Új Néplap, 2005. július (16. évfolyam, 152-177. szám)

2005-07-23 / 171. szám

8 2005. JULIUS 23., SZOMBAT TÜKÖR Az utazással eltöltött időt leszámítva három napot töltöttek el a magyar ál­lam hivatalosan kiküldött mentőcsoportjának tagjai a példátlan méretű termé­szeti katasztrófával súj­„Szívfájdító volt, amit láttunk" árvíz Hazatért a romániai természeti katasztrófa helyszínéről az első magyar mentőcsoport tott Románia legveszélye­sebb területén. A szerdán hazatértek között van egy kunszentmártoni tűzoltó is. Hegedűs Miklós a Ma­gyarországi Mentőcsopor­tok Szövetségéhez tartozó Csépai Tűzoltó és Mentő Egyesület speciálisan kép­zett tagjaként vett részt a Magyarországot képviselő külföldi mentőakcióban. Horváth Győző- Múlt hét szombaton hajnalban indultunk. Akkor még nem tud­tuk, mi vár ránk - emlékezik vissza Hegedűs Miklós. A kis csapat tagjai csak akkor szem­besültek az előttük álló feladat­tal, amikor a helyszínre megér­kezve látták és tapasztalták azt a határtalan pusztítást, ami a ka­tasztrófa sújtotta területen élő embereket érte. A házakat két méter magasságig ellepte a víz, amelynek felszínén felfújódott, oszlásnak indult állattetemek úsztak. A hömpölygő áradat óri­ási erejével a vasúti síneket is el­sodorta. Az emberek kétség- beesettek voltak és szemláto­mást fel sem fogták, hogy az anyagi pusztulás mellett mekko­ra veszélyt jelent rájuk a min­den szennyet egybemosó víz ál­tal terjesztett fertőzés. - Szívfáj­dító és megrázó volt mindaz, amit ott láttunk, de én talán job­ban fel tudtam dolgozni mind­ezt, mint a társaim - mondja ma is megindultan az árvizekkel kapcsolatos mentőakciókban már jártas, sokat tapasztalt tűz­A szolgálatot is átszervezték miatta Hegedűs Miklós a Kunszentmártoni Tűzoltó­parancsnokság beosztott vonulás tűzoltója és tagja a csépai egyesületnek. Az árvíz, illetve annak következménye nem új számára, az el­ső pillanatoktól kezdve részese volt 2000-ben a nagyrévi árvízi védekezésnek, 2001-ben pedig ott volt a tarpai gátszakadásnál Mivel rendel­kezik a műszaki mentő eszközök használatához szükséges szak­ismeretekkel ráadásul búvár és még vízi mentő is, ezért esett rá a választás a mostani kiküldetést illetően. A magyarok misszió­ját a jelek szerint a kunszentmártoni tűzoltó-parancsnokság ve­zetői is szívükön viselték, ugyanis hogy Hegedűs Miklós kiutaz­hasson Romániába, hirtelenjében át kellett szervezniük a szol­gálatot. A mentőakcióból hazatért tűzoltó pénteken már a kun­szenti tűzoltó laktanyában várta a riasztást. Az elsődleges feladat a fertőzésveszély mérséklése volt, ezért az elhullott állatokat ki kellett vontatni a vízből oltó. — Szörnyű volt látni a nyo­mort. Az emberek szó szerint a szennyvízben éltek, nem volt se vizük, se élelmük. Az asszonyok közvetlenül a víz tetején úszó dög mellett mosták a ruhákat, előfordult, hogy valakinek meg­sebesült a lába, mi elláttuk sérü­lését, majd ezt követően már a bekötözött sebével újból vissza­ment a fertőzött vízbe. Hegedűs Miklós szerint az emberek nem voltak felkészül­ve erre a helyzetre. Hogy is le­hettek volna, amikor csupán egy órájuk volt arra, hogy a he­gyekből lezúduló víztömeg elől meneküljenek. Nem is tudtak. Jobb híján ki-ki a háza tetején talált menedéket és ott húzta ki addig, amíg a helyi katonai erők helikopterekkel; csóna­kokkal ki nem mentették őket. Voltak, akik másfél napig vár­tak a segítségre a háztetőn. A magyarok — mentőtisztek, or­vosok, bányamentők és tűzol­tók alkotta - csapata ott segí­tett, ahol éppen szükség volt rá­juk. A legveszélyeztetettebb te­rületre kerültek. Az orvoscso­port oltotta az embereket tífusz ellen, a többiek pedig igyekez­tek menteni a még menthető ja­vakat és bár hálátlan feladat volt, de az állathullákat is el kel­lett távolítani. A hivatalos állami kikülde­tésben lévő magyarokat part­nerként kezelték az ottani ható­ságok. - Bátran állíthatom, hogy maximális volt az együtt­működés a helyi erőkkel. Szál­lást biztosítottak számunkra, volt tolmácsunk is. Nem hogy ellentét mutatkozott volna kö­zöttünk, hanem munkánkat érintően mindenben a segítsé­günkre voltak. Úgy éreztük, fontosnak tartották jelenlétün­ket, hálával viseltettek irántunk - nyilatkozott Hegedűs Miklós. W WWW Cégünk Európa egyik vezető diszkont élelmiszer-üzletlánca. Koncepciónk sikeréből adódó fejlődésünk következtében vezető munkatársat iránti igényünk folyamatosan nő, ami kiváló karrierlehetőséget jelent az Ön számára. Martfűn megnyíló és Szolnokon megnyílt üzletünkbe keresünk munkatársakat az alábbi munkakörbe: Boltvezető, boltvezető-helyettes Hivatkozási szám: LAP-FL Feladatai: • egy áruház zavartalan működésének biztosítása a vásárlók legnagyobb megelégedésének érdekében • az áruház dolgozói csapatának vevőorientált vezetése, motiválása, betanítása • napi ügymenet felelősségteljes biztosítása (munkaterv, elszámolások, árurendelés stb.j Elvárások: • rendkívüli munkabírás • nagyfokú szellemi és fizikai terhelhetőség • közép vagy felsőfokú (lehetőleg szakirányúi végzettség • stressztűrő képesség • jó kapcsolattartó képesség • vevőközpontú gondolkodásmód • precizitás, pontosság • kereskedelemi érzék Amit kínálunk: • versenyképes jövedelem . • stabil háttér • karrierlehetőség Eladó/pénztáros Hivatkozási szám: LAP-FMA Feladatai: • vásárlók udvarias, pontos és segítőkész kiszolgálása, • gyors, precíz pénztármunka, • árukészlet feltöltés, áru rendezés, üzlet takarítás. Elvárások: • rendkívüli munkabírás, • nagyfokú fizikai és szellemi terhelhetőség, • stressztűrő képesség, • munkaidő-beosztásbeli rugalmasság, • precizitás, pontosság, • középfokú szakirányú végzettség és élelmiszer-kereskedelmi gyakorlat előny. Amit kínálunk: • versenyképes jövedelem, • stabil háttér. Felkeltettük érdeklődését? Ha igen, küldje el postai úton fényképes pályázatát a hivatkozási szám/munkakör és a munkavégzés helyének megjelölésével, magyar és német nyelvű önéletrajzával együtt a megadott címre! LIDL Magyarország, 8050 Székesfehérvár, Pf: 190 FOTÓ: MAGYARORSZÁGI MENTŐCSOPORTOK SZÖVETSÉGE

Next

/
Thumbnails
Contents