Új Néplap, 2005. május (16. évfolyam, 101-125. szám)
2005-05-19 / 115. szám
2005. MÁJUS 19., CSÜTÖRTÖK 5 A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Az éneklés ünnepe Szolnokon jubileum Sikerrel zárult az ötödik Ádám Jenő Dalverseny „A szolnoki Ádám Jenő Zeneiskola eljutott versenyein keresztül az ötödik lépcsőjére, ami már terméseit meghozta, mely ünnepi hangulatot áraszt.” - írja Szokolay Sándor zeneszerző az Ádám Jenő Dalverseny műsorfüzetében megjelent köszöntőjében. Az intézmény tizenegy éve rendezi meg a komolyzenei élet rangos eseményeit, amelyek megálmodói már a nyitó- hangversenyen megbizonyosodhattak a kezdeményezés jelentőségéről. Az est fényét ugyanis elismert operaénekesek, énekművészek: az egykori ; A zsűri : elnök: Sólyom-Nagy Sándor Kossuth-díjas kiváló • művész, • ■ tagok: Csengery Adrienne Liszt-díjas, érdemes művész, a Magyar Ze- \ nei Tanács elnöke László Margit opera- : : énekes, kiváló mű- : • vész, a Magyar Állami • Operaház örökös tagja '■ Berkes János a Ma- : gyár Állami Operaház : : művésze első díjasok fellépései emelték. Köztük az első dalverseny győzteséé: Csema Ildikóé, aki tavasszal vehette át a Liszt-díjat A dalverseny teremtette bemutatkozási lehetőségre tehát szükség és igény van. A hét végi megméretésen két korcsoportban 95 versenyző indult. Örvendetes, hogy a fiatal énekesek közül a férfiak száma minden hangfajban nőtt. Összességében megállapítható, hogy a versenyek színvonala felfelé ível: úgy a technikai, mint az ihletett megvalósítás terén. 'A vasárnap esti gálahangversenyen a helyezettek és különdíjasok is nagy sikerrel igazolták tehetségüket és a zsűri döntésének helyességét. Márpedig Ádám Jenő szerint: „A daléneklés a zenei előadó-művészet egyik legnemesebb, egyben legmagasabb művészi ihletet igénylő formája.” SÓLYOM-NAGY SÁNDOR Egyetemi Konzervatórium, Debrecen A legsikeresebb megyei versenyzőnek járó különdíjat a házigazdák szolnoki növendéke, az első korcsoportban ötödik helyezett Rab Gyula kapta. Az eredmények I. korcsoport: 1. díj: Vincze Klára, Bartók Béla Zeneművészeti Szak- középiskola és Gimnázium, Budapest II. korcsoport: 1. díj: Haja Zsolt, Debreceni Egy kis szemétrakás elmélkedése Már a fogantatásom sem a legideálisabb körülmények között történt Furcsa alkalom lehetett az első pillanatban, talán egy megunt vagy épp egy kilyukadt női harisnyára hasonlítottam. Aztán testem vonzotta a különböző háztartási hulladékot, eszközt, apró gyerekjátékot és még sok egyebet. Jól éreztem magam Szolnokon a Baross űt egyik épülete előtti út alatt a csatornában. A jó meleg „anyaméhben” gyors gyarapodásnak indultam, a mozgás egyre jobban nehezemre esett, csak dagadtam és dagadtam. A csatorna egy idő után szűk lett a további fejlődésemnek, nem volt már egy icipici rés sem, teljesen kitöltöttem az üreget Élveztem a jó meleg mosogatóié, fürdővíz és egyéb kiömlő anyag lágy simoga- tását, nem is engedtem, hogy tovább folyjanak. A lé csak nőtt és nőtt felettem, mígnem a csatorna csordultig lett és a víz tartalmával együtt az úttestre folyt Sajnos ez lett a vesztem. Jöttek sárga ruhás emberek és rettenetes erővel, szivattyúval nekem estek, az erős vízsugár szétmarcangolta a gyönge testemet csáklyával, lapáttal téptek, szaggattak, s végül a járda szélére, a partra vetettek, mint horgász a kishalat így születtem meg 2005 januárjában a Baross úton. Napos idő volt az erős napsugárzás bántotta alig kinyüt szememet de bíztam benne, hogy nem sokáig tart ez az állapot mert ott lenn, sokkal jobban éreztem magam. Azonban nem történt semmi, napokig, hetekig, sőt hónapokig. Jött a hóesés, az egy kicsit jó volt, mert eltakarta egy időre csúf testémet de a hó elolvadt fújt a szél, esett az eső, s ez mind sajnos az ifjúi testem fa- gyásra kényszerítette. Egyre több olyan tárgy került elő törékeny testemből, ami bizony a járókelőket egy pillanatra megállásra és csodálkozásra késztette: lyukas gyerekzokni, cumisüveg, műanyag tasakok és hagy ne soroljam... Kezdtem szégyellni magam, hisz egyre csúnyább lettem. Panaszos könyörgésemet nem hallotta meg senki, a járókelők fittyet hánytak rám, de még az utcát takarító emberek sem vettek észre, pedig naponta tolták el mellettem majdnem üres kukájukat, meg puttonyos taligájukat Vártam a nőnapot, mégiscsak nemzetközi ünnep, s talán végre elvisznek engem is méltó helyemre, hogy látványom ne rontsa a nők virágos hangulatát. De ekkor sem jutottam senkinek eszébe. Majd jött március 15., a húsvét, elérkezett az anyák napja, május 1., azonban ezek az ünnepek sem a régiek már, engem nem vittek el. Egy nap mégis felcsillant a remény, egy arra sétáló hölgynek megesett rajtam a szíve. Felhívta az Uletékes hivatalt, ott azonban kapcsolták ide, kapcsolták oda, de azt a személyt sehol nem találták, aki érdemben intézkedni tudott volna. így hát itt vagyok a Baross úton, hamarosan féléves leszek... De most már nem is szeretném, ha elvinnének innen, megszoktam itt, az emberek is megszoktak engem. Jól érzem magam, ebben az európai városban. Egy kis szemétrakás NÉV ÉS CÍM A SZERKESZTŐSÉGBEN Hamarosan féléves leszek... Most már megszoktam itt, az emberek is megszoktak engem. Jól érzem magam, ebben az európai városban. Nem csak a boldogságban úsztak A közelmúltban Egerben rendezték meg a Magyar Speciális Olimpiai Szövetség országos úszóversenyét. A csodálatosan szép, Makovecz Imre tervezte uszodában mintegy kettőszáz versenyző nevezett be a vetélkedésre, ahol minden indulónak kétszer kellett bizonyítani rátermettségét. Mi, a tiszaugi Szőke Tisza Otthon részéről négy versenyzővel képviseltük magunkat. Vékony János alig néhány hónapja érker zett hozzánk, pár hét alatt megtanult úszni, mi több, első helyezést ért el, második Ramos László, harmadik Farkas János, re, Nagy Imre is részt vettek az negyedik pedig Nagy György eseményen. A megméretések lett. A verseny rangját emelte, szünetében találtunk lehetősé- hogy híres sportvezetők, állam- get arra, hogy megismerjük a titkár, Eger város polgármeste- város nevezetességeit, beszélgetős sétákat tegyünk az ódon hangulatot árasztó utcákon, megízlelhessük a város legpatinásabb cukrászdájának dobostortáját. Új barátokat szereztünk, címeket, telefonszámokat cseréltünk, s megígértük egymásnak, hogy nemsokára ismét találkozunk, hogy lemérhessük, ki, mennyit fejlődött az egri találkozó után. Nagyon jól érzetük magunkat, és büszkék vagyunk az eredményekre, amelyek nem jöhettek volna létre az edzések nélkül, melyhez segítséget nyújtottak a laki teleki népfőiskola, valamint a Tisza- kécskei Uszoda vezetői. CSEUZ IMRE, ÚSZÁSOKTATÓ, TISZAUG RÖVIDEN OLVASÓINKTÓL A KINCSET ÉRŐ HAGYMA. JÓ hír örvendeztetett meg minket év elején, amikor a jászladányi vöröshagyma Kiváló Magyar Élelmiszer minősítést kapott. A kincset érő hagyma rekord termés- mennyiséget hozott, melynek több mint a felét nem tudták értékesíteni, így sok száz tonnányi termést megsemmisítenek, szerves trágyát készítenek belőle. Ugyanakkor a piacon 70-98 forintért árulják a hagymának kilóját. Úgy gondolom, nagyobb figyelmet igényelne az értékesítéssel foglalkozó hatóságoktól a kiváló élelmiszer országos, sőt országon kívüli értékesítése, hiszen a hírnevet nehéz volt megszerezni, meg is kellene tartam. Ez mindany- nyiunk ügye! F. K.-né, SZOLNOK ne ROMBOUi Az elmúlt napokban jó néhányszor megdöbbentem! Nem tudok napirendre térni afelett, hogy egyes emberek hogy képesek ilyen rombolásra. A He- tényi Kórháznál a buszmegállóban elvitték a menetrendet a tábláról, a váróhelyiségek (a városban sok helyen) a déli órákra már szeméttől duzzadnak Szolnok több pontján az utóbbi időben ültetett virágokat megcsonkították, kiszakították, levágták. Egyik nap a postaládámból még az újság is eltűnt. Ez mindössze néhány nap tapasztalata. Gyanítom ezeken kívül rengeteg rombolás történt még, amiről én nem tudok. Szomorúsággal tölt el mindez. Hát sosem leszünk kultúremberek? MOLNÁR FERENCNÉ, SZOLNOK KÉPZŐMŰVÉSZET, IRODALOM, ZENE. Csőke Erzsébet tűzzománc- és textilkép-klállítása nyílt meg a közelmúltban — május 31-lg tekinthető meg — az abonyl Bihari János Zeneiskola hangversenytermében. Az alkotások azokat a zenés műveket, verseket, meséket Illusztrálták, amelyeket az iskola diákjai adtak elő. budavári ádám Mi történik a családdal? Sokan kérdezik mostanában, mi történt a családdal a modernizálódó világban. Átalakuló közösségek között fennmarad-e a család, mint egyetlen támpont, az emberi együttélésnek legkorábban keletkezett, legtartósabb formája, mint a lakosság fizikai, lelki újratermelésének társadalmi szükséglete? Vajon válságban van a szeretet, a gondoskodás, a szolidaritás, a béke és az ember biztonságának kerete, a család gyermeknevelő, magatartás-formáló szerepe? Vajon milyen veszélyek fenyegetik ezek érvényesülését? A rendszerátalakulás vajon együtt járt-e a család gyökeres változásával, válságot okozott-e szerkezetükben, s a benne élők személyiségében? Kibírják a családok a polgárosodás, a kegyeden piaci verseny, helyenként romló közbiztonság kínjait, rémületeit, a „Ne ölj!”, „Ne lopj!” normák és értékek tagadását? Valószínűleg azok a családok fognak helytállni, amelyek közösségként működnek, melyeknek mindennapi életében a teljesítmény és a szolidaritás tisztelete a legfőbb. Ahol a család értékei nem tolódnak el az anyagiasság, az eltúlzott jólét, az élvezeteknek élő magatartás felé. Ám jelenlegi vélemények szerint Magyarország veszélyes hely a gyermekek, az öregek számára, mert sajnos nagyon sok családban az erőszak az úr. Felmérések szerint ugyanis minden nap nyolc gyermeket bántalmaznak szüleik vagy felügyeletükkel megbízott felnőttek. Havonta két gyermeket vernek agyon, egy feltárt esetre huszonöt elhallgatás jut. Mit érdemel az az ember, aki bánt, sőt megöl egy kiskorú gyermeket, vagy egy védtelen magányos nyugdíjast? Van joga az ilyen embernek további élethez? Van, hiszen eltörölték a halálbüntetést. Nem is értem, miért emellett teszik vagy tették le a vok- sot a törvényhozók, amikor eny- nyi gyilkosság van. A család volt az az intézmény, amely a magyar társadalom tagjainak a nehéz időkben is a legnagyobb segítséget és védelmet nyújtotta. Mára nagyon sok helyen megromlottak a családi viszonyok, ami elősegítette a normaszegő viselkedés növekedését. Fontos lenne egy új családmodell, melyben szükséges a pozitív szülői minta, a jogok és kötelességek összhangja. DR. BÁLINT SÁNDOR, SZOLNOK A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások - a levélíró hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az írásokat a rimoczia@axels.hu e-mail címre is várjuk.
