Új Néplap, 2005. február (16. évfolyam, 26-49. szám)
2005-02-12 / 36. szám
FOTÓK: MÉSZÁROS JÁNOS 2 ME GYEI TŰKOR 2005. FEBRUÁR 12., SZOMBAT OLCSO HÚSNAK HÍG A LEVE TV-NOTESZ Provokálva vagyunk Valkó Mihály Van itt egy bolondos fickó, aki ha megszólaltatják, márpedig ez gyakorta megesik — magazinok kedvence —, páratlan szókimondásával, sajátos vélekedéseivel, rettentő nagy őszinteségével — ami szívemen, a számon - igencsak meglepi nézőit. És a közismert népszerű együttes, a Romantic frontembere, tehát énekelj!) is, miért ne lehetne hát ebből jó üzletet csinálni, gondolták az RTL Klub szórakoztatásért felelős iparosai. És lám, lett is belőle show, méghozzá sorozatban: hétfőn este megjelent a képernyőn a Győzike. Ki lesz itt teregetve minden, ami a Gáspár családban megtörténhetik. (Csak győzze nézni valaki.) A kamerák ________________________ ugyanis ott „leselkednek” a villa mi nden szegletében, sőt benézhetnek a WC-be is, ha épp valami '___________ fontos „látnivaló akad”. (Apa, gyere ki a WC-ből! — kiáltotta papájának az ő gyermeke már a bemutatkozás első pillanataiban!) Kivéve azonban a hálószobát, oda kuss a nézőnek, elvégre szemérmesség is van a világon! Nyitott könyv ez, afféle magánéleti-olvasmány. Hogy egy roma családé? Méghozzá jómódú famíliáé - hallhattuk, most épp megfelelő takarítónőt keresnek egész Tarjánban —, s hogy ez nem jellemző a roma családok helyzetére, és a fényűző életmód látványa akár rossz vért is szülhet, felejtsük el. Ez a valósággal kacérkodó show másért hibás. Sőt, hamis: műsorként nem állja meg a helyét, el akarják hitetni velünk, hogy ez valódi szórakoztató, megépített program, pedig csak összedobált valami csiricsáré körettel tálalva. Mondhatni, „híg leve az olcsó húsnak”. Vegyük csak, mit is láttunk már: láthattuk Győzikét, amint nagyokat ásít, ahogy fal, zabái evés közben, ahogy kiáltozik „rendetlen” kislányával, ahogy rendre sopánkodik kövérsége miatt, majd viccelődik is, még hasának háját is megrengeti hastáncos módjára, és vásárol, vásárol gátlástalanul. Meg mond ilyeneket: szívinfarktust kapok a fülemre, meg hogy se a politikusok, de még az újságírók sem tudnak helyesen írni, akkor ő... Mindez nemcsak érdektelen sajnos a néző számára, ámde Győzikének sem tesz valami jót, hisz ily mód kiárusítva nemhogy rejtettebb értékei tárulnának fel, ha volnának ilyenek, vaskosan leplező- dik le az ő közönségessége, és akár ízlésünket is provokálja. A Győzike olyan nyitott könyv, amelybe miután belenézett az ember, mert kíváncsi volt, ám továbblapozni nincs hozzá kedve, mert egyszerűen unalmas: tehát leteszi. Manapság is új nótákat tanul kitüntetés Ábrahám Miklós számtalan felkérést kap Bár mostanában ritkábban lép a világot jelentő deszkákra, a népi kultúra terjesztésében és ápolásában a mai napig meghatározó jelentőséggel bír Ábrahám Miklós munkássága. Ezt igazolja az a rangos elismerés is, amelynek átvétele alkalmából nemrégiben Szolnokon beszélgethettünk a népszerű túrkevei nótaénekessel. Bugány János- fut-e még hely új elismerésének a vitrinben?- Hála istennek nem fog magában árválkodni a most kapott szép plakett és oklevél, de azért még így is könnyen számon tudom tartani a teljes „kollekciót”.- Melyik a legkedvesebb az ön számára? — Természetesen mindig a legújabb, egyébként pedig mindegyik másért. Ahogy mondják, az ember nem lehet próféta a saját hazájában. Büszke vagyok arra, hogy nekem sikerült rácáfolnom e bölcsességre. A szülővárosomtól kapott Pro Űrbe díj elsősorban ezért különleges számomra. A megyei közművelődési díjat pedig életem egyik legnagyobb meglepetéseként fogom elkönyvelni. Váratlanul ért, egyáltalán nem számítottam ekkora megtiszteltetésre. — Pedig az ünnepségen elhangzott méltatás arról tanúskodott: nem mindennapi életmű az, amellyel kiérdemelte. — Az indoklás szerint „a népi kultúra terjesztéséért és ápolásáért” jutalmaztak a megye legrangosabb kulturális elismerésével. Ez már csak azért is nagy dolog, mert aki e „műfaj” elkötelezettje, az ritkán kerül ilyen rivaldafénybe. — Nótaénekesként azért ön megtapasztalhatta a sikert, a közönség szeretetét.- Hálás vagyok a sorsnak, hogy így alakult. Azért pedig még inkább, hogy — bár az utóbbi időben ritkábban állok színpadon — sokan megőriztek jó emlékezetükben. Mindmáig számtalan felkéréssel keresnek, és ez szívmelengető érzés. — Hogyan telnek a napjai?- Bőven van mivel foglalatoskodnom. No és persze a zene változatlanul NÉVJEGY Ábrahám Miklós 77 évvel ezelőtt Túrkevén született. Máig a Berety- tyó-parti kisváros lakója, Pro Űrbe díjasa. Országosan ismert nótaénekes, a kevi közélet egyik meghatározó személyisége. A Finta Múzeumért Alapítvány életre hívója, és másfél évtizede a Túrkevei Kulturális Egyesület elnöke, aki a helyi választási bizottság munkáját is hosszú időn át irányította. központi szerepet tölt be az életemben. Akad néhány tanítványom, miközben időről időre magam is rábukkanok új darabokra a nótairodalom kifogyhatatlan tárházából.- Melyik a kedvence? — Nehezen tudnék rangsorolni, mert mindegyikhez ragaszkodom. Az örök szerelmem viszont - most talán meg fog lepődni - mégsem ezek közül való. Olyannyira, hogy nem is nóta, hanem Erdélyi Mihály „Nem vagyok én már az, aki voltam” című szerzeménye. Ábrahám Miklós élete egyik legnagyobb meglepetéseként fogadta a megye közművelődési díját Szenvedélybetegek a gyógyulás útján drogambulancia Előítéletek és tévhitek szorításában — A környéken élők aggódnak A tervek szerint május végén megnyílik a szolnoki drogambulancia. A szűkös határidő azonban egyre nehezebben tartható, főként, miután a megyei önkormányzat tulajdonában lévő, Tófenék úti ingatlan kijelölése a környéken lakók tiltakozását váltotta ki. Szilvási Zsuzsa Azt, hogy drogambulanciára szükség van, senki sem vitatja. Az intézmény működéséről, az ottani rendezvényekről, oda járókról azonban meglehetősen kevés a pontos információ. E)r. Raska László pszichiáter főorvos úgy véli, a kábítószer egyre valósabb problémát jelent térségünkben, a megfelelő ellátási rendszer kiépítése ezért rendkívül fontos. Kovács Andrea elsősorban lakóként tiltakozik a Tófenék úton létesülő ambulancia ellen: - Azt hiszem, mindennél többet mond a pszichiáter véleménye, aki a drogosok gyógyulásának útját írja le: „A kórház, a pszichiátria után hónapok múltán a drogambulanciára járnak. Ott például heroin helyett metadontablettát kapnak, akár évekig. A tapasztalat azt mutatja, hogy sokan elviszik a gyógyszert és eladják, hogy igazi kábítószert vehessenek belőle... ” Vajon mi történik ezzel a környékkel, ha ilyen veszélyek fenyegetnek? Az itt lakó és az épület melletti óvodába járó gyere kék pszichés fejlődését gátolja, ha kábítószer alatt állókat látnak, de beláthatatlan következményekkel járhatnak a használt, elszórt tűk, s az egyéb fertőzések veszélyei is. < — Elsősorban a fiatalabb nemzedéket érinti a kábítószer problémája, hiszen őket vonzza mindaz, ami új, ismeretlen és veszélyes. De az ifjúság általában sodorhatóságot is jelent: a kalandvágy, a többieknek való megfelelni vágyás sokszor jóval erősebb, mint az a belső erő, Tóth Árpád egyike azoknak, akik alá írásgyűjtést szerveztek az ellen, hogy a drogambulan cia a Tófenék útra kerüljön: - Egy pillanatig sem vitatjuk, hogy szükség van a drogambulanciára. Mi az ellen tiltakozunk, hogy a belváros közepére, egy óvoda és az ingatlanjaink közelébe, a megkérdezésünk nélkül akarják telepíteni. Több mint 120-an írták már alá az íveket, akik ág}' vélik, gyermekeik biztonságát, a belváros arculatát, ingatlanjaik értékét veszélyezteti, ha a Tófenék úton létesül ez az intézmény. Ráadásul úgy véljük, a kezelés alatt álló drogosok személyiségi jogait is sértené ez a megoldás. Míg egy egészségügyi intézményt bármilyen ok miatt fel lehet keresni, nyilvánvaló lenne, hogy ide csak olyan ember megy be, aki kapcsolatban van a kábítószerrel. ami figyelmeztethetne a veszélyre. Épp ezért fontos a tanácsadás, felvilágosítás csakúgy, mint az elterelő kezelések, közösségi foglalkozások. De nem csak az utakat kereső fiatalok szorulnak segítségre, hanem azok a szülők és pedagógusok is, akik tanácstalanok, amikor szembesülnek ezzel a problémával. Nekik éppúgy segítséget nyújt a most létesülő drog- ambulancia, mint azoknak, akik bármilyen okból függővé váltak. Sajnos ma még nagyon erősek a tévhitek és előítéletek, pedig a szenvedélybetegeknek toleranciára, szakszerű segítségre van szükségük ahhoz, hogy leküzdjék betegségüket. Úgy látom, a Tófenék úton létesülő drogambulancia esetében most ugyanaz játszódik le, mint amikor néhány évvel ezelőtt az újszászi intézetből Szolnokra, a Baross útra költöztettük be a pszichiátriai osztályt. Akkor is komoly tiltakozás előzte meg a költözést, később viszont a környéken lakók gyakorlatilag semmit sem érzékel; A megyei önkormányzat hét- ■ : főn 16 órától lakossági fóru- : : mot szervez időszerű egész• ségügyi kérdésekről a me; gyeháza dísztermében. A fő- \ : rum egyik témája a megyei : hatókörű addiktológiai járó- j ■ beteg-szakellátás (drogam- : bulancia) létesítéséről, a : drogambulancia feladatá■ rój a drogmegelőzés jelentő- ■ • ségéről való tájékoztatás. tek abból, hogy ápoltjaink a szomszédjukban élnek. Egyet nem szabad elfelejteni: azok, akik felkeresik az ambulanciát, már elindultak egy úton. A gyógyulás útján. Szappanos József, a Drogkonzultációs és In- formációs Központ szakmai vezetőjeként évek óta napi kapcsolatban van azokkal a fiata- lókkal, akik drogproblémákkal küzdenek: - Egyre komolyabb problémát jelent a kábító- szer térségünkben, jelenleg több mint száz fi- atalnak segítünk. Riasztó adat, hogy míg tavaly 46-an jelentkeztek nálunk, addig idén már tizenegy új kezeltünk van. Mindenképpen szükség van tehát a drogambulanciára, s a Drogambulanciák Szakmai Szövetségének állás- foglalása szerint igazán hatékonyan akkor működhet egy ilyen intézmény, ha a város központjában van, ahogy például Debrecenben vagy Pécsett. A pécsi például alig 150 méternyire található a sétálóutcától. Azt hiszem, ilyen téren van még tanul- nivalónk más városoktól. Persze érthető és természetes azoknak az embereknek a félelme, akik keveset tudnak erről az ellátásról. De tudni kell, hogy egyrészt nálunk a tűhasználat szerencsére még nemigen jellemző, inkább a könnyebb drogok elterjedtek, másfelől pedig akik - önszántukból! - felkeresik a drogambulanciát, azok együttműködnek, maguk akarnak megszabadulni szenvedélyüktől. Sokkal nagyobb veszélyt jelent mindannyiunk számára, ha ellátatlanul maradnak.
