Új Néplap, 2005. március (16. évfolyam, 50-74. szám)
2005-03-03 / 52. szám
12 2005. MÁRCIUS 3., CSÜTÖRTÖK A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Tizenöt éve már, hogy először indultak sítáborba a szolnoki Széchenyi Körúti Általános Iskola tanulói és tanárai. Azóta minden évben megszervezik a kirándulást, az érdeklődés pedig nem csökken, hiszen egyre több szülő ismeri fel, hogy a gyermek egészséges fejlődése érdekében a lehető legtöbbet meg kell tenni. Van olyan tanuló, aki egész tanévben arra gyűjt, hogy egy hetet síelhessen februárban. így a közelmúltban is egy közel ötvenfős csoport indult a szlovákiai Martin-Turanyba, ahol csodálatos hóviszonyok várták őket Délelőtt síoktatás volt, délután pedig szabad sízés, bobozás, természetesen felügyelet mellett Az iskola öt testnevelő tanára okította a nebulókat, a tanárokat és a vállalkozó szellemű szülőket. Az utolsó nap nem maradhatott el a verseny sem, mely után minden tanuló oklevelet és sok csokoládét kapott. Esténként mindenkinek jólesett a pihenés és a játék.. Értékek és azonosulások felemelkedés Hogyan valósíthatók meg céljaink? A rendszerváltás utáni helykereső magatartásunk változtatásában továbbra is keressük a választ arra, hogy milyen értékeket programozzunk be a gyerekeinkbe, az emberekbe. Ilyen értékek lehetnek: piacgazdaság, demokrácia, integráció és még sorolhatnánk. Ezek a célok, ezek az értékek evidenciák. Hogyan lehet ezeket a célokat megvalósítani? Ki vezessen, kinek mit kell tennie? Mit kezdjenek az emberek ezekkel az értékekkel? Fűződik-e érdekük ahhoz, hogy az értékekkel foglalkozzanak akkor, amikor a megélhetés vagy a mezőgazdaság gondjaival vannak elfoglalva. Az értékek, célok között vannak fontosak és kevésbé fontosak, embereket közvetlenül érintők, életüket közvetve befolyásolok, meghatározók. Elfogadásuk és azokkal való azonosulások (identitás) létkérdés. Hiszen az embereknek azonosulniuk kell mindennel, amivel azonosulni lehet, főleg önmagukkal, a családdal, helyi társadalommal, régióval, az EU-kö- zösséggel, az eszmékkel. Nem lehet közömbös az egyén, a társadalmi képződményekkel, szervezetekkel szemben és viszont. Fontos, hogy egy modern köztársaságot építő ember mivel azonosul, vagy éppen mivel nem, hogy keresi-e és megtalálja-e igazi értékeit, hogy milyen minőségű az identitása. Az identitás lehet: megértő, velünk együttérző, velünk cinkosságot vállaló, „szemet szemért, fogat fogért” modorú, provokatív és még nagyon sokféle. Ezekkel megyénk települései is küzdenek, naponta harcolnak, nem közömbös számukra, melyikből van több és kevesebb, egyes értékekre és értéktelenségekre kik hogyan reagálnak, milyen mértékű hozadéka vagy hordaléka kerül a döntéshozók asztalára. Ugyanakkor látnunk kell, hogy a modem korban többrétegű identitás jellemző, mindenki egyidejűleg több közösséghez tartozik, a munka, a kultúra, a politika, a demokrácia, a szabadság, az erkölcsi rend világa többféle elvárást és magatartást követel, és ez a sokféle kihívás ránehezedik az élők érzéseire, gondolkodására és cselekedeteire. De a sokféle identitás összeegyeztethető a szolidáris közösségre épülő kultúrákban. Habár itt még az egó nehezen tartható kordában, de új egyensúly van kialakulóban a közösségi szolidaritás és az egyén önmaga jövőjéért vállalt felelőssége között. Amit elősegíthet az új identitás beágyazottság útja: az érdeklődés és kíváncsiság, a megértés, majd a szövetség, a velünk együttműködő felelősségvállalás, nem pedig a hamis és a káros politikai árokásás. DR. BÁLINT SÁNDOR, SZOLNOK Létkérdés az elfogadás Egy demokráciában nincs felemelkedés társadalmi identitás nélkül, melynek szövedéke átalakulóban van. A célok elfogadása és azokkal való azonosulás létkérdés. Fontos, hogy egy modem köztársaságot építő ember mivel azonosul, vagy éppen mivel nem, hogy keresi-e és megtalálja-e igazi értékeit. Ne legyünk közömbösek! Február 21-én reggel a fiam, mint minden reggel, elindult dolgozni, a tiszaföldvár-homo- ki buszmegállóban várta munkatársával együtt a személy- gépkocsit, ami rendszerint munkahelyére szállítja őket. Az út másik oldalán a buszváróban állt egy fiatalasszony, aki a buszt várta. A fiamék épp azt beszélték, hogy átmennek a másik oldalra, lassan ugyanis jön értük az autó, amikor fékcsikorgást hallottak, és azt látták, hogy a fiatalasszonyt elütötte az autó. Ők rögtön átszaladtak, és hívták a mentőket, akik bár gyorsan kiértek, már nem tudtak segíteni. Sajnos az ott álló tömegből viszont nem is nagyon akartak segíteni (kivéve az egyik busz vezetőjét)... Érthetetlen, hogy az emberek hogy tudnak ennyire közömbösek lenni? Persze vannak kivételek... És az is eszembe jutott, hogy ha rendes buszmegállót építettek volna az említett helyre, talán a kétgyermekes fiatalasszony még ma is élhetne. Sajnálom a történteket, és együtt érzek az áldozat családjával! SÍPOS MÁRIA, TISZAFÖLDVÁR Közlekedjünk okosan? Minden reggel buszra szállók, hogy időben beérjek a munkahelyemre. Ennek érdekében gyorsjáratot veszek igénybe, de az utóbbi időben úgy tűnik, a leselejtezésre váró buszokat használják e célból. Ezzel sincsen baj, megszoktuk, hogy fűtés nem nagyon van, de legalább hamar beérünk Szolnokra. Nem úgy, mint csütörtökön, mikor is baleset történt, és emiatt állt egy ideig a forgalom. Viszont mikor mellettünk már sorban haladtak az autók a megyeszékhely felé, kicsit zúgolódtunk, hiszen a mi járművünk küszködött az indulással, de csak nem sikerült. Ezt is megértettük volna, ha a sofőr tájékoztatja a buszon lévő 30- 40 utast, mégis, mi történik. Mikor ezt megemlítettük neki, szó nélkül kinyitotta az ajtókat — gondolom, akinek nem tetszik, az leszállhat -, de továbbra sem történt semmi. Leszálltunk, és szerencsére más, utasbarát sofőrök megálltak, és felvettek bennünket a helyi járatos buszukra, hogy legalább a városba bejussunk és ott mindenki mehessen dolgára. Nekik utastársaim nevében is köszönöm, hogy nem hagytak cserben bennünket. NÉV ÉS CÍM A SZERKESZTŐSÉGBEN JELMEZBE BÚJTAK. A közelmúltban a tiszabői óvodában is megrendezték a hagyományos farsangi mulatságot, ahol a gyerekek kitörő örömmel öltötték magukra a változatos jelmezeket. A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az írásokat a rimoczia@axels. hu e-mail címre is várjuk. A szajoli Közösségi Ház és Könyvtár gyűjti a község régi arculatát őrző, a hajdani emberek emlékét Idéző fotókat. A pályamunkásokat 1930-ban megörökítő képünk ebből a gyűjteményből való. RÖVIDEN OLVASÓINKTÓL SZEM előtt...1 Igen, tényleg szem előtt van a nemrégiben, a „természet civil szerelmesei számára”, a szolnoki Tabánban felállított természeti értékeinket bemutató tábla. Szem előtt van, hiszen a Közép-Tisza Vidéki Tájvédelmi Körzet „székháza” — szemben nézve balról nem látszik. Tisztelet az „elkövetőknek”, hisz jót akartak, de állítólag engedéllyel nem rendelkeznek. A lényeg azonban az, hogy azt a piciny házat - a Tabán egy darabka házát - eltakarták. Vajon megkérdezték a lelkes emberek a városrész, az épület újraálmodóit? Úgy tudom, nem. Javaslom, hogy kérjenek fel egy szakembert, aki eldönti, hová kerüljön az egyébként esztétikus tájékoztató tábla. NAGYJÁNOSNÉ, SZOLNOK TEHETSÉG VAGY SZIMPÁTIA? Az egyik kereskedelmi tévécsatorna tehetségkutató versenyének két döntője után ragadtam tollat. Itt minden dalénekes egyforma eséllyel indul, hiszen jól felszerelt, kényelmes „otthonban” szaktanári segítséggel készülhetnek az előadásokra. Dalokat választanak maguknak, sokszor arra törekednek, hogy világhírű énekeket adhassanak elő, ez azonban sajnos sokunk számára nem hozza meg a várt eredményt, hiszen a műsor így idegen nyelvűvé vált. Mindez azt váltja ki a közönségből, hogy nem az előadás alapján, hanem a szimpátia alapján szavaznak. Ezek után felmerülhet az emberben a kérdés, vajon tényleg az énektudás vagy csupán a szimpátia dönti el, hogy ki lesz az év hangja. FARKAS K-né, SZOLNOK TANULJUNK AZ ÉLETMÓDRÓL! „Cukorbetegség és a szív” címmel tartott a Cukorbetegek Klubjában dr. Kerekes Csaba kardiológus főorvos. Megtudhattuk, hogy szív- és érrendszeri betegségek tekintetében az európai országok között vezet Magyarország. És még sok érdekességet hallottunk... a kérdéseinkre kielégítő válaszokat kaptunk, és sokat tanultunk. ORBÁN JÓZSEFNÉ, SZOLNOK