze­tő közutat nem készítették el. Ha extraprofitra törekszik a szolgáltatással foglalkozó cég, akkor korrekt módon járjon el szemétbegyűjtés ügyében is. lelenleg heti egyszeri ürítés van, de sokan közülünk csak háromhetente teszik ki a tartá­lyokat Én nem ellenkezem, emeljék a díjakat, de tartsák számon, hogy kitől hányszor viszik el a szemetet, s eszerint szedjék be a pénzt. Gyanítom, ha az áremelés tényleg megva­lósul, akkor újabb lakossági elégedetlenségre kell számíta­ni. DIKÓ KÁROLY, SZOLNOK ki a felelős? Nemrég olvas­tam, hogy két kislány egy kis­fiútól (mindhárman kiskorú­ak) dulakodás közben három­száz forintot elvett. A lányokat elfogták, kiskorúságuk miatt azonban elengedték őket. Er­ről jutott eszembe, hogy két évtizede is van már annak, hogy engem is megtámadtak, fülemből a fülbevalót kitépték. Közben azon elmélkedtem, hogy a fiatalkorúak bűncse­lekménye, garázdasága esetén ki a felelős? Miért nem lehet a szülőt büntetni, hiszen a gye­reknek az anya és apa mutat példát BARANYI JÚLIA, SZOLNOK MENNYI A TÁMOGATÁS? Az ÚI Néplapban jelent meg egy, a jászkiséri szennyvízberuhá­zásról szóló írás. Eszerint az öt település közül lászkisér ka­pott a legkevesebb állami tá­mogatást Ezzel kapcsolatban van néhány gondolatom. Leve­let küldtem a Belügyminiszté­riumba, amely válaszolt is. Eb­ből kiderült, hogy az állami tá­mogatást 2194 ingatlanra igé­nyelték, a tagi névsorban már csak 2111 ingatlan szerepel. A hiányzó 83 után nem lehet fel­venni a támogatást Ezt követő­en a Szolnok megyei állam­kincstár újabb ellenőrzést tar­tott, amely szerint meg sem igényelték közel 320 ingatlan­ra a támogatást Ez az előző 83-mal már közel négyszáz, 130 millió forinttal kevesebb. Ez bizony nagy kiesés a köz­ségnek. De miért történt így? Nem tudni, mint ahogy azt sem, hogy ki lehet ezért a fele­lős. TÓTH SÁNDOR, JÁSZKISÉR ... s mi évekkel csendben meg­öregszünk - ezekkel a szavak­kal kezdődött az a meghitt, ked­ves ünnepség, ahol megemlé­keztünk az eltelt ötven évről. Kunszentmártonban ötvenéves találkozóra jöttünk össze mi, 1955-ben végzett A és B osztá­lyos óvónők. Nagy örömünkre három tanárunk is eljött, azok­ra pedig, akik már sajnos nem élnek, szeretettel és tisztelettel gondoltunk vissza. Dr. Czuczi Mihály, Kunszentmárton pol­gármestere meleg szavakkal köszöntötte a jelenlevő óvónő­ket, és emléklappal kedveske­dett az ötvenéves munkákért. Ez a nap - azt hiszem joggal mondhatom - mindenki szá­mára felejthetetlen marad. HAMAR LAJOSNÉ, SZAJOL A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőz­zük. Szerkesztőségünk fenn-tartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje.Az írásokat a rimoczia@axels.hu e-mail címre is várjuk Határainkon innen és túl kapcsolat — Költői vendégek Szolnokon Életünk fontos része kap­csolataink ápolása. Töb­bek között ezt bizonyítja, hogy a Szolnok Városi Klubok és Nyugdíjasok Érdekvédelmi Egyesülete minden lehetőséget meg­ragad az erdélyi magya­rokkal való kötelékének fenntartására. A közel­múltban újra találkoz­tak... R. Á.- Egyik nap váratlanul megszó­lalt a telefon, nagyon meglepőd­tem, amikor a vonal túlsó végén a romániai Koltó alpolgármeste­re - akivel egyébként évek óta személyesen ismerjük egymást- jelentkezett be. Elmondta, hogy másnap négy fős delegáci­óval Szolnok körzetébe érkez­nek és várhatóan két napot töl­tenek el nálunk - meséli Deák Jánosáé. Az egyesület elnöknő­je azonnal „szervezkedni” kez­A szolnoki Szigligeti Színház is nagyon tetszett a vendégeknek dett, alig fél óra alatt meg is volt a program. - A hozzánk látoga­tó kis csoport szabadidejét vál­tozatos eseményekkel színesí­tettük: városnézésre invitáltuk őket, megnéztük együtt Szol­nok nevezetes épületeit, szobra­it, néprajzi kiállítást látogat­tunk. A legnagyobb örömet azonban mégis az okozta mind­annyiunk számára, hogy sike­rült jegyeket szerezni az „Uta­zás operettországba” című mű­sorra - mondta az elnöknő. Va­lóban csodás érzéseket váltott ki a vendégek számára ez a dél­után, amit örömkönnyeik is bi­zonyítottak. A műsor elején ugyanis az előadóművész kü­lön köszöntötte a nézőtér sorai­ban ülő erdélyi vendégeket, ez különös meglepetés volt. - Na­gyon szép napot töltöttünk együtt, és nagyon jólesett ne­künk, vendéglátóknak, hogy az erdélyi barátaink elismerték a városunk szépségét és különle­gességét - tette hozzá végül De­ák Jánosné. normák Égy demokrácián alapuló köztársaság építésében és hatékony működésében egyre több ember tudni és érteni akarja, hogy miért viselkednek egyesek a gazdaság, a politika, a kultúra és a magánélet te­rületén normaszegő mó­don. Mai tudásunk szerint a deviá­ció nélküli társadalom csak il­lúziónak minősíthető. Az embe­ri természethez azonban hozzá­tartozik, hogy benne a norma­tartó viselkedés mellett norma:- szegő viselkedés is előfordul. A fejlettebb társadalomért pedig minden országnak „árat kell fi­zetni”, melynek egyike a devi­áns viselkedések elkerülhetet­len létezése. Megtudni, megér­teni, megelőzni, jól kezelni azt kell, ami súlyosan veszélyezteti és károsítja a társadalom, a te­lepülés, az egyén életét, műkö­dését, biztonságát. Szakembe­rek szerint mindenfajta elemző, megelőző gondolkodás, cselek­vés és döntés kiindulópontja az a tudás lehet, hogy ismerjük, mennyire nagy ma hazánkban a normaszegő magatartás. Jog­gal keresik tehát arra a választ: miért viselkednek egyesek ilyen módon? Miért magas az efféle magatartás száma? Mi­ben van a normaszegő viselke­dés társadalmi és egyéni meg­határozottsága? Az iparosodás önálló parasz­tok és kisiparosok sokaságát ömlesztetté be a gyárakba, váro­sokba, kényszerítette névtelen­ségbe, nagyvárosi tömegbe. Ki­szakította őket azokból a hagyo­mányos közösségekből, ame­lyekben megvolt a helyük, sze­repük, méltóságuk. A folyamat­ban keveredtek a személyiség­építő, valamint a személyiség- romboló mozzanatok. A rend­szerváltás káosza szétszakította a barátságok és közösségek szá­lait, elgyengítette a kölcsönös segítségnyújtás erkölcsi követel­ményeit. A komfort viselkedés alakítását gátolta az, hogy nem voltak szabályok és demokrati­kus hagyományok. Az ilyen tár­sadalmi közeg ön- és közveszé­lyes viselkedést vált ki egyes emberekből, hajlamosít az ag­resszióra. A többletdeviancia ott gyakori, ahol az azt elősegítő szokások, rossz példák széles­körben elterjednek, elfogadot­tak. Van, ahol az emberek tud­ják, hogy mi a jó és mi a rossz, de mégsem aszerint cseleked­nek. Van, ahol az emberek reá­lis céljaikat nem tudják elérni a társadalom megengedett eszkö­zeivel sem. Nehéz eligazodni, dönteni, viselkedésmódot vá­lasztani azért is, mert sokak ** Miben van a normaszegő viselkedés társadalmi és egyéni meghatározottsága? Ha nincsenek szabályok és demokratikus hagyományok, az ön- és közveszélyes visel­kedést vált ki egyes emberek­ből, hajlamosít az agresszió­ra. Olyan viselkedésmódot kell választani, amiből lehet­ne jó cselekvést, magatartást programozni. szerint nincsenek közös eszmé­nyek, amiből lehetne jó cselek­vést, magatartást programozni. Ám az emberek pénzt és nem eszményt akarnak keresni. De sokan itt nem a teljesítményük­kel jutnak pénzhez, hanem más eszközökkel. Hisz az értékprefe­renciák eltolódtak a teljesítmé­nyi értékektől az anyagiasság, a jólétvágy felé. Fontos leckénk az is, hogy a diktatúrában meg­mondják, mit tegyél és hogyan, kit szeress, kit gyűlölj, a demok­ráciában pedig magadnak kell kitalálnod viselkedésedet, sze­repeidet, s itt nincs vezér. dr. Bálint Sándor, Szolnok Jobb lenne, ha a szerint élnénk! ÖTVEN ÉVE ÉRETTSÉGIZTEK. A közelmúltban tartották ötvenéves érettségi találkozójukat a képünkön lát­ható hölgyek, akik a Varga Katalin Gimnázium humán osztályába jártak. Az egykori harmincfős lányosz­tályból huszonhármán elevenítették fel az elmúlt évtizedeket. Mikorra a csoportkép elkészült már keve­sebben maradtak. A felvétel erejéig csatlakozott az osztályhoz Molnár László igazgató úr is. Nyelvtanulás és élményözön cserekapcsolat A Mercedes Múzeumban is Jártak A szolnoki Gépipari és a reutlingeni Ferdinand Steinbein szakközépisko­la partnerségének kö­szönhetően mindkét vá­ros néhány diákja életre szóló élményekkel gazda­godott nemrégiben az ok­tatási intézmények kül­döttségének — immár ha­gyományos — cserelátoga­tásai alkalmából. Bugány János Hat eszteje ápol már jól műkö­dő testvérkapcsolatot egymás­sal a két szakközépiskola - tájé­koztatta lapunkat a közös prog­ramok szolnoki szervezője. Torday Szabolcsnétól, a gépipa­ri némettanárától megtudtuk, idén június első napjaiban a megyeszékhelyről kilenc néme­tet tanuló diák utazhatott Reut- lingenbe, ahol a fiatalok - a szokásoknak megfelelően - egy héten át ottani családoknál laktak. E kiváló nyelvgyakorlási lehetőség mellett azonban szá­mos emlékezetes kirándulást is szerveztek számukra. így egye­bek mellett a környékbeli cseppkőbarlangot, kastélyokat, sőt, még a stuttgarti Mercedes Múzeum relikviáit is megcso­dálhatták. Az emlékezetes látogatás vi­szonzása sem váratott sokáig magára - folytatta az „együtt­működés-felelős”. A Ferdinand Steinbein nevét viselő intéz­mény küldöttsége ugyanis már a következő héten megérkezett és - a borongós időjárás ellené­re - a vendégek is hangulatos napokat töltöttek Magyarorszá­gon. Mindebben persze ugyan­csak része volt az új élmények­nek. Ilyesmiből pedig bőven akadt, hiszen a gépiparisok jó­voltából Szolnok, Eger és a fővá­ros nevezetességeit egyaránt láthatták a német diákok, aki­ket a házigazda iskola igazgató­jával, Gúth Ferenccel együtt a helyi polgármesteri hivatalban is fogadtak. / i

Next

/
Thumbnails
Contents