Új Néplap, 2005. április (16. évfolyam, 75-100. szám)

2005-04-07 / 80. szám

12 2005. ÁPRILIS 7.. CSÜTÖRTÖK A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL A tanyától Afrikáig Gyermekkori álma volt, hogy embereket gyógyít­son. Az élet kegyes volt hozzá, álma megvaló­sult. Sokan vagyunk rá büszkék, a húgomra: Fü- löp Olgára. Általános iskola után (Jászbol- dogháza) a tanítóképzőbe járt Jászberénybe, majd Gyulára ment általános egészségügyi Iskolába. Miután ezt elvégezte Afrikában Is gyógyított Egerbe ment, majd Budapes­ten dolgozott. A tanulást nem hagyta abba, és amit elsajátí­tott, azt a gyakorlatban is hasznosítani tudta. Emellett családot is alapított, a kislá­nya is az egészségügyi szak­mát tanulta. Olga másodállásban is tevé­kenykedett, volt családsegítő és körzeti nővér is. Többéves gyakorlat után döntött úgy, hogy megpályázik egy afrikai utat, így jutott el Líbiába, ahol egy kórházban gyógyított, mint nővér. Egyévi kinti mun­ka után, lányát is maga mellé vette, ezután három évig együtt dolgoztak. Az afrikai lét után hazatért, Jászboldog- házán dolgozott, ahol később szülei idős kora miatt a gazdálkodásnak szentelte napjait. Édesanyja és édesap­ja halála után felújít­tatta a tanyát, ahol él­tek, párjával tovább folytatták a gazdálko­dást. Az egészség­ügyet sem felejtette azonban végleg el, több alkalommal a nyarat Németország­ban töltötte, a Fekete- erdő Klinikán kezelt időseket. Az unalmas­nak nem mondható éle­tében mindig nagyon fontos szerepe volt a családnak, ösz- szetartást kovácsolt köztük, ma is, ha lehet, összegyűlnek, természetesen a szülőföldön: a tanyán. FÜLÖP ISTVÁN, JÁSZBOLDOGHÁZA Tavaszköszöntő ünnepség Idén is megtartottuk a tavasz­köszöntő ünnepségünket, aho­vá most is, mint minden évben hagyományosan, a Jász-Nagy- kun-Szolnok Megyei Kulturális és Érdekvédelmi Egyesület hív­ja össze a megyei klubok tagsá­gát. Demény Istvánná elnök asz- szony üdvözlő szavai után Föl­des Imre, az egyesület alelnöke énekkel köszöntötte a megje­lent nőtagokat. A köszöntő után kabaré- és táncelőadásokkal szórakoztatták a jelenlévőket. Mosonyi Boglárka második osz­tályos tanuló egy szép József At- tila-verssel, Jenei Rózsika pedig énekkel kedveskedett a közön­ségnek. Fellépett a zagyvarékasi Kék Ibolya Klub is. Az előadások után kellemes zeneszó mellett, ízletes vacsorát és finom süte­ményeket fogyasztottunk el, majd mindannyian késő estig roptuk a táncot. Örülök, hogy ennyien összejöttünk, hogy egymás iránt tiszteletet tudunk tanúsítani, és jó a kapcsolatunk egymással. Ha így fogjuk fel az időskort, minden bizonnyal job­ban tudjuk kezelni annak prob­lémáit is! SAFFER VERONIKA, SZOLNOK A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró hozzájárulá­sa nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rö­vidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltét­lenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiá­nyos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az íráso­kat a rimoczia@axels.hu e-mail címre is várjuk. Bajnok gépiparisok A közelmúltban rendezték meg a már hagyományosnak számí­tó újszászi teremlabdarúgó-tor­nát középiskolai csapatok szá­mára. A kilenc résztvevő közül három helyi illetőségű és hat szolnoki gárda vett részt a meg­méretésen. A csoportmérkőzé­sek nem indultak túl fényesen a gépiparisok számára, két dönteüen után azonban egy ki­sebb átszervezést követően be­indult a „henger”. A döntőbe ju­tásért vívott harcban 5:0 az Új­szász ellen, majd a döntőben - a Generáció Kupához hasonló­an - sima 6:1a Pálfy ellenében. Az eredményhirdetés során kü­löndíjakat is kiosztottak. A gól­királyi címet egy gépiparis, Ul- viczki Mihály nyerte el. A torna végeredménye: I. Gépipari SZKI, II. Pálfy SZKI, III. Új­szász, IV. Építészeti SZKI. Közösségünket építik az utazásaink „Engem nem hívnak Pári- zsok, Velencék, hol mint szökőkút, gyöngyöz élet­ár, reám hazám tarolt me­zője vár” — írta tizenhét évesen József Attila, a „Szerelmes keserű hazafi- ság” című versében. A ma tizenhét évesei (ha szor­galmasak és tanulnak) bizonyá­ra hamarabb eljutnak Párizsba, Velencébe, mint annak idején Jó­zsef Attila. Akkoriban 1922-ben, amikor tarolt mezőre hasonlított a haza, elképzelhetetlen volt, hogy az idősek nagy számban Párizst vagy Velencét látogas­sák. Ma viszont egyre több tudó­sítás számol be arról, hogy mi­lyen felejthetetlen, életre szóló élményt jelentett ez vagy az a hazai kirándulás, európai, eset­leg szomszéd országbeli baran­golás. Mi, szolnoki nyugdíjasok országosan is figyelemreméltó aktivitással, leleményességgel és tudatossággal szervezzük ki­rándulásainkat. A közeljövőben két csoport is ellátogat Prágába, mintegy 140 fő gyönyörködik majd a cseh főváros joggal meg­rak Szövetsége vezetőivel. A ta­lálkozó után a jövő évtől talán még több prágai magyar látogat el hazánkba. A szolnoki Utazók Klubja kö­zel százfős tagsága egyre többet áldoz a kirándulásokra. Azt hi­Nyugdíjasok Megyei Egyesüle­te, valamint a Belvárosi Nyugdí­jas Klub vezetőjével, továbbá Pi- kó Józsefeiével, a Korona Könyv­tár vezetőjével és a SINOSZ, a hallássérültek megyei és helyi vezetőivel. Célunk, hogy isme­reteinket gyarapítsuk, hogy ba­rátkozzunk az anyaországtól tá­vol élő magyarokkal és megis­merkedjünk az unió országai­val, s hogy építsünk a közössé­günket. A legnagyobb örömet természetesen az okozza ne­künk, hogy egyre több család­tag és unoka jön velünk a ki­rándulásokra. A tizenhét éves József Attila bölcsen gondolta, hogy „Tisztel­ni kell az öregek kezét, Simo­gatni az ifjúság fejét... Nem sza­bad sírni soha, semmikor, S ha halni kell, hát vígan menjünk halni” (Ének magamhoz, 1922) DÉNES PÁL, SZOLNOK csodált látnivalóiban. Egyúttal ismerkedési estet is szervezünk a cseh és magyarországi Magya­I ( [ ► I „Az ihlet a lélek titka" II. János Pál pápáról sze­retnénk minél többet tudni, mielőtt elenged­jük. Szeretnénk megfejte­ni személyiségének azon vonásait, melyek az is­meretlenségből közénk emelték őt. Karol Wojtylának kettős hivatá­sa volt: a „szentség és a tehet­ség” hivatása. Az előbbi volt az erősebb, s bár a papi pályára lé­pése után kilépett a mindenna­pi művészi életből, továbbra is írt. Vallotta: ”Az ihlet a lélek tit­ka.” A lélek titkait kutatta a ti­tokzatos ihlet által is. Még gimnazista korában, szülőhelyén, Wadowicében kezdett el színműveket rendez­ni, és főszereplőként is emléke­zetes sikert aratott. 1938-ban beiratkozott a krakkói egyetem lengyel nyelv és irodalom sza­kára. Társaival létrehozta a Fia­tal Művészek Klubját, ennek keretében szerzői, irodalmi es­teket rendeztek, lapot szerkesz­tettek. Ekkortájt kristályosod­hatott ki előadói, szónoki tehet­sége. Első nagy drámáját 1940-ben írta Jób címmel, még ebben az évben jelent meg a Jeremiás. Mint tudjuk, álnéven jelentette meg verseit, drámáit. Több ál­nevet is használt: Andrzej Ja- wien, Stanislaw Andrzej Gruda, Pjotr Jasien. 1945-ben már felszentelt papként írta az egyéni hangvételű drámáját Is­tenünk testvére címmel, mely­ben Adam Chmielowski len­gyel származású, Párizsban élő festőnek állított emléket, aki az 1863-as felkelésben elvesztette a fél lábát. Ferences barát lett. A dráma egyes részeiben, sőt egész koncepciójában is nem nehéz felfedezni a Karol Wojty- lára is jellemző életrajzi adato­kat. A Znak című lengyel folyó­irat 78. számában jelent meg 1960-ban az azóta világsikert aratott darabja: Az aranyműves boltja. Arról szól, hogy a fiú és a lány folyton meg-megállnak a jegygyűrűket megcsodálni az aranyműves boltja előtt, s több­ször be is térnek megnézni. Az aranyműves ilyenkor szenten­ciákkal, bölcs tanácsokkal, ’’mély gondolatokkal” látja el őket. „Ezeknek az aranygyű­rűknek a súlyát - mondta — nem a fém adja meg, hanem az ember faj súlya, külön-külön mindegyikőtöké és a kettőtöké együtt. Ó, az ember annyit nyom a latban, amennyi a faj­súlya. A mű jelképes erejű. Érezzük, hogy minden ember „fajsúlya” megméretésre kerül egyszer.” Jelképes az aranymű­ves, jelképes a bolt, jelképesek a szeretők, akiknek érzelmeit egyébként varázslatos módon mutatja meg Karol Wojtyla. Az aranyműves boltját ma világ­szerte fordítják, előadják, elem­zik. Amerikában film, is ké­szült belőle. Versei üde tiszta­ságot árasztanak. Jelképes kép- világába tartozik a természet, azon belül valamely tó, kút mély vizének motívuma, mely észrevétlenül átalakul a szem, a lélek tükrévé. Művei a valóságot mutatják be, s azt is, ami mögötte rejlik, de az a titok Wojtyla számára mindig szent. Műveinek nyel­vezete a költészeté, ám az iro­dalom sajátos eszközeibe bele- beleszövődik a keresztény filo­zófia nyelvezete is. Magyarországon 1990-ben jelent meg a Zrínyi Kiadó gon­dozásában Karol Wojtyla (II. Já­nos Pál pápa) irodalmi művei­nek válogatott kiadása A ben­nem növekvő ige címmel. Mű­veinek kiváló ismerője, Balás- sy László írja: „Művei iránti ér­deklődést bizonyára okozza az a tény is, hogy Karol Wojtyla, Krakkó egykori érseke II. János Pál néven a világegyház pápá­ja. De ez - irodalmi érték szem­pontjából - teljesen mellékes. Művészetével rangos hely illeti meg őt mind a lengyel iroda­lomban, mind korunk egyete­mes irodalmában.” Karol Wojtyla műveit olvas­va meggyőződhetünk arról, hogy a szerző alkotásaival be­járja a „kettős hivatás” kölcsö­nös titkainak mélységes mély­ségét, még ha maga a lényeg számunkra továbbra is rejtély marad. BÁTORLIGETI MÁRIA szem, joggal mondhatjuk, hogy mintaszerű az együttműködé­sünk Demény Jánosnéval, a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents