Új Néplap, 2005. július (16. évfolyam, 152-177. szám)

2005-07-23 / 171. szám

4 HETÉNYI GÉZA KÓRHÁZ ÉS RENDELŐINTÉZET 2005. JÚLIUS 23., SZOMBAT A betegek nem mennek szabadságra Az ellátás biztonsága nem kerülhet veszélybe A gyermeklntenzív részleg sajnos nyáron sem ürül ki A nyár a pihenésé — gon­dolják egyre többen. Az egészségügyi dolgozók számára azonban ezek a hónapok jobbára ugyan­olyan zsúfoltak — vagy talán még zsúfoltabbak —, mint máskor. Természetesen az ápolók, be­teghordók is kiveszik szabad­ságukat, az őket helyettesítők­re azonban a szokottnál is na­gyobb teher hárul. A betegek ugyanis nem f mennek sza­badságra, sőt, talán még töb­ben is kerül­nek kórház­ba, mint ta­vasszal vagy ősszel. Akadnak ugyanis olyan szezonális, tipikus veszélyfor­rások, amelyeknek „köszönhe­tően" sok-sok óvatlan ember kényszerül gyakran hosszú he­tekig a betegágyba. A baleseti sebészeten igazi nagyüzem a nyár. Sajnos na­gyon sok a súlyos közúti bal­eset, csak az utóbbi hetekben is számos ilyen tragikus esetre volt példa. Emellett azonban sok egyéb sérült is érkezik a Hetényi traumatológiájára:- A mostanában tapasztal­ható melegfrontos időjárás sok-sok balesetet okoz, az em­berek figyelmetlenek, türel­metlenek, ingerültek - meséli Szecskó Ferencné főnővér-he- lyettes. - A közúti balesetek mellett azonban az otthoni bar­kácsolás következtében is sok sérült kerül hozzánk. A házi­lag összeütött fűnyírók, fűrész­gépek rendkívül veszélyesek, bizony sokszor Í/rlrv Mos| is ház" van az osztályon, s a betegek ellátását úgy kell megoldanunk, hogy közben azért mi is el tudjunk menni egy-két hétre pihenni. Ezért aztán az itt lévők szinte mindent csinálnak, amire épp szükség van. A kardiológiai őrző fokozott figyelmet kíván az ott dolgo­zóktól, hiszen gyakorlatilag a szívbetegek intenzív részlege.- Egy-egy front nálunk rög­tön érzékelhető, hiszen azon­nal megugrik az infarktusos esetek száma, előfordul, hogy 10-12 beteget felveszünk egy hétvégén - tudtuk meg Timkó Éva részlegvezetőtől. - Ilyen­kor kevésnek bizonyul a hat­ágyas részlegünk, s bár az len­ne az ideális, ha 2-3 napot itt töltenének, néha sajnos hama­rabb ki kell adni az osztályra betegeinket. Ráadásul mi eleve kevesen vagyunk, mégis meg­próbáljuk megoldani, hogy a szabadságolások mellett ha­vonta egy hétvégét otthon tölt­hessen mindenki. Ez a munka ugyanis különösen nagy kon­centrációt kíván, így talán még fárasztóbb. A felnőtt intenzív részlegen dolgozók hasonlóan megterhe­lő munkát végeznek. Barna Edit főnővérhelyettes szerint azonban ez már szinte megszo­kott: - Számunkra nem jelent különösebb változást a nyár, hiszen az intenzíven dolgozók többsége főiskolára jár. így év közben a tanulás miatt kell he­lyettesítenünk egymást, ilyen­kor pedig a szabadságolások miatt. A nálunk fekvő betegek száma sem évszakfüggő, saj­nos nálunk mindig sokan van­nak. r^ár e^ gyakran ke­rülnek biciklis baleset vagy égés miatt kórházba.- Általánosságban elmond­ható, hogy a szülők természe­tesen nem szeretnék, ha a gyermekük a kórházban tölte­né a vakációt, mégis előfor­dul, hogy egy-egy tervezett műtétet ilyenkorra időzítenek - meséli Kovács Ottóné főnő­vér. - A nyári balesetek miatt nagyon sok kisgyermek kerül hozzánk törésekkel, zúzódá- sokkal. Emellett sajnálatosan sok a napégés, napszúrás mi­atti kiszáradás, ami viszont a szülők felelőssége, vagy in­kább felelőtlensége. Mivel a gyermekosztály több részleg­ből épül fel, a mátrixrend­szernek köszönhetően lehető­ség nyílik átcsoportosítások­ra, így szerencsére minden osztályon dolgozó kiveheti a tervezett szabadságát. A leg­fontosabb szempont azonban az, hogy a betegellátás bizton­sága semmiképp sem kerül­het veszélybe. A gipszmester Sinkó Bélával szinte minden olyan beteg találkozik, aki töréssel kerül kórházba. A mindig jó kedélyű gipszmester azt tartja legfontosabb szempontnak munkájá­ban, hogy könnyítsen a betegeken: — Beteghordóként 1992-ben kerültem ,? |\ a kórházba, s néhány évvel később lehetőség nyílt rá, hogy gipszelő ként dolgozzak tovább, így már nyolcadik éve vagyok gipszmes­ter. A szakmám egyik legfonto­sabb fortélya, hogy a gipszelést mindenképpen úgy kell kialakíta­ni, hogy minél kényelmesebb legyen a betegnek. Mindig azt tartom szem előtt, hogy lehetőség szerint könnyebbé tegyem nekik a gyógyulást. Talán ennek köszönhető, hogy minden reggel örömmel jövök dolgozni. Négy évtized szemünk világáért Idén először ismerték el Hetényi aranyéremmel azok munkáját, akik saját szakmacsoportjukban hosszú évek óta kiemel­kedő munkát végeznek a megyei kórházban. Az or­vosok közül dr. Kenyeres Borbála kapta meg az újonnan alapított díjat. Több mint négy évtizede gyó­gyítja a hozzá fordulókat dr. Ke­nyeres Borbála. A főorvos asz- szony talán maga sem tudja megszámolni, hány emberen segített szemészként, hányán köszönhetik neki a szemük vi­lágát. Negyvenegy éve, frissen végzett orvosként került a Heté­nyi kórházba, s még ma is nap mint nap fogadja mindazokat, akiknek valamilyen szemprob­lémájuk van. — Rákóczifalvi születésű va­gyok, s az orvosegyetem után mindenképpen szerettem volna a családomhoz közeli helyen hetőségeink vannak, amelyek­ről korábban álmodni sem mer­tünk. Akkoriban még nagyon sok üzemi balesetben megsé­rült szemű beteget kellett ellát­nunk, emellett sokkal többen voltak olyanok, akik az utolsó pillanatig halogatták, elhanya­golták szemproblémáikat, s gyakran csak akkor kerültek hozzánk, amikor már késő volt A régi osztály 23 ággyal műkö­dött, most már több mint két­szer ennyi helyünk van, sokkal kényelmesebben férünk tehát. A szakrendelések rendszere is jelentősen megváltozott. Annak idején szinte szállóigévé vált, hogy a szemészetre egy napi hi­deg élelemmel kellett elindulni, olyan sokan vártak a rendelőin­tézetben. Százakat vizsgáltunk meg naponta, hiszen gyakran a vidéki szakrendeléseket - Kar­cag, Jászberény, Mezőtúr - is mi vittük. Szerencsére ma már jóval kevesebbet kell várni a vizsgálatra, hiszen előjegyzési rendszerben dolgozunk. A vizsgálati módszerek sokat változtak az évtizedek alatt dolgozni. Ezért választottam a megyei kórházat, amely a mai napig munkahelyem. Az orvos- tudomány számtalan ága közül pedig a szemészetet szerettem meg legjobban az egyetemen. Talán azért, mert ez az a terület, amelyben mind a műtétes, mind a konzervatív gyógyítási módokra lehetőség nyűik.- Négy évtized alatt minden bizonnyal számos változás, óriá­si fejlődés részese volt szakmájá­ban és a kórházban egyaránt- Valóban így van, a gyógy­szeres és a műtéti eljárások sokkal korszerűbbek, olyan le­— Elsők között kapta meg a Hetényi aranyérmet a nemrégi­ben rendezett Semmelweis-napi ünnepségen.- Óriási megtiszteltetésnek tartom, hogy ezt az újonnan alapított díjat én kaphattam meg elsőként. Azt jelzi szá­momra, hogy legalább a kollé­gák, a szakma elismeri azt a munkát, amit végzünk, ha már felsőbb szinten nem teszik meg. Meggyőződésem ugyanis, hogy ma már kizárólag az orvo­sok és a szakszemélyzet lelkiis­merete tartja életben az egész­ségügyet. Az „első vonal” főnővére A munkaügyi osztály díja A sürgősségire érkezőket fogadja évtizedek óta, el- só'ként találkozva az el­esett, súlyos beteg segít­séget kérőkkel. Nagy Sán- dorné Katika, a sürgőssé­gi betegellátó osztály fő­nővére negyven esztende­je dolgozik a Hetényi kór­házban. A több mint négy évtized mun­káját nemrégiben Hetényi aranyéremmel ismerte el a kór­ház.- Immár 22 éve, 1983 óta va­gyok a sürgősségi főnővére. Ki­mondani is sok. Ez az osztály a kórház kapuja, itt számos terü­lethez érteni kell. Ám nem elég a szakismeret és a szorgalom, tapintatosnak, érzékenynek, fi­gyelmesnek kell lennünk. So­sem szabad elfelejteni, hogy a hozzánk érkezők nem „csak" betegek, hanem emberek! Ezt a munkát csak úgy lehet jól csi­nálni, ha mindig, min­den körülmények kö­zött a beteg az első szá­munkra. Nagyon sok szenvedést, szörnyű dolgokat látunk itt nap mint nap, s ezt csupán úgy lehet elviselni, ha nem visszük haza a munkahelyi problémákat. Ne­kem óriási segítséget nyújt az a biztos családi háttér, ami otthon vár. Benn a kórházban pedig a közvetlen munkatársaim azok, akikre bármikor nyugodtan tá­maszkodhatok, elfogadják rigo­lyáimat, így a mostani kitünte­tés nem csak az én munkám elismerése, hanem az egész osztá­lyé. A Hetényi arany­érem egyébként hatal­mas meglepetés volt számomra, legfeljebb a törzsgárdatagságra szá­mítottam a negyven itt töltött év miatt. A Sem- melweis-napi ünnep­ségre el sem akartam menni. Úgy gondoltam, maradok a lányok helyett. A fő­nököm komoly rábeszélése kel­lett, hogy egyáltalán ott le­gyek... A Hetényi aranyérmet a kiírás szerint hárman kaphatják meg minden évben: egy orvos, egy szakápoló és az egyéb te­rületen dolgozók egyike. Közülük elsőként Túry Gyuláné, a bér- és mun­kaügyi osztály vezetője részesült ebben az elis­merésben.- Közgazdász a végzettségem, s így 1984-ben gazdasági vo­nalon kerültem a kórházba. Korábban egyetlen munkahe­lyem volt, a SZÜV, meglehető­sen hűséges típus vagyok te­hát. A bér- és munkaügyi osz­tályt 1989 óta vezetem, 13 em­ber tartozik hozzám közvetle­nül, illetve a munkakör miatt gyakorlatilag a kór­ház összes, közel 2100 dolgozója. Igen összetett feladatkö­rünk van, hiszen a munkaügyi, társada­lombiztosítási ügyek mellett a szociális jut­tatásokkal foglalko­zunk, ráadásul az egészségügyi dolgo­zók rendkívül bonyo­lult, állandóan változó bérezé­sét nem könnyű követni. S a szigorú törvényi szabályozá­sok mögött azért mindig látni kell az embert is, a megoldan­dó problémákkal. * Munkatársaimmal együtt megpróbáljuk minél lelkiis­meretesebben, humá­nusabban végezni a munkánkat, talán ezért született az a döntés, hogy nekem ítélik ezt a díjat. Azaz nekünk, hi­szen az osztályomon dolgozó kollégákat is il­leti ez az elismerés. így arra készülünk, hogy hamarosan közösen ünnepeljük meg a He­tényi aranyérmet. Megállunk egy pillanatra, örülünk egy ki­csit, aztán pedig folytatjuk to­vább a munkát... A sürgősségi főnővére negy­ven éve dolgo­zik a Hetényiben Túry Gyuláné nem csak ma­gáénak érzi az elismerést Az oldal a szolnoki Heténvi Géza Kórház és Rendelőintézet és a kiadó együttműködése alanián jelenhetett mese A költségeket az egészségügyi intézmény viseli.

Next

/
Thumbnails
Contents