Új Néplap, 2005. április (16. évfolyam, 75-100. szám)

2005-04-30 / 100. szám

2005. ÁPRILIS 30., SZOMBAT SZAKSZERVEZETEK 9 — ÖNMAGUKRÓL A munka ünnepe a szakszervezetek számára jó alkalom arra, hogy számvetést készítsenek, hogy a változó világban hogyan tettek ele­get feladatuknak, milyen eredményeket értek el a dolgozók érde­keinek védelmében. Ez a mai világban egyre nehezebb, hiszen a munkanélküliség csökkentette a munka értékét, így a piac törvé­nyei szerint a munkabér, a munkaerő ára is relatíve csökken, vagy legalábbis csak egyre keményebb küzdelemben lehetne meg­akadályozni a csökkenését, hogy ne kuncogjon a krajcár, hogy idő­szerűen József Attila szavait idézzük. Összeállításunk az érdekvédelem különféle területeire kalauzolja el az olvasót. A létszámbővítés létszükséglet potyautasok Ha elfogy a tagság, ki köt kollektív szerződést? Szolgáltató és gyűjtő szakszervezet biztonság A lakosságért dolgoznak A MÁV Szolnoki Járműja­vító Kft. a megye legna­gyobb üzemei közé tarto­zik, annak ellenére, hogy az elmúlt tíz-tizenöt év­ben jelentősen csökkent a foglalkoztatottak száma, most mintegy 950 fő. 1993 óta kft.-ként műkö­dünk, tulajdonosunk száz százalékban a Magyar Ál­lamvasutak Rt. Üzemünk nagy munkásmozgal­mi múlttal rendelkezik, a külön­féle szervezetek mindig jelentős helyet foglaltak el a városban és a megyében. A MÁV Szolnoki Járműjavító Kft.-nél a Magyar Szakszervezetek Országos Szö­vetségéhez tartozó Vasutasok Szakszervezete helyi alapszer­vezete működik. Az érdekvédel­mi szervezetekre egyre nehe­zebb feladat hárul a mai világ­ban, egyre nehezebb körülmé­nyek között kell tagjai, munka- vállalói érdekeit képviselni, megvédeni a munkáltatókkal szemben. 1993 előtt alapszervezetünk­re is a MÁV Kollektív Szerződés volt érvényben, de a következő évtől mint kft. önálló, a munkál­tatóval három évre szóló kollek­tív szerződést kötöttünk, melyet évenként felülvizsgálunk. A munka törvénykönyve lehetősé­get ad arra, hogy a munkaválla­lóknak kedvezőbb feltételeket lehessen biztosítani. Alapszer­vezetünk az évenkénti tárgyalá­sokon él ezzel a lehetőséggel, és a megkötött megállapodásokkal általában elégedettek a munka- vállalók. Csak néhány dolgot említsünk: 1996-ban beléptünk az OTP Önkéntes Kiegészítő Nyugdíjpénztárba, mely tagdíjá­nak jelentős részét a munkálta­tó fizeti. A törvényben meghatá­rozottakon felül plusz végkielé­gítés illeti meg dolgozóinkat Va­lamennyi munkavállalónk ré­szére munkaruhát, munkakö­penyt, tisztálkodási eszközöket stb. biztosít a munkáltató. A sa­ját üzemeltetésű konyhánk ked­vező feltételekkel biztosítja a meleg ételt azok részére, akik erre igényt tartanak. Azon mun­kavállalók, akik ezt nem kívánják igénybe venni, étkezési utal­ványban részesülnek. Cégünk kamatmentes kölcsönnel támogatja azokat a munkavállaló­kat, akik lakást vásárol­nak, építenek, korszerűsítenek stb. Minden évben a kiemelke­dő munkát végzők „Kiváló Mun­káért” kitüntetésben részesül­nek anyagi elismerés kíséreté­ben. Nyugdíjba vonuló munka­társaink tárgyjutalmat kapnak. A kft hétvégi pihenőjét kedvez­ményesen vehetik igénybe ki- kapcsolódás, pihenés céljából dolgozóink és családtagjaik. Belső helyzetünkről szólva, mintegy 98 százalékos szerve­zettségünk az utóbbi tíz év alatt folyamatosan csökkent jelenleg közel hatszáz fős tagságunk szervezettsége 63 százalékos. A létszámcsökkenés egyik oka - és ez országos szinten is igaz - az úgynevezett „potya­utasok” számának emelkedése. Sokan azzal érvelnek: „A kollek­tív szerződés akkor is vonatko­zik rám, ha nem vagyok a szak- szervezet tagja!” Ezért kilépnek, illetve az új felvételes dolgozók nem lépnek be szervezetünkbe. „A szakszervezet ereje a tagsá­gában van” — mondtuk valami­kor, de sajnos ezt ma már nem érzik át az emberek. Pedig tud­juk, minél nagyobb létszámú egy szervezet, annál hatéko­nyabban működik, és annál na­gyobb eredményt tud elérni. A Vasutasok' Szakszervezete kiemelten fontos feladatnak tartja a MÁV-on belül a munka­vállalók megtartását, illetve a szakszervezeti taglétszám nö­velését. Ezeket a célokat mi is magunkévá tesszük, és lehető­ségeinkhez mérten igyekszünk a befizetett tagdíj jelentős ré­szét visszajuttatni tagjainknak, így az évenként megrendezésre kerülő kulturális és sportrendezvényeinken tagjaink kedvezménye­sen vehetik igénybe a különböző szolgáltatá­sokat. 24 órás baleset- biztosítást kötöttünk va­lamennyi tagunk részé­re, mely érvényes az egész vilá­gon. 2004-ben a Vasutasok Szakszervezete által kibocsátott új tagsági igazolvány az ország számos üzletében kedvezmé­nyes vásárlásra és szolgáltatás igénybevételére ad lehetőséget. Szükség esetén elkülönített szociális segélykeretből tudjuk segíteni az arra rászorulókat. Az alapszervezetünknél maradt tagdíj sok irányú felhasználása mellett lehetőség van arra, hogy tagjaink részére több ezer forintos vásárlási utalványt ad­junk. Ügyvédi szolgáltatást is biztosítunk kedvező feltételek­kel. Korlátozott számban szín­házbérietekkel rendelkezünk, melyeket térítés nélkül vehet­nek igénybe tagjaink. A hagyo­mányoknak megfelelően a nő­nap alkalmából szerény aján­dékkal kedveskedünk hölgytag­jainknak, továbbá nagyszabású rendezvény keretében biztosít­juk a kellemes kikapcsolódást, szórakozást Több évtizedes hagyomány a szeptember elején megrende­zésre kerülő nyugdíjas-találko­zó. Természetesen az itt felsorol­takon túlmenően még számos támogatási lehetőség áll tagja­ink részére. Németh Antal a MÁV Szolnoki Járműjavító Kft Szakszervezeti Bizottságának titkára A Helyiipari és Városgaz­dasági Dolgozók Szakszer­vezete több évtizedes múltra tekint vissza. Rej> rezentatív szakszervezet a kommunális szolgáltatás­ban, a könnyűiparban és a megváltozott munkaké­pességűek foglalkoztatásá­ban. Szakszervezetünk tisztában van azzal, hogy az említett szolgálta­tások meghatározóak a lakosság számára a települési életkörül­mények és az egészséges kör­nyezet szempontjából. A HVDSZ-2000 sokszínűségét jelzi, hogy mint gyűjtőszakszer­vezet a települések üzemeltetésé­ben, a személyi szolgáltatásban alkalmazott, a megváltozott mun­kaképességű, valamint egyes ipa­ri tevékenységben foglalkoztatott munkavállalók szakszervezete. Tevékenysége kiterjed a közhasz­nú, illetve a távmunkában foglal­koztatottakra, a munkanélküliek­re, a nyugdíjasokra, és azokra, akik magukénak érzik szakszer­vezetünk céljait Május elsején, a munka ünnepén sajátos gondola­tok járnak az ember fejé­ben: emlékek a múltból, a rendszerváltás időszaká­ból, a privatizációkról. Mivel 35 éve dolgozom a BVM Szobeton Kft-nél, e cég működé­sében érzékelem a változó vüá- got Gyárunk 1968 óta termel előregyártott vasbeton elemeket. Az indulás időszakában 800, ké­sőbb 1300 fős létszám­mal dolgoztunk. Az át­alakulás évében jött lét­re a gyár szakszervezeti bizottsága, mely máig a törvényeknek megfelelően, kol­lektív szerződésben rögzített mó­don szabályozza a munkavállalói és a munkáltatói jogokat Gyártmányaink házgyári la­káselemek, csatornázási elemek, mozaiklapok voltak. Gyárunk az országban elsőként váltott pro­filt, így maradt életképes. A me­Szakszervezetünk munkájá­ban meghatározó jelentőségük van a munkahelyi és területi szakszervezeteknek, melyek struktúrájukat önmaguk hatá­rozzák meg. Munkájukat me­gyei képviselők segítik. Mint szolgáltató szakszerve­zet, a foglalkoztatás biztonsága, a munka- körülmények és a kere­setek alakulása, a mun­kaidővel kapcsolatos kérdések, a nyugdíj- és táppénzügyek vala­mennyi dolgozót érintenek. Ezek megnyugtató rendezésé­ben területünkön is hatékony eszköz a kollektív szerződések kötése. A HVDSZ-2000 alapítványt, il­letve önkéntes biztosítópénztá­rakat, valamint üdülőket mű­ködtet Szakszervezetünk tisztában van azzal, hogy napjainkban csak jól felkészült szakszerveze­ti tisztségviselők tudják érdem­ben képviselni a dolgozók ügyét Ezért fontosnak tartjuk a szak- szervezeti tisztségviselők folya­matos felkészítését hogy az ér­zőgazdasági és ipari vázszerke­zetek gyártása új piaci lehetősé­geket és fejlődést biztosított Dolgozóink biztonságban érez­ték magukat számítottak a gyár segítségére. A tröszt szakszerve­zeti szinten lehetőséget biztosí­tott az ország minden részében - ahol gyáraink voltak - kulturált üdülésre, pihenésre. Sajnos a ’90-es évek nehéz gazdasági körülményei miatt mindezeket a léte­sítményeket a tröszt (ve­zérigazgatóság) áruba bocsátotta. A politikai változások nyomán a pri­vatizációs kényszer, a nehezedő piaci körülmé­nyek folyamatos beszűküléssel, piacvesztéssel jártak. 1998-ban a mélyponton létszá­munk 90-100-ra csökkent, de el­mondható, hogy a lehető legem- berségesebb módon váltunk meg dolgozóinktól. A kialakult létszám tudomásul vette a meg­változott körülményeket, és tá­dekegyeztetésben minél jobban meg tudjanak felelni a kihívá­soknak. Törekvésünk, hogy a munkahelyeken az eddig elért szociális juttatások körét meg­őrizzük, és szorgalmazzuk an­nak bővítését Szakszervezetünk jö­vőképét meghatározza az ágazat területén fog­lalkoztatottaknak a mozgalomhoz való vi­szonya. Ezért belső szervezeti életünk je­lentős részét képezi a tagszervezési munka. Tisztában vagyunk azzal, hogy a mozga­lom ereje, nyomásgyakorló ké­pessége a tagság összefogásá­ban rejlik. Azt az elvet követjük, hogy becsületesen dolgozó munkatársaink munkahely­ének, munkakörülményeinek és anyagi megbecsülésének biz­tosításáért a végsőkig kiállunk. Munkamódszerünk - mivel te­vékenységünk elsősorban lakos­sági szolgáltatás - nem a konf­rontáció, hanem a megegyezés­re való törekvés. Törőcsik János HVDSZ-2000 megyei képviselő mogatta a kft piaci alkalmazko­dását. A privatizációt, dolgozói tulajdont, az MRP megalakításá­val biztosította. A további tulajdo­nosok a beszállítói körből kerül­tek ki. Kemény évek voltak ezek, de az állományban lévők minden évben az országos átlagnak meg­felelő bérfejlesztést kaptak. Min­den évben megvendégeltük nyugdíjas dolgozóinkat, és sze­rény ajándékkal kedveskedtünk nekik. Minden évben köszöntöt­tük női dolgozóinkat, és az épí­tők napján fehér asztal mellett gondtalanabb jövőre koccintot­tunk. 2000-ben szakmai befektető is erősítette fejlődési lehetőségein­ket. Közös gondolkodással a gazda­sági vezetés a szakszervezet tag­ságával napjainkra úrrá lett a válsághelyzeten. Rédei István Szobeton Kft Építők Szakszervezet szb-titkár Eredmény a talpon maradás létszám Ezerháromszázból százötvenen maradtak A A kormány nem privatizálja a postát fizetés El kell érni a nemzetgazdasági átlagot A Postás Szakszervezet ez évben ünnepli fennál­lásának hatvanadik évfor­dulóját. Mint reprezenta­tív szakszervezet, fontos­nak tartjuk, hogy a szak- szervezetünket megalapí­tó elődeink törekvéseit a mai modern igényeknek megfelelően folytassuk. A szabad piac okozta hatások következményeként szembesül­nünk kellett olyan tényekkel, mint a munkanélküliség és az elszegényedés. A szakszerveze­tek most még fontosabbak, mint az elmúlt negyven-ötven évben. Nélkülük a dolgozók ér­dekeit senki sem tudná érdem­ben védeni. Veszélybe kerültek, sőt megfelelő védelem híján sók helyen el is vesztek a dolgozók érdekei. Ezt a tényt felismerve a postások is megértették, hogy jövőjüket hosszú távon csak erős és jól működő szakszerve­zet tudja biztosítani. A Magyar Posta hosszú évti­zedeken keresztül állami válla­latként működött. A postások közalkalmazottak voltak, és ré­szesültek minden kedvezmény­ből, amit ez a jogállás biztosí­tott. A rendszerváltás után rész­vénytársasággá alakult a posta, és a postások elszakadtak a közalkalmazotti szférától. Gaz­dasági szervezetként a saját lá­bán megállva kellett élni és túl­élni a kialakult gazdasági ver­senyt. A posta folyamatos mo­dernizációs programot kezdett, ennek azonban ára volt és van. Folyamatos leépítések kezdőd­tek, és ez összességében több mint háromezer dolgo­zót érintett. 2004 júniusában a postánál sikeresen meg­történt az üzemi tanács választása. A Kelet-ma­gyarországi Területi Igazgatóságban a Postás Szakszervezet jelöltjeire leadott szavazatok aránya 81,39 száza­lék volt. Más területeken is szép eredményeket értünk el, hiszen a legkisebb szavazati arány is 59,24 százalékot tett ki. A 2005. évi bértárgyalások már 2004. év végén megkez­dődtek. Bérügyben nagyon ne­héz helyzetben vagyunk, a vál­tozások legsúlyosabb hatásai a bérkérdésben jelentkeztek. A tárgyalások eredményeként új elemekkel bővült a bérrend­szer. A munkaadóval és a társ szakszerveze­tekkel együtt kidolgoz­tuk a teljesítményhez kötött ösztönzőrend­szert, amelyre több mint 2 milliárd forint van elkülönítve. Ebből azok a dolgozói rétegek része­sülhetnek, amelyek hozzájárul­nak a postai bevételek növeke­déséhez (kézbesítők, felvételi dolgozók, értékesítők stb.). Megjelent a VBKJ (választható béren kívüli juttatás), ennek összege 2005-ben évente és fe­jenként százezer forint. A Pos­tás Szakszervezet kemény har­cot vívott, hiszen a VBKJ össze­gére induláskor jóval keveseb­bet ajánlott a szakmai vezetés. A bérek emelésének mértéke kissé meghaladta az országo­san előirányzott értéket. A 150 ezer forintot el nem érő kerese­tű dolgozók 7 százalékos, míg a 150 ezer forintot meghaladó ke­resetűeknél 6 százalékos bérfej­lesztésre került sor. Van még mit tennünk, hiszen a postai munkavállalók nagy részének fizetése 20 százalékkal el van maradva a nemzetgazdasági át­lagtól. A Postás Szakszervezet 2005. március 3-án meghívta Gyurcsány Ferenc miniszterel­nököt, hogy első kézből kaphas­son információt a kormány pos­tával kapcsolatos terveiről. Gyurcsány Ferenc egyebek mellett biztosította a postásokat arról, hogy a kormány sem most, sem a későbbiekben nem kívánja privatizálni a postát. A Postás Szakszervezet támo­gatja a posta tevékenységének ésszerű átszervezését, valamint a jelenleg meglévő munkaválla­lói létszám hatékony foglalkoz­tatását. Elutasít minden olyan szervezeti átalakítást, amely a Magyar Posta Rt.-nél tömeges vagy csoportos létszámcsök­kentéshez vezetne. Minimális igényünk, hogy a fizetés fokoza­tosan érje el a nemzetgazdasági átlagkeresetek szintjét, marad­jon meg, sőt emelkedjen a szo­ciális ellátórendszer színvona­la. Bereczki István Tamás Szolnok 2-es Posta alapszervi titkára Az oldal az MSZOSZ és a kiadó együttműködése alapján jelenhetett meg. A költségeket a szervezet viseli.

Next

/
Thumbnails
Contents