Új Néplap, 2005. július (16. évfolyam, 152-177. szám)
2005-07-06 / 156. szám
2005. JÚLIUS 6.,SZERDA 5 AHOL ÉLÜNK Elfeledett ízeket kóstoltatott Béres Mlhályné különlegességei a birkafőzőversenyen Tavaly még a birkafőzőverseny szakmai zsűrijében vett részt Béres Mihályné, idén pedig a szüleitől tanult juhász ételspecialitásokkal mutatkozott be. Valaha hatszáz juhot gondozott, ma már csak egy kis- bárány szaladgál a portáján. Béres Mihályné nagyon szerencsésnek tartja magát, amiért egy juhászdinasztia tagja. Szülei - mind a Márki, mind pedig a Makai-ágon - generációkra visszamenőleg juhászok voltak a karcagi határban. Édesapja, a Kossuth-díjas Márki Elek, az ötvenes években 150 saját juhot vitt be az akkori Táncsics Tsz-be, majd szülei javasolták a vezetőségnek, állítsanak be törzsállományt. Ezt szakértelmükkel és hozzáértésükkel hamarosan meg is valósíthatták. Az állomány gyarapodott, a családfő fokozatosan bevonta 8 gyermekét is a munkába. Piroska ötévesen először csak játékos formában kapott feladatot. Az édesapa folyamatosan magyarázott, így észre sem vette, hogy a szaktudást is megszerezte. Általános után szeretett volna továbbtanulni, de édesapja a 14 éves gyerekkel felnőtt módjára elbeszélgetve felajánlotta: dolgozzon mellette juhászsegédként. így a Lenin Tsz 600 férőhelyes juhhodályában együtt kezdték a munkát.- Szerettem a munkámat, az édesapámtól kapott irányítással mindig megoldottam a nehézségeket is, jókedvűen, vidáman dolgoztunk együtt. Amit erővel nem bírtam, azt szakmai tudásommal megoldottam. A következő nagy lépés Piroska életében akkor következett, amikor férjhez ment. Férje Sándor testvérével Kunhegyes határában juhászkodott. Az esküvő után Piroska is itt dolgozott, aztán fél év után édesapja hazahívta őket Karcagra. Béres Mihály nagyon szerette apósát, akivel eredményesen tudtak dolgozni, s kitanulta tőle a juhászat minden fortélyát. Márki Elek szakmai tudását igyekezett átadni gyermekeinek. Több szabadalma volt, kiváló munkáját pedig Kossuth- díjjal is elismerték. A kutatóintézet juhászaiéban is szívesen emlékeznek a családra. A nagy családban természetes volt, hogy hetente megfőzték a birkapörköltet, s a bárányból is finom étkeket készített az édesanya. Piroska is megtanulta a töltött bárányhús, a juhtúró, a juhgo- molya és a zsendice készítését A juhászdinasztiáról most könyv készül, melyben Piroska feleleveníti a híres édesapa életútját és persze a ma már feledésbe merülő juhászételek készítését is. A könyvet az önkormányzat jelenteti meg. Béres Mihályné gyermekei ugyan nem folytatják a szakmát, de az alapokat ők is megtanulták.- Nagyon büszke vagyok arra, hogy tanyán nevelkedett, egyszerű emberek gyerekeiként is megállják a helyüket és bizonyítanak. Piroska a kórházban az ápolási igazgató titkárnőjeként, a fiam a Laboncfánál asztalosként dolgozik. A kicsik csillogd tekintete a legfontosabb Szarka Lászlóné, a Madarász Imre Egyesített Óvoda és Pedagógiai Szakszolgálat vezetője aktívan bekapcsolódik a város kulturális életébe. Három évtizedes kiemelkedő munkájáért a napokban megkapta a Karcag Város Kultúrájáért Díjat is. Szarka Lászlóné Gyöngyösön született, Pécsen nevelkedett. Valahogy úgy alakult, hogy sosem járt óvodába. Ennek okáról most gondolkodott el.- Már akkor nagyon önálló kislány lehettem, mert édesanya három műszakban dolgozott, én pedig egyedül voltam otthon. Amikor iskolába kerültem, mindig szerettem a kisebbeket pá- tyolgatni. Egy nővérem van és a családban sem voltak gyerekek, de a lakótelepünkön lévőkkel szívesen foglalkoztam. Két pálya érdekelt, a jogi és az óvónői. Végül' a kicsiket választottam. Amikor pályakezdőként 1975-ben Karcagra kerültem, gyütt-mentként - ahogy itt nevezik az ideérkezőt -, nagyon nehéz volt megtalálni a helyem. Kiss Mihályné Jolika szakmai iránymutatásával és hu- mánusságával sokat segített a beilleszkedésben. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy együtt dolgozhattam vele. Van-' nak példaképeim: az édesanyám, az elsős tanító nénim, s a középiskolából is néhány igazi pedagógus, az óvónői munkám során pedig Jolika az, akitől sokat tanulhattam. Szarka Lászlóné hitvallása: líisgyermekem csak nézzél szerte szét, éretted van itt minden, ami szép. Erika mindennap e szerint dolgozik. Vezetőként az elmúlt tíz évben, az egyesített intézmény létrehozása óta olyan közösség kialakításán munkálkodik, amelyben jól érzi magát gyermek, szülő, óvónő, dajka. Testvéróvodai, intézményi kapcsolatokat alalu- tott ki országos szinten és Karcag testvérvárosával, a franciaországi Longueau óvodájával. Vezetőként elkötelezetten tevékenykedik az intézmény partnerközpontú működtetéséért. Az óvoda és pedagógiai szakszolgálat feladataihoz kapcsolódóan szoros kapcsolatot épített ki a város iskoláival és kistérségi partnerekkel. Bár már egy évtizede vezetőként dolgozik, a kicsiktől soha nem szakadt el. Ma is naponta megnézi az ovisait, egy csoporttal együtt is ebédel. A csillogó tekintetű csöppségek, azonnal szaladnak hozzá, ha meglátják. A szakmai munka irányítása mellett ma is nagyon fontosak számára a gyerekek visszajelzései, ahogy elmondják gondjaikat, örömeiket. Szarka Lászlóné a Táncsics körúti ovisok között KARCAG Sikert sikerre halmoz Kele János most volt hetedikes a Györffy István Általános Iskolában. Az elmúlt tanévben több országos és megyei verseny helyezettje volt, amiért városi elismerésben is részesült. János nagyon komolyan veszi a tanulást, eddig végig kitűnő volt. Egy-egy verseny előtt sokat áldoz szabadidejéből a sikeres felkészülésre. Idén az országos történelem versenyen 8., a Simonyi Zsig- mond Kárpát-medencei helyesíró versenyen 2., a nyelvészakadémián országos 6. lett. A megméretésekre Rapi Lajosné és Posztósáé Gyarmati Éva szaktanárok készítették fel. A szavalóversenyeken is több sikert tudhat magáénak Kele János, aki úgy véli, a sok íróasztal melletti görnyedést úszással lehet feloldani. Először csak azért ment le az uszodába, hogy mozogjon, ám a szobáját díszítő kupák és elismerések bizonyítják, itt sem adja érmen alul. A KSE úszószakosztályának oszlopos tagjaként, Kövest Tamás edző felkészítésével két diákolimpián is sikeres volt, 100 méter háton és gyorson is országos második lett. János nem sajnálja, hogy nincs annyi szabadideje tévénézésre, számítógépezésre mint társainak, mert a sikerek bizonyítják, hogy érdemes tanulnia. A versenyzésre az is motiválja, hogy szülei és az iskolatársai is büszkék rá egy-egy dobogós helyezés után. Bár javában tart a nyár, az ifjú tudós a nyolcadikos történelemkönyvet már kiolvasta. A jövő tanév végéig angol alapfokú nyelvvizsgát szeretne tenni, hogy próbára tegye magát ezen a téren is. Érettségi után talán az ügyvédi pályára megy, de ez a választás még messze van. Az idei nyár sok közös játékot tartogat számára a barátokkal és kisöccsé- vel, a 4,5 éves Ádámmal. SZARVASRA LÁTOGATTAK A Városi Csokonai Könyvtár Nyugdíjas Olvasókörének a könyvtárosok rendszeresen szerveznek programokat. így az író-olvasó találkozók mellett minden évben tartanak anyák napját, karácsonyi ünnepséget és játékos vetélkedőt Is számukra. Az Intézményben működő alapítvány anyagi támogatásával pedig kirándulásokon fedezik fel hazánk értékeit, tájait. Legutóbb a 84 hektáros szarvasi arborétumba látogattak, ahol tettek egy nagy sétát és élvezték a csendet. A napot hajókirándulás zárta a Holt-Körösön. Elégedett betegeket szeretne látni osztályán Több mint két évtizede dolgozik a Kátai Gábor Kórház neurológiai osztályán Budai Antalné. A főnővér sikeres és eredményes munkájáért az elmúlt héten Rácz Jenő egészségügyi minisztertől miniszteri dicséretet kapott. Budai Antalné tősgyökeres karcagi, 1978-ban végzett a helyi gimnázium egészségügyi szakán, azóta dolgozik a kórház neurológiai osztályán. Az egészségügyi pálya mindig vonzotta. Az emberek szeretetét szüleitől örökölte.- Az első gyakorlati élményem alkalmával kiderült, hogy szeretem ezt a szakmát - idézi fel a kezdeteket. - Az az elvem, hogy dolgozni akkor lehet jól, ha az ember azt a munkát végzi, amit szeret. Én nagyon szeretek embereken segíteni, nemcsak a munkám során, az életemben is. A beteg emberen való segítés, az ellátása egy szép feladat.- Az idegosztály nem a legkönnyebb terület. Hogyan lehet feldolgozni az ott történteket?- Nem tagadom, megviselnek a tragédiák. Nem szoktam hazavinni a gondomat, bajomat, a munkatársakkal beszéljük meg azokat. Minden esetet átbeszélünk dr. Nagy István osztályvezető főorvossal. Úgy tudjuk lezárni a munkánkat, ha azt érezzük, hogy amit lehetett, azt megtettük a betegért. Sok idős beteget elveszítünk, hiszen az 50 kilométeres körzetben az agyvérzéstől, az agydaganaton, a Parkinson-kóron át sok olyan betegség van, ami előfordul. Minden beteg egyéniség, másmás ellátást kíván, hiszen a 18 évestől a 100 évesig sokan megfordulnak itt. Vallom, hogy minden ember egyedi, megismételhetetlen, akinek joga van az őt megillető bánásmódhoz. Mi is arra törekszünk, hogy minél elégedettebben távozzon innen a beteg. Budai Antalné nagyon szereti a munkatársait, úgy érzi, jó kis kollektívát vezet. Szeretnek szabad idejükben is együtt lenni. Julika többször hívja meg beosztottjait is vendégségbe, szívesen főz nekik. Kollégái azonban nemcsak a szakmáról kérik ki véleményét, hanem magánjellegű gondjaikat is elmondják neki.- Úgy érzem, nem a főnővérük vagyok, hanem egy támasz számukra. Nagyon megtisztelő, hogy odafigyelnek és adnak a véleményemre. Ez az elismerés is kollektív munka, hiszen egy vezető sem lehet egyedül sikeres, csak ha olyan munkatársai vannak, akik hagyják dolgozni, a nővérek és a kisegítő személyzet odafigyel és betartja azt, amit kérek. A 25 ágyas osztályon nyolc ápolónő végzi becsülettel a munkát. Mindannyian gyakorlott nővérek, többgyerekesek, s elmondhatom, családias a nővércsapatom. Julika napi munkájához sok segítséget, támogatást kap családjától is. Férje a szociális otthon ápolójaként dolgozik, lánya a környezettudományi szakra jár a Debreceni Egyetemre. Elért szakmai sikereire nagyon büszke lánya és édesanyja is.- Van-e olyan dolog, amire a munkája miatt nem jut idő?- Nagyon szeretnék színházba járni, hangversenyre. Szeretek énekelni, valamikor énekkaros voltam. Nem vagyok egy sportolós típus, de ha a csapatról van szó, bármiben benne vagyok. Ha újrakezdhetném, akkor is ezt a pályát választanám, mert nagyon felemelő érzés a beteg mosolygó arca, visszajelzése, amikor meggyógyultan távozik tőlünk. Ez mindig erőt ad a napi munkához. Nem vagyok elégedetlen ember, mindenünk megvan, amire szükségünk lehet. Igyekszünk a pénzünket mindenre beosztani. Idén sajnos nyaralás nem lesz, de ha lenne lehetőségem, egy hetet szívesen eltöltenék a tengerparton.
