Új Néplap, 2005. május (16. évfolyam, 101-125. szám)

2005-05-14 / 112. szám

Jász-Nagykun-Szolnok megye és olaszországi testvérmegyéje, Asti spor­toló diákjai április 29-én Szolnokon a sportcsarnokban mérkőztek meg egymással különböző sportágakban. így teremfociban, kosárlabdában, röplabdában vívtak egymással küzdelmet a fiúk és a lányok. Összesítés­ben megyénk sportoló diákjai nyertek. A győztesnek járó kupát Tokajiné Demecs Katalin alelnök adta át a szolnoki Tiszapartl Gimnázium és Hu­mán Szakközépiskola kosárlabdacsapatának. Április 28-án ismét megrendezte dr. Kenyeres Imre, a Kunmadaras és Térsége Vállalkozási Övezet Fejlesztő, Beruházó, Szolgáltató Kht. igaz­gatója a térség mezőgazdasággal foglalkozó vállalkozói számára azt az agrárfórumot, ahol a mezőgazdaság jelenlegi gondjairól, pályázati lehe­tőségeiről hallhattak első kézből információkat a jelenlévők. A megyei önkormányzat képviseletében Lóczi Miklós alelnök tartott előadást, aki maga is megyénk egyik legnagyobb mezőgazdasági cégének vezérigaz­gató-helyettese. Jász-Nagykun-Szolnok Megye Közgyűlése 2004. decemberi ülésén arról döntött, hogy Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendészeti és Közbiztonsá­gi Díjban részesíti Halasi Balázs tűzoltó alezredest, a kunszentmártoni hivatásos önkormányzati tűzoltóság parancsnokát, akinek április 29-én Szolnokon, a városháza dísztermében dr. Bozsó Péter főjegyző adta át a kitüntető elismerést Malopolska vajdaságban, Tar- nów járásban a sok turisztikai és történelmi emlékhely egyike az első világháború időszaká­ból máig megőrzött, felújított és rendben tartott katonai teme­tők sora. E temetők emlékeztet­nek a Nyugat-Galícia területén, többek között Tarnów környé­kén az 1914-15. évek forduló­ján az orosz és az osztrák-ma­gyar hadsereg között folytatott véres ütközetekre, melyeket gorlicei áttörés néven tart szá­mon a történelem. A csata helyén lévő, fákkal benőtt temetőkben különböző nemzetek katonái, a lengyelek mellett magyarok, németek, csehek, oroszok, bosnyákok, olaszok nyugszanak. Tarnów járás a gorlicei ütközet és had­műveletek 90. évfordulóján szervezett ünnepségre meg­hívta Jász-Nagykun-Szolnok megye küldöttségét. Plesna te­lepülésen, több hivatalos kül­földi delegáció, diplomata mel­lett Tokár István, a megyei köz­Tokár István, a megyei közgyűlés elnöke koszorút helyez el a lengyelországi Tarnów járásban lévő Plesna te­lepülésen az első világháborús felújított katonai temetőben gyűlés elnöke és Balogh Béla, a nowska temetőben. Az ünnep- állam és az osztrák Fekete Ke­közgyűlés tagja helyezett el ko- ségen egyházi szertartás kere- reszt társaság támogatásával szorút a Dabrowska Szczepa- tében szentelték fól a lengyel felújított temetőt. Egymillió forint a felnőttoktatás népszerűsítésére A „Holnapért” Közalapít­vány Jász-Nagykun-Szol­nok Megye Cigánylakos­ságáért pályázatot nyúj­tott be a felnőttoktatás­nak a cigány lakosság kö­rében történő népszerűsí­tésére. A pályázat ered­ményes volt, a kapott pénz felhasználásáról Fodor Andrea roma esély­egyenlőségi szaktanács- adót kérdeztük. B. A. Mint a pályázat előtörténetéről elmondta, a közalapítványt 1997-ben hozta létre a megyei közgyűlés azzal a céllal, hogy a cigány kisebbségekkel kapcso­latos tevékenységekre forrásfel­táró, forrásgyűjtő tevékenysé­get folytasson. A kuratórium el­nöke dr. Őze Sándor, Cibakháza polgármestere. 2004 novemberében a köz- alapítvány pályázatot nyújtott be kétmillió forintra a Nemzeti Felnőttképzési Intézethez. En­nek célja a megyében lévő kép­zőintézmények közötti együtt­működés fejlesztése a felnőttok­tatásban, célzottan a roma la­kosság számára a felnőttoktatás fontosságának tudatosítása. A pályázat eredményes volt, bár a kapott összeg egymillió forint, amit három részletben kap meg a közalapítvány. A pályázat sikere lehetőséget adott arra, hogy a kistérségek­ben fórumokat rendezzenek (részben összevonva) a cigány kisebbségi önkormányzati kép­viselőknek, roma közösségfej­lesztő aktivistáknak, roma civil szervezetek képviselőinek, il­letve a gyermekjóléti és család­A „Holnapért” Közalapítvány Jász-Nagykun-Szolnok Megye Cigánylakos­ságáért fórumán Toldy Ferencné, a Hilarius Oktatásszervező és Szolgál­tató Kft. vezetője a felnőttoktatásról mint a romák életesélyei javításá­nak egyik fontos tényezőjéről tartott előadást Fodor Andrea segítő szolgá­latok munka­társainak. Ezek közül az utolsót az el­múlt hét csü­törtökén tar­tották Szolno­kon. Ezzel azonban a program nem zárult le, egy in­tenzív tréninggel folytatódik. Erre a fórumok résztvevői kö­zül fogadtak jelentkezőket, de a roma lakosság köréből közvetle­nül is jelentkezhettek érdeklő­dők. A tréningeken egyebek mellett az álláskeresés, a pálya- orientáció, az önismeret, az an- tidiszkrimináció volt a téma. A jövő héten dől el, hogy egy másik pályázat eredmé­nyes volt-e. Ezt ugyan nem közvetlenül a közalapítvány nyújtotta be, hanem Tiszabő települési önkormányzata az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Miniszté­riumhoz, de ha nyer a pályá­zat, a vállalt feladatok teljesí­tésébe bekapcsolódik a köz- alapítvány is. Köztisztviselőként sem szakadt ei az iskolától- A szülő és a tanügy-igazga­Dr. Pereszlényiné Kocsis Éva, a megyei önkor­mányzat címzetes vezető főtanácsosa március 14- én átvehette a Magyar Köztársasági Ezüst Ér­demkereszt kitüntetést, amelyet az oktatási mi­niszter előterjesztése alapján a köztársasági el­nök adományozott. Bistey András- Mindkét szülője pedagógus, édesapja Kunszentmártonban iskolateremtő, az ottani szak­munkásképző intézet első igaz­gatója volt. Nyilván nem vélet­len, hogy már korán kedvet ér­zett a pedagóguspályához.- Már Kunszentmártonban, a gimnáziumban elhatároztam, hogy pedagógus leszek, és eb­ben a családi hagyomány szere­pet játszott. A nővérem is peda­gógus lett. Mindig érdekeltek a természettudományok, ezért kémia tagozatos osztályba irat­koztam, majd Debrecenben a Kossuth Lajos Tudományegye­temen kémia-fizika szakos kö­zépiskolai tanári diplomát sze­reztem. A pályámat Tiszaföld- váron, az akkori Hajnóczy Jó­zsef Gimnázium és Óvónőkép­ző Szakközépiskolában kezd­tem. Tíz évig tanítottam, közben vezették be a technikaoktatást a gimnáziumokban, és engem, mint pályakezdő kolléganőt, be­iskoláztak technika szakra Deb­recenbe, ugyanis hirtelen szük­ség lett technikatanárokra. Tíz évig tanítottam, azután váltás következett: az új munkahe­lyem a Magyar utcában a Szol­nok Megyei Pedagógiai Intézet lett, ahol két évet töltöttem.- Ott mivel foglalkozott?- Tanulmányi versenyeket szerveztem gimnazistáknak és közismereti tárgyakból szak­munkástanulóknak, de a felada­taim közé tartozott a szaktanács- adók és a középiskolai taná­rok továbbképzésének szerve­zése is.- Mikor került be a köz- igazgatásba?- 1991-ben kezdtem dolgoz­ni a megyei önkormányzatnál a tanügyigazgatásban. Tíz évig fontos feladatom volt a középis­kolai érettségik szervezése, de természetesen más munkák is hárultak rám, így foglalkoztam a középfokú intézmények beisko­lázásával, a megyei fenntartású intézmények szakmai irányításá­val.- Ezek a munkák a korábbi­aknál másféle felkészültséget igényeltek. Hogyan tudott megfe­lelni az új követelményeknek?- Elsősorban tanulással. Az elsők között kerültem föl a szakértői névjegyzékre, ’96-tól a Közoktatási Szakértői Egye­sület megyei tagozatának elnö­ke vagyok, tanügyigazgatási és minőségfejlesztési szakértő­ként. Ehhez alapos felkészülés­re és vizsgára volt szükség. 2001 óta az oktatási miniszter megbízásából tagja vagyok az Észak-alföldi Régió Fejlesztési és Képzési Bizottságának. Részt vettem többek között a szakiskolai fejlesztési program pályázati elbírálásában. Rend­szeresen végzek a megyén kívül szakértői munkát, gyakran fölkérnek előadásra különféle országos konferen­ciákon.- Nem hiányzott a tanítás? Nem érezte szükségét, hogy eleven kapcsolatban marad­jon az iskolával?- Tudatosan törekedtem rá, hogy ne szakadjak el az iskola hétköznapjaitól, ezért egészen az utóbbi néhány évig tanítottam középiskolában óra­adóként fizikát és kémiát. Sőt tervezem is, hogy ilyen módon visszatérek még a katedrára. De szülőként is hosszú idő óta kapcsolatban vagyok az iskolá­val, hiszen két gyermekem kö­zül az egyik még középiskolás. tási tisztviselő nem került néha ellentétbe?- Előfordult ilyen ellentmon­dás is, és a szülői tapasztalatok nemegyszer segítettek az igaz­gatási munkában.- A közoktatásban szinte ál­landóan viharos gyorsaságú változások tanúi vagyunk. Ho­gyan lehet megfelelni ezeknek a változásoknak? Mit tervez a kö­vetkező évekre?- Úgy gondolom, van bennem fogékonyság az új dolgok iránt Ha lesznek új kezdeményezések, szí­vesen bekapcsolódom. Ha ehhez szükség lesz továbbképzésre, szí­vesen vállalkozom rá. A régi ta- pasztalatokat föl lehet használni, de aki csak azokra hagyatkozik, az elmarad a követelményektől. Fo­lyamatosan szükség van új isme­retek, tapasztalatok szerzésére. Dr. Pereszlényiné Kocsis Éva fotó csabai Az oldal a megyei önkormányzat és a kiadó együttműködése alapján jelenhetett meg. A költségeket az intézmény viseli.

Next

/
Thumbnails
Contents