Új Néplap, 2005. április (16. évfolyam, 75-100. szám)

2005-04-27 / 97. szám

4 MEGYEI TÜKÖR 2005. ÁPRILIS 27., SZERDA A harmadik első hely Ragyogás a színpadon D. Szabó Miklós Három a magyar igazság — állít­ja egy közismert szólásmondás, amelynek a 17 éves, harmadi­kos kunhegyesi gimnazista, Molnár Andrea eddig tökélete­sen megfelelt. Először Szolno­kon Miss Ideál lett, szóval az Ideál szépe. Tavaly augusztus­ban Berekfürdő szépe, és né­hány napja újólag megkoronáz­ták Karcagon, ahol a Nagykun­ság Szépe versenyen a népes mezőnyben a szigorú, szépszá­mú zsűri végül az első helyre rangsorolta. Temérdek jókívánságot, puszit kapott: az utóbbi kategóriából a legjobban esett neki az, amelyet kunmadarasi barátja kivitele­zett. Egyébként all. osztályos kis­asszony nagyon elfoglalt, mivel a tanuláson kívül nyelvvizsgára készül. Mellesleg a legmegnye- rőbb szépség különdíját is bezsebelte. Arról nem beszélve, hogy a Szeress most tévé­sorozat egyik sztár­ja, Csótó Klára — aki korábban szintén volt a Nagykunság szépe - is ajándék­csomaggal kedves­kedett neki. Andreának hobbija a sport, az elmúlt hét végén Keviben, a nagykun diáksportviadalon igyekezett minél jobb eredményt elérni csapataival a röpi- és kézi­labdaversenyeken. Megvan a jo­gosítványa is, ebből kifolyólag vezetni is szeret. A 174 centis, 53 kilós diáklány még nem döntötte el, melyik újabb szépipa­ri versenyre nevez be, hiszen a közmondás további folyatása szerint a három magyar igazság­hoz egy ráadás is tartozik. És ez a korona még hiány­zik a vit­rinből. turné Szolnokon ad koncertet a Nox Különleges stílust képvi­sel a magyar könnyűze­nei életben a Nox. Péter Szabó Szilvia varázslatos hangjához jól illeszkedik egyedi, népzenei elemek­kel ötvözött zenéjük és koreográfiáik, melyek jó­részt másik frontembe­rüknek, Nagy Tamásnak köszönhetőek. Annak a Nagy Tamásnak, aki Szol­nokon sajátította el a nép­tánc alapjait. Szilvási Zsuzsa így azután érthető, hogy a zene­kar nyolcvan fellépésből álló koncertturnéjának egyik leg­fontosabb állomása Szolnok lesz.- Igazán rendhagyó estre számíthatnak mindazok, akik eljönnek erre a koncertre, ami valójában nem is a hagyomá­nyos értelemben vett koncert, sokkal inkább egy táncszínházi show-műsor - meséli Nagy Ta­más. — Remélem, tetszeni fog az én szülővárosomnak is. Az óriá­si buli egyébként azért is idő­szerű lesz, mert épp aznap - május 11-én - lesz a 30. szüle­tésnapom.- A Nox egyre népszerűbbé vá­lik, számos fellépés vár rátok. Mennyire maradtak meg emel­lett a szolnoki kötődéseid?- Sajnos sokkal kevesebb- szer tudok hazamenni, mint szeretnék, de természetesen A Nox képviseli hazánkat az Eurovíziós Dalfesztiválon amikor csak időm van, mindig meglátogatom a szüléimét. Most viszont egy héten belül kétszer is Szolnokon leszek, május 4-én ugyanis egykori is­kolámban, a Mátyásban vála­szolok egy fórumon a mostani diákok kérdéseire. A Nox azon­ban még további szálakkal is kötődik Szolnokhoz, hiszen több táncosunk is az egykori, Román Sándor nevével fémjel­zett színházi tánctársulat tagja volt.-Hamarosan óriási megmére­tés vár rátok, hiszen az Euroví­ziós Dalfesztiválra készültök. Mennyiben befolyásolja ez a koncertturnét?- Őszintén szólva teljesen fel­borította, elvégre a közepén kell félbeszakítanunk a turnét miat­ta. így például még azt sem tud­juk, hogy a megye másik két koncerthelyszínén — Mezőtú­ron és Tiszafüreden — mikor fo­gunk fellépni. Gyakorlatilag Szolnokról indulunk május 12- én Kijevbe, a fesztivál helyszí­nére, ahol 19-én lesz az elődön­tő, 21-én pedig a döntő. Kivéte­les megtiszteltetésnek tartjuk, hogy Magyarországot képvisel­hetjük egy ilyen nagyságrendű versenyen, s remélem, más nemzetek körében is sikert ara­tunk a Forogj világ című dallal. Ez a szám igazán nemzetközi, hiszen több nép zenéjét ötvöz­tük bepne. Mindenesetre főpró­baként Szolnokon óriási bulit szeretnénk csapni! A Kakuk Marcival búcsúzik az évad Valkó Mihály Gyanítom, ha Vida Péter akkor él, amikor Tersánszky regényét írta, és ismeri őt, akkor nem nagybányai festőművész barátjá­ról, hanem őróla mintázza meg regényének hősét: ugyanis az is­ten is Kakuk Marcinak teremtet­te. Ezzel elárultam, az évadzáró bemutató különlegessége, mond­hatni szenzációja a közkedvelt, volt „szolnoki" színművész visz- szatérése, méghozzá egy előadás címszerepében. Hozzáteszem rögvest: egy olyan, zenével is fel- tupírozott játékban, amelytől tá­vol áll, amelyben semmiféle nyo­ma a komolykodásnak, felszaba­Semmiféle nyoma a komolykodásnak, felszabadult „ficánkodás” tölti meg a játékteret. dúlt „ficánkodás” tölti meg a já­tékteret: dévaj pajkoskodás, szi­porkázó ötletek, bohózatosan mulatságos helyzetek — Horváth Patrícia rendezésében. Oly erő­vel van itt jelen és munkálkodik jótékonyan a humor, hogy a né­zőtéren a nevetés apró tüzei gyulladnak ki rendre. Mindezt mérlegre tenni komolyan ha­szontalan volna, hisz erénye épp „súlytalanságában” leledzik, la­za, oldott, a rögtönzéses játékot is idéző elevenségében. Ráadásul ott vannak a nóták, mert zene is szól, háromtagú banda szolgál­tatja, a színen játszanak, ott „basaválnak” stílusosan. A régi időket is felhozó, népszerű nóták hangulatot teremtenek, s egyben le is leplezik előadójuk karakte­rét, kissé torzítva. Hangulatát erősítik annak a morálisan ko­pott világnak, amely a szemünk láttára jelenik meg, furcsa, gro­teszk formákban. Középpontjá­ban egy zseniális csavargóval, Kakuk Marcival, aki nagy barát­ja a szebbik nemnek, ámde ka­kukk módjára fészket nem épít magának, csak mindig a máso­kéba járogat (csúfneve is innen). Nagy nőcsábász, aki még egy méltóságos asszonyt is „meghó­dít”, aki képes leszállni is maga­sából hozzá a mélybe, csakhogy etyepetyézgethessen vele egy ki­csit. (Más kérdés, hogy ez a Mar­cinak nincs nagyon ínyére.) Apropó: fenn és lenn! Mert az is játszik itt. A színpadot betöltő, tetőtérnek látszó építményváz­ban — tervezte Szendrényi Éva — fent „trónolnak” a méltóságáék, míg lent az úgynevezett aljanép nyüzsög, éli életét. Naplopók, akik előbb találják meg a pálin­kát, mint a munkát, melyet leg­szívesebben el is kerülnének. Fő­képp a robotot. (Lásd egy lépcső­építés huzavonájának igen szó­rakoztató jelenetét.) De úgy is él itt a fenn, hogy nagy örömében Marci színes lufiszárnyakon egy­szer csak magasba emelkedik, és eltűnik, avagy föntről ereszkedő kötélen lógva énekli dalát Marci­nak az ő Rózája. Bizony nincs itt hiány akrobatikus mozgások­ban: a szereplők esetenként úgy röpködnek a masszív építmény hatalmas gerendáin, mintha cir­Címszerepben: Vida Péter k Kakuk Marci (Vida Péter) és a méltóságos asszony (Sztárek Andrea) kuszban lennénk. A cselek­mény, a történet? Egy váratla­nul eltűnt - ellopott medalion körül bontakozik ki, a méltósá­gáé volt, melyet ha valaki meg­talál, busás jutalom jár érte. Va­lójában arra jó ez, hogy külön­böző mulatságos helyzeteket le­hessen ráfűzni. (A drámaválto­zat Örkény István műve.) És hogy meg lehessen mutatni a végén, milyen nemes szíve is vagyon ennek a „rongyos” csa­vargónak, melyet csak a tiszta szerelem tud igazán megdobog­tatni, ami számára meg is jele­nik egy búzavirágmosolyú cse­lédlány képében - megannyi csúfság után, amit még a pénz is csak rondít. A színészek nagy-nagy eleven­séggel, sok színnel játszanak. Igen mulatságos Molnár László szenilis, feledékeny öregura; re­mek a feleségét, a méltóságát ala­kító Sztárek Andrea. Jelenete pél­dául Marcival, amikor „kaján- kodni” kezd vele, majd pórul jár, és adja a sértődöttet, leleplezően mulattató, pompás, ahogy váltja az érzéseket. Melkvi Bea Rozika­ként „pattan” szerelemre, szé­pen díszük lápvirágként, Csá­szár Gyöngyi ordenáré ószeres, Petridisz Hrisztosz Rozi vadházas- társaként bambaságával, iromba járásával a megtestesült bunkó, akinek a fejében a sötétséget va­lóban fejszével lehetne vágni; Erőss Kinga hiába epekedő sze­relmes lány, HarSány Attila mint Soma, Marci rossz szelleme, aki­nek egyre csak gazságokon jár az esze; Zelei Gábor a szex utáni vágyakozásában rútul megtréfált kertész, aki nehezen viseli el, hogy átverik; Horváth Gábor a hatalom megszállott embere, csendőre valóságos karikatúra; Schramek Andrea, a tiszta lelkű, szép szolgálólány, üdeségével vonzó. És egy kisfiú, Takács Dá­vid, aki igen ügyesen „ügyetlen­kedik”. Végére hagytam, pedig élen volna a helye: Vida Péter pa­rádés játéka. Ahogy megteremti különös temperamentumával, higanyos mozgásával, csibészes észjárá­sával Kakuk Marci alakját; azt a csavargót, aki nehezen viseli el az élet hétköznapi kötöttségeit, s aki szabad szeretne lenni, mi­ként a madár. Méltán lopja be magát szívünkbe. Ő is búcsúzik el tőlünk a játék legvégén, kü­lön, néhány tanulságnak szánt vagy beillő gondolattal, hogy ne csüggedjünk mi sem, elérhet bennünket is a szerencse, ha küzdünk érte egy kicsit. Hogy higgyünk-e neki, nem tudom, de azt igen, hogy míg őket lát­juk, elfelejtjük minden rossz­kedvűnket. Ha csak néhány órá­ra is. Kellemes évad végi búcsú ez, s talán kedvet ébreszt a kö­vetkező szezonhoz is, melynek tervét már ott is találhattuk a székünkön. Köszönjük. FOTÓ: CSABAI ISTVÁN A N agykunság idei szépe, Molnár Andrea az édesanyjával

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents