Új Néplap, 2005. április (16. évfolyam, 75-100. szám)
2005-04-14 / 86. szám
12 2005. ÁPRILIS 14., CSÜTÖRTÖK A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL RÖVIDEN OLVASÓINKTÓL hat évtized emlékei. Kenderesen a Béke utcában házassági évforduló köszöntésére gyűlt össze a szűk család és a református egyház tagjai. Vincze Elek és f kedves felesége éppen hatvan évvel ezelőtt mondták ki yfW} a boldogító igent a ihelyi református J templomban. A család felkérésére én, az egyház- közösség főgondnoka személyesen emlékeztem meg az elmúlt hatvan év eseményeiről, örömeiről és megpróbáltatásairól, a jövőbe tekintettem, amikor a hatvanötödik évfordulóra is gondolva köszöntöttem a jubiláló házaspárt. TAPASZTÓ SZABOLCS, KENDERES EGYENJOGÚSÁGÉRT! SzaÚd- Arábiában a parlamentben a tisztségviselők nem megválasztott tagokból állnak, anélkül gyakorolják hatalmukat. Demokratikus átalakulást akarnak, ezért helyhatósági választást tartanak. Céljuk az iszlám gyökerekhez visz- szamenni. Ebből a választásból azonban teljes mértékben kimaradnak a nők. Ők nem kapnak szavazati jogot, nem indulhatnak a választáson. Hazánkban szerencsére mi, nők is rendelkezünk szavazati joggal, mi is azonos értéket képviselünk. Azt hiszem, ez nagy kincs! FARKAS KÁLMÁNNÉ, SZOLNOK ÖNZETLENÜL SEGÍTETTEK. Tizenöt éves kisunokám a közelmúltban gerincműtét miatt bekerült a karcagi kórházba, ahol az orvosok, asz- szisztensek és laboránsok igazán emberségesen „álltak hozzánk”, nyújtottak gyors és mindenre kiterjedő segítséget. Örömmel tölt el, hogy a mai világban, amikor az egészségügyről olyan sok rosszat mondanak, pozitív tapasztalataim lehetnek. A karcagi Kátai Gábor Kórház dolgozói megérdemlik az elismerést. BODZÁS PÁLNÉ, ABÁDSZALÓK Sikeres ifjú szakemberek A Szakma Kiváló Tanulója Verseny salgótarjáni országos döntőjében, a szolnoki Gépipari, Közlekedési Szakközép- és Szakiskola Baross Gábor Tagintézményének tanulói a hegesztőszakmában kimagasló eredménnyel szerepeltek, és jeles érdemjeggyel szakmai vizsgamentességet kaptak. Első helyezést ért el Kovács József, második lett Anni János, negyedik helyen végzett Turcsányi Gyula, míg a versenyt nyolcadik helyen zárta Molnár Andor. Felkészítő tanáruk és oktatójuk Tóth Károly. A sikert csak fokozza, hogy gyakorlati felkészítésük a MÁV Tanműhelyében olyan színvonalon történt, melynek eredménye, hogy mind a négyen minősített hegesztői képesítést is szereztek. SIMON LÁSZLÓ, TAGINTÉZMÉNY-VEZETŐ Róluk is szóltak a versek A napokban olyan öröm ért, melyet szeretnék megosztani mindenkivel. Váratlanul megcsörrent a telefonom, s egy kedves női hang szeretettel meghívott a kuncsorbai általános iskola rangos eseményére, a szavalóversenyre. Boldogan vállaltam a részvételt, ahol a zsűri elnökeként hallgathattam a szép verseket, értékelhettem előadásukat nyugdíjas pedagógusként, mint volt magyartanár. Elfogultan néztem körül hajdani iskolám, munkahelyem színterén. Könyvek sorakoztak a hatalmas polcokon, mint régen. Ismerős, otthonos minden, mintha tegnap léptem volna ki az iskola kapuján. Gyülekeztek a tanulók, várták őket tanáraik, tanítóik. Nagyon fegyelmezettek voltak. Az ünnepi ruhákba öltözött diákok izgatottan olvasgatták, az utolsó perceket is kihasználva, a szabadon választott verseket, elbeszéléseket. A nagy tanterem zsúfolásig megtelt. A kis létszámú iskola tanulóinak több mint fele eljött verset mondani. A zsűri külön értékelte az alsó tagozatosok, külön az 5-6. osztályosok és a 7-8 osztályosok előadását. Nagyon örültem annak, hogy a résztvevők 90 százaléka nekik, róluk szóló verset mondott. A zsűri asztala megtelt értékes jutalomkönyvekkel, melyek szintén gyerekekről gyerekeknek szólnak, gondos válogatás eredményeként. A verseny jó hangulatban zajlott, majd rövid szünet után kiosztottuk a díjakat. Akik most emléklappal távoztak, jövőre is eljönnek a megméretésre - közölték velem búcsúzóul. Magunkra maradtunk a kultúra termében, ahol engem is meglepetés ért. Egy gyönyörű asztali naptárt kaptam emlékbe e nevezetes esemény után. A naptár József Attila életét és munkásságát ismerteti képek, fényképek segítségével. Jólesett az ajándék, otthon az asztalomra fogom helyezni. PÉTER IMRÉNÉ, KUNCSORBA A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások - a levélíró hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az írásokat a rimoczia@axels.hu e-mail címre is várjuk. A Történelmi Lovasegyesület szervezésében 1989 óta indulnak Jászberényből az 1849-es tavaszi hadjárat korhű öltözetű lovasai többnapos útjukon Vác felé, felkeresve a győztes csaták színhelyeit. A jászjákóhalmi Horváth Péter Honismereti Szakkör meghívására már 1990 tavaszán Indultak a községből, s azóta is minden év április 3-án felvonulnak itt a lovasok — idén is. Az ezt követő ünnepségen a Damjanich téren a Magyarország Felfedezői Hagyományőrző Szövetség országos elnöke, Rakó József a szövetség legnagyobb kitüntetését adta át Molnárné Kovács Editnek, a helyi általános iskola volt igazgatójának, aki sok segítséget nyújtott a hagyományőrző gyerekek munkájához. (Beküldött fotó) FODOR ISTVÁN FERENC Miért hagyjuk az állatokat szenvedni? Szomorúan és csalódottan írok. Volt egy hűséges, fiú dobermanunk, de nemrég elpusztult. Talán megmenthették volna az orvosok, akiket hívtunk, ha ők lelkiismeretesen ellátják négylábúnkat. Egyik nap beteg lett, valószínűleg tüdőgyulladást kapott, éjszaka sokat szenvedett. Édesanyám másnap reggel állatorvost hívott, aki eljött, és injekciókat adott a kutyának, majd mondta, hogy ha nem javul, hívjuk, majd jön. A kedvencünk nem javult, hívtuk a doktort, aki nem jött, mivel vidéken volt, és azzal nyugtatott minket, hogy az időjárás-változás miatt fordulhatott rosszabbra az eb állapota. Ezután próbáltunk hívni egy másik állatorvost, aki szintén közölte, hogy nem tud jönni — „majd esetleg holnap”! Sikertelen próbálkozásaink után a megyei telefonkönyvből kerestünk, majd tárcsáztunk orvosi számokat, de azok „elérhetetlenek” voltak. A kutyusunk aznap este tíz óra kö- .rül kínos szenvedések között megfulladt, ő szinte családtag volt, így azóta is nagyon bánatosak vagyunk. Érthetetlen számomra, hogy ilyen esetben, mikor egy állat segítségre szorul, miért nem képesek egyes gyógyítók eljönni és ellátni a beteg állatot, és lelkiismeret-furdalás nélkül közük: majd holnap. Szerintem ez is állatkínzás - csak másképp! MARKÓ ISTVÁN A XI. Nemzetközi Óvoda- pedagógiai Tanácskozás szekciójaként lehetőséget kapott óvodánk, a jászla- dányi óvoda, mindennapi életének, gyakorlatának bemutatására. A hozzánk látogató vendégek között találkozhattunk Gail Wilson kisgyermek-nevelési szakértővel, az angliai South Moor Greenland Community School vezető tanárával és párjával, nagy tanítómesterünk, Forrni Kati néni lányával, Vikár Katalinnal, Nagy Jenőné főiskolai adjunktussal, programszerzőnkkel, a Tessedik Sámuel Főiskola Pedagógiai Főiskolai Karáról, valamint tizenkét, az ország különböző tájáról érkező óvónővel. Programunkat megtisztelték a szomszéd települések nevelői, valamint helyi partnereink is. Az idelátogatókat a Jászság és szűkebb „hazánk”, Jászladány kultúrájá nak, értékeinek csokrával fogadtuk. Vendégeink megismerték a redemptio és a világtalálkozók történetét, a jász hagyományok mellett részesei lehettek a cigány folklór harígulatának is. Szakmai programunkban bemutathattuk, hogy óvodásaink mindennapjaiban hogyan valósul meg az intellektuális érzelmek formálása, a felfedezéses tanulás a rajz, mintázás, kézimunka területén. A gyermekmunkák elemzése során megismerhettük, hogy az élményekre épülő témajavaslatok és a különböző technikák hogyan segítik a gyermekek intellektuális élményeinek feldolgozását. Vendégeink elismeréssel szóltak ovigaléria-programunk- ról, melyben óvodásaink átélik „AHA”- élményeiket. Bemutathattuk azt az óvodaképet, melyben minden feltételt biztosítunk ahhoz, hogy esztétikus környezetben, meghatározó funkciósarkokban művészeti élményeket közvetítünk óvodásaink számára. Vendégeink sze- retetüzenetei arról tanúskodnak, hogy büszkék lehetünk értékeinkre, eredményeinkre, kultúránkra, mellyel nemcsak óvodásainkat, hanem saját személyiségünket is formáljuk. TAMÁSI ISTVÁNNÉ, ÓVODAVEZETŐ Érték és érzelem az óvodai nevelésben
