Új Néplap, 2005. július (16. évfolyam, 152-177. szám)
2005-07-26 / 173. szám
KITEKINTŐ 2005. JÚLIUS 26., KEDD london A város roppant méreteiből fakadóan az odaérkező idegen nem teheti meg, hogy ne használja a földalatti tömegközlekedést. A július 7-i támadás utáni hat napban több mint száz elhagyott csomagra bukkantak a metróban VILÁGVÁROS A TERRORTÁMADÁSOK ÁRNYÉKÁBAN Noha az egész világ a július 7-i és 21-i londoni merényletekről beszél, a hatalmas világvárosba érkezőknek mégis úgy tűnhet, a metropolisz viszonylag könnyedén kiheverte azok hatását. Rengeteg turista, köztük számos magyar keresi fél az angol fővárost a terrortámadásokat követően is. Persze bizonyos jelekből azért ők is tapasztalhatják, a sok áldozatot követelő, hó eleji események óta valami jóvátehetetlenül megváltozott. De milyen is ezekben a napodban a brit főváros? Molnár G. Attila Alig néhány nappal azután, hogy pokolgépek robbantak több londoni metróállomáson és egy emeletes buszon, a legtöbben biztosra vették volna, hogy már az országba történő belépéskor rendkívül komoly ellenőrzésen kell átesnie az odalátogatóknak. Ehhez képest azt kellett tapasztalnunk, hogy csupán egyszerű útlevélvizsgálat várt azokra, akik az Európai Unió valamelyik tagországából érkeztek. A repteret elhagyva azonban némileg változott a kép. London belvárosának egyes körzeteiben feltűnően sok rendőrt láthattak a szálláshelyükre igyekvő turisták. Időnként járőrautók szirénája is felhangzott a közeli utcákból, de az emberek láthatóan nagy figyelmet nemigen fordítottak ezekre. A város roppant méreteiből fakadóan az odaérkező idegen nem teheti meg, hogy ne használja a földalatti tömegközlekedést. Még akkor sem, ha az alig néhány nappal korábbi híradások az éppen ezek ellen elkövetett robbantási kísérletekről és merényletekről szóltak. Ebben az új helyzetben pedig tulajdonképpen nem meglepő jelenet játszódott le az egyik metróállomás lejáratánál, ahol néhány arab férfit igazoltattak a rendőrök. Hosszú sorban álltak a világ különböző tájairól érkezett turisták a metrójegyekért. Amíg vártak, a hangosbemondó többször elismételte azon állomások nevét, amelyek között nem közlekednek a szerelvények. Azután kicsivel később egy felhívás is elhangzott. Kérték az utasokat, amennyiben gazdátlan csomagot látnak a metróban, azonnal jelezzék azt a biztonsági szolgálatnak. E szavaknak még nagyobb nyomatékot adott a több állomáson elhelyezett felirat, amely szerint a július 7-i támadás utáni hat napban több mint száz elhagyott csomagra bukkantak a metróban. Ha valaki a merényleteket követően eltöltött néhány napot az angol fővárosban, tapasztalhatta, a londoniak a történtek ellenére is nagyon nagy számban használják a földalattit. Jól példázza ezt, hogy előfordult, az ember csak a negyedik vagy ötödik szerelvényre fért fel, ha el szeretett volna jutni valahová. A peronokon és a kocsikban rendkívüli meleg uralkodik, ami egy-egy zsúfolt vagonban már-már kibírhatatlanná is válhatott. Egy alkalommal rövid időre kialudtak a fények az egyik alagútban száguldó szerelvényen. Amikor ismét világos lett, az arcokról semmit sem lehetett leolvasni. Ám a legtöbb utasnak valószínűleg a terrortámadás lehetősége is eszébe jutott. A Buckingham Palota előtt gyakran hallani magyar szót. Honfitársaink közül ezekben a A felnyitható Tower Bridge London egyik legismertebb látványossága. Úgy tűnik, a turisták ma is ugyanolyan nagy számban kíváncsiak rá, mint a terrortámadások előtt turistalátványosságokat keresi fel, gyönyörködik a metropolisz ódon épületeiben, jószerivel eszébe sem jutnak a tévéadásokban vetített sokkoló képsorok. Legfeljebb az tűnhet igen szokatlannak, hogy szinte minden intézmény bejáratában átvizsgálják az odaérkezők táskáját. Legyen szó múzeumról, panoptikumról vagy a hatalmas London Akváriumról. Az újságosstandok azonban árulkodóak. A lapok címoldaláról egyetlen napra sem kerültek le a merényletek. A terroristákról készült felvételek és a nyomozás legfrissebb részletei uralták a közéletet, az emberek gondolkodását. Volt úgy, hogy azért a látogatók is egészen testközelből megérezhettek valamit a világváros némileg felforgatott mindennapjaiból. A Victoria állomásnál található bevásárlóközpontban az egyik este bombariadó volt. Az üzletekből, éttermekből nyomban megindultak kifelé az emberek. Nem volt pánik, lökdösődés. A pláza folyosóin és a kijáratoknál rendőrök irányították a tömeget. Már az utca túloldaláról láthattuk, hogy újabb járőrautók érkeztek az üzlet- központ elé. Szerencsére a bombafenyegetés csak vaklármának bizonyult Igaz, másnap Tony Blair brit miniszterelnök országa az iraki háború miatt terrortámadások célpontjává vált, állítják befolyásos angol lapok. Rendkívül komoly kihívással szembesül tehát a kormány feje. Felvételünk a Madame Tussauds panoptikumban kiállított másáról készült Mindezek ellenére a város semmit sem veszített patinás hangulatából. Nyüzsgő, lüktető élet jellemzi a londoni utcákat a terrortámadás utáni időkben is. Amennyiben az ember csak a az egyik rendőr egy gazdátlan csomagot talált ugyanebben a bevásárlóközpontban, ám abban pokolgép helyett csak néhány ruhanemű volt A bombariadó estéjén egyébCsökkenő biztonság A londoniak biztonságérzete egyértelműen megrendült a me- : fényieteket követően. Az egyik angol tévétársaság közvélemény- j kutatást készíttetett e kérdésről. Ennek eredménye szerint a 'f&' : városban élők túlnyomó részének csökkent a biztonságérzete a : terrorakciók után, s csak elenyészően kevesen nyilatkoztak úgy, \ hogy e tekintetben javult vagy nem változott a megítélésük. ként könnyen meggyőződhettünk arról, hogy bennünket, magyarokat a terrortámadások sem tántorítottak el utazási szándékunktól. Az épület előtt összeverődött tömegben ugyanis honfitársainkkal is lehetett találkozni, miként szinte minden nevezetesség környékén hallani lehet magyar szót. Amennyiben az utazó arra számított, hogy hazafelé is olyan egyszerű rutinellenőrzésen kell átesnie a reptéren, mint kifelé menet, bizony jócskán tévednie kellett. Már a váróteremben is géppisztolyos rendőrök látványa fogadta az érkezőket, később pedig több alkalommal is útlevél- és táskaellenőrzés következett. Volt, akivel még a cipőjét is levetették, akiknél pedig jelzett a fémkereső biztonsági kapu, azok motozásra is számíthattak. London ezekben az időkben igazából meghasonlott állapotban él. Egyszerre óvja és mutatja be büszkén az idelátogatóknak fenséges hagyományait, ugyanakkor tart az újfajta fenyegetéstől. Az itt élők meglepő nyugalommal vették tudomásul az elmúlt hetek történéseit,-ám egy bizonyos fokú félelem, valamint az állandó éberség és figyelem immár ugyanúgy részei a nagyváros mindennapjainak, mint a turistacsalogató nevezetességek. A Tower őreinek egyike. A „beefeater”-öket elnézve nehezen hihető, hogy a régi korok hagyományai mellett nagyon is ma! veszélyekkel él együtt a város FOTÓK: A SZERZŐ
