Új Néplap, 2005. április (16. évfolyam, 75-100. szám)
2005-04-02 / 76. szám
2005. ÁPRILIS 2., SZOMBAT 13 HATVANON TÚL Még mosogatáskor is memorizál Az egyik operaénekes budai villájára azt írta: „Dalolta-lak”. Úgy látszik, a szépen csengő hang nemcsak derűssé teszi az életet, hanem anyagi előnyökkel is járhat. Persze, a dalosok tömege elsősorban nem erre gondol, hanem önmaguk és mások felhőtlen kikapcsolódását tekintik elsődlegesnek. Közéjük tartozik a szolnoki Szokolyi Lajos, az Országos Rendező Iroda daléne- kes-előadóművésze, aki szép énekhangját édesanyjától örökölte, s tudatosan pallérozta azt. 1974-ig amatőrként énekelt, majd jelentkezett az OSZK előadói vizsgájára. Annak sikerét még most is büszkén emlegeti:- Bár Szathmáry Judit tanárnő kiválóan felkészített a vizsgára, mégsem voltam teljesen magabiztos. Ezért operetténeklésből Ráthonyi Róbertnál, magyarnóta- és népdaléneklésből pedig Béres Ferencnél és Gál Gabriellánál jelentkeztem, - mondván, hogy ha az egyikből kirúgnak, a másikból megkaphatom a működési engedélyt. Mindhárom vizsgám sikerült. Meg is kérdezték: „Hány működési engedélyt adjunk magának?” Büszke vagyok erre a mai napig, bár tisztában vagyok azzal, hogy nem az előadói fokozat a lényeg. Egy előadóművésznek minden egyes alkalommal meg kell mérettetni magát. Hiába hivatkozik akármilyen engedélyre, a közönség minősíti. Elfogadja, vagy sem. Ezért igyekszem alaposan felkészülni minden fellépésemre. A képzést a mai napig sem hagytam abba. Havonta legalább egyszer Budapesten hangképzésen veszek részt. Szokolyi Lajos ezer szállal kötődik az énekléshez. Harminc éve tagja a Kodály kórusnak, s tagja a megyei karnagyok kórusának. Munkahelyén, a szolnoki Gépipari Szakközépiskolában nem volt zeneoktatás. Műszaki oktatóként látta el feladatát. Felkérték, szervezzen a tanulók közül egy éneklőkört. Meg is tette. Először tizenöthúsz tagja volt az éneklőkörnek, de később a létszáma százra is felszaporodott. Egyre nagyobb tekintélyt vívtak ki maguknak. Aranykoszorús minősítést szereztek, s megkapták „Az Év Kórusa” címet is. Hivatásos karnagyot főleg anyagi okok miatt nem szerződtettek, így hát Szokolyi Lajosnak - kiváló karnagyok tudományát ellesve - kellett ellátni a karnagyi teendőket is. Több mint húsz évig vezette a gépipari kórusát. Évente húszhuszonöt olyan énekest bocsátott szárnyra, akik a többi kórus utánpótlását szolgálták, - köztük olyan kiváló dalosokat, mint a karcagi Kolostyán Gyula, a Nóta és Dal Alapítvány elnöke, aki összefogja a tiszántúli régiót. Szokolyi Lajos 1998- ban ment nyugdíjba, de kórusát 2000 elejéig vezette. Nyugdíjba vonulása alkalmából Szolnok önkormányzata az ifjúság szakmai és zenei neveléséért pedagógiai díjat adományozott számára. Aki az életet nem tespedtség- ben töltötte, nyugdíjasként sem szundikál naphosszat a karosszékben. így van ezzel Szokolyi Lajos is:- A nyugdíj sem jelent számomra rengeteg szabadidőt. A Kodály kórusba és a karnagyok kórusába továbbra is járok. Egyetlen percig sem unatkozom. Legfeljebb több idő jut az aktuális felkészülésre. S ez annyira belém ivódott, hogy otthon, a házimunka, a mosogatás közben is memorizálok. A dalszöveget ugyanis úgy kell tudni, mint a verset. Nem szabad bakizni, nem lehet egyetlen szót sem kihagyni. Ami pedig előadói tevékenységemet illeti: a közelmúltban is többször szerepeltem olyan cigányzenekarokkal, akik magas szinten művelik a népdal, s a nóta kíséretét. Decemberben például a megyeházán telt ház előtt léptem fel a száztagú cigányzenekar tagjaiból összeállt, Ökrös Zoltán vezette zenekarral. A megyei kórház gyermekosztályának javára szervezett, jótékonysági hangversenyen volt az. Februárban pedig a Borostyán Művelődési Házban, a Dalos Gizi által szervezett nótaestsorozatban szerepeltem Szalai Antal cigányze- nekarával. Örömömre szolgál az is, hogy rendszeresen meghívnak jeles rendezvényekre, így például az MSZOSZ évenkénti, május 1-i szabadtéri műsorára a Tiszaligetbe. Már jó tíz éve stabil tagja vagyok ennek a műsornak. Úgy igyekszem változatossá tenni azt, hogy meghívom a megyében élő kollegináimat is. Szokolyi Lajos nemcsak gázsiért lép fel. A megyei nyugdíjasok kulturális és érdekvédelmi egyesülete kulturális bizottságának tagjaként szívesen szerepel nyugdíjasrendezvényeken. Ars poeticájának is betudható a mondása:- Szeretem, ha csak néhány órára is felvidíthatom az embereket. Ä GYÓGYCIPŐ I TERMELŐ és szolgáltató kft 1 ~ 5000 Szolnok, Ady E. u. 6-8. Telefon: 56/370-015 [ORKI] V HUNGARY ^ MSZEN ISO 9001:2001 MSZ EN ISO 13485:2004 VEGYE IGÉNYBE SZÉLES KÖRŰ SZOLGÁLTATÁSAINKAT! * ORTOPÉD és DIABETESES lábakra egyedi méretre készített cipők gyártása és javítása * SPECIÁLIS SZÁMÍTÓGÉPES LÁBVIZSGÁLAT * Egyedi gyártású különleges GYÓGYBETÉTEK * Szilikon alapú ortopédiai kiegészítők, gyógyzoknik és ARA KÉNYELMI CIPŐK árusítása * BERKEMAN GYÓGYPAPUCSOK értékesítése Szakműhely és az üzlet címe: Szolnok, Ady E. 6-8. Tel.: 56/370-015 Nyitva: hétfőtől-péntekig 7.00-15.30-ig Méretvételi helyek: Szakműhely, Szolnok, Ady E. 6-8. m£ Nyitva: hétfőtől-péntekig 7.00-15.00-ig Hetényi Géza Kórház és Rendelőintézet Szolnok, Hősök tere 2-4. II. em. Nyitva: ortopéd szakrendelés időpontjában. MINDENT MEGTALÁL EGY HELYEN SZOLNOKON, A KORSZERŰ TECHNIKAI ESZKÖZÖKKEL FELSZERELT, IGÉNYESEN KIALAKÍTOTT GYÁRTÓMŰHELYÜNKBEN, ÜZLETÜNKBEN! 30 ÉVE A GYÓGYÍTÁS SZOLGÁLATÁBAN! Tibiké, a kollégánk életút Úgy ismeri a megyét, mint a saját tenyerét Nem tehetett róla, hogy azon a cudar éjszakán, szállásunkra igyekezve a Szabadság-hegy oldalán a Warsava gyári hiba miatt felmondta a szolgálatot. Emlegettük is kórusban Gomulkát, a lengyel pártfőtitkárt, — mintha ő tehetett volna arról, hogy ilyen rossz kocsikat gyártanak hazájában. Dühösen, kalákában toltuk hegymenet a kocsit. Egyedül a sofőrünk, Rigó Tibor vette derűsen a történteket. Végtelen nyugalma bennünket is csendesített. Az azóta eltelt évtizedek alatt is tapasztaltam, hogy kiegyensúlyozott lénye nyugalmat, békés harmóniát teremt környezetében. Bizonyára ennek tudható be, hogy mind az újság szerkesztőségében, mind a ki- adóhivatalban mindenki becézve, Tibikének hívja. Pedig Tibiké már nem ifjonc. A minap köszöntötték hetvenedik születésnapján. Atyaisten, hogy elszaladtak az évek! Hol van már az az idő, amikor a tizennégy testvér egyikeként karcagi mentős édesapja mellett szorgoskodott, s ment vele a balesetekhez, betegszállításhoz is. Volt úgy, hogy édesapja éjjel egy órakor keltegette: „Kisfiam, megyek Debrecenbe. Nincs kedved velem jönni?” Már hogyne lett volna. A gépkocsi iránti vonzalmát jelzi, hogy már tizennégy éves korában mentőkocsit vezetett, persze, nem a forgalomban, hanem csak a karcagi városudvar kapujától a garázsajtóig. S nem önkényeskedve, hanem apja szigorú felügyelete mellett. A városudvar bizonyára ezért, s nyüzsgő élete miatt is emlékezetes számára:- A mentőkocsi mellett ott volt a tűzoltók kocsija. Apám azt is vezette. Ott voltak a város csődörei, ott fedeztettek. Ott kapott helyet a fertőző betegeket szállító lovas kocsi, s ott vertek tanyát a város karbantartói is, - sorolja. Minden lehető alkalmat megragadott, hogy kocsiba ülhessen. A bátyja mozigépész volt a megyei tanács „népmű- Azokat, akik felelőtlenül közlekednek, egy időre a mentőkhöz kellene küldeni. Akkor meggondolnák, hogyan vezessenek. Persze, az élet nemcsak fekete színekből áll. A mentősöké sem. Tibiké derűsen meséli:- Egyszer Karcag központjában felborult egy szeszes italokat szállító teherkocsi, haláradat öntötte el az utat. A város lump elemei hasra feküdtek, úgy szürcsölték azt. Tibiké 1959 januárjában került a Néplaphoz, s még most is ott tapossa a pedált. S közben elnyüstölt huszonkét gépkocsit, megtett három és fél millió kilométert. Ha rajtam állna, másodállásként felajánlanám neki a megye térképének ellenőri tisztét. Tibiké ugyanis úgy ismeri szűkebb hazánkat, mint a tenyerét. Csak azt kellett neki mondani, hogy melyik településen mit vagy kit keresünk, s ő kérdezés nélkül odavitt bennünket. Talán még azt is tudja, melyik bokorban milyen madár fészkel. A közélet iránti tájékozottsága is jobb, mint az átlagemberé. Adódik ez abból, hogy az újságírókkal megannyi szakterületen megfordult, s hazafelé jövet a kocsiban meg- hányták-vetették a tapasztaltakat. A Néplapnál töltött több mint négy évtized alatt több tucat újságíró cserélődött mellette. Harmad-negyedmagával Tibiké jelentette a stabilitást. Önkéntelenül is adódik a kérdés: Tibiké megtett három és fél millió kilométert velő autóbuszán”. Annak az volt a hivatása, hogy különböző kulturális csoportokat hordozva műsort adjanak, és filmeket vetítsenek a falvakban. Nemcsak a vezetés, hanem a motor lelke is érdekelte már gyermekkorában. Megtörtént, hogy egész éjjel segített édesapjának a szerelésben. A gépkocsihoz való kötődése azóta sem csökkent. Mondogatja is a felesége: „Apám, te kocsiban születtél.” Én inkább azt mondanám, hogy a kocsi közelében, mert el kellett telni néhány évnek, míg véglegesen a volán mellé ülhetett. Mivel a karcagi kisipari szövetkezetnél akkoriban nem volt motorszerelői „státus”, villanyszerelőként szabadult. Azokban az időkben villamosították a megye malmait. Egész héten távol lakva járták a településeket. Háromévi katonáskodás után szerelt le. Édesapja akkor betegedett meg. Nehezen tudta volna elviselni, hogy idegen vezesse a mentőkocsit. Ezért kérte Tibikét:- Kisfiam, vedd át a kocsit! Engedett apja kérésének. A mentősként eltöltött idő is örökre bevésődött emlékezetébe. Az olyan esetek például, amikor egy körzeti orvos azt mondta: „Ha félórán belül nem kerül kórházba a beteg, akkor a mentőkocsiban hal meg." Borzasztó látványok idézése mondatja vele:- Ennyi különböző vérmérsékletű, az események miatt gyakran felborzolt idegű ember környezetében milyen volt az életed?- Szép volt, nagyon szép. Engem az újságírók mindig a kollégájuknak tartottak, s úgy kezeltek. Ezért ülhettem velük egy banketten egy asztalnál a köztársasági elnökkel. Hányán mondhatják ezt el rajtam kívül? Csak ilyen munkatársakkal és ilyen segítő családi háttérrel lehetett végezni ezt a munkát, mert hisz kevés idő jutott a családra. Az újságírókkal sokat voltam úton. A kisfiam gyakran elpityeredett: „Apu már megint nincs itthon?” S mire többet otthon lennék, már nagypapa vagyok. S. B. RÖVIDEN NÉPFŐISKOLÁI KURZUS. Az előző kurzus sikerére való tekintettel a JNSZ Megyei Nyugdíjasok Kulturális és Érdekvédelmi Egyesülete és a megyei Népfőiskola a nyugdíjasok számára újabb népfőiskolái kurzust szervez. Az első foglalkozásra április 13-án, 9 órakor kerül sor Szolnokon, a Szapáry út 23. számú épület előadótermében. A tíz alkalomra tervezett sorozat előadói neves szakemberek és művészek lesznek. A részvétel ingyenes. színházi bérletek. A nyugdíjasok számára kedvezményes Dayka Margit színházbérlet elosztása a következő évadra nem központilag történik. A nyugdíjascsoportok vezetői most közvetlenül a színházi jegyirodától igényelhetik a bérleteket. prágai kirándulás. A szolnoki Belvárosi Nyugdíjasklub az Utazók Klubjával karöltve két csoportban prágai kirándulást szervez. Prága nevezetességeinek megtekintése mellett a programban szerepel egy kirándulás Kutna Horába és sétahajózás a Moldván. AZ ÜDÜLÉSI CSEKKEKRŐL. A Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány 2005-re 300 millió forintot különített el az alacsony jövedelemmel rendelkező nyugdíjasok üdülésének támogatására. A pályázaton részt vehetnek azon belföldi illetőségű, korbetöltött öregségi vagy rokkantsági nyugdíjban, valamint időskorúak járadékában részesülő nyugdíjasok, akik havi nyugellátása nem haladja meg az ötvenhétezer forintot és más jövedelmük nincs. A pályázat kizárólag az előírt pályázati adatlapon nyújtható be a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítványhoz, melynek címe: 1519 Budapest, Pf.: 406. A pályázat benyújtásának határideje 2005. április 30. A pályázathoz csatolni kell a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság 2005. évi igazolásának másolatát. NYUGDÍJASOK FILMAKADÉMIÁJA. A JNSZ Megyei Nyugdíjasok Kulturális és Érdekvédelmi Egyesülete a TISZApART mozival karöltve Nyugdíjasok Filmakadémiája címmel új sorozatot indít a nyugdíjas korosztály számára. A sorozatra bérlet, s az előadásokra jegy is váltható.