Új Néplap, 2005. február (16. évfolyam, 26-49. szám)
2005-02-17 / 40. szám
12 2005. FEBRUÁR 17., CSÜTÖRTÖK A SZERKESZTŐSÉG POST ÁJ Á B Ó L Miközben sokan már a tavaszt várják, az elmúlt napokban ismét nagyobb mennyiségű hó hullott, úgy tűnik egyelőre nem enged a tél. Akárhogy is van, abban mindenki egyetérthet, hogy inkább most öltözzön fehérbe a táj, mint két hónap múlva. így legalább még hódolhatunk a téli sportoknak, ami — képünk tanúsága szerint is — korántsem csak a gyermekek számára okoz örömet. Persze korcsolyával a lábon könnyű szánkózni, így biztos a talpon maradás... Hogyan lehetünk élvonalban? verseny És szoudaritás — Forrás kell a felzárkózáshoz és fennmaradáshoz Az üzleti szféra imponáló hatékonysága ellenére Magyarország a versenyképesség rangsorában egyre hátrább csúszik. Vajon miért? A verseny csak gazdasági cselekvés vagy pedig olyan képesség, amely minden állampolgárra érvényes? Sokan nem értenek egyet azzal, hogy a társadalom egészét a versenynek és a szabadkereskedelemnek, a piac logikájának, hatásának rendeljük alá. Nem jó, hogy Magyarországon ma túl sok tekintetben jó- módúakat támogató jóléti politika uralkodik. Ugyanakkor mindenkit érdekelnie kell, hogy új világhelyzetbe léptünk be az EU-közösség és a győztesek oldalán, ami korántsem paradicsomi állapot. A világverseny pedig hatékonysági kényszert szül, ám Verseny híján nincs elegendő teljesítmény és ilyen kényszer. A béreknek pedig nem az árakkal, hanem a teljesítményekkel kell/kellene lépést tartaniuk, ha tartós eredményekkel kívánunk felzárkózni a nálunknál fejlettebb régiókhoz. Szükséges, hogy a bérek a teljesítményektől függjenek. Látnunk kell, hogy csakis a versenyképesség teremthet forrást a hátrányos helyzetű régiók - megyénk is - felzárkóztatásához. De most már nem pusztán a gazdaság, hanem a társadalom versenyképességéről is beszélnek. A gyógyítás, az oktatás, az utaztatás is ide tartozik, hiszen modern ország, fejlett megye nem létezhet ezek nélkül. Versenyképes előnyre tehetünk szert az informatikával, turizmussal, egészségügygyei, megfelelő infrastruktúrával, képzett, nyelveket beszélő emberekkel, magasabb hozzáadott értékű munkával. Általános tapasztalat az is, hogy a sikeres vállalkozások egy-egy város vagy község gazdasági fejlődésének motorjai. Megalapozzák és fenntarthatóvá teszik a település pozitív gazdasági folyamatait, lehetővé teszik, hogy gazdasági súlya növekedjen, segíti a település verseny- és jövedelemtermelő képességének gyarapodását. Ám valóban szolidáris, a rászorultakat megcélzó jobbléti politika nélkül nincs növekedés, nincs felzárkózás, nincs igazi lét-, jog- és közbiztonság. Az emberek pedig félnek, hogy elveszíthetik munkájukat, félnek a bevándorlóktól, a bűnözőktől, az erőszaktól, a betegségektől. Az ország versenyképességét és szolidaritását javítaná, a kis létszámú, takarékos, tisztakezű, hatékony szolgáltató és szolgáló állam, s a regionális önkormányzatiság kialakítása, ha kevesebben dolgoznának a közszférában. BÁLINT SÁNDOR, SZOLNOK Feladataink a fejlődésért Mindent meg kell tenni a társadalmi, piaci, szellemi, életmódbeli kirekesztettség és a szegénység ellen. Nem szabad engedni további leszakadást, a szegénység mélyülését az anyagi és szellemi javakkal való rendelkezésben. Ezek a feladataink, ezek segítségével versenyképesek és szolidárisak lehetünk. HÍREK Honvédők vagy áldozatok? a mintegy hónapja megjelent „A doni áldozatokra emlékeztek” című cikkben Koncz Tibor vezető lelkésztől idézett megemlékezéssel kapcsolatban csak annyi lenne a véleményem, hogy azok az emberek, akik Donnál elestek egy fasiszta csatlós állam többnyire kényszerű katonái voltak. Ott több, mint háromezer kilométerre Magyarországtól nem az otthonukat védték. Egy embertelen és könyörtelen rendszer katonái voltak. Soraikban számos, az akkori rendszer ellenségeként számon tartott nemkívánatos katonák harcoltak. Áldozatok voltak ők — nem honvédők. Mindkét nagyapám — az egyik orosz, a másik magyar - az ottani harcok során sebesült meg, s halt bele később sérüléseibe. Egyikük a hazájáért harcolt, ő honvédő volt, a magyar nagyapám viszont áldozata volt az akkori rendszernek. FAZEKAS ALÍZ ERZSÉBET, SZOLNOK Melegen fogadtak minket A törökszentmiklósi 958. számú Pánthy Endre Cserkészcsapat Szekeres József kántorunk irányításával színdarabbal mutatkozott be és szerzett sok-sok örömet és lelki feltöltődést a közelmúltban. Ezt az előadást nem láthatták volna annyian, mint ahányan megtekintették, ha Jászárok- szállás és Jászapáti lelkipásztorai, a települések művelődési otthonainak vezetői nem segítettek volna. Mindenhol melegen fogadtak és támogattak minket. A vendéglátók, a szereplőgárda és a kísérő szülők, nagyszülők maradandó élménnyel gazdagodtak e találkozások alkalmából. FEHÉR FERENCNÉ, HITOKTATÓ Sorban állás egy patikában A közelmúltban betértem az tam a döbbenettől, majd kö- egyik megyeszékhely belvá- zöltem, hogy fogom kérni a rosaban lévő gyógyszertárba. Fogorvostól mentem, kiváltani a felírt pirulákat. Mielőtt sorra kerültem volna, az egyik kiszolgáló hölgy bement elkészíteni egy gyógyszert. A másikhoz ekkor odalépett a soron következő „vásárló”, aki - mint kiderülj &-• merős volt — azonban semmit sem vett, csak megbeszélték, hogy néhány nap alatt készítsen majd el részére egy bizonyos arcradírt. Ezek után hosszas magánbeszélgetésbe kezdtek, a gyerekek tanulásáról, a pedagógus foglalkozású hölgy minden egyéb problémájáról, érettségiről és még különböző magánügyekről. Amikor látták türelmetlenségünket (ekkor már négy felnőtt és két gyermek várta a beszélgetés végét) elvonultak oldalra és ott folytatták tovább. Hosszas várakozás után megkérdeztem, hogy nem lehetne-e a magánbeszélgetést akkor folytatni, amikor nincs vevő, most inkább a betegekkel foglalkozni. A válasz mindannyiunkat megdöbbentett: - Nem, és ha nem tetszik, el lehet menni máshová! Először szóhoz sem jutotvásárlók könyvét. A másik kiszolgáló hölgy ezután visszatérve az elkészített gyógyszerrel, folytatta a kiszolgálásunkat. Én következtem, és a patikaszerek mellé kértem a vásárlók könyvét is, majd miután ezt nem ismerte, kérdezte, mi az-. Mondtam neki, hogy a panaszkönyv. így sem tudta, így megkérdezte a továbbra is beszélő kolléganőjét, mire ő az előző stílusban odavetette: - ÁNTSZ, Ady Endre út! Oda lehet menni! Erre én is már kezdtem ideges lenni és közöltem: meglesz! Közben utánanéztem, a gyógyszertáraknak valóban nem kell vásárlók könyvével rendelkezniük, ezért megírtam panaszomat az ÁNTSZ megyei tiszti főorvosának, kértem intézkedjen, hogy hasonló méltatlan esetek másokkal ne forduljanak elő. Nagyon remélem, hogy egy kicsit elgondolkodott az illető hölgy, hiszen a tulajdonos, gondolom, nem nézi jó szemmel a munkaidőben intézett magánbeszélgetéseket. NÉV ÉS CÍM A SZERKESZTŐSÉGBEN Jó hangulatú gazdászbál Javában tart a báli szezon, ilyenkor minden településen különböző zenés mulatságokat, farsangi bálokat, bulikat rendeznek. így történt ez Jász- jákóhalmán is, ahol immár hagyományosan a gazdabállal kezdődött a bálok időszaka. A jó hangulatú összejövetelen műsorral kedveskedett a jelenlévőknek Nagy Attila, az Operettszínház művésze, aki mindig szívesen látogat haza, hiszen édesapja is a településen működő gazdakör tagja. A rendezvény mindenki számára élményt jelentett, aki eljött, nem bánta meg, talán csak másnap fájlalta a lábát a hajnalig tartó tánc után. (Beküldött fotó) FODOR ISTVÁN FERENC, JÁSZJÁKÓHALMA A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások - a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiáhyos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. A tárház védelmében koncepció Széleskörű összefogásra van szükség Mint városunkat szerető egyszerű ember aggódva figyelem a Mártírok útja környékén hosszú idő óta zajló folyamatos építkezéseket. Először a volt Tejipar helyén kezdtek lakások kialakításához, majd a Matróz Diszkó telkén kezdtek el dolgozni gőzerővel a munkások. A város egyik legértékesebb telke ez, ahol egy négyemeletes, harmincegy lakásos társasház magasodik majd közvetlenül a Tisza gátja mellett. Szomszédságában két főiskolai kollégium és egy könyvtár van és ha belegondolunk, hogy a folyó túlpartján építik majd a campust és talán megvalósul majd a gyaloghíd is, célszerűbb lett volna ezt az előbb említett területet is belevonni az iskolai fejlesztési célokra. Az is jól látható, hogy az építkezési vállalkozók kinézték maguknak ezt a környéket, talán már a tárház épületét is. Az 1934-35-ben épült gabonatárház, úgy tudom, nem műemlék, de városunk jelentős ipartörténeti épülete. Bár állapota nem túl jó, de így is impozáns építmény. Megmentése érdekében széleskörű összefogást javasolok, a városnak pedig egy hosz- szú távú rendezési, álla- potmegóvá- si koncepció kidolgozását e területre. Rengeteg értékes alkotás, műemlék, szép épület tűnt el Szolnokon az elmúlt évtizedek során, ne hagyjuk, hogy a tárházzal is ez történjen! HORVÁTH ATTILA,SZOLNOK Szánkón siklani jó...
